Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (, ; Leningrád, 1952. október 7. –) egykori KGB-ügynök, politikus, Oroszország elnöke, az ország első számú vezetője. 1999 óta folyamatosan tölti be az elnöki vagy miniszterelnöki pozíciókat. A 2012 tavaszán megtartott orosz elnökválasztás megnyerése után fölényes győzelem eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe. Sztálin óta ő a leghosszabb ideje hatalomban levő orosz (vagy szovjet) vezető és Lukasenka, Fehéroroszország elnöke után a második leghosszabb ideje hivatalban lévő európai elnök.
Politikai ideológiáját és rendszerét putyinizmusnak (путинизм) nevezik. A 21. század elején igen nagy hazai népszerűségnek örvendett. 2007-ben az amerikai Time magazinban az év embere lett. Politikai elemzők a 2010-es években több évben is a világ legbefolyásosabb embereként ítélték meg.
Az orosz gazdaság és életszínvonal gyorsan nőtt Putyin rezsimjének korai időszakában, amit nagyrészt a kőolaj- és földgázipar fellendülése táplált. Az alacsonyabb olajárak és a Krím Oroszország általi annektálása miatt kivetett szankciók azonban 2015-ben recesszióhoz és stagnáláshoz vezettek.
Miközben folyamatosan erősítette a hatalmát, a politikai és emberi szabadságjogokat megnyirbálta, üldözte a politikai ellenfeleket, felszámolta a független médiaorgánumokat, valamint a szabad és tisztességes választások hiányával is szétzilálta az ország születőben lévő demokráciáját. Világossá tette az orosz oligarchák számára, hogy hatalmuk feltétele a hozzá való személyes lojalitás és a politikától való tartózkodás. Az ország az elnöksége alatt egyre inkább illiberális irányba fejlődött, és eltávolodott a demokratikus normáktól. Regnálása egyre markánsabban mutatja az autokrácia jeleit, mely Richard Pipes harvardi professzor szerint az orosz konzervativizmus eleme.Richard Pipes, Az orosz konzervativizmus és kritikusai. Tanulmány a politikai kultúra köréből, c3.hu A 21. század legnagyobb hatású diktátorának tartják.
Negyedik elnöki ciklusában, 2022 februárjában inváziót indított Ukrajna ellen, ami nemzetközi elítélést váltott ki, és kiterjedt nyugati szankciókhoz vezetett. 2022 őszén részleges katonai mozgósítást hirdetett, és négy ukrán régiót Oroszországhoz csatolt.Herszoni terület, Donyecki Népköztársaság, Luganszki Népköztársaság és a Zaporizzsjai terület. 2023 márciusa óta háborús bűnök elkövetésének vádjával kapcsolatban körözött személy a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs alapján.
Korai életpályája Ifjúkora 1952. október 7-én, Leningrádban (ma Szentpétervár) született munkáscsaládban, Vlagyimir Putyin (1911–1999) és Marija Selomova (1918–1998) gyermekeként. Önéletrajza szerint nehéz körülmények között, patkányokkal fertőzött közösségi bérházban éltek. Apja gyári munkás volt, anyja segédmunkákat vállalt. Szülei sokat nélkülöztek, Leningrád ostromát is átélték, apja egy repesz miatt élete végéig sántított, anyja pedig majdnem éhen halt. Ő maga nem várt gyerek volt, és a nélkülözések miatt gyakran erősebb gyerekekkel kellett megküzdenie.
„A leningrádi utcákon nőttem fel, ahol megtanultam az aranyszabályt: ha a harc elkerülhetetlen, neked kell bevinned az első ütést.” – mondta egy 2015-ös interjúban.
A verekedések irányították érdeklődését a küzdősportok felé. Vélemények szerint ez a felfogás határozta meg aztán későbbi politikai lépéseit is.Putyin patkányokkal harcolt, mielőtt a fél világ ura lett Index, 2022. február 28.
Az ambiciózus Putyin szorgalmas volt, jól tanult, ezért felvették az elitképző 281-es számú leningrádi középiskolába, ezután 1970–1975 között a Leningrádi Állami Egyetem jogi karán nemzetközi jogot tanult.
Az egyetemi évek alatt lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába és tagja maradt annak 1991. évi betiltásáig. A diploma megszerzése után az Államvédelmi Bizottság (KGB) leningrádi szervezetének munkatársa lett.
1983-ban nősült először; egy légiutas-kísérőt vett feleségül, Ljudmila Skrebnyevát, akitől két lánya született. (A pár 2013 körül vált el.)
A KGB tisztjeként 1985-ben végezte el a KGB legfelső, Jurij Vlagyimirovics Andropovról elnevezett, Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett külföldi hírszerzési intézetét (Mai neve Külföldi Hírszerzési Akadémia, Ордена Жукова Краснознамённая Академия внешней разведки имени Ю. В. Андропова (АВР)).
Tizenöt évig szolgált a KGB külföldi hírszerző tisztjeként, ebből hat évig Drezdában, Kelet-Németországban. Fedőszervi pozíciója a Barátság Háza igazgatója volt.
A berlini fal „leomlása” alatt állítólag egy kockázatos blöffel akadályozta meg, hogy a tüntetők tömege betörjön a KGB helyi központjába.
1990-es évek 1990-ben alezredesi rangban visszavonult az aktív KGB-szolgálattól, és visszatért Oroszországba, ahol a Leningrádi Állami Egyetem külkapcsolataiért felelt.
A Szovjetunió felbomlása mélyen érintette; később a 20. század „legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezte.
A szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöki, majd a városi kormány elnökhelyettesi posztját töltötte be, közben 1992 elején alezredesi rendfokozatban a KGB tartalékos állományába helyezték. Későbbi elmondása szerint ekkortájt taxisofőrnek is beállt bérkiegészítésként, miután Gorbacsov mellé állt, mikor puccsot kíséreltek meg ellene és ezért a KGB-t is otthagyta.Putyin: Taxisofőr voltam, kellett a pénz Forbes, 2021. december 13.Putyin taxisofőr lett Gorbacsov kedvéért, de a tárgyalásra való hajlandóságot nem tanulta el tőle rtl.hu, 2022. augusztus 31.
Közben Szobcsak, Szentpétervár első demokratikusan megválasztott polgármesterének tanácsadója lett. Gyorsan elnyerte Szobcsak bizalmát, és arról vált ismertté, hogy képes elintézni a dolgokat; 1994-re pedig alpolgármesteri posztra emelkedett.
1996-ban Szobcsak elvesztette újraválasztását, majd később a korrupciós vádak közepette külföldre menekült. Putyin karrierje közben gyorsan emelkedett, ebben az évben Moszkvába hívták, ahol csatlakozott az elnöki stábhoz, és az elnöki adminisztráció munkatársa, később pedig vezetőjének első helyettese lett.
1997-ben közgazdasági doktori címet szerzett, disszertációjának címe: Az ásványi és nyersanyagbázis újratermelésének stratégiai tervezése a kialakított piaci kapcsolatok feltételei között, a Szentpétervár–Leningrádi terület régióban.
1998 nyarán kinevezték a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatójának, a következő évben egyidejűleg az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is.
Politikai vezetőként Politikai vezetőségének és több mint két évtizedes hatalmának főbb eseményei, intézkedései:
Időszak / ÉvPozícióFőbb intézkedések, események1998–1999FSZB-igazgató, miniszterelnökBorisz Jelcin kinevezi a szövetségi biztonsági szolgálat (FSZB) élére, majd miniszterelnökké. Elindítja a második csecsen háborút, ami megalapozza határozott, „rendpárti” imázsát.1999–2004Ügyvezető, majd elnök (1. ciklus)Jelcin lemondása után átveszi az államfői posztot, 2000 májusában beiktatják. Központosítja a hatalmat, megkezdi az oligarchák megregulázását (pl. Mihail Hodorkovszkij letartóztatása). Az olajár-bummnak köszönhetően stabilizálja az orosz gazdaságot.2004–2008Elnök (2. ciklus)Eltörli a kormányzók közvetlen választását, növelve a Kreml befolyását. A 2007-es müncheni beszédében nyíltan bírálja az USA egypólusú világrendjét. Fokozódik a fellépés az orosz független média és az ellenzék ellen.2008–2012Miniszterelnök („tandemkratizmus”)Az alkotmányos korlátok miatt átadja az elnökséget Dmitrij Medvegyevnek, de kormányfőként megtartja a tényleges hatalmat. Ebben az időszakban zajlik le a grúziai háború (2008), és az elnöki ciklust 4-ről 6 évre emelik.CNN: Russian presidential term extended to 6 years2012–2018Elnök (3. ciklus)Visszatér az elnöki pozícióba, amit tömeges belföldi tüntetések kísérnek. Ezután a pénzbüntetés drasztikus megemelésével szigorítják az engedély nélküli tüntetésekre vonatkozó törvényt.https://www.aljazeera.com/news/2012/6/6/russian-legislators-pass-protest-fines-bill Külpolitikájában is agresszívabbá válik: 2014-ben annektálja a Krím félszigetet, és katonailag beavatkozik a szír polgárháborúba (2015). Előtérbe kerül a konzervatív, Nyugat-ellenes retorika.2018–2024Elnök (4. ciklus)2020-ban átfogó alkotmánymódosítást vezet be, amely lenullázza a korábbi elnöki ciklusait, lehetővé téve, hogy akár 2036-ig hatalmon maradjon. 2022-ben teljes körű inváziót indít Ukrajna ellen, ami példátlan nemzetközi szankciókhoz és Oroszország elszigetelődéséhez vezet.2024–Elnök (5. ciklus)Az ellenzék teljes elfojtása mellett (pl. Alekszej Navalnij halála után) megnyeri az újabb választást. Politikáját a háborús gazdaság fenntartása és a globális szövetségi rendszerek (pl. Kína, BRICS) átrendezése határozza meg.
Miniszterelnökként (1999–2000) 1999. augusztus 9-én Borisz Jelcin hivatalban lévő elnök – a következő évben esedékes elnökválasztást megemlítve – televíziós nyilatkozatban jelentette be: „Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat… ”, és Vlagyimir Putyint nevezte meg. Ugyanekkor menesztette Szergej Sztyepasin kormányát és megbízta Putyint a kormányfői teendők ellátásával.
1999. augusztus 16-án az Állami Duma jóváhagyta kormányfői kinevezését.
Putyint először a Csecsenföld ellen indított akciók tették ismertté és népszerűvé a lakosság körében, miután 1999 szeptemberében több, két moszkvai és egy volgodonszki lakótelepi robbanás is történt, több száz halottal és sérülttel. A hatóságok szerint a robbantásokért a csecsen szeparatisták feleltek, bár konkrét felelősöket nem találtak. Putyin, akinek addig alig volt támogatottsága friss miniszterelnökként, kemény megtorlást ígért. A dagesztáni háború miatt adott volt a csecsen fenyegetés, ezért indított offenzívát Oroszország az év decemberében, mely a tíz évig tartó második csecsen háborúhoz vezetett. A katonai reakció rövid úton meghozta Putyin népszerűségét is, miközben Putyin körül Egység néven új párt is alakult. Számos körülmény viszont felvetette az FSZB és ezáltal közvetve Putyin érintettségét is, ezen kívül semmilyen konkrét bizonyíték nem volt arra, hogy a robbantásokhoz csecseneknek bármi közük lenne. Az is felmerült, hogy az oroszok csalogatták Dagesztánba a csecseneket, hogy legyen alap a háborúskodásra, ezzel legitimálva Putyin hatalomba kerülését. Az ügy pontos kivizsgálását ellehetetlenítették, az utána nyomozó személyek ellen pedig bírósági eljárások indultak, vagy merényletek áldozatai lettek, mint Anna Politkovszkaja vagy Alekszandr Litvinyenko. Putyin kategorikusan tagadta, hogy bármi köze lenne a merényletekhez.Putyint az oroszok 2 százaléka akarta elnöknek, aztán felrobbantak a lakóházak, és megváltozott az ország 444.hu, 2017. február 1.A KGB története (KGB – The Sword and The Shield), angol dokumentumfilm, 3. rész, 2019.
2000-es évek eleje (elnöki évek) Amikor 1999 utolsó napján a betegeskedő és egyre népszerűtlenebb Jelcin lemondott, Putyin lett a megbízott elnök.
A következő év tavaszán, 2000 márciusában a szavazatok 52,9 százalékával megnyerte a választást a teljes elnöki ciklusra. Májusban be is iktatták a hivatalába.
Putyin első orosz elnöki beszédében megígérte, hogy megvédi a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a tulajdonjogokat, és egyúttal bejelentette a demokrácia iránti elkötelezettségét. Vezetése alatt azonban szinte azonnal megindult a demokráciában a visszaesés.
A Kreml állami ellenőrzés alá vonta az addig független televíziós hálózatokat, míg más hírügynökségeket bezárt; eltöröltek bizonyos választásokat; megnyirbálták az igazságszolgáltatást; és korlátozták az ellenzéki politikai pártokat.
A választások idején külső megfigyelők széles körben elterjedt szavazói szabálytalanságokat észleltek. Putyin rendszerét néha „irányított demokráciának” nevezték.