jobbra|bélyegkép|250px|Sandro Botticelli: Tavasz (1482 körül, részlet), Uffizi

A khariszok (görögül: Χάριτες, Rómában Gratiae) a görög–római mitológiában a báj, a kellem, a jóság, a kreativitás, a termékenység istennői, akik a természet harmóniáját testesítették meg. Hárman voltak: a legfiatalabb Aglaia a Ragyogó, Euphroszüné az Öröm és a legidősebb Thaleia a Virágzó.Hésziodosz: Istenek születése, 910-911. A római korban gráciák néven szintén a kegyesség és szépség istennői voltak.

A khariszokat leggyakrabban Zeusz és Eurünomé lányaiként említik, de néhol megjelennek mint Dionüszosz és Aphrodité, vagy mint Héliosz és a naiasz Aegle gyermekei. Ők a föld termőképességének védelmezői, az emberek jótevői – kicsíráztatnak mindent, ami szemet–lelket gyönyörködtet, az ifjúságnak ők adnak testi–lelki szépséget. Ezért ők a szerelem védői, a kegyesség, a hála pártfogói, a múzsák mellett ők a költészet, zene és tánc patrónái és egyben a művészet nagy mesterei is. A khariszokat, mint az öröm megtestesítőit néhol az erinnüszök, a harag istennőinek ellentétpárjaiként is értelmezik. Aphrodité, Apollón és Dionüszosz kísérői; alakjuk olykor a hórákéval olvad egybe. A korai görög mítoszok komoly, méltóságteljes istennőként mutatják be őket. A késő hellenizmus idején – főként a költői hatásra – a khariszokról alkotott kép megváltozott, veszített komolyságából és alakjaikkal a vidámság és játékosság párosult. Homérosz szavai szerint, mint vidám leányok Aphroditét, a szerelem istenasszonyát kísérik. A tiszteletükre rendezett Khariszia ünnepek misztikus éjszakai szertartásaira az emberek mezei virágokból készítettek áldozati csokrokat, énekkel és tánccal hódoltak nekik.

A Delphoi közelében eredő Kephizosz (Cephissus) folyó a khariszok szent helye.

Területi eltérések bélyeg|250px|Antonio Canova: Három Grácia (1813 és 1816 között), Ermitázs A gráciák az általános és legelterjedtebb felfogás szerint hárman voltak. A mondavilágban mégis találunk eltéréseket. Pauszaniasz a Görögország leírása 9. könyvében (Boiótia) gyűjtötte össze a khariszok kultuszairól szóló történeteket, kiegészítve velük a gráciák Görögország központi részén és Ióniában meghonosodott mítoszait.Ókori lexikon, Pauszaniasz leírása nyomán

bélyegkép|jobbra|250px|A Gráciák, 1 századi freskó, Pompeii Pamphosz volt az első aki himnuszokat zengett róluk, de költeményeiben nem dalol arról, hogy hányan voltak, vagy hogyan nevezték a Khariszokat. Homérosznál (aki szintén szól a gráciákról) egyikük Héphaisztosz felesége, neve . Másutt azt meséli, hogy az Álom szerelmese Paszithea, a legifjabb grácia”.Pauszaniasz a Görögország leírása 9. könyve xxxv. 5-7. Hüpnosz, az álom istene így versel a lányt neki ígérő Hérának.Homérosz: Iliasz 14. ének

„… megörült Álom, s így adta a választ: »Rajta tehát, esküdj meg a Sztüx iszonyú folyamára, érintsd meg fél kézzel a tápláló anyaföldet, fél kézzel meg a fénylő tengert: hogy tanu légyen lent ki Kronosz körül él, nékünk most mindaz az isten: nőül adod hozzám igazán fiatal Khariszokból Pászitheét, akiért sóvárgok nap nap után rég.«” (Fordította Devecseri Gábor)

Hésziodosznál a három legismertebb khariszon kívül a következő nevekkel találkozhatunk még: Kléta, Aukszó, Kharisz, Hégemoné, Phaenna és Paszithea. Az alábbi névsor a khariszok között feltűnő neveket tartalmazza:

görög átírás név jelentése ΑγλαιηΑγλαια AglaiéAglaia dicsőség, gyönyör ΘαλειαΘαλιαΘαλιη ThaleiaThaliaThalié virulás, virágzás Ευφροσυνη Euphroszüné jókedv, mulatság Πασιθεα Paszithea szeretett istennő Καλλεις Kalleisz szép Ευθυμια Euthümia vidámság Φαεννα Phaenna csillogó, ragyogó Κλητα Kléta hírnév, dicsőség Αυξω Aukszó gyarapodás, szaporodás Ἡγεμονη Hégemoné királynő, vezér Παιδια Paidia játék, szórakozás Πανδαισια Pandaiszia lakoma Ευδαιμονια Eudaimonia boldogság, jólét Παννυχις Pannükhisz éjszakai ünnep, társaság Ανθεια Antheia virágzás

Megjelenésük a művészetben Pauszaniasz szavaival: „Ki volt aki először ábrázolta ruhátlanul a Gráciákat, szobrász-e vagy festő? Ki nem deríthetem. A korai időszakban minden művész ruhában mutatta őket. Szmirnában például Nemeszisz szentélyében áll egy arany kép a Khariszokról, Bupalusz munkája; ugyanebben a városban a Muzsika csarnokában is van egy portré a Gráciákról, Apellész festménye. Pergamosz városában Attalosz szobáját díszíti a Khariszok képe, szintén Bupalusztól; onnan nem messze a Püthiumban van még egy portréjuk, Püthagorasz Parian festménye. Szókratész is, Szophroniszkosz fia készített egy gráciákat ábrázoló képet az Athéniaknak, amely az Akropolisz bejáratánál látható. Mindezeken fel vannak öltözve; de a későbbi művészek, nem tudom mi okból változtattak a portréikon. Végül a mai szobrászok és festők mind meztelenül ábrázolják a gráciákat.”

Feltehetőleg az i. e. 3. század körüli késő hellenisztikus szoborcsoport és annak mintájára készült Három grácia freskó (Nápoly, Museo Archeologico Nazionale) a képzőművészetben a gráciák ábrázolásának meghatározó ikonográfiai típusává vált. Ennek mintájára a kahriszok ábrázolásának alaptípusa a következő: a három bájos, ifjú, mosolygó leányalak karjaival kölcsönösen átölelve tartja egymást, a középső hátulról látszik, a másik kettő féloldalt. Számtalan ókori és újkori ábrázolás ezt a kompozíciót követi. A legismertebbek Sandro Botticelli Tavasz (Primavera) című festményének táncoló grácia-figurái (1485 körül, Firenze, Uffizi Képtár), és Raffaello A három grácia című képének nőalakjai (1504–1505, Chantilly, Musée Condé).

Néhány további példa a gráciák ábrázolásaira: Cosimo Tura: Április allegóriája, részlet (1476-84) Antonio da Correggio (1518) Jacopo Pontormo: A három grácia (1535) Jaques Blanchard A férfitól megriadó Vénusz és a három Grácia (1631-33) Joel-Peter Witkin: The Graces, Los Angeles (1988)

Hivatkozások

Források Finály Henrik: A latin nyelv szótára

Új magyar lexikon G-J.

További információk

Ókori lexikon, Charis, Charites Görög istenek, Khariszok Khariszok/Gráciák

Kategória:Görög istenek Kategória:Termékenységistenek