Gandalf (valódi nevén Olórin) J. R. R. Tolkien angol író és filológus Arda-mitológiájának szereplője. A Hobbit és a Gyűrűk Ura egyik kulcsszereplője, a világirodalom és a filmtörténet egyik legismertebb karaktere, aki mind az irodalomban, mind a filmvásznon rendkívül közkedvelt. Sir Peter Jackson új-zélandi rendező nagy sikerű filmadaptációiban Sir Ian McKellen angol színész formálta meg, kinek játékát mind a szakmai kritika, mind a nagyközönség az egyetemes filmtörténet egyik kiemelkedő alakításának tartja.
Gandalf a tolkieni mitológiában elfoglalt helye szerint maia, egyfajta angyali lény, aki részt vett a világ teremtésében, nagy hatalmú, bölcs és halhatatlan, ugyanakkor fizikai teste elpusztítható. Egyes irodalmárok a skandináv mitológia főistenével, Odinnal, egészen pontosan annak vándoralakjával azonosítják, ezt a felfogást maga Tolkien is megerősítette. Mások a Cumai Sibillával azonosítják, aki Aineiaszt vezérelte Vergilius Aeneis című eposzában, vagy éppen magával Vergiliusszal Dante Alighieri Isteni színjáték című művéből. Egyes értelmezések szerint a halálból való visszatérése Jézus Krisztussal állítható párhuzamba, illetve Jézus szerepének a kereszténységben ismert hármasságából ő testesíti meg a prófétát (míg Zsákos Frodó a papot, Aragorn pedig a királyt).
Valinorban egész Arda királya, Manwe szolgálatában állt, majd két másik maiával a harmadkor 1000. éve körül az istarok, más néven mágusok rendjének tagjaként érkezett Középföldére, hogy segítse annak népeit a Sauron elleni harcban. Mágusként hatalmát nem varázslatos tettekkel, hanem sokkal inkább bátorítással és észérvekkel való meggyőzéssel gyakorolja, és folyamatos vándoréletet él. Fő küldetése, hogy megállítsa Sauront, és elpusztítsa az Egy Gyűrűt. Karaktere a tűzzel hozható összefüggésbe, az egyik Hatalom Gyűrűjét, a Naryát ő viseli, amely a tűz gyűrűje. Ez legtöbbször olyan apróságokban nyilvánul meg, mint a fantasztikus tűzijátékai, de ha a szükség úgy hozza, a tüzet fegyverként is képes felhasználni.
Életrajza Valinorban Neve Olórin volt, „A szilmarilok” Valaquenta című fejezetében úgy kerül bemutatásra, mint maia, Manwë környezetéből, akit a maiák legbölcsebbjének tartottak. Két másik vala is közel állt hozzá: Irmo, akinek kertjeiben élt, és Nienna, a könyörületesség patrónusa. A harmadkorban Manwë javaslatára a mágusoknak (más néven: istarok), vagyis annak az öt maiának egyike lett, akiket Valinor urai a kor 1000. évében Középföldére küldtek, hogy segítsék az ott élő népeket a második Sötét Úr, a Gyűrűk Ura, Sauron elleni küzdelmükben. Olórin eleinte nem akarta vállalni a feladatot, mert félt Saurontól, de Manwë szerint annál inkább mennie kellett. Mivel a többi mágushoz hasonlóan eredetileg angyalszerű lény volt, hogy osztozzon az emberek nehézségeiben és fájdalmában, ember képében érkezett. Mint maia, ő is a Teremtő (Eru/Ilúvatar) szolgálatában állt, pontosabban a „Titkos Tüzében” (ami Eru tőle elválaszthatatlan teremtő tevékenysége). Főképp tanácsaival, bölcsességével segítette a halandókat és a tündéket, mágikus hatalmát viszonylag ritkán használta, és emberi alakban kevésbé tűnt félelmetesnek. A valák a félelemkeltést el akarták kerülni.
Középföldén Amikor a (harmadkor ezredik éve körül) utolsóként Középföldére érkezett, Círdantól, Szürkerév (Mithlond) tünde urától megkapta a Naryát, vagy más néven a Tűz Gyűrűjét, az Eregionban kovácsolt Három Gyűrű egyikét. Saruman ezt később megtudta, és emiatt irigyelni kezdte. Gandalf a gyűrű birtoklását alaposan elrejtette mindenki elől, és nem is volt nyilvánvaló, hogy nála van, egészen addig, míg Szürkerévben hajóra nem szállt a többi gyűrűhordozóval. Érkezése után kétezer éven keresztül munkálkodott, számos szövetségest felsorakoztatott maga mellett, akik segítségére siettek a Sauron elleni végső harcban. Kapcsolata Sarumannal – a rendje fejével – feszült volt, mert küldetésük során nem volt szabad nyers erőt használniuk, hogy uralkodjanak az emberek felett, és ez a szabály Sarumannak egyre kevésbé volt ínyére.
A harmadkor 2063. évében Dol Guldurba, (Sauron erődjébe) ment kémkedni, mert úgy gyanította, hogy nem a Gyűrűlidércek, hanem maga Sauron lakozik ott. Mikor 2460-ban a Homály ismét visszatért Dol Guldurba, a fenyegetésre válaszul létrejött a Fehér Tanács. Galadriel azt szerette volna, ha Gandalf lesz a Tanács feje, de ő visszautasította ezt, helyette választották meg Sarumant, aki a legtöbbet tudta Sauron másodkori tevékenységéről. 2850-ben ismét Dol Guldurba ment és rájött, hogy annak ura maga Sauron. Thráintól, az ott raboskodó törp királytól, aki maga is a Hét Gyűrű egyikének birtokosa volt, megörökölte Erebor, a Magányos Hegy kulcsát, és sikerült megszöknie onnan. Szorgalmazta Sauron kiűzését, de Saruman leszavazta, mondván, Sauron most mindenütt az Egy Gyűrűt keresi, mert csak annak birtoklásával lehetne hatalma teljes, de azt sosem fogja megtalálni, mert az az Anduin folyóba veszett. Az ügy ugyan ennyiben maradt, de Saruman a saját kémeivel elkezdte kerestetni az Egy Gyűrűt.
A „Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről” című kötetben olvasható, „Az erebori küldetés” című esszéből kiderül, hogy Gandalf egy véletlen találkozás alkalmával sugalmazta Thráin fiának és egyben utódának, Tölgypajzsos Thorinnak, hogy foglalja vissza Erebort, és a Társaságba vegye be Zsákos Bilbót a Megyéből, talán azért, hogy a későbbiekben a Megyében élő félszerzetekre is számíthasson. A küldetés támogatása azért is volt fontos számára, mert tudta, hogy egy Völgyzugoly elleni támadás során Sauron félelmetes harcosként vethetné be Smaugot, a sárkányt.
A hobbit eseményei Bilbóra azért esett a választása, mert jóbarátja volt az öreg Tuk, Bilbó egyik őse, és úgy érezte, benne is megvan az a szellem, ami egy ilyen küldetéshez kellhet. Küldetésük során nála volt a térkép és a kulcs, útközben, Trollháza lankáin pedig trollokkal való összecsapást követően szert tett Glamdringra, a híres tündekardra, melyet Gondolinban kovácsoltak. Gandalf alkalmanként magára hagyta a törpök társaságát, a Bakacsinerdő után pedig el is vált tőlük, mondván, fontos teendői vannak. Csak később, Erebor falainál bukkant fel újra magát öregembernek álcázta, ahol a törpök, az emberek és a tündék készültek összecsapni a törpváros mérhetetlen kincseiért. Ezután részt vett a wargok és az orkok megérkezése után már „Öt Sereg Csatájának” nevezett ütközetben, majd hazavitte Bilbót a Megyébe. Ekkor fedte fel, hogy amíg távol volt, sikeresen meggyőzte a Tanácsot, hogy Sauronnal mégis kezdeni kell valamit (hiszen az Egy Gyűrű nélkül is hatalmas gaztettekre képes), és egyesített erejükkel kiverték Dol Guldurból a szellemét. Sauron számított erre, és megjátszotta, hogy visszavonul, de valójában Mordorba költözött.
A Gyűrűk Ura eseményei Bilbó kalandja után keresztül-kasul átutazta Középföldét, hogy Sauron visszatéréséről informálódjon, és még inkább, hogy megtudjon egyet s mást az Egy Gyűrűről, miután rendkívül gyanússá vált neki Bilbó, aki a kalandok során szert tett egy gyűrűre, de azzal kapcsolatban elég fura mesével állt elő. Ekkortájt barátkozott össze Aragornnal, állított kószákból őrséget a Megye határára és kezdett el gyanakodni Sarumanra. Amennyi időt csak tudott, a Megyében töltött, és eközben összebarátkozott Frodóval, Bilbó unokaöccsével.
A száztizenegyedik születésnapja alkalmából tartott hobbitfalvi születésnapi ünnepségén rávette a Megyéből elvándorolni készülő Bilbót, hogy ajándékozza a Gyűrűt Zsákos Frodónak. Az elkövetkező tizenhét évet azzal töltötte, hogy válaszokat keressen, és Minas Tirith levéltárában meg is találta Isildur egy fennmaradt leírását az Egy Gyűrűről. Ezt követően Gollam nyomába eredt Aragornnal, majd mikor elfogták, kivallatta. Ebből megtudta, hogy Gollamot már korábban bebörtönözték Mordorban, kínzásoknak vetették alá, és így Sauron tudomást szerzett arról, hogy a Gyűrű újra felbukkant. Gyanúját megerősítette, amikor visszatért Hobbitfalvára, és Zsákos Frodó jelenlétében a tűzbe dobta a gyűrűt, amelyen megjelent az azt egyértelműen azonosító írás. Gandalf sürgette Frodót, hogy amint tud, induljon el vele Völgyzugolyba, mert nagy veszélyben van. Megígérte neki, hogy visszatér az ötvenedik születésnapjára, majd eltávozott. Rendtársa, Barna Radagast értesítette arról, hogy a Gyűrűlidércek elhagyták Minas Morgult, és hogy Saruman beszélni akar vele. Gandalf megkérte Radagastot, hogy az állataival figyeltesse a Gyűrűlidércek mozgását, majd jelentsenek neki Vasudvardba, ahová ezután készült. Sietős távozásának okairól egy levelet hagyott Bríben a Pajkos Póni fogadóban. Saruman azonban már régóta tervezte, hogy valamiképp megszerzi az Egy Gyűrűt, és ebben kérte Gandalf segítségét. Gandalf azonban megtagadta tőle a segítséget, ezért Saruman bebörtönözte Orthancban, ahonnan azonban sikerült megszöknie Szélura Gwaihir, a sasok vezérének segítségével.
Ezután Rohanba ment, hogy lovat kérjen Théoden királytól, aki ekkor Kígyónyelvű Grímának, Saruman kémének befolyása alatt állt. Ő annyit mondott neki, hogy válasszon egy lovat, aztán sürgősen távozzon. Gandalf választása Keselyüstökre, a páratlanul gyors és agilis lóra esett. Vele indult vissza a Megyébe, de már nem találta ott Frodóékat, ezért a nyomukba eredt. Útközben megtudta azt is, hogy Aragorn is csatlakozott a társasághoz. Tudtán kívül megelőzte őket (mert ő az úton haladt, nem kerülővel), majd a Széltetőn összecsapott a Gyűrűlidércekkel, akiknek egy részét sikeresen elcsalta. Végül nem sokkal Frodóék érkezése előtt ért ő is Völgyzugolyba.
Ott az összegyűlt szabad népek képviselői előtt Gandalf felfedte az Egy Gyűrű mibenlétét, elmesélte annak történetét, és azt is, hogy Saruman immár Sauron szövetségese. Amikor eldöntötték, hogy a Gyűrűt el kell pusztítani, Gandalf önként vállalkozott, hogy elkíséri Frodót, a Gyűrűhordozót. Ő győzte meg Elrondot, hogy Trufa és Pippin is csatlakozzanak a társasághoz.
Gandalf és Aragorn vezetésével a Gyűrű Szövetsége délnek indult. Miután sikertelenül próbáltak a téli hóviharban átvágni a Caradhras hágóján kelet felé, kénytelenek voltak Moria törp-tárnáin keresztül átvágni a Ködhegység alatt. Ott felfedezték, hogy a nemrég alapított törp-kolóniát kivégezték. Hirtelen orkok és trollok támadtak rájuk, de sikeresen elmenekültek előlük. Khazad-dûm hídjánál aztán szembetalálkoztak „Durin Vesztével”, egy balroggal az ősi világból. Gandalf összecsapott vele, hogy időt nyerjen a többiek számára.
Botjával lesújtott a hídra, amely összedőlt, és magával ragadta a balrogot is. Ám az az utolsó erejével még Gandalf után csapott, ostorát a lába köré tekerte, majd magával rántotta a mélybe. Ezután Moria legmélyére, egy tóba zuhantak. Gandalf üldözőbe vette a balrogot, amely menekülőre fogta, és nyolc napon keresztül rohantak, egészen a Zirakzigil csúcsáig, a felszínre. Ott két napig küzdöttek, majd Gandalf győzedelmesen végzett a balroggal. De mindennek a végére annyira kimerült lett, hogy földi teste meghalt, ő maga pedig „kiballagott gondolatból és időből”.
Fehér Gandalf