bélyegkép|A felkelés térképe Macedónia és Trákia régióiban. A mai határok láthatók, az akkori oszmán határokkal együtt. Az ilindeni-preobrazseniei felkelés, vagy néha magyarul, és macedón szemszögből csak ilindeni felkelés, 1903. augusztus–október (, Ilindensko-Preobražensko vǎstanie; , Ilindenszko vosztanie; , Eksegersi tou Ilinden) szervezett lázadás volt az Oszmán Birodalom ellen, amelyet a Belső Macedón-Adrianápolyi Forradalmi Szervezet készített elő és hajtott végreJ. D. B .. Macedónia (1903. évi bolgár felkelés), The Encyclopaedia Britannica; Művészetek, tudományok, irodalom és általános információk szótára, 11., Cambridge, Anglia: At the University Press, 221. o. (1911). Hozzáférés ideje: 2018. július 18. A balkáni nemzeti államok létrehozása, 1804–1920, C. & B. Jelavich, 1977, 211–212. a Legfelsőbb Macedón-Adrianápoli Bizottság támogatásával . Győztes. Roudometof, A macedón kérdés a konfliktustól az együttműködésig? in Constantine Panos Danopoulos, Dhirendra K. Vajpeyi, Amir Bar-Or, mint szerk., Civil-military Relations, Nation Building, and National Identity: Comparative Perspectives, Greenwood Publishing Group, 2004, , p. 216. A felkelés neve ilindenre, Illés napjának nevére, valamint preobrazseniére utal, ami Krisztus színeváltozásának ünnepe. A lázadás augusztus elejétől október végéig tartott, és hatalmas területet ölelt fel keletről a Fekete-tenger partjától nyugaton az Ohridi-tó partjáig.
A lázadás Makedónia régióban a Monasztiri vilajet középső és délnyugati részeinek nagy részét leginkább a helyi bolgár parasztok, "Azonban ellentétben azoknak a kutatóknak a benyomásával, akik úgy vélik, hogy a belső szervezet" macedón nemzettudatot "támogat, a helyi forradalmárok kijelentették meggyőződésüket, hogy Makedónia keresztény lakosságának" többsége bolgár". Egyértelműen elutasították az esetleges állításokat. "nemzeti szeparatizmusnak" nevezik a bolgárokat, sőt "erkölcstelennek" tartják. Bár egyenlő hozzáállást hirdettek az összes "macedón lakossággal" szemben. Tschavdar Marinov, Mi, macedónok, Macedón Supra útjai -Nacionalizmus (1878–1912), „Mi, emberek: A nemzeti sajátosság politikája Délkelet-Európában”, Mishkova Diana-val, mint szerk., Central European University Press, 2009, , 107-137. Úgy tűnik, hogy a századvégi macedón szlávok politikai és katonai vezetői még nem hallották a külön macedón nemzeti identitás felhívását; továbbra is nemzeti értelemben bolgárnak, nem pedig macedónnak vallják magukat. [...] (Úgy tűnik, soha nem kételkedtek "Macedónia lakosságának túlnyomórészt bolgár jellegében". "A macedón konfliktus: etnikai nacionalizmus egy transznacionális világban", Princeton University Press, Danforth, Loring M. 1997, , p. 64. "A felkelés utolsó vezetője - Dame Gruev, 1906. december 23-án halt meg a török katonákkal vívott harcban. A Török Sajtó a Bolgár Forradalmi Bizottság legnagyobb vezetőjeként jellemezte. Francia, osztrák, orosz, amerikai és brit konzulok és követek jelentették kormányaiknak az ilindeni felkelés előkészítését és leverését, és bolgár eseményként jellemezték. A törökök maguk is bolgár összeesküvésnek minősítették a felkelést. " Chris Kostov, Vitatott etnikai identitás: A macedón bevándorlók esete Torontóban, 1900-1996, A nacionalizmusok 7. kötete az egész világon, Peter Lang, 2010, , 87-88. Az IMRO modern macedón historiográfiai egyenlete az önálló és különálló nemzeti identitással rendelkező autonómiát követeli meg, nem feltétlenül áll a történelmi nyilvántartásban. Meglehetősen nyilvánvaló probléma a szervezet címe, amely Macedónia mellett Trákiát is magában foglalta. Trákia, amelynek lakosságát a modern macedón nacionalizmus soha nem tartotta igénynek ... Ráadásul felmerül az a nem kevésbé bonyolult kérdés, hogy mit jelentett az autonómia azoknak az embereknek, akik írásaikban támogatták. Hriszto Tatarcsev szerint autonómia iránti igényüket nem a macedón nemzeti identitáshoz való kötődés motiválta, hanem attól az aggodalomból, hogy a Bulgáriával való egyesülés kifejezett menetrendje más kis balkáni nemzeteket és a nagyhatalmakat cselekvésre készteti. Más szavakkal, a macedón autonómia taktikai elterelésként vagy a bolgár egyesülés "B tervének" tekinthető. İpek Yosmaoğlu, Vérkötések: Vallás, erőszak és a nemzetiség politikája Oszmán Macedóniában, 1878–1908, Cornell University Press, 2013, , 15–16. A szervezet nevének "Adrianopolitan" része azt jelzi, hogy napirendje nemcsak Macedóniát, hanem Trákiát is érintette - egy olyan régiót, amelynek bolgár lakosságát korántsem állítják macedón nacionalisták. Valójában, amint azt a szervezet eredeti neve ("Bolgár Macedón-Adrianápoli Forradalmi Bizottságok" mutatja), bolgár nemzeti jellege volt: a forradalmi vezetők meglehetősen gyakran tanárok voltak a macedóniai bolgár iskolákból. Ez volt a szervezet alapítóinak esete ... Szervezetüket helyi viszonylatban a "bolgár bizottság (ok) nak tekintették. Tchavdar Marinov, Híres Macedónia, Sándor földje: macedón identitás a görög, a bolgár kereszteződésénél és a szerb nacionalizmus a Balkán szövevényes történeteiben - Első kötet: Nemzeti ideológiák és nyelvpolitikák Roumen Daskalov és Tchavdar Marinov szerkesztésében, BRILL, 2013, , 273-330. részesítette, és bizonyos mértékben a A régió aromán lakossága.Macedónia autonómiája és az Edirnei vilajet (Trákia déli része) a szláv aktivisták nemzedékének legfontosabb igényévé vált. 1893 októberében egy csoportja Szalonikiben megalapította a bolgár Makedóniai-Odrini Forradalmi Bizottságot. Titkos bizottságok és fegyveres gerillák hálózatának létrehozásával foglalkozott a két régióban, valamint Bulgáriában, ahol folyamatosan növekvő és politikailag növekvő befolyásos macedón és trák diaszpóra lakott. Az IMARO aktivistái a korai szocializmus és az anarchizmus eszméinek erősen befolyásolva a jövőbeni autonóm Macedóniát multinacionális politikának tekintették, és a macedón szlávok önrendelkezését nem külön etnikumként folytatták. Ezért a macedón (és szintén adrianopolita) ernyőfogalom a bolgárokat, törököket, görögöket, vlachokat, albánokat, szerbeket, zsidókat stb. Míg ezt az üzenetet sok vlach, valamint néhány patriarchista szláv felvette, ez nem hatott meg más csoportokat, akik számára az IMARO továbbra is a bolgár bizottság maradt. Macedón Köztársaság Történelmi Szótára, Európa Történelmi Szótárai, Dimitar Bechev, Scarecrow Press, 2009, , Bevezetés. Az ideiglenes kormányt Kruševo városában hozták létre, ahol a felkelők augusztus 12-én kihirdették az alig tíz nap után túllépett Kruševói Köztársaságot.Kivonat a "Nemzeti felszabadulás és a libertárius föderalizmus" (Natsionalnoto osvobozhdeniye i bezvlastniyat federalizum) könyvből, Will Firth fordításában. Augusztus 19-én a bolgár parasztok által az Edirnei vilajetbenAz edirnei régió a bolgárok egyik legkívánatosabb irredentája lett, csak Macedónia után. A 19. század végére az edirnei régió teljes népessége csaknem egymillió embert tett ki, akiknek közel egyharmada bolgár volt ... Egy bolgár nemzeti felszabadító mozgalom 1878 után azonnal elkezdődött, szoros együttműködésben a nemzeti felszabadító mozgalom Macedóniában, és szervezett jelleget nyert a Macedón Belső-Adrianopolita Belső Forradalmi Szervezet (IMARO) 1893-as létrehozása után. Ez főként az edirnei régióból Bulgáriában élő menekültekre támaszkodott, de volt egy " belső "szervezet. Cselekedete a Preobrazhenie (átváltoztatás) felkeléssel tetőzött, amely két héttel az ilindeni felkelés után, 1903. augusztus 6–19-én tört ki. Raymond Detrez, Bulgária Történelmi Szótára, Történelmi szótárak Európában, 46. szám, Madárijesztő-sajtó, 2006, , p. 3. szervezett, szorosan kapcsolódó felkelés egy nagy terület felszabadításához vezetett a Sztrandzsa-hegységben, és ideiglenes kormányt hozott létre a Sztrandzsai Köztársaságban, Vassilikóban . Ez körülbelül húsz napig tartott, mire a törökök letették. A felkelés elnyelte Koszovó és Szalonika vilajetjeit is.Nadine Lange-Akhund, A macedón kérdés, 1893-1908, nyugati forrásokból, Kelet-európai monográfiák, 1998; , p. 125.
Mire a lázadás megkezdődött, számos legígéretesebb potenciális vezetőjét, köztük Ivan Garvanovot és Goce Delcsevet az oszmánok már letartóztatták vagy megölték, és az erőfeszítéseket néhány hónapon belül megsemmisítették. A túlélőknek a következő években sikerült gerillakampányt folytatniuk a törökök ellen, ám ennek nagyobb hatása az volt, hogy az európai hatalmakat rábeszélte arra, hogy próbálják meggyőzni az oszmán szultánt arról, hogy Európában békülékenyebben kell viszonyulnia keresztény alattvalóihoz.
Az ilindeni felkelés bélyegkép|Az ohridi felkelők zászlaja bolgár zászlóval és a Свобода или смърть felirattal. A felkelők mindenhol bolgár zászlókat húztak.National military history museum of Bulgaria, fond 260 Georgi Hadzsiev anarchista szerző feljegyezte a felkelés dátumát és részleteit, amelyet Will Firth fordított. Július 28-án az üzenetet elküldték a forradalmi mozgalmaknak, bár a titkot az utolsó pillanatig őrizték. A felkelés augusztus 2-án éjjel kezdődött, és nagy régiókat érintett Bitola és környékén, a mai Észak-Macedónia délnyugati részén és Görögország északi részén. Aznap este és másnap kora reggel Krusevo városát megtámadta és elfoglalta 800 lázadó. Ezzel párhuzamosan háromnapos harc után augusztus 5-én kezdődő ostrom után Szmilevo városát elfoglalták a lázadók. A Kasztoria közelében fekvő Kleisoura városát augusztus 5 körülvették fel a felkelők. Augusztus 14-én Nikola Puskarov vezetésével néhány Szkopje közelében lévő együttes megtámadott és kisiklott egy katonai vonatról. Razlogban a lakosság csatlakozott a felkeléshez. Ez keletebbre, a mai Bulgáriában, Pirini Makedóniában volt.Kivonat a "Nemzeti felszabadulás és a libertárius föderalizmus" (Natsionalnoto osvobozhdeniye i bezvlastniyat federalizum) könyvből, Will Firth fordításában.
Augusztus 4-én Nikola Karev vezetésével felállították a Krusevói köztársaság nevű helyi közigazgatást. Aznap és a következő napon a török csapatok sikertelen kísérleteket tettek Krusevo visszafoglalására.Kivonat a "Nemzeti felszabadulás és a libertárius föderalizmus" (Natsionalnoto osvobozhdeniye i bezvlastniyat federalizum) könyvből, Will Firth fordításában. Augusztus 12-én a szlívai csatát követően 3500 oszmán katona csapata visszafoglalta és elégette Krusevót. Mindössze tíz napig tartották a felkelők. Az oszmánok augusztus 27-én végül visszafoglalták Kleisourát.
További érintett régiók között volt Ohrid, Flórina és Kicsevo . Szaloniki régióban a műveletek sokkal korlátozottabbak és sok helyi részvétel nélkül zajlottak, részben a Belső-makedóniai Forradalmi Szervezet (VMRO) frakciói közötti nézeteltérések miatt. Nem volt felkelés a Prilep területén sem, közvetlenül Bitolától keletre.Kivonat a "Nemzeti felszabadulás és a libertárius föderalizmus" (Natsionalnoto osvobozhdeniye i bezvlastniyat federalizum) könyvből, Will Firth fordításában. bélyegkép|A Struga felkelő különítmény zászlaja. Bolgár zászló is szerepel rajta, és a bolgár mottó Свобода или смърть. Az oka annak, hogy a felkelést stratégiai szempontból választották a Bitolai vilajetben és Makedónia szélesebb délnyugati régiójában, annak a ténynek köszönhető, hogy Bulgáriától a legtávolabbi helyen volt, és megpróbálta bemutatni a nagyhatalmaknak, hogy a felkelés tisztán macedón jellem és jelenség. Az IMARO egyik alapítója – Petar Pop Arszov szerint a Bulgáriától való távolságtartás ötlete az volt, hogy a beavatkozásának bármilyen gyanúja mindkét félnek árthat: Bulgáriának és a szervezetnek.Todor Petrov, Tsocho Bilyarski, A Macedón-Edirne Belső Forradalmi Szervezet alapítóinak szemével; Katonai kiadó; Szófia, 2002, , 205. o. Valójában a felkelés hamarosan átterjedt a szomszédos Koszovó, Szaloniki és az Edirnei vilajetekre (Thrákiában).Raymond Detrez, Bulgária A-tól Z-ig; 2. kiadás, SCARECROW Press, 2010, , o. 217.
A krasztovdeni felkelés