Az Egy felejthetetlen nyár (román címe O vară de neuitat, francia címe Un été inoubliable) Lucian Pintilie román rendező 1994-ben bemutatott román–francia drámája. A forgatókönyvét Pintilie maga írta Petru Dumitriu 1957-ben megjelent regénye egyik része nyomán.
A film főszereplői egy román százados és fél-magyar felesége, akiket a tiszt szolgálata a román–bolgár határra visz. Itt terroristák támadnak és ölnek meg román katonákat, és ezért a katonai egység ártatlan helyi bolgár parasztokat ejt túszul. A százados felettesei megparancsolják, hogy végezze ki őket, de a tiszt megtagadja a parancsot, és ezért karrierjének nincs többé jövője.
A feleséget Kristin Scott Thomas angol színésznő játssza, akinek ez az egyik legjelentősebb szerepe.
A filmnek általában jó kritikai fogadtatása volt úgy Romániában, mint Nyugaton.
Cselekmény
A film cselekménye 1925 nyarán történik.A film képi és szövegi tartalma nyomán szerkesztett szakasz. Abban az időben Románia uralja a Második Balkán-háború óta (1913) a Kvadriláternek nevezett régiót, Dobrudzsa egy addig Bulgáriához tartozó részét. A román hadsereg csapatai tartózkodnak ott.
A tisztek eltávozásra mehetnek a Dunától északra. A film azzal kezdődik, hogy Turtureanu, egy hadnagy teszi ezt. Abban a kisvárosban, amelyben a helyőrsége van, bordélyházba megy, ahol egy bajtársával és prostituáltakkal mulat. Megjelenik egy hatósági ember, aki emlékezteti őket arra, hogy a bordélyházat ideiglenesen bezárták. Az egyik prostituált, Erzsi vehemensen tiltakozik, magyarul is trágáran szidva a hatósági embert. Ez hamar engedékenyebb lesz, amikor a tulajdonos asszonyság megkínálja itallal és pénzt ad neki. Csak annyit kér, hogy a lányok ne mutatkozzanak az ablakokban, mert a bordélyházzal szembeni házban fontos bál lesz.
Amikor a bál résztvevői sorban érkeznek, Erzsi mégis mutatkozik, méghozzá a pucér fenekét mutogatja. Tisztek egy csoportja, köztük Turtureanu is, az utcáról nézik. Ipsilanti tábornok utasítja Turtureanut és még egy tisztet, hogy intézzék el a dolgot. Erzsi szembeszegül velük, a magyar Tanácsköztársaságot és Kun Bélát éltetve. Turtureanu keményen megüti és szemére veti, hogy nem azért teremtették meg Nagy Romániát, hogy Erzsi gúnyolódjon.
A bált Vorvoreanu asszony, született Lascari rendezte, aki bojár családhoz tartozik. A bálon megjelenik Petre Dumitriu százados a feleségével. Vorvoreanuné testvérével, Șerban Lascarival társalog. Felhívja figyelmét a százados feleségére, akit Maria-Theresia von Debretzynek nevez, és azt mondja Lascarinak, hogy a nő unokahúguk. Apja, Debretzy, magyar nemesi családból származott. Romániában utazva megismerte Sofia Lascarit, a nővérüket, és egymásba szerettek. Sofia családja ellenére Erdélybe ment, és összeházasodtak. Maria-Theresia apját megölték a Tanácsköztársaság idejében. Amikor a román hadsereg bevonult Magyarországra, a százados mentette meg mielőtt „a dicső felszabadítók” megerőszakolták volna. A százados feleségül vette és Romániában telepedtek le. Maria-Theresia tökéletesen megtanult románul, de oxfordi kiejtéssel, mert Angliában nevelkedett, és három gyermekük született. Vorvoreanuné haragszik Maria-Theresiára. Arrogánsnak tekinti, mert nem tartja a kapcsolatot román rokonaival. Azt is elmondja, hogy a jelen levő Ipsilanti tábornok, a hadosztály vezérkari főnöke, Maria-Theresiára feni a fogát. Az Vorvoreanunét jön köszönteni, ez meg tudatja vele, hogy számára rendezte a bált, és ezért hívta meg Maria-Theresiát is. Ez a férjével táncol, de a következő táncra Ipsilanti szó nélkül átveszi, és udvarol neki. Maria-Theresia gúnyosan visszautasítja.
Hogy megszabaduljanak Ipsilanti próbálkozásaitól, a százados áthelyezését kéri tőle. A tábornok azonnal utasítja a százados felettesét, hogy helyezze át a volt bolgár Dobrudzsába, a határvidékre, egy másik tiszt helyére, akit megöltek a komitácsik, a román uralom ellen harcoló banditák.
A százados egész családjával, Evával, a gyerekek dajkájával, Eros kutyájukkal, bútorukkal, csembalójukkal együtt kompon átkelnek a Dunán. Vidámak, de amikor a százados parancsnoksága alá került század nyomorúságosnak látszó szálláshelyére érnek, a felesége aggódóan néz körül. Férje vigasztalja, hogy nem fognak sokáig ottmaradni, de Maria-Theresia azt mondja, hogy tetszik neki a hely, és rögtön hozzáfog a berendezkedéshez.
A gyerekek anyjukkal együtt egy nagy dézsában vidáman fürödnek. Messziről egy buggyos nadrágot viselő asszony és két gyereke nézi őket. Maria-Theresia magához hívja őket, hogy csokoládét adjon nekik, de azok elmennek.
A házastársak láthatóan szeretik egymást, a család megpróbálja boldog életét élni az új körülmények között is. Megérkezésük estéjén szépen megterített asztal mellett, elegánsan felöltözve vacsoráznak, majd zenélnek, de váratlanul valami betöri a velencei tükrüket. Nem nyugtalankodnak különösen emiatt.
Turtureanu hadnagy is ott szolgál. Egy alkalommal katonák egy csoportja a századossal és a hadnaggyal az élén járőrözik, és egy tűz körül ülő, nevetgélő embercsoportot látnak meg. Egy katona véletlenül elsüti a fegyverét, és a katonák rohamra indulnak parancs nélkül. Az embercsoport szétfut, egy katona meg elterül a földön és mozdulatlan marad. Nem tudni, ki lőtte le.
Turtureanu már a film kezdetétől fogva negatív figurának mutatkozik. Ilyennek érzi Maria-Theresia is, és közömbös iránta. Ez zavarja a hadnagyot, aki a nő magyar voltára utalva is szitkozódik, persze amikor a házaspár nem hallja. Egy este, amikor a házaspár a ház előtt ül egy, Maria-Theresia által Fudzsi-jamának elnevezett domb látványában gyönyörködve, arra riadnak fel, hogy Turtureanu kegyetlenül ütlegel egy katonát, amire Maria-Theresia fájdalmasan reagál. A százados szemrehányást tesz a hadnagynak, aki azzal szabadkozik, hogy minden egységben verik a katonákat. A százados megtiltja neki, hogy ezt tegye.
Egy éjjel a határon átszivárgó komitácsikEgy interjúban Pintilie azt állítja, hogy, amint az eredeti novellában mondja egy szereplő, ezek a komitácsik a bolgár kormány által fizetett aromán terroristák voltak (Pintilie 2004). a század előőrsének figyelmetlen katonáit megölik. A századtól a helyszínre megy egy csoport, de már csak a halott katonákat tudják összeszedni, és a szálláshelyre hozni. Maria-Theresia meglátja, hogy ajkukat levágták, és elfogja a rémület.
Egy reggel Maria-Theresia arra ébred, hogy a veteményeskertben két gyereke ott dolgozó bolgár parasztokkal nevetgél. Beparancsolja őket a házba és megkérdezi a férjét, hogy mit keresnek ott azok az emberek. Férje elmagyarázza, hogy le vannak tartóztatva a komitácsik rajtaütése miatt, és őneki nyomoznia kell az ügyben, miközben tudja, hogy nincs semmi közük az incidenshez.
A férje elmegy a túszok ügyében a titkos rendőrségre. Maria-Theresia megkínálja őket borral, és megígéri, hogy munkájuk meg lesz fizetve. Este Maria-Theresia elkezdi kifizetésüket, miközben Turtureanu behívatja egyikét-másikát az irodába, és veri őket. A százados visszatér, és elmondja feleségének, hogy parancsot kapott a parasztok kivégzésére megtorlásként. Felhívja őt az ezredparancsnok, és jelentést kér a parancs teljesítéséről. A százados azt válaszolja, hogy írásos parancsot vár mielőtt teljesíti.
A parasztok feleségei megpróbálják elérni férjeiket, de az őket őrző katona nem engedi őket hozzájuk. Eközben a százados katonákat egzecíroztat, két kislánya és a dajka pedig a parasztokkal együtt a veteményt öntözik. Maria-Theresia, bár ismeri a parancsot, próbálja megnyugtatni Petkót, az egyik parasztot azzal, hogy haza fogják őket engedni.
A századhoz érkezik az ezredparancsnok és Ipsilanti tábornok. Tőle is a százados írásos parancsot kér, de az csak dicséri mint okos, művelt és jól képzett tisztet, ami ritkaság a seregben, fényes karriert jósolva neki, ha teljesíti a parancsot, és karrierje megtorpanását, ha nem teljesíti. Egyelőre gondolkodási időt ad neki. A százados meghívja ebédre a főtiszteket. Ebéd közben Ipsilanti a salátát dicséri, mire Maria-Theresia azzal reagál, hogy a bolgár parasztok nélkül nem lenne olyan jó a saláta, és megvédi őket, mint, ahogy mondja, minden boldogtalan embert megvédene, mert az ilyenekkel rokonszenvez.
Turtureanu a százados ellen jelent a tábornoknak, majd a százados is bemegy hozzá, és újból írásos parancsot kér. Erre Ipsilanti elveszi tőle a század parancsnokságát. A hadnagy parancsnoksága alatt katonák egy csoportja elindítja a parasztokat. A életükért könyörgő Petkót Maria-Theresia próbálja megnyugtatni azt hazudva neki, hogy nem fogják őket lelőni, hanem a falujukba fogják kísérni.
Később, amikor feszülten vacsorázni próbálnak, a távolból lövések hallatszanak. Maria-Theresia elkeseredetten összeszedi a salátát mindegyik családtag tányérjából, rohadtnak nevezi és kidobja. Majd a tükörhöz megy, leakasztja, és a mögötte levő falbeli lyukból kikapar egy puskagolyót.
A százados Cilibia tábornoknál, a helyőrség parancsnokánál jelentkezik. Ez kommunizmussal vádolja a feleségét, amiért védelmébe vette a bolgár parasztokat, és gazembernek titulálja a századost, amiért magyar, a román nemzet ellenségei közé tartozó nőt vett feleségül, nem teljesíti a kormány parancsait és lejáratja őt, a tábornokot azzal, hogy parancsmegszegő alárendeltje van. Azzal fenyegeti meg, hogy a legkibírhatatlanabb parancsnokok alá fogja egyik helyőrségből a másikba helyezni, és hogy századosként fog nyugdíjba menni. Végül még sértésként megkérdezi tőle, hogy Erzsi, a prostituált régen ismeri-e a feleségét, hiszen egy helyről valók. A százados a kardjához kap, de a tábornok gúnyosan elnézést kér tőle. Miután távozik a tábornoktól, a százados öngyilkosságot követne el, de végül nem teszi, csak fájdalmasan sírva fakad.
A család lovaskocsiján a komp felé halad. A kocsi után fut gyászba öltözve Petko felesége férje nevét ismételten kiáltozva. A Duna partján levő domb tetején összegyűlik az összes gyászoló asszony. A házaspár egyik kislánya egy birkákkal teli karámba fut, anyja meg utána. Az asszonyok átkozódva odafutnak, és néhányan verni kezdik Maria-Theresiát. A férje kimenteni siet az asszonyok kezei közül, és lelövi az egyiket, amelyik utolsóként még üti Maria-Theresiát.
A film azzal végződik, hogy az egykori kisfiú arra emlékezik vissza felnőttként, hogy egy pár napig még kérdezte az anyjától, mikor jön újra Petko, amire az nem válaszolt, majd elkezdett inni, ő meg elfelejtette Petkót, de azt a nyarat nem, mert a gyermekkora legszebbike volt.
Fontosabb szerepek
Kristin Scott Thomas – Maria-Theresia von Debretzy Claudiu Bleonț – Petre Dumitriu százados Răzvan Vasilescu – Turtureanu hadnagy Marcel Iureș – Ipsilanti tábornok George Constantin – Cilibia tábornok Olga Tudorache – Vorvoreanuné Tamara Crețulescu – Eva, a dajka Ioan Gyuri Pascu – Petko Fülöp Bea – Erzsi
A film előzményei
Petru Dumitriu, akinek a művére alapszik a film forgatókönyve, 1924-ben született vegyes házasság gyermekeként. Apja Petre Dumitriu határőr-tiszt volt, anyja pedig Theresa von DebretzyEbben a változatban szerepel a név a forrásban. szülésznő, egy református székely kisnemes család sarja. Orsován és Báziáson volt házuk. A tiszt az Orsovai helyőrséghez tartozott, és Báziáson teljesített szolgálatot, de egy időre a Kvadriláterbe, Tutrakanba (románul Turtucaia) helyezték. Ott tartózkodott a család 1926-ban, és ott született a második gyermeke. 1935-ben apját a határőrségtől a gyalogsághoz helyezték át Târgu-Jiuba parancsmegszegés miatt, ugyanis nem volt hajlandó agyonlövetni néhány szerb parasztot, akik Báziáson a kertjében dolgoztak, és akiket törvénytelen cselekedetekkel gyanúsítottak.Țarălungă 2004.