Apostoli Konstitúciók

Az Apostoli Konstitúciók (latinul: Constitutiones Apostolorum; görögül: Διαταγαὶ τῶν ἁγίων ἀποστόλων διὰ Κλήμεντος) 4. századi ókeresztény egyházi rendtartás. Nem tévesztendő össze a mai pápai apostoli konstitúciókkal. A mű közösségi fegyelmi szabályokat, erkölcsi tanítást, liturgikus előírásokat, katekumenátusi rendelkezéseket, felszentelési imákat és kánonokat tartalmaz.J. Quasten: „Apostolic Constitutions”, in: New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, 1. kötet, Gale / The Catholic University of America, 2003, 580–581.

A gyűjtemény a 4. századi keleti kereszténység egyik legterjedelmesebb fennmaradt egyházi kézikönyve. Segít megérteni, hogyan szerveződött a közösségi élet, az istentisztelet, a katekumenátus és a klérus szolgálata az apostoli kor után, de még a későbbi, részletesebb egyházjogi rendszerek kialakulása előtt.Paul F. Bradshaw: The Search for the Origins of Christian Worship, Oxford University Press, Oxford, 2002, 85–87.

A szöveg nyolc könyvből áll. A cím szerint a rendelkezéseket az apostolok adták át Római Kelemen közvetítésével, de a szerzője nem ismert. Ez a pszeudepigráf, vagyis álnéven, tekintélyi név alatt írt forma a korban bevett irodalmi gyakorlat volt. Az egyházi rendtartások az apostoli eredetűnek tartott normákat kívánták összegyűjteni és tekintéllyel előadni.Arthur John Maclean: The Ancient Church Orders, Cambridge University Press, Cambridge, 1910.

Az Apostoli Konstitúciók több korábbi iratot dolgoz át. Az első hat könyv főként a Didascalia Apostolorum, a hetedik könyv jelentős része a Didakhé, a nyolcadik könyv pedig több ponton az úgynevezett Traditio Apostolica hagyományához kapcsolódik.Michał Kieling: „Katechumenat i chrzest na podstawie Konstytucji Apostolskich”, Vox Patrum 28 (2008), 52. kötet, 439–453.

Keletkezését rendszerint 375 és 400 közé, szűkebben 380 körülre teszik. Helye a szír egyházi közeg, leggyakrabban Antiókhia vagy annak környéke. A mű értékes történeti forrás, mert korábbi rétegeket őriz, miközben a késő 4. századi keleti egyházi gyakorlatot is tükrözi.Józef Naumowicz: „Kalendarz w Konstytucjach Apostolskich”, Vox Patrum 27 (2007), 50–51. kötet, 319–330.

A liturgiatörténetben a nyolcadik könyv miatt ismert. Ebben található a szokásosan Klementin liturgiának nevezett eucharisztikus rend, amely a szír-antiochiai istentiszteleti élet késő 4. századi állapotát őrzi.R. H. Cresswell: The Liturgy of the Eighth Book of The Apostolic Constitutions, commonly called the Clementine Liturgy, 2. kiadás, Society for Promoting Christian Knowledge, London, 1924.

Címe és műfaja

A görög cím jelentése: „a szent apostolok rendelkezései Kelemen által”. A latin Constitutiones Apostolorum elnevezésből származik a magyar „Apostoli Konstitúciók” cím. A címben szereplő „konstitúció” itt nem pápai okiratot jelent, hanem rendtartást: olyan szabálygyűjteményt, amely a közösség istentiszteleti, fegyelmi és erkölcsi életét rendezi.

A mű az ókeresztény „egyházi rendtartások” közé tartozik. Ugyanebbe az irodalmi körbe sorolják a Didakhét, a Didascalia Apostolorumot, az Apostoli hagyományt, az Egyiptomi egyházi rendtartást, a Hippolütosz kánonjait és más rokon szövegeket. Ezek nem elméleti dogmatikai értekezések, hanem gyakorlati kézikönyvek. Foglalkoznak az imádsággal, a keresztséggel, az eucharisztiával, a püspökök és diakónusok feladataival, a böjttel, a gyülekezeti fegyelemmel és a szegények gondozásával.

Az ál-apostoli keret nem önmagában becsmérlő minősítés. A késő antik egyházi irodalomban több szabálygyűjtemény hivatkozott apostoli eredetre, mert a közösségi normák tekintélyét az apostoli hagyományhoz kívánta kötni. Az Apostoli Konstitúciók nem apostoli korú irat, de olyan hagyományokat is tartalmaz, amelyek nála régebbi forrásokból származnak.

Hasonló jellegűek voltak a későbbi egyházi rendtartások is. Ezek a középkori és újkori egyházjog, valamint a liturgikus könyvek előzményei közé tartoznak, bár nem azonosíthatók a későbbi kánonjogi kódexekkel.

Keletkezése

Az Apostoli Konstitúciók végső formája a 4. század végéről való. A leggyakoribb keltezés 380 körülre teszi a kompilációt. A szövegben használt szír–makedón hónapnevek, az ünnepek rendje és a liturgikus részletek a szír, különösen antiochiai környezet mellett szólnak.

A 4. század végén a kereszténység már nem kis, helyi közösségek laza hálózataként működött. I. Constantinus után nyilvános és intézményes keretek között élt, I. Theodosius korára pedig a birodalmi egyházpolitika egyik meghatározó tényezőjévé vált. A nagyobb városi közösségekben pontosabb liturgikus, fegyelmi és szolgálati szabályokra volt szükség. Az Apostoli Konstitúciók ehhez a közeghez tartozik.

Antiókhia a 4. században a keleti kereszténység egyik központja volt. A városban zsidó, pogány és keresztény közösségek éltek egymás mellett, és a keresztények között is több teológiai irányzat volt jelen. A mű zsidó-keresztény örökséget, bibliai érvelést, hellenisztikus városi hátteret és fejlett egyházszervezeti rendet mutat.Michał Kieling: „Geneza herezji i postawa wobec heretyków na podstawie Konstytucji apostolskich”, Vox Patrum 71 (2019), 271–290.

A 4. századi ariánus viták Krisztus istenségének és az Atyához való viszonyának értelmezése körül zajlottak. Az Apostoli Konstitúciók teológiai nyelve és egyes betoldásai ebben a vitákkal terhelt környezetben alakultak ki. Ez magyarázza, hogy később egyes részeit gyanúsnak vagy problematikusnak ítélték.Bogdan-Sergiu Marian: The spiritual life of Christians in the light of the Apostolic Constitutions. Summary of Ph.D. thesis, Sibiu, 2024.

A szerkesztő neve ismeretlen. A gyűjteményt általában egyetlen kompilátor munkájának tartják, aki régebbi szövegeket rendezett egységbe. Nem egyszerű másolásról van szó: a forrásokat bővítette, átrendezte, helyenként rövidítette, és saját korának egyházi rendjéhez igazította.

Szerkezete

Az Apostoli Konstitúciók nyolc könyvre tagolódik. A könyvek tartalma a következőképpen foglalható össze:

Könyv Tárgykör I. A laikusok keresztény életére, erkölcsi kötelességeire és közösségi magatartására vonatkozó tanítás. II. A püspökök, presbiterek és diakónusok feladatai; a püspök bírói, tanítói és közösségvezetői szerepe. III. Az özvegyek, a diakonisszák és a nők szolgálata; fegyelmi és jótékonysági rendelkezések. IV. Az árvák és a szegények gondozása; adományok, közösségi segítségnyújtás. V. A vértanúk, az ünnepek, a böjtök és a húsvéti idő rendje. VI. Szakadások, eretnekségek és a közösség tanbeli védelme. VII. A két út tanítása, imádságok, katekumenátus, keresztségi és liturgikus előírások. VIII. Karizmák, felszentelések, eucharisztikus liturgia, egyházi szolgálatok és az Apostoli kánonok.

A hetedik könyv első része a Didakhé két út tanítását dolgozza át. A könyv későbbi fejezetei imákat, a keresztségre való előkészületet, a keresztségi hitvallást és a közösségi imádság rendjét tartalmazzák. A nyolcadik könyv a leghosszabb és liturgiatörténetileg a legtöbbet idézett rész. Ebben található a Klementin liturgia és az Apostoli kánonok gyűjteménye.

Forrásai

Didascalia Apostolorum

Az első hat könyv alapja a 3. századi Didascalia Apostolorum. Ez a szír egyházi rendtartás a keresztény élet, a hierarchia, a bűnbánat, a liturgia, az adományok és a közösségi fegyelem kérdéseit tárgyalta. Az Apostoli Konstitúciók szerkesztője a Didascaliát bővebb bibliai idézetekkel, újabb fegyelmi elemekkel és részletesebb egyházszervezeti adatokkal dolgozta át.

Didakhé

A hetedik könyv első fejezetei a Didakhé anyagát használják. Ide tartozik a két út tanítása, vagyis az élet útjának és a halál útjának szembeállítása. A Didakhé rövid, korai keresztény rendtartás volt; az Apostoli Konstitúciókban bővített, 4. századi környezethez igazított formában jelenik meg.

A hetedik könyv zsidó imádságos hagyományokat is őriz. A keresztségi rész és az eucharisztikus, illetve reggeli imák ezért a zsidó és keresztény liturgikus örökség érintkezésének forrásai közé tartoznak.

Traditio Apostolica és rokon rendtartások

A nyolcadik könyv több ponton a Traditio Apostolica hagyományköréhez kapcsolódik. Ez különösen a felszentelési imáknál, a püspök, a presbiter és a diakónus rendjének leírásánál, valamint a liturgikus szerkezetben látszik. A hagyomány nem egyetlen egyszerű szövegátvételből áll: a rokon egyházi rendtartások – köztük az egyiptomi, etióp, arab, kopt és szír hagyományok – sokszor egymással párhuzamosan őriznek hasonló anyagot.

Apostoli kánonok

A nyolcadik könyv 47. fejezete az Apostoli kánonok 85 kánonból álló gyűjteményét tartalmazza. Ezek részben a korábbi Konstitúciók anyagából, részben a 4. századi zsinati kánonok – főként az antiochiai és laodikeiai zsinatok – fegyelmi világából merítenek. Az első ötven kánont Dionysius Exiguus latinra fordította, és ezek későbbi nyugati kánonjogi gyűjteményekbe is bekerültek.

A 85. kánon bibliai könyvlistát is tartalmaz. Ez a lista eltér a később megszilárdult újszövetségi kánontól: nem tartalmazza a Jelenések könyvét, de megemlíti az Apostoli Konstitúciókat és Kelemen két levelét.

Tartalma

Erkölcsi és közösségi élet

A mű erkölcsi tanítása bibliai parancsokra és evangéliumi intelmekre épül. A laikus keresztényeknek adott útmutatás érinti a harag, irigység, viszálykodás, pénzszeretet, rágalmazás, mágia, bálványimádás és tisztátalan élet elutasítását. A szöveg külön figyelmet ad az alamizsnának, a szegényeknek, az özvegyeknek és az árváknak.Brunon Zgraja: „Ideał chrześcijanina w świetle Konstytucji Apostolskich”, Colloquia Theologica Ottoniana 1 (2015), 191–214.

A közösség képe családias jellegű. A püspököt a szöveg gyakran atyai szerepben mutatja: tanít, ítél, gondoskodik a szegényekről, ellenőrzi az adományokat, és őrzi a közösségi rendet. A presbiterek (a püspök mellett szolgáló papok) és a diakónusok a püspök munkatársai. A laikusok nem passzív jelenlévők: az istentiszteleten, az adományozásban és a közösségi élet fegyelmében is szerepük van.

A mű városi keresztény közeggel számol. Az antiochiai társadalmi háttér miatt sok rendelkezés a pogány szokásoktól, a mágikus gyakorlatoktól, a látványosságok világától és a városi erkölcsi kísértésektől való elhatárolódást szolgálja.

Katekumenátus és keresztség

Az Apostoli Konstitúciók részletesen ír a katekumenátusról, vagyis a keresztségre való felkészülés és hitoktatás többlépcsős folyamatáról. A jelölteket a diakónusok mutatták be a püspöknek vagy a presbitereknek. Meg kellett kérdezni őket, miért akarnak csatlakozni az Úr igéjéhez, és tanúságot kellett kapni életmódjukról. A társadalmi állapotot is vizsgálták: külön szabályok vonatkoztak a rabszolgákra, a házasságban élőkre, a nem házasokra és azokra, akik olyan foglalkozást űztek, amelyet a közösség összeegyeztethetetlennek tartott a keresztény élettel.

A katekumenátus rendes ideje három év volt, de a buzgóbb és felkészültebb jelölteket korábban is bocsáthatták a keresztséghez. Ez a hosszú próbaidő mutatja, hogy a keresztség nem puszta formaság volt: erkölcsi és hitbeli felkészülést vártak el. A katekézist nem kizárólag felszentelt személy végezhette; a szöveg számol olyan laikus tanítóval is, aki alkalmas az ige magyarázatára és erkölcsi tekintélye van.

A keresztség előtt a jelölt megtanulta a sátánról való lemondás és Krisztushoz való csatlakozás formuláit. A rítusban szerepel az olajjal való megkenés, a vízben való keresztség és az illatos olajjal való utólagos megkenés. A szöveg a Máté evangéliumának missziós parancsára hivatkozik, és a keresztséget a Szentháromság nevéhez köti.

A keresztség kiszolgáltatására a szöveg szerint a püspökök és presbiterek jogosultak, a diakónusok segédkező szerepet kapnak. A rendelkezések a korabeli hierarchikus rendre épülnek. A diakonisszák főként a nők keresztelésénél és a nők felé irányuló szolgálatokban szerepelnek.

Istentisztelet és imádság