A Lambrecht Kálmán-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Bükki Nemzeti Park területén található. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle. A régészeti leletek megtalálásukkor a Magyarországon előkerült legrégibb eszközök, és sokáig a legrégibb barlangi leletek voltak.
Leírás Parasznya külterületén, a bükk-fennsíki Kis-fennsíkon helyezkedik el a barlang. A Hársas-tetőtől (más néven Kis Galya) ÉNy-ra lévő Galya-oldal erdejében található sziklafal tövében van a barlang látványos, természetes jellegű, vízszintes tengelyirányú, íves, 3,5 m széles és 3 m magas bejárata. Megközelíthető a Bánkútra menő műútról (vagy másik irányból a miskolci Perecesről) induló sárga jelzésű turistaúton, mely a Galya-oldal É-i részén halad a völgyben végig. Ahol a völgy túlsó oldalán lévő kisvasútsín megközelíti az utat, ott kell az ellentétes oldalra, vagyis D felé felkapaszkodni a hegyoldalba. Közvetlenül a hegygerinc alatt nyílik a barlang. Ugyan messziről nem látható bejárata, de az előterében elhelyezett sok kitermelt anyagot könnyen észre lehet venni. Tűzrakóhely van kialakítva előterében.
A barlang felső triász világosszürke mészkőben (Kisfennsíki Mészkő Formáció) jött létre. A kőzetben jól megfigyelhető a ferde, kibillent rétegződés, amely mentén létrejött a barlang. Az egyetlen nagy teremből álló barlang jelenleg tetőhelyzetben lévő fosszilis forrásbarlang. A barlang K-i (befelé nézve bal oldali) falát a befoglaló kőzet ferde réteglapja képezi, az ellenkező oldalon vékonylemezes a mészkő. A barlang nagy és hosszúkás termének háromszög alakú a keresztmetszete és végig kb. 4 m magas. A bejárathoz közeli részen a bal oldalon egy kb. 1 m magas sziklapad van, amely nagyon törős, omlós, földes, poros kőzetből áll. Ebben szintén látható a kőzet vékonylemezes jellege.
A barlangban sok helyen megfigyelhetők szépen oldott formák, leginkább a mennyezeten, ahol nagy oldásformák, felharapódzó gömbüstök díszítik. A barlang legbelsőbb részében vannak a legszebb oldásformák, ahol kb. 2 m-es magasságban egy felharapódzó kis fülke nyílik. A teljes fülke szépen, gömbüstszerűen van oldva. A fülkének kerek, sima formái vannak és falait végig fosszilis, montmilchszerű bevonat borítja. Mennyezetéről egy járhatatlan méretű, kb. 20–30 cm átmérőjű, nagyon szépen oldott kürtő 2–3 m magasságig harapódzik fel. A fülke jobb oldali falán látható egy szabályos alakú, kb. 10 cm átmérőjű oldott cső, amely cseppkőkéreggel van bevonva körkörösen. A barlang nagy termében leginkább a mennyezeten vannak képződmények, kis fosszilis cseppkőlefolyások és apró, fosszilis borsókövek képében. A hátsó kis fülkében figyelhető meg a legtöbb képződmény. A fülke falát nagy felületen fedik farkasfogazott élű, fosszilis cseppkőlefolyások, melyek sok helyen be vannak vonva montmilchhel. Apró borsókövek is találhatók tömegesen ezen a részen.
Vértes László végezte 1952-ben a majdnem teljes szelvényében feltöltődött barlang régészeti kutatását. Az ásatáskor az alsó őskőkorszak (a Kyjatice- és a bükki kultúra) leleteit, cseréptöredékeket, obszidiánt, kovát és csonteszközöket fedezett fel. A több különböző, sárgás és vörös színű jégkori üledékek vizsgálatakor a déli ostorfa (Celtis australis) és egyéb, lomboserdőt alkotó fajok maradványait határozta meg. Az ásatásokkor nagyon gazdag gerinces fauna került elő. A kitöltésből napvilágot láttak pl. farkas, kis termetű medve, oroszlán, óriáshörcsög és törpehörcsög, valamint az Európa-szerte fontos vezérkövületnek számító kis méretű tarajos sül maradványok, melyek a késő pleisztocén (würm) időszakra voltak jellemzők. Jánossy Dénes az ebből a barlangból előkerült leletek alapján írta le a pleisztocén varbói szintjét.
1956-ban volt először Lambrecht Kálmán-barlangnak nevezve irodalmában a barlang, amely Lambrecht Kálmánról lett elnevezve. Előfordul a barlang az irodalmában Gálya barlang (Kadić 1907), Kőlyukgalyai-barlang (Kordos 1984), Kőlyukgalyai barlang (Bertalan 1976), Lambrecht-barlang (Gábori 1977), Lambrecht Kálmán barlang (Bertalan 1976), Lambrecht K. barlang (Lénárt 1977) és Varbó-barlang (Gábori 1977) neveken is.
Kutatástörténet A Földtani Közlöny 1907. évi évfolyamában publikált, Kadić Ottokár által írt tanulmányban szó van arról, hogy Kadić Ottokár bejárta a Szinva völgyének rendszeréhez tartozó mészkőterületet és itt, a Garadna bal partján meglátogatta a Gálya barlangot. A 17 megtekintett barlang közül 6 olyan barlang volt, pl. a Gálya barlang, amelyet leginkább alkalmasnak talált arra, hogy abban őslénytani és régészeti kutatásokat végezzenek. Az 1956. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált beszámolóban közölve lett, hogy a magyar barlangkutatók második országos ankétjének 1956. augusztus 19-én tartott második ülésszakán Rádai Ödön olvasta fel Vértes László előadását, amelynek címe A barlangkutatással kapcsolatos legújabb ősrégészeti és őslénytani kutatások. Az előadásban elhangzott, hogy nagyjelentőségű megfigyeléseket végeztek a Lambrecht Kálmán-barlangban.
Az 1962-ben napvilágot látott, A barlangok világa című könyvben ismertetve van, hogy az ősember legrégibb nyomai a Lambrecht Kálmán-barlangban lettek megtalálva. A Bükk É-i részén, Varbó határában, a Nagygalya É-i lejtőjén, 410 m tszf. magasságban nyílik a barlang É-ra néző bejárata. Az üreget az ásatás előtt csak négykézláb, kúszva lehetett bejárni. Jelenleg tág, 14 m hosszúra bővült barlang. Ásatása sok melegkedvelő állatfaj csontján kívül néhány darab kb. 100 000 éves durva kvarciteszközt eredményezett. Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent, hogy a régészeknek a Kis-fennsíkon, a fennsík ÉK-i peremének letörésénél, a Gallya-forrás felett lévő Lambrecht Kálmán-barlangban sikerült felfedezniük a Bükk hegység, és egyben Magyarország legrégebbi leletét, az időszámításunk előtt kb. 150 000 évvel élt Moustier-kultúra ősemberének eszközeit és állatcsontokat.
A Vértes László által írt, 1965-ben kiadott könyvben arról van szó, hogy a Lambrecht Kálmán barlang 1952-ben lett feltárva. A kis üreg a Bükk hegység É-i részén helyezkedik el és a bejárata É-ra néz. Kitöltéséből gazdag, enyhe éghajlatra utaló fauna és lombos fák között Celtis faszénmaradványok kerültek elő. Csak néhány alig megmunkált, clactoni jellegű kvarcit- és kvarcitporfir-szilánkból áll eszközlelete. Ezek nem voltak alkalmasak tipológiai besorolásra. Viszonylag biztosan határozták meg a kort a paleontológiai és kitöltés vizsgálatok. Alsó, régészeti leleteket is tartalmazó rétegében (az apró termetű, arctoid medvefaj dominanciája mellett) van barlangi medve, vastagbőrűi a gyapjas orrszarvú és a mammut. A kistermetű ragadozók és a teknősbéka hiányoznak belőle. A suba-lyuki alsó rétegnél idősebb, de a süttői hasadékkitöltésnél fiatalabb. A Riss–Würm-interglaciális második felében vagy végén alakult ki, ezért leletei idősebbek a legöregebb magyarországi moustériennél.
Ahhoz a széles körben elterjedt leletcsoporthoz lehet sorolni az atipikus kvarciteszközöket, amelynek az alpi paleolitikum egyik megjelenési alakja. A Lambrecht Kálmán-barlang leletei premoustérienek (e kifejezést legszorosabb jelentésében értelmezve). Mivel clactoni vonásokat mutatnak és a magyarországi Moustier-kultúrákat megelőzik (annak ellenére, hogy az európai moustieri leletek egy részével egykorúak) az alsó paleolitikumba sorolandók.
Jánossy Dénes szerint a faunalista az alábbi: (A listában nem a maradványok száma, hanem a Jánossy Dénes által kiszámított egyedszám látható. A P3 jelzésű réteg azonos a sötétvörös réteggel, a P2 réteg a vörös réteg. A *-gal jelzett adatoknál nem az egyedszám, hanem a maradványok darabszáma szerepel.)
Faunalista Jánossy Dénes szóbeli közlése szerint két fajjal (Lagurus lagurus, Sicista cf. betulina) gyarapodott a faunalista az új gyűjtésekkor. A 9. táblán a barlang bejáratának ásatás utáni állapota látható.
Az 1968. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy Vértes László 1951-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményének lett a vezetője és ezután korszerű módszerekkel új ásatásokat irányított a klasszikus paleolitos lelőhelyeken, pl. a Lambrecht Kálmán-barlangban. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1969. évi számában említve van, hogy Vértes László tárta fel a Bükk hegység legrégibb emberi települési nyomait a Varbó melletti Lambrecht Kálmán-barlangban. Az 1974. évi Karszt és Barlangban az van írva, hogy a Lambrecht Kálmán-barlang a Kis-fennsík ÉK-i letörésénél, a Galya-forrás feletti sziklameredélyen nyílik. Vértes László a barlangban olyan ősi települést fedezett fel, amely valószínűleg a neandervölgyi ősember korát is megelőzte.
Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Varbón elhelyezkedő Lambrecht Kálmán barlang másik neve Kőlyukgalyai barlang. Varbótól D–DNy-ra kb. 5 km-re, a Nagygalya É-i lejtőjén, a Galya-forrás feletti bozótosban, 410 m tszf. magasságban van a bejárata. A 14 m hosszú és 3 m mély kőfülke eredetileg fel volt töltve. Hasznosítás: turisztika. A Riss-Würm varbói szint típuslelőhelye. Jelentős maradék kitöltése miatt. A kézirat barlangot ismertető része egy publikáció alapján lett írva. Az 1977-ben napvilágot látott és Lénárt László által szerkesztett kiadványban meg van említve, hogy a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület járt a Lambrecht K. barlangban és kőfülkében.
Az 1977-ben kiadott, Bükk útikalauz című könyvben szó van arról, hogy a Kőlyuk-galyai-zsombolytól É–ÉK-re kb. 1 km-re, a Galya-forrás felett, a Nagy-galya É-i lejtőjén, 410 m tszf. magasságban van az egyetlen 14 m hosszú teremből álló Lambrecht Kálmán-barlang bejárata. Az üreg jelenleg tág, de az ásatások előtt csak kúszva lehetett bejárni. Vértes László feltárása barlangi medve, barlangi oroszlán, ősbivaly, óriásgím, mammut és gyapjas orrszarvú csontokon kívül kezdetlegesen megmunkált, clactoni jellegű kvarcit és kvarcitporfir eszközöket hozott felszínre. Az eszközökkel azonos rétegben talált ősállatmaradványokat is figyelembe véve a barlang őskőkori eszközei (jelenlegi ismereteink szerint) a Bükk hegység legrégebbi ősemberi településnyomát jelzik. Kb. 100–150 ezer éve hagyta emberelődünk ebben a barlangban kvarciteszközeit.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Jánossy Dénes által írt áttekintésben az van írva, hogy az ÉK-i Bükkben elhelyezkedő Varbón található Lambrecht Kálmán-barlang kitöltésanyaga a vértesszőlősi lelőhelyen kívül a legrégebbi hazai ősembertelep konyhahulladékainak és a ragadozók zsákmányának szerencsés párhuzamos felhalmozódása. A varbói faunaszakasz egyedülállóan gazdag anyaga bemutatja az utolsó glaciális küszöbének állatvilágát, a Histrix-horizontot. A publikációban van egy Magyarország térkép, amelyen azoknak a Magyarországon lévő barlangoknak a földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg, amelyek őslénytani leleteik miatt ismertek. A térképen látható az Északi-középhegység lelőhelyei közé sorolt Lambrecht-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az áttekintés angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Lambrecht Cave a barlang neve.