A königsbergi Albertina Egyetem (németül Albertus-Universität Königsberg, latinul Academia Regiomontana, illetve Collegium Albertinum) a német nyelvterület egyik legrégebbi és legfontosabb felsőoktatási intézményének számított. Az 1544-ben a (Marburgi Egyetem után a) világ második lutheránus egyetemeként Brandenburgi Albert porosz herceg által alapított intézmény fennállása folyamán Königsberg és a Balti régió kiemelkedően fontos szellemi központjául szolgált. 1944-ben a Königsberget ért súlyos brit légitámadás során az egyetem szinte teljesen elpusztult, és 1945-ben, miután a potsdami konferencia a várost, egész Kelet-Poroszországgal együtt a Szovjetuniónak ítélte, meg is szűnt. A háborút túlélő tanári kart és diákságot vagy elűzték vagy kivégezték. A ma az egykori Albertina főépülete helyén székelő kalinyingrádi Immanuel Kant Balti Szövetségi Egyetem (oroszul Балтийский федеральный университет имени Иммануила Канта – Baltyijszkij Fegyeralnyij Unyiverszityet imenyi Immanuila Kanta) orosz tannyelvű felsőoktatási intézmény hivatalosan a Königsbergi Egyetem jogutódjának tekinti magát.

Története Az 1230 óta fennálló, a rimini aranybulla értelmében a Német-római Birodalomtól független német lovagrendi állám 37. nagymestere, Brandenburgi Albert (teljes nevén Albrecht von Hohenzollern am Brandenburg-Ansbach) Luther Márton reformátor és az ő tanait hirdető Andreas Osiander teológus hatására felvette a protestáns hitet. Saját ambíciói illetve a környező északnémet, skandináv és balti területeken is terjedő reformáció hatására Albert 1525-ben a lovagrend egyházi birtokait szekularizálta és protestáns világi államot hozott létre Porosz Hercegség néven, amely továbbra is a lengyel király névleges hatalma alatt állt. Az így létrejött dinasztikus állam az első hivatalosan is lutheránus hitre tért német állammá vált. bélyegkép|Az alapító I. Albert (id. Lucas Cranach festménye) A nagymesteri címet hercegire felváltó Albert megértette, hogy az új hit minél szélesebb körben való terjesztése iskolai reformot igényel, amely egy felsőoktatási intézmény létrejöttét is megköveteli. Az 1544-ben alapított, kezdetekben Collegium Albertinum néven működő egyetemnek három feladatot kellett ellátnia: Az evangélium terjesztését a hercegség határain túl Északkelet-Európa felé; a protestáns hit és a humanista kultúra fejlődésének elősegítését; illetve az új államalakulat működését biztosító prédikátorok, orvosok, valamint a politikához és az igazgatáshoz nélkülözhetetlen jó latinisták magas szintű képzését. Az új intézmény mintájául az Albert sógora, III. Keresztély dán király által 1537-ben lutheránus egyetemként újraalapított koppenhágai egyetem szolgált, első rektora Georg Sabinus, az oderamenti Frankfurt egyetemének professzora, aki meggyőzte az uralkodót, hogy az eredeti tervekkel ellentétben ne csak egy az egyetemi tanulmányokra felkészítő ún. particulart, hanem egy egyetemet alapítson. Ugyan a reformáció óta már Németország-szerte alakult néhány protestáns oktatási intézmény, a königsbergi egyetem hamar a lutheranizmus első számú oktatási központjává vált. Mivel a Német-római Birodalom határain kívül található új egyetem alapítását sem V. Károly császár, sem III. Pál pápa nem támogatta és ezért nem számíthatott sem császári, sem pápai privilégiumra, professzorainak az Ágostai hitvallásra kellett esküt tenniük. Az egyetem végül 1560 nyert királyi kiváltságot II. Zsigmond lengyel királytól. bélyegkép|Az egyetem első épülete, a Collegium Albertinum (1810-es ábrázolás) Az eredetileg a Kneiphof szigetén, a königsbergi dóm mellett a Collegium Albertinum nevű folyóparti épületben székelő intézmény a kezdetekben elsősorban a hercegi Poroszország illetve a környező lengyel, litván és balti területekről vonzotta diákjait. A 17. századtól kezdve a teljes német nyelvterületen egyre jelentősebb befolyásra kezdett szert tenni, főleg annak köszönhetően, hogy Poroszország elkerülte a harmincéves háborúnak a Német-római Birodalom nagy részét érő pusztításait. I. Péter orosz cár 1697-es látogatásának eredményeként felélénkültek a porosz–orosz kapcsolatok, számos később kiemelkedő orosz gondolkodó és művész tanult az Albertinán. Az egyetem fontos szerepet játszott nem csak az orosz, hanem litván és a lengyel kultúra, illetve a hagyományosan itt tanuló balti német nemesség számára is.

Az egyetem 18. századi fénykorában, az ún. königsbergi évszázadban (n. Königsberger Jahrhundert) diákjai és oktatói mint például Johann Christoph Gottsched, Johann Georg Hamann, Johann Gottfried Herder, Zacharias Werner, Johann Friedrich Reichardt, E. T. A. Hoffmann, illetve Immanuel Kant nagy hatással voltak a német Felvilágosodásra, illetve a Weimári Klasszicismus és a német Romantika későbbi kialakulására. Kant maga 1786 és 1788 között rektorként vezette az egyetemet.

A 19. századi porosz Reforméra kezdetével Wilhelm von Humboldt vezetésével több új tanszékkel, csillagvizsgálóval, botanikus kerttel és más német államokból toborzott oktatókkal bővült ki az Albertina. Háromszázadik évfordulójara az egyetem birtokba vehette a kastélyhoz közeli Paradeplatzon (ma oroszul ул. Университетская – uljica Unyiverszityetszkaja) található, Friedrich August Stüler áltel tervezett olasz neoreneszánsz épületét. Az addigra már szűkössé vált kneiphofi Collegium Albertinum épületét 1861-től a város kezelésébe került, amely azt városi könyvtárként és levéltárként hasznosította tovább. 1898-ban nyitotta meg kapuit a Palaestra Albertina, mely a tudományos testnevelés egyik vezető intézményének számított.

Az egyetem 1944 július 10-én a birodalmi gazdasági miniszter Walther Funk jelenlétében ünnepelte alapításának 400-dik évfordulóját. Néhány héttel később, augusztus 26/27 és 29/30 éjszakáin Königsberg és az egyetem is jelentős károkat szenvedett a Brit Királyi Légierő légitámadásaiban, melyek az egyetemi épületállomány 80%-át elpusztították. A tanári kar elmenekült, sokukat a Göttingeni Egyetem vette fel.

Karok Az egyetem fennállása folyamán végig négy tradicionális karral rendelkezett, a matematika és a természettudományok nem rendelkeztek saját karral, ezek tanszékekként a Filozófiai Kar irányítása alá tartoztak. Ennek ellenére a königsbergi egyetem alapítása óta ún. „Volluniversität"-nek (latinul universitas litterarum, magyarul „teljes egyetem", mely minden karon nyújt képzést) számított.

Teológiai (németül Theologische Fakultät) Jogtudományi (németül Juristische Fakultät) Orvostudományi (németül Medizinische Fakultät) Filozófiai (németül Philosophische Fakultät) bélyegkép|Az egyetem négy karának (balról jobbra: Teológiai, Jogtudományi, Orvostudományi, Filozófiai) pecsétje|középre|500x500px Állami és Egyetemi Könyvtár (1527-1945) bélyegkép|A királyi könyvtár régi épülete Az egyetemhez tartozott az egyetemnél korábbi, 1527-es alapítású Königsbergi Állami és Egyetemi Könyvtár (ném. Staats- und Universitätsbibliothek Königsberg, korábban Királyi és Egyetemi Könyvtár, németül Königliche- und Universitätsbibliothek). A könyvtár még az oxfordi Bodleian Library-t [en] és a milánói Biblioteca Ambrosianát [en] is megelőzve 1534-óta Európa legelső nyilvános közkönyvtáraként működött. A könyvtár évszázadokon át mind a német nyelvterület, mind Kelet-Közép Európa egyik legrangosabb közintézményének és archívumának számított. Az 1939-ben 685,000 kötetet számláló állomány több korábban önálló könyvtár gyűjteményéből tevődött össze, melyek közül a legjelentősebbek: A könyvtár 1901-ben átadott épülete|bélyegkép

a Brandenburgi Albert herceg által alapított Kamarai Könyvtár (németül Kammerbibliothek) az Ezüstkönyvtár (németül Silberbibliothek [de]) a Kastélykönyvtár (németül Schlossbibliothek) a königsbergi dóm Wallenrodt-könyvtára (németül Wallenrodtsche Bibliothek [de]) az Egyetemi könyvtár (németül Universitätsbibliothek Königsberg).

A világháborús bombázások elől 1944-ben városon kívüli kastélyokba evakuált könyvtári állomány egy része (pl. az Ezüstkönyvtár) elpusztult vagy elkallódott, másik rész pedig ma szétszóródva található meg Berlinben, Vilniusban, a lengyelországi Toruńban és Olsztynban, illetve az oroszországi Moszkva, Szentpétervár, Kalinyingrád és Voronyezs könyvtáraiban.

1862-ben ebben az Egyetemi Könyvtárban fedezte fel dr. Zacher Gyula a königsbergi töredéket,amely egy a 14. századból származó verses magyar nyelvemlék.

Fekvése Az egyetem történelmi magja a königsbergi dóm mellett, a Kneiphof sziget északkeleti csücskét 1945-ig elfoglaló Collegium Albertinum volt. Az alapító Albert herceg által emelt, az auditorium maximum-nak, tanári lakásoknak valamint a diákbörtönnek (németül Kerzer) helyet adó szerény méretű épület már Kant rektorsága idején is szűkösnek bizonyult, a legtöbb előadást a professzorok magánlakásaiban tartották. Az egyetem folyamatos bővítései során az egyes karok épületei a történelmi városmagon belül, később a Königsberghez csatolt újabb kerületben szétszórtan helyezkedtek el. középre|600x600px|Az egyetem épületei 1931-ben. A német nyelvű jelmagyarázat|bélyegkép

Diákélet

Diákszövetségek (Studentenverbindungen) Az egyetemi diákélet mindennapjait nagyban meghatározták a más, főleg német és közép-európai egyetemi városokban is megtalálható nagy múltú diákszövetségek (németül Studentenverbindungen), melyek az egyetemi diákság aktív és egykori tagjait, az öregdiákokat (németül Alumni), illetve a tanári kar tagjait tömörítették sokszor nemzeti/regionális, világnézetbeli vagy vallási hovatartozás, vagy éppen szabadidős tevékenység szerint.

A középkori Európa egyetemein megtalálható ún. „nemzetek" vagy „nációk" (latinul natio, többes számban nationes, vagy collegium nationalum, tsz. collegia nationala) regionális hovatartozás szerint sorolták be diákjaikat (az itáliai Padova és Bologna egyetemein például léteztek nationes Hungarorum, azaz a Magyarországról érkező diákokat tömörítő szervezetek).Rashdall, Hastings (2 November 2010). Rashdall's Universities of Europe, Volume 1 - Google Books. Ezen ősi szerveződési formák a középkor végével Európa legtöbb részén, így 1744-ig Königsbergben is megszűntek. Az nációk helyébe az 1800 évek elejétől lépő egyetemi diákszövetségeket a német államokban a Napóleon ellen vívott felszabadító háború hívta élere, amikor az egyetemi diákság Németország-szerte nagy lelkesedéssel síkra szállt Németország felszabadításának és egyesülésének eszméjéért. Königsbergben ekkor alakult az Allgemeine Burschenschaft („általános diákegylet"), mely hamarosan számos, hosszabb-rövidebb ideig fennálló diákszervezetté tagozódott vagy új szervezetekkel egészült ki. Az általánosan Studentenverbindung-oknak, azaz diákszervezeteknek nevezett egyleteknek Königsbergben is több típusát különböztették meg: bélyegkép|A Gothia címere Burschenschaftok (a német Bursche, „legény" szóból) – a német egyetemi diákszervezetek egyik Németországban és Ausztriában elterjedt formája. Az eredeti, a napóleoni háborúkból visszatérő diákság által 1815-ben a Jénai Egyetemen alapított Urburschenschaft mintájára Németország-szerte alapított liberális és nacionalista eszméket valló szervezetek alapultak, melyekből néhány a mai napig fennáll. A burschenschaftok meghatározó fundamentumát a tagok világlátásbeli, ideológia, illetve politikai beállítotsága képezi. A német egyetemisták számára a Burschenschaft a tanárokat és öregdiákokat is magában foglaló alapvető nevelési intézmény volt, szinte kötelező volt részt venni benne: az egyén számára társaságot és szórakozási formát jelentett, ezenkívül a kapcsolatok révén a későbbi karrier lehetőségét biztosította. A burschenschaftok, illetve tagjaik meghatározott színkombinációjukról (Couleur), monogramjaikról (Zirkel), mottóikról, szertartásaikról, illetve a sok esetben kötelező, párbajok, ún. „formasági menzúrák" okozta hegekről különíthetőek el egymástól.

Fontosabb königsbergi burschenschaftok:

Germania, 1843 óta – ma Burschenschaft Germania Königsberg zu Hamburg néven a Hamburgi Egyetemen továbbélő szervezet