Sobó Jenő vaskohómérnök, magyar királyi főbányatanácsos, akadémiai tanár, építészeti szakíró.
Élete A selmecbányai akadémián tanult, és 1877-ben oklevelet szerzett. Tanulmányainak elvégzése után vasgyári mérnök lett, és tevékeny részt vett a kincstári vasgyárak rekonstruálásában és kiépítésében. 1892-től a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti főiskola rendes tanára volt, egyben az erdészeti és bányászati egyesület ügyvivő alelnöke.
Művei Irodalmi munkásságát 1878-ban a Bányászati és Kohászati Lapokban kezdte meg, ahol számos szakcikke jelent meg. 1894-ben az országos erdészeti egyesület megbízta az Erdészeti építéstan megírásával. Cikke a Hontvármegye monográfiájában (Magyarország vármegyéi. Budapest, 1907. Magyar királyi bányászati és erdészeti főiskola) jelent meg.
Nyomtatásban megjelent művei Középítéstan. Az erdészeti építéstan első része. Az országos erdészeti egyesület által 100 arany pályadíjjal jutalmazott munka. Szöveg közé nyomott 2494 ábrával. Selmecbánya, 1898–99, két kötet → reprint kiadás: Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2012 A drótkötél-pályákról. Selmecbánya, 1898 (Németül. Selmecbánya, 1900) Út-, vasút- és híd-építéstan. Az erdészeti építéstan második része. Az országos erdészeti egyesület által 50 arany pályadíjjal jutalmazott munka. Szöveg közé nyomott 1083 ábrával. Selmecbánya, 1900. Emlékezés Soltz Vilmos fölött. Tartotta Budapesten 1902. szept. 21. Selmecbánya, 1902 Selmeczbánya Sz. Kir. város társadalma, ipara és kereskedelme a XVI. század második felében, Budapest, 1910 → reprint kiadás: Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2013
Források
Hont vármegye. Budapest, 1907. 273. l.
Sobó Jenő
Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1853-ban született személyek Kategória:1920-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar kohómérnökök