VIII. Lajos (ismert ragadványnevén Oroszlán Lajos, , ), a Capeting-házból származó francia király 1223 és 1226 között, egyúttal az Angol Királyság trónkövetelője 1216 és 1217 között. Lajos volt Fülöp Ágost francia király és Hainaut-i Izabella királyné egyetlen felnőttkort megért fiúgyermeke, aki kezdetben az Artois-i grófságot kormányozta 1189-től.
Élete Oroszlánszívűnek is nevezték, de hogy megkülönböztessék idősebb kortársától, I. Richárd angol királytól, aki ugyanezt a melléknevet viselte, az Oroszlán név ragadt rajta.
Trónörökösként Már trónörökösként komoly babérokat aratott, amikor 1214-ben legyőzte Földnélküli János angol uralkodó csapatait a La Roche-aux-Moines-nél vívott ütközetben. A győzelem hatására a János ellen harcoló angliai bárók a francia trónörökösnek ajánlották fel a trónt, ő pedig 1216-ban partra is szállt Angliában.
Hiába foglalta el azonban Londont mert János halála után az angol bárók a fiát, III. Henriket választották uralkodójukká. A francia trónkövetelő 1217-ben Lincoln mellett vereséget szenvedett, majd az év szeptemberében kötött a lambethi egyezményben szép summa fejében lemondott igényéről. Mihelyt hazatért — arra hivatkozva, hogy az angolok nem tartották be az egyezséget — azonnal a gyermek III. Henrik birtokai ellen vonult. Villámgyors hadjáratban meghódította Aquitániát, Poitou-t, Saintonge-ot, Périgord-t, Angoumois-t és Bordelais egy részét. Egészen a Garonne-ig hatolt, így III. Henriknek franciaországi birtokai közül mindössze Bordeaux és Gascogne maradt meg. (Igaz, utóbb Lajos fia, IX. Lajos 1259-ben az elhódított birtokok nagy részét visszaszolgáltatta.)
Franciaország királyaként Apja halála után 1223. augusztus 3-án koronázták meg Reimsben.
Mindjárt uralkodása elején le kellett törnie a déli Languedoc tartomány lázadását. A hatalmas toulouse-i gróf, VII. Rajmund ugyanis az albigensek szektájának támogatásával próbálta növelni önállóságát. A katolikus egyház kezdettől követelte, hogy űzze el birtokairól az eretnekeket. Rajmund azonban nem engedett, és ezért az 1225-ös bourges-i zsinat úgy határozott, hogy az eretnekség elpusztítása nem tűrhet halasztást, és keresztes hadjárat vezetésével bízta meg VIII. Lajost.
1226 húsvétján több ezer (a valószínűleg túlzó források szerint ) lovag gyűlt Bourges-ba, majd megkezdték a vonulást a Rhône felé. Az útjukba eső települések és uraságok mind átálltak hozzájuk, elsőként Avignon állt ellen. Ez a város volt Languedoc kulcsa, így a keresztes sereg megkezdte az ostromot. Avignon három hónap múltán kapitulált, mire példáját követte Carcassonne, Nîmes, Castres és Albi is. Raymond gróf Toulouse városába szorult vissza, de szerencséjére a sereget megtizedelték az őszi-téli betegségek, amelyek a királyt is a halálba vitték. Toulouse helyzetét csak 1229-ben rendezte VIII. Lajos régensként uralkodó özvegye.
Személyisége, magánélete, gyermekei Alacsony, vékony csontú, sápadt arcszínű férfi volt.
1200-ban vette feleségül Kasztíliai Blankát, VIII. Alfonz kasztíliai király és Angliai Eleonóra (II. Henrik angol király leánya) lányát.
Jegyzetek
Források
Kategória:Francia uralkodók Kategória:Capeting-ház Kategória:Keresztes háborúk Kategória:1187-ben született személyek Kategória:1226-ban elhunyt személyek Kategória:Párizsiak Kategória:A Saint-Denis-székesegyházban eltemetett személyek Kategória:Artois grófjai