Kiotó (japánul 京都市 kjótosi, magyar fordításban „főváros”) japán nagyváros Honsú szigetén. A Meidzsi-restaurációig Japán de jure fővárosa volt, ma Kiotó prefektúra székhelye, amely Oszaka és Kóbe városával az Oszaka–Kóbe–Kiotó urbanizált régiót alkotja. 1997 decemberében itt határozták el a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásával foglalkozó egyezmény létrehozását, ami később Kiotói jegyzőkönyv néven vált ismertté.
1994-ben az UNESCO Kiotó, Udzsi és Ócu városát a Világörökség részévé nyilvánította.
Név eredete bélyegkép|Kiotó város jelképe Kiótó neve a Kjó (京) és a Mijako (都) kandzsikból tevődik össze, de Kjó no Mijakónak (京の都) is olvasták. A város a 11. században kapta meg ezt a nevet, amikor Heiankjót átnevezték Kiotóvá ("főváros"). Az Edó-korban a sógunátus székhelye Edóba, a mai Tokió (東京,' Keleti főváros') városába került át, így Kiotó elvesztette központi jelentőségét, bár továbbra is Japán fővárosa maradt egészen 1869-ig. Kiotót egy rövid ideig Szaikjónak (西京, 'Nyugati főváros') nevezték.
A város nevéhez fűződő elavult írásmódok közé tartozik Miaco, Meaco, Kioto is.
Földrajz Kiotó a Tamba-magasföld keleti részében, egy a Jamasiro-medence részét képező völgyben fekszik. A tengerszint feletti 1000 méter magasságot meghaladó Higasijama, Kitajama és a Nisijama hegy határolja. A medence elhelyezkedésének köszönhetően a nyarak párásak és melegek, míg a telek hidegek. A medencét három folyó, az Udzsigava délen, a Kacuragava nyugaton és a Kamogava keleten szeli át. A város a prefektúrának a 17,9%-át foglalja el, és mintegy 827,9 km²
Az ókorban épített várost a kínai Csangan (a mai Hszian), a Tang-dinasztia fővárosa alapján mintázták meg, ötvözve a japán stílusjegyekkel. Az új főváros kiépítésénél követték a kínai hagyományokat, kozmológiát is. A terület kijelölésénél a négy égtájőrt jelképező területet kerestek, amely a hegyek és a folyók közbefogásával a Jamasiro-medence felelt meg. A város alaprajza észak-dél illetve kelet-nyugat irányú, így jött létre a szabályos négyzethálós elrendeződése a városnak. A Császári palota bejárata dél irányába néz, amelyet a városba vezető kapuval egy széles út köt össze. A palotától mind keletre és nyugatra a szimmetriára törekedtek, a korai Heian-korban ez viszonylag meg is történt.
Napjainkban a város a déli területek felé tolódik ki, az északibb területek sokkal nyugodtabbak, zöldebbek. A fő üzleti negyed a Császári palota déli részén található. A központi területek kivételével, az új utcák nem követik a négyzethálós elrendeződést.
Kiotó gazdag az édesvízi vízforrásokban, azonban a nagymértékű urbanizáció miatt, a visszahulló csapadék egyre szennyezettebb, valamint az aszfalt miatt a csapadék nem tud visszakerülni a földbe, emiatt sok természetes kút lassan kiszárad.
Éghajlat Kiotó nedves szubtrópusi éghajlattal rendelkezik, a nyár forró és nedves, a tél viszonylag hideg, gyakran előfordul a hóesés is. Az esős évszak ( 梅雨, cuju) június közepén kezdődik és július végéig tart. Japán középső területein, ahol Kiotó is fekszik, szeptemberben és októberben gyakoriak a tájfunok (台風).
Történelem thumb|left|237x237px|Kiotói utca, 1891
A régészeti feltárások alapján a mai Kiotó területe már időszámításunk előtt is lakott volt, bár a 6. század előtti időszakból csak kevés emlék maradt fenn. A 6. század környékén építették a Simogamo szentélyt Kiotó területén, amely Japán egyik legrégibb sintó szentélyei közé tartozik.
A 8. században a buddhista papok Nagao-kjóban növekvő befolyása elől Kammu császár Jamasiró tartományban jelölte ki az új főváros helyét. Az új város, Heiankjó, 794-ben lett a japán császári udvar székhelye, ezzel kezdetét vette a japán történelem Heian-kora. A települést a kínai Csangan (a mai Hszian), a Tang-dinasztia fővárosa alapján mintázták. 1185-ig az ország politikai központja volt, amikor a Minamoto család megalapította a Kamakura-sógunátust.Heiankjó Hozzáférés: 2017.05.01. A 11. században a város a Kiotó nevet kapta. A 15. században a város súlyosan megrongálódott az Ónin-háború (1467–1477) alatt, számos épület és utca égett le, a nemesek palotáikat pedig várakká kezdték átépíteni. Teljesen csak a 16. század végére sikerült újjáépíteni Kiotót, ez elsősorban Tojotomi Hidejosinak köszönhető. Megkétszerezte az új utcákat úgy, hogy azok szabályos tömbegységeket alkossanak észak-dél irányban a belvárosban.
Emellett egy, a várost körülvevő földfalat is építtetett, amelyet odoinak( 御土居) neveztek. Kiotó központjában található a Teramacsi utca, ide telepítette Tojotomi a város buddhista szentélyeit. Az Edó-korszakban, a város központi szerepe fokozatosan csökkent, ugyanis a sóguni székhely Edóban volt, de Kiotó továbbra is császári főváros maradt. A korszak alatt a város gazdasága továbbra is virágzott, Edó és Oszaka mellett Kiotó Japán három nagyvárosa közé tartozott. 1864-ben a Kinmon incidens során, amely a Tokugava sógunátus megdöntésére irányult sikertelen kísérlet során, feltehetőleg 28 000 ház éghetett le. 1869-ben a császári restauráció során megszűnt a sógunátus, a japán császár átvehette a hatalmat. Meidzsi császár a fővárost Edóba költöztette, amit átnevezett Tokióra, Kiotót pedig rövid ideig Szaikjónak hívták.
Modern Kiotó A modern Kiotó látképéhez hozzájárult a Kanmon incidens során a város leégése is. A fejlesztések 1889. április 1-jén indultak meg. Ekkor kezdték építeni a Biva-tói csatornát, amely részben a város újraélesztését tűzte ki. A második világháború (1939–1945) alatt az Egyesült Államok atomtámadásának egyik tervezett célpontja volt. Eredetileg Kiotóra akarta az atombombát ledobni, ez Henry L. Stimson hadműveleti titkár közbeavatkozásával végül nem következett be. Stimson meg akarta védeni Kiotó kulturális örökségeit, amelyet nászútja és diplomáciai látogatásai alkalmával ismert meg, ennek köszönhetően kulturális örökségei a háború alatt nem szenvedtek nagy károkat. Eredményképpen Kiotó azon néhány japán város egyike, amelyben fennmaradtak a régi épületek, köztük a hagyományos kiotói házak a macsiják is. Manapság azonban egyre több új épületet húznak fel, így a városkép egyre modernebb kinézetet ölt.
Kiotó a 20. század közepe óta kijelölt (tehát önmagában is „prefekturális jogú”) város.
Kultúra balra|bélyegkép|244x244px|Kiotó látképe
Templomok Több mint kétezer templom található a városban, legnagyobb számban a buddhista templomok, mintegy ezerhatszáz templom, valamint négyszázra teszik a kisebb- nagyobb sintó szentélyeket, emellett rengeteg palota, zen-kertek és sok új építésű modern épület is megtalálhatók a macshiják mellett. A leghíresebb japán templomok itt találhatóak, közülük a legnevezetesebb a Kijomizu-dera, egy csodálatos fából készült templom, melyet pillérek támasztanak alá a hegy alján. Itt található a Kinkakudzsi (金閣寺, Hepburn-átírással: Kinkakuji, közkedvelt nyugati neve: Aranytemplom, hivatalos neve: Rokuondzsi), a Ginkakudzsi (銀閣寺, Hepburn-átírással: Ginkakuji, közkedvelt nyugati neve: Ezüsttemplom, hivatalos neve: Dzsisódzsi), valamint a Rjóandzsi is, amely sziklakertjéről lett híres. 1895-ben építették a város keleti részén a Heian-szentélyt (平安神宮, Hepburn-átírással: Heian jingū), amely egy sintó templom. A szentélyt a város fönnállásának ezerszázadik évfordulójára készítették el, valamint az első (Kammu) és utolsónak ott uralkodó (Kómei) császárnak szentelték. A császári családhoz három fontos helyszín is kapcsolódik, amelyek a Kiotó Gjoenben találhatóak. A Kiotó Gjoen egy nemzeti park, ide építették újra a Kiotói császári palotát, a Sentó császári palotát, illetve a császároknak évszázadok óta lakóhelyül szolgáló villákat,mint a Kacuna császári villát, amit az ország legszebb épületei közé sorolnak, a Sugaku-in császári villát, amely pedig gyönyörű kertjéről híres, és a Sennyúdzsi, itt található Sidzsó és Kómei császár sírja is.http://www.env.go.jp/garden/kyotogyoen/english/ Hozzáférés: 2017.05.03.
1994-ben az UNESCO világörökségi listájára 'Az ősi Kiotó történelmi műemlékei' (Kiotó, Udzsi és Ócu városok) néven tizenhét templom került föl a listára.http://www.vilagorokseg.hu/page/menu/133 Hozzáférés: 2017.05.03.
Étkezési kultúra bélyegkép|Tó-dzsi templomban található Buddha-szobor Kiotó híres a bőséges és finom ételeiről. Messze található a tengertől, és a buddhista szerzetesek vegetarianizmusa hatott az étkezési kultúrára is, ezért egyszerű, főleg zöldségeket tartalmazó ételeket készítenek. Egyes éttermek, a hagyományos japán ízvilágot részesítik előnyben, míg napjainkban igen kedveltté váltak, az olyan éttermek, amelyek ötvözik a kiotói konyhát a világ más részeiből származó főzési stílusokkal, ezek főleg a Gion (祇園), és a Kiotói állomás környékén találhatóak meg. Kiotóban is megtalálhatók a nem helyi specialitások, mint a ramen, szusi és az udon is. A főváros központjában található a Nisiki piac (錦市場, Nisiki icsiba), szűk utcákból és öt blokkból tevődik össze, itt több száz kis üzlet és étterem található.http://www.japan-guide.com/e/e3963.html
Gésák Kiotó nevezetes gésa kultúrájáról. A Gion negyed (祇園, Hepburn-átírással: Gion) a legnépszerűbb gésa úticél. A Gion negyedet a Jaszaka-szentély keleten, Kamo-folyó nyugaton határolja. Az utcákon rengeteg üzlet, étterem, csamisze(茶店,Hepburn-átírással: chamise, magyarul: teaház) található, ahol a gésák (másik elnevezésük a geiko) és a maikók (a gésa tanoncok) szórakoztatják a vendégeket.http://www.japan-guide.com/e/e3902.html Hozzáférés: 2017.05.03.
Gazdaság balra|bélyegkép|Kiotó foglalkoztatottsági térképe A kiotói gazdaság alappillére a turizmus. A város kulturális örökségét évente több százezren látogatják meg Japánból és külföldről egyaránt. 2007-ben az önkormányzat adatai szerint az utóbbi hat évhez képest rekord mennyiségű látogató érkezett Kiotóba. Ugyanebben az évben Kiotót Japán második legszebb városává választották.
Az ipar főleg a kisméretű vállalatokra támaszkodik, amelyek nagy része hagyományos japán kézművesipari termékeket készít. Kiotó kimonószövői világhírűek, és a város ma is Japán kimonókészítői központja. Hagyományos kiotói iparok közé tartozik a szakéfőzés is. Itt találhatóak a Gekkeikan és Takara Holdings szakéfőző üzemek is. Az ipar termékeinek eladása a korábbi sikeres évekhez képest lecsökkent a kézművesipari termékek iránti kereslet visszaesésével.
Az egyetlen fontos ipari ágazat az elektronika: Kiotóban székel a Nintendo, a Kyocera,Intelligent Systems, Dainippon Screen, Tose, Omron, Kyocera, Shimadzu Corp, Rohm, Horiba, Nidec Corporation, Nichicon, Nissin Electric, GS Yuasa. Egyéb kiotói központú vállalatok Aiful, Ishida, MK, Nissen Holdings, Oh-sho, Sagawa Express, Volks, Wacoal és az OMRON is. A high-tech iparban tapasztalt növekedés azonban nem tudta pótolni a hagyományos termékek eladásából kieső bevételeket, ezért a város gazdaságból származó haszna a többi japán városhoz képest lecsökkent.
Jelentős gazdasági különbségek figyelhetők meg a part menti és a szárazföldi területek közt.
Politika bélyegkép|316x316px|VárosházaA városnak 69 jogalkotó tagja van. Kiotó Városi Közgyűlése- 2013 Politikai pártokhelyLiberális Demokrata Párt (Dzsijú-Minsutó vagy Dzsimintó)22Japán Kommunista Párt (Nihon Kjósasan-tó)14Japán Demokrata Pártja (Minsútó)13Új Komeitó Párt (Komeitó)12Kiotó Párt4Független2Szabad2 A tagokat Kiotó Prefektúra(京都県, Kjóto-ken) 11 kerületéből választják: Fusimi-ku (伏見区), Higasiyama-ku (東山区), Kamigjó-ku (上京区), Kita-ku (北区), Minami-ku (南区), Nakagjó-ku (中京区), Nisikjó-ku (西京区), Szakjó-ku (左京区), Simagjó-ku (下京区), Ukjó-ku (右京区), Yamasina-ku (山科区) Kiotó városában csakúgy, mint a többi Japán városban egy polgármester és egy városi tanács van
Demográfia bélyegkép|263x263px|Kiotó, Higasijama-ku