Otto Alscher (Perlasz, 1880. január 8. – Zsilvásárhely, 1944. december 29.) romániai német író, az irodalomtörténetben mint "Magyarország német költőjét" említik.
Élete
Apja Otto Alscher volt, akinek három gyermeke közül ő volt a legidősebb. 1891-ben a család Orsovára költözött, ahol apja megnyitotta a térség első fényképészeti műtermét. Otto 1904-ben vette feleségül az óvónő Leopoldine Elisabeth Amont (másik nevén Else Alscher, aki maga is foglalkozott irodalommal). Házasságukból három gyermek született. Alscher később elhagyta családját, s egy nála húsz évvel fiatalabb tanárnővel, Elisabeth Amberggel élt együtt, akitől öt gyermeke született.
Alscher magyar iskolába járt. 1898-ban mint grafikus végzett a Höhere Graphische Bundes-Lehr- und Versuchsanstaltban Bécsben. Közel állt a természethez, tisztelte Nietzschét, valamint kapcsolatban állt a bécsi bohém társasággal. Író és újságíró lett, házassága után házat épített Orsova mellett, ahol élt s dolgozott. 1911-től Budapesten dolgozott mint újságíró. Több lapnak is munkatársa volt, például a Pester Lloyd-nak, s egy ideig vezető tisztséget töltött ben a Budapester Tageblatt-nál, ahol olyan német szerzőket népszerűsített, mint például Nikolaus Schmidt, Johann Eugen Probst vagy Adam Müller-Guttenbrunn.
1915-ben katonai szolgálatra hívták be. Kezdetben támogatta a háborút, később azonban háborúellenessé vált. Frontszolgálat után 1916-ban malária miatt leszerelték, ezután a sajtóban dolgozott. 1918-tól a Banater Bauernblatts szerkesztője volt,Klaus Popa: Alscher Otto (1880-1945). In: Völkisches Handbuch Südosteuropa, 2012. később a Belgrader Zeitung, majd 1919-től a budapesti Deutsches Tageblatt szerkesztője lett. Tagja volt a Deutschen Volksratnak (Német Néptanács), amelyben a magyarországi német kisebbségek jogaiért, valamint a Bánság Romániához való csatolásáért kampányolt.
Politikai okokból el kellett hagynia a fővárost, és a temesvári Deutsche Wacht majd a Schwäbische Volkspresse című lapoknál dolgozott. Itt Franz Xaver Kappusszal közösen a régió germanizmusának egyik szószólója volt. A romániai német etnikai csoport művelődési kamarájának 1943. január 16-án, Temesváron rendezett ünnepsége alkalmából Andreas Schmidt Volksgruppenführer, a népi németek vezetője kitüntette.Südostdeutsche Tageszeitung (Hermannstadt und Temeschburg) 16; Folge vom 22. Januar 1943, S. 4. In: Klaus Popa: Alscher Otto (1880-1945). In: Völkisches Handbuch Südosteuropa, 2012. Ezután visszatért vidéki házába. A második világháború alatt Románia az 1944. augusztusi királypuccs után a szövetségesek oldalára állt. Alschert ez év szeptemberében Marosvásárhelyre internálták, ahonnan októberben megszökött, csaknem 100 kilométert sétált hazáig, de Orsova belvárosaban ismét letartóztatták, s rövid idő múlva a zsilvásárhelyi internálótáborban meghalt.
Munkássága
Műveire a természet iránti szeretet jellemző. A Strömungen – Sieben Erzählungen neuerer Dichter (1919) című antológiában szerepel Die Hunde című novellája, amely egy sarkvidéki expedíciót ír le, a kutatók és a szánhúzó kutyák együttműködésének kudarcát annak tulajdonítja, hogy az emberek nem ismeriok sem a tájat, sem a kutyák természetét.Die Hunde. In: Hermann Hesse, Richard Woltereck (Hrsg.): Strömungen, Verlag der Bücherzentrale für deutsche Kriegsgefangene, Bern, 1918. 1917-ben jelent meg első, állatmeséket tartalmazó kötete a Die Kluft, Rufe von Menschen und Tieren amelyhez Hermann Hesse írt előszót. 1919-1920-ban a bécsi szecesszió esztétikai-etikai normáit követte Kämpfer című regényével. Tiergeschichten.Tier und Mensch című kötete az emberek és az állatok közti kapcsolatot dolgozza fel, Jack London munkáihoz hasonló stílusban. 1936-ban Alschert kritizálták Nietzsche ideológiailag nem megfelelő értelmezése miatt, emiatt a kiadó elutasította Zwei Mörder in der Wildnis című regénye megjelentetését, noha az korábban folytatásokban már publikálásra került.
Válogatott művei
Zigeuner, Langen Verlag, München, 1914 Wie wir leben und lebten, Kulturverband Timisoara-Temeschburg, 1915 Die Kluft. Rufe von Menschen und Tieren, Langen Verlag, München, 1917 Belgrader Tagebuch. Feuilletons aus dem besetzten Serbien 1917–1918, Kriterion-Verlag, 1975 Tier und Mensch, A. Langen, München 1928 Zwischenspiel im Mondschein. Tiergeschichten, Jugendverlag Bukarest, 1967 Die Straße der Menschen und andere Erzählungen, Literaturverlag Bukarest, 1968 Gogan und das Tier, Kriterion-Verlag, Bukarest, 1970 Der Löwentöter. Ein Urweltroman, Kriterion-Verlag, Bukarest 1972 Das Rätsel eines Wolfes, Ion-Creangă-Verlag, Bukarest, 1975 Tier- und Jagdgeschichten, Kriterion-Verlag, Bukarest, 1977 Der Weg aus den Wäldern. Tier- u. Jagdgeschichten, Ion-Creangă-Verlag, Bukarest, 1980 Belebte Nacht. Tier- und Jagdgeschichten, Kriterion-Verlag, Bukarest, 1981 Erzählungen, Verlag Landsmannschaft der Banater Schwaben, München, 1995, Die Bärin. Natur- und Tiergeschichten aus Siebenbürgen Verlag Natur + Text, Rangsdorf, 2000, Ich bin ein Flüchtling, Roman, Wentworth PR, 2918,
Jegyzetek
Források Korodi Helga: Ein Augenblick und eine Seele. Im Werk Otto Alschers Alscher életrajza Klaus Popa: Völkisches Handbuch Südosteuropa című munkájában Korodi Helga: Otto Alschers Wanderungen durch die Karpaten Kakaniens, 2012 Otto Alscher életrajza a kulturportal-west-ost.eu oldalon Otto Alscher által, illetve róla írott munkák a Deutsche Nationalbibliothek állomnányában
Fordítás
Kategória:Erdélyi szász költők, írók Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:A holokauszt áldozatai Kategória:Meggyilkolt költők, írók Kategória:Német újságírók Kategória:Orsovaiak