Az American Museum of Natural History (rövidítve AMNH), magyarul Amerikai Természetrajzi Múzeum New York Manhattan kerületének északnyugati részén elhelyezkedő múzeum, a világ egyik legnagyobb természetrajzi múzeuma. A 26 épületből álló épületegyüttes a Theodore Roosevelt Parkban fekszik, melyet egyetlen út választ el a Central Parktól. A múzeum 45 állandó tárlatnak ad otthont, planetárium és könyvtár is található benne. A múzeum gyűjteménye több mint 34 millió kiállítási tárgyat tartalmaz. Ezek között növények, állatok, fosszíliák, ásványok, kőzetek, meteoritok, emberi maradványok és a humán kultúra emlékei találhatók, melyeknek egyszerre csak töredékét lehetséges bemutatni. A múzeum területe 190 000 m². A múzeumnak 225 főállású tudományos munkatársa van, évente 120 terepi kutatóexpedíciót támogat, látogatóinak száma évente mintegy ötmillió.
A múzeum küldetési nyilatkozata: „Tudományos kutatás és oktatás útján felfedezni, értelmezni és terjeszteni az emberi kultúrával, a természet világával és az univerzummal kapcsolatos ismereteket”.
Története
Alapítása
A jelenlegi épületegyüttes építésének megkezdése előtt a múzeumnak a Central Parkban található Arsenal épülete adott otthont. Theodore Roosevelt későbbi elnök édesapja, idősebb Theodore Roosevelt volt az egyik alapító. További alapítók: John David Wolfe, William T. Blodgett, Robert L. Stuart, Andrew H. Green, Robert Colgate, Morris K. Jesup, Benjamin H. Field, D. Jackson Steward, Richard M. Blatchford, J. P. Morgan, Adrian Iselin, Moses H. Grinnell, Benjamin B. Sherman, A. G. Phelps Dodge, William A. Haines, Charles A. Dana, Joseph H. Choate, Henry G. Stebbins, Henry Parish és Howard Potter. A múzeum megalapítása Dr. Albert S. Bickmore természettudós álmát váltotta valóra. Bickmore, Louis Agassiz zoológus egykori tanítványa éveken át fáradhatatlanul lobbizott egy New York-i természetrajzi múzeum létrehozásáért. Nagy hatalmú szponzorainak támogatását élvező javaslata elnyerte New York állam kormányzójának, John Thompson Hoffmannak a tetszését, aki 1869. április 6-án aláírta az American Museum of Natural History megalapítását lehetővé tevő törvényt.
Kivitelezés
A múzeum első épületének alapkövét 1874-ben helyezték el. Ezt az épületet ma már eltakarja az épületkomplexum többi része. Az 1877-ben átadott, neogótikus stílusban készült épületet Calvert Vaux és J. Wrey Mould tervezte, mindkét építész sok szálon kapcsolódott a Central Park építészetéhez.
Bővítés
Az eredeti épület átadását hamarosan a múzeum déli szárnya követte, melyet J. Cleaveland Cady tervezett. Az épület rusztikus hatást adó barna homokkőből épült neoromán stílusban, létrejöttére nagy hatást gyakorolt H. H. Richardson. Az épületszárny 210 m hosszan húzódik a nyugati 77. utca mentén, saroktornyai 45 m magasak. Az építéséhez használt rózsaszín árnyalatú barna homokkő és gránit a New York állambeli Pitcon kőbányáiból származik.
A New York állam által Theodore Rooseveltnek emléket állító Central park felőli bejáratot John Russell Pope fejezte be 1936-ban a párizsi Beaux-Arts akadémia építészeti stílusában. A bejárat egy hatalmas, román stílusban épült csarnokba vezet, ahol a látogatókat egy Barosaurus csontváza fogadja, amint éppen kicsinyeit védi egy Allosaurustól. A múzeum a 77. utca felőli előcsarnokon át is megközelíthető, melynek neve Grand Gallery, itt egy felfüggesztett haida kenu látható. A csarnok a múzeum legrégebbi, ma is megtekinthető kiállításához, a nyugati part bennszülött népeit bemutató terembe vezet.
Későbbi bővítések, felújítások, helyreállítások és átszervezések
1930 óta keveset változtattak az eredeti épület külső részén. 1990 óta Kevin Roche építész és irodája felel a múzeum komplett átépítési terveinek elkészítéséért. Mind az épület külsején, mind a belsején többféle felújítást végeztek. A dinoszauruszok csarnokának felújítása 1991-ben kezdődött, és a múzeum 2010-ben felújíttatta a Roosevelt-emlékcsarnok falfestményét is. A nyolcszintes AMNH-könyvtár terveit a Roche-Dinkeloo cég készítette el 1992-ben. A teljes komplett terv azonban nem valósult meg, és 2015-re a múzeum 25, lazán kapcsolódó épületből állt.
A múzeum 77. utca felőli déli homlokzatát a Central Park West és a Columbus Avenue között 2009-ben tatarozták. A múzeum egyik szóvivője, Steven Reichl szerint a munkák kiterjednek a 650 feketecseresznyéből készült ablakkeretre is, és a szükséges kőművesmunkákat is elvégzik.
A múzeum 2014-ben egy 325 millió dolláros tervet mutatott be a Columbus Avenue oldali 18 000 m²-es épületszárnyra, mely a Richard Gilder Tudományos, Oktatási és Innovációs Központnak ad helyet. Az új épület rózsaszín gránittal borított homlokzata, a múzeumban is látható természetes topográfiai elemek, kőzetrétegek, gleccserbarlangok, kanyonok által inspirált textúrájával, lekerekített vonalvezetésével éles kontrasztot fog mutatni a múzeum épületében túlsúlyban lévő viktoriánus gót, Richardson-féle neoromán és a francia Beaux arts építészeti stílusokkal. Az épületbe a Columbus Avenue felől a 79. utcától északra fekvő új bejáraton lehet majd bejutni. Belül többszintes tárolólétesítmény, termek, rovarcsarnok, és egy színházterem lesz. Az eredeti elképzelés szerint ez az épületszárny a meglévő múzeumtól délre épült volna fel, a Theodore Roosevelt Park egy részét elfoglalva, ám a parkot féltők ellenállása miatt területét csökkentve áthelyezik a nyugati oldalra. Az épületszárny a Columbus Avenue keleti oldalán három épület helyén épül fel, a meglévő múzeumhoz több mint 30 helyen csatlakozik, a jelenlegi épületek magasságának megfelelően hat szintes lesz. A terveket tüzetesen megvizsgálta New York városképért felelős bizottsága is. 2016. október 11-én a bizottság egyhangúlag jóváhagyta a bővítési terveket. A Gilder-központ építése, melynek alapkövét a tervezés és a környezetvédelmi hatásvizsgálat utáni évben le kellett volna tenni, három, 1874 és 1935 között emelt épület lebontását vonja magával. A múzeum 2017 augusztusában beadta az építési engedélyre vonatkozó hivatalos dokumentumokat, de a közösségi ellenállás miatt az építkezés csak 2019 júniusában kezdődhetett el. A projektbefejezését 2022-re várták, de az csak 2023-ban ért véget.Gilder Center for Science, Education, and Innovation at the American Museum of Natural History
Az építészetiekkel összemérhető szervezeti változás, hogy több más múzeum példáját követve a múzeum az összes emberi maradványt eltávolítja kiállításairól. A múzeum igazgatója, Sean Decatur szerint „az emberi maradványok gyűjtését a hatalom rendkívüli egyenlőtlenségei tették lehetővé”. Az egyre terjedő múzeumi gyakorlat szerint az egykori fekete rabszolgák és indiánok (főleg) koponyagyűjteményeinek kiállítása „kegyeletet sért”. Az amerikai képviselőház egy törvényt is elfogadott a maradványok visszaszolgáltatásáról, ebből azonban nem derül ki, hogy azokat hogyan lehetne azonosítani, és milyen körülmények között kellene tárolni, és egyáltalán kiknek kéne visszaszolgáltatni.Mészáros Juli:A New York-i Természettudományi Múzeum eltávolítja az összes emberi maradványt kiállításairól
Igazgatói
A múzeum első két igazgatója John David Wolfe (1870–1872) és Robert L. Stuart (1872–1881) volt, mindketten az alapítók közül kerültek ki. A múzeum csak a harmadik igazgató, a szintén alapító Morris K. Jesup terminusával, 1881-ben került szilárd alapokra. Jesup több mint 25 évig töltötte be a tisztséget, felügyelete alatt valósult meg a múzeum bővítése, és erre az időre tehető a kutatás és gyűjteménybővítés aranykora. Halála után, 1906-ban Henry Fairfield Osbornt nevezték ki negyedik igazgatónak. Osborn folytatta a múzeum bővítését, a világ egyik legkiválóbb természetrajzi múzeumává alakítva azt. További igazgatók: F. Trubee Davison (1933 – 1951), A. Perry Osborn ügyvezető igazgató (1941-1946), Alexander M. White (1951-1968). Gardner D. Stout (1968-1975). Robert Guestier Goelet (1975-1988). George D. Langdon, Jr. (1988-1993). A múzeum igazgatója 1993 óta Ellen V. Futter.
A múzeummal kapcsolatban álló neves szakemberek
A múzeummal kapcsolatban álló neves szakemberek: Henry Fairfield Osborn paleontológus és geológus; Roy Chapman Andrews a Góbi-sivatag dinoszauruszvadásza (Indiana Jones karakterének egyik megihletője); Yvette Borup Andrews fényképész; George Gaylord Simpson; Ernst Mayr biológus; Franz Boas és Margaret Mead kulturális antropológusok; Alexander H. Rice, Jr. kutató és földrajztudós; Robert Cushman Murphy ornitológus. J. P. Morgan a múzeum egyik neves adományozói közé tartozik.
Emlősök csarnokai
Óvilági emlősök
Az afrikai emlősök csarnoka
A Carl Akeley állatpreparátorról elnevezett Akeley-csarnok egy két szintet elfoglaló csarnok, mely közvetlenül a Theodore Roosevelt körcsarnok mögött található. 28 diorámája aprólékos részletességgel mutatja be az afrikai ökoszisztémát és a benne található endemikus emlősöket. A csarnok közepén, fő elemként egy nyolc elefántból álló csorda látható. Bár a diorámák fő témáját az emlősök képezik, némelyikben az adott régió madarai és flórája is látható. Az Akeley-csarnok létrejötte óta az ott látható fajok közül sok veszélyeztetetté vált, némelyek súlyosan veszélyeztetettek, sok helyről eltűntek az erdők. Ennek ellenére egyetlen faj sem halt ki, részben Carl Akeley munkájának köszönhetően. A csarnokból átjárás van az afrikai népek csarnokába.
Története
Az afrikai emlősök csarnokának létrehozását elsőként Carl Akeley javasolta a múzeumnak, még 1909-ben. Eredeti elképzelése negyven dioráma kialakítását célozta, melyekben Afrika gyors ütemben eltűnő tájait és állatait mutatták volna be. Szándéka szerint a csarnokba lépő látogatónak „rossz esetben az az illúziója legyen, hogy az ősi Afrika képei előtt halad el, jobb esetben pedig egy pillanatra az az érzése támadjon, hogy 8000 km-rel arrébb, magában Afrikában találja magát”. Akeley előterjesztését mind a múzeum felügyelőbizottsága mind Henry Fairfield Osborne, a múzeum elnöke kedvezően fogadta. A finanszírozás érdekében Daniel Pomeroy felügyelőbizottsági tag, a J. P. Morgan cég üzlettársa felajánlotta az érdeklődő befektetőknek, hogy cserében részt vehetnek a múzeum Afrikába irányuló expedícióin.
Akeley már 1909-ben megkezdte a kiállítási tárgyak gyűjtését, jól ismert eset találkozása Theodore Roosevelt elnökkel a Smithsonian Intézet által szervezett Smithsonian-Roosevelt expedíción. A múzeum központi díszét alkotó elefántok közül kettőt, egy nőstényt és egy borjút Roosevelt illetve fia lőtte.Pollak, Michael (October 26, 2012). "Roosevelt’s Elephant". nytimes.com Ezekre a korai expedíciókra állatpreparálással foglalkozó tanítványa, James L. Clark és William Robinson Leigh festő is elkísérte Akeley-t.
Amikor Akeley visszatért Afrikába, hogy gorillákat gyűjtsön a csarnok első diorámájához, Clark olyan művészek keresésébe fogott, akik a háttérkép létrehozásában tudtak közreműködni. Várakozásuk szerint az első élőhelyekről készített kép végső megjelenése nagyon fontos hatású lehetett a múzeumra. Akeley és Clark állatpreparátori tehetsége a Leigh felügyelete alatt készült háttérképekkel párosulva olyan látványt teremtett, ami mellett a múzeum többi kiállítási tárgya elhományosul (a múzeum eredeti kiállítási stílusa még mindig látható a New York állam madarait és állatait bemutató kis méretű tárlaton).
Hamarosan napvilágra kerültek további diorámacsarnokok tervei is, és 1929-re a „világ madarai”, az „észak-amerikai emlősök csarnoka”, a „délkelet-ázsiai emlősök csarnoka” és az óceánok életét bemutató csarnok már a tervezés és a kivitelezés különböző fázisaiban voltak.