bélyegkép|300px|Heroinhasználó felszerelése
Kábítószer-abúzusnak („szerrel” való visszaélésnek) nevezik egy farmakon nem orvosi célú, nem gyógyítás célzatú, önkezű adagolással történő használatát, melynek egyedüli célja a szerhasználó hangulatának, tudatának, pszichés státuszának a befolyásolása. Az „abúzus” szó jelentése „visszaélés”, tehát a szerabúzus kábítószerrel, gyógyszerrel, bármilyen kémiai anyaggal történő visszaélést jelenthet, ami tipikusan – de nem kizárólagosan – a pszichotrop szerekre, azokon belül is a tudatmódosító szerekre jellemző. A szerabúzusra jellemző, hogy az adott országban, kultúrában elfogadott társadalmi vagy gyógyítási formákkal ellentétes.Brunton, L.L.: Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 607. oldal, Page C., Curis, M., Sutter, M., Walker, M., Hoffman, B.: Integrated Pharmacology. Mosby, Edinburgh, London, New York, Philadelphia, St. Louis, Sydney, Toronto (2002) 2. kiadás, 2002. 277–278. oldal. Kalant H. R., Roschlau W. H. E.: Principles of Medical Pharmacology. New York, Oxford, Oxford University Press, 1998. 6. kiadás, 904–905. oldal,
A „szer” terminológiája A visszaélésre alkalmas vegyületek kémiailag, valamint származási helyüktől és felhasználási területüktől függően sokfélék lehetnek, például gyógyszerek, növényi kivonatok, ipari kemikáliák vagy szintetikus, illegális, tudatmódosításra alkalmas anyagok stb.Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 512–513. oldal, Az alábbi szöveg a kábítószer-abúzus részletes tárgyalása során az egyszerűbb, rövidebb és áttekinthetőbb megfogalmazás érdekében ezekre a „szer” megnevezést használja.
A szerabúzus Főként – de nem kizárólagosan – a tudatmódosító pszichotrop szerek közös tulajdonsága, hogy olyan különleges farmakológiai hajtóerővel rendelkeznek, amellyel mentálisan még a többé-kevésbé egészséges szerhasználót is rákényszerítik arra, hogy a valós világ elől úgynevezett „kémiai vakációra” menjenek, és kényszeresen tudatmódosító anyagokat használjanak. Az ide tartozó szereknek a speciális farmakológiai képessége felelős a szerabúzus kialakulásáért, melynek hátterében a függőség (szerdependencia) vagy annak súlyosabb formája, az addikció áll.Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 510. oldal,
Az abúzus neurobiológiája A tudatmódosító szerek különleges „hajtóerővel” rendelkeznek, amely hajtóerő még az egészséges pszichés állapotú szerhasználót is további használatra kényszeríti. A szer addiktív hatásának neurobiológiai magyarázatát az evolúció során kialakult – így az állatvilágban is megtalálható – agy jutalmazási rendszerének működésében kell keresni. Az élet fenntartását élettani tevékenységek sora biztosítja, mint a táplálkozás, ivás, szexuális aktivitás, amely nemcsak az egyén, de a faj fennmaradását is szolgálja. Ezek a ténykedések annyira fontosak az életünkben, hogy az ezekre való folyamatos törekvés biztosítása érdekében a természet kialakított egy jutalmazási rendszert az agyban. Az agy „jutalmazási” („reward”) rendszere biztosítja, hogy az életfenntartó, úgynevezett „jutalmazott működések” során, öröm, gyönyör, eufória társuljon az evéshez vagy szexuális tevékenységhez.Sherwood L.: Human Physiology from Cells to Systems. Brooks/Cole Thomson Learning, Australia • Canada • Mexico • Singapore • Spain • United Kingdom • United States, 2001. 4. kiadás, 147–148. oldal. A kellemes érzés ösztönzőleg hat az egyénre, hogy vágyakozzék a cselekvésre, kielégítve ezzel a gyönyörigényét, és hogy ezt később megismételje. A természet bonyolult neurokémiai „fékeket” is beépített a rendszerbe, amelyek a neurotranszmitterek szintjének szabályozásával kizárják, hogy az egyén az eufóriát kiváltó folyamatokat értelmetlenül a végkimerülésig ismételje.Guyton, A. G., Hall J. E.: Textbook of medical physiology, Elsevier Saunders, 2006, 11. kiadás, 734–735. oldal. A tudatmódosító szerek – néhány kivételtől eltekintve – az agy jutalmazási rendszerének egészséges, kiegyensúlyozott működését borítják fel.Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 514. oldal,
Az agy jutalmazási rendszerének meghatározó szerepét az addikció kialakulásában ma már bizonyítottnak lehet tekinteni, amelyet számos állatkísérlet támaszt alá. A kísérleti állat (legtöbbször patkány) agyába műtétileg beültetett elektródokat helyeztek el úgy, hogy azok az állat mozgását nem akadályozták. A kísérleti berendezés úgy volt kialakítva, hogy az állatok egy kapcsoló segítségével maguk kapcsolhatták be és önmagukat ingerelhették a megfelelő áramimpulzusokat adó berendezéssel. Az elektródák megfelelő anatómiai elhelyezésével el lehetett érni, hogy az állatok a végkimerülésig ingereljék a gyönyörérzést kiváltó agyterületüket és ezzel mintegy ingerlésfüggő állapotba kerüljenek. Azokat az anatómiailag jól körülírható agyi struktúrákat, amelyek elektromos ingerlésével ismételt és fenntartható öningerlés váltható ki, „az agy jutalmazási rendszerének” nevezi a fiziológia és a farmakológia.Fonyó A.: Az orvosi élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 686–687. oldal.
Az említett elektromos impulzusú, öningerléses kísérletek kibővítéseként az agyba beépített kanülön keresztül addiktív anyagokat mikroinfúzióban juttattak az agy különböző területeire. Paul M. Carvey: Drug Action in the Central Nervous System. Oxford University Press, New York, Oxford, 1998. 321–322. oldal. A kísérletben lehetővé tették, hogy a bejuttató adagoló pumpát a kísérleti állat önállóan, saját maga működtesse. A vizsgálat során az agyi „aktív” területek jelezték a jutalmazási rendszer idegpályáinak hálózatát és annak főbb centrumait.Feldman, R. S., Meyer J. S., Quenzer L. F.: Principles of neuropsychopharmacology. Sinauer Associates Inc. Publishers, Sunderland, Massachusetts, 1997. 536–538. oldal. ISBN 0‐87893‐175‐9 A kísérletekben a legtöbb addiktív szerrel az önadagolás kiváltható volt, és az átélt gyönyör érdekében az állatok még az ivást és a táplálkozást is felfüggesztették. A kísérleti állatok képesek voltak annak felismerésére, hogy egy bizonyos kar lenyomására addiktív anyagot (opiátokat, benzodiazepineket, barbiturátokat, alkoholt, pszichostimulánsokat, anesztetikus gázt, ipari oldószereket, nikotint, koffeint) injektálhatnak az agyukba.Brunton, L.L.: Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 559. oldal,
Az elektromos ingerléssel és a mikroinfúzióval végrehajtott kísérletekben „ingerelt” agyi területek tökéletesen fedték egymást, amely bizonyította a jutalmazási rendszer szerepét az addiktív szerek hatásmechanizmusában.
A továbbiakban az egyes szerek addiktív dinamikájának vizsgálatához olyan farmakológiai kísérleti rendszereket használtak, amelyben az állatok önmaguk intravénásan adagolhatták maguknak a vizsgálati anyagokat. Ez a kísérleti rendszer nagyon közel áll a szerhasználók, szerfüggők önadagoló szokásához.Siegel, G.J., Albers, R. W., Brady, S. T., Price, D. L.: Basic neurochemistry: molecular, cellular and medical aspects. Elsevier, Amsterdam, Boston, London, New York, Oxford, Paris, Tokyo, 2006. 7. kiadás, 914–916. oldal.
Az állatkísérletekből így indirekt módon mérhető a szer megerősítő képessége, abúzus potenciálja vagy annak eufóriát kiváltó hatása. Ezek a kísérletek alkalmasak voltak alacsonyabb és magasabb rendű állatok addikciós válaszának összehasonlítására is. Az állatok önadagoló magatartása meglepő hasonlóságot mutatott az emberi szerfogyasztó magatartással. A vizsgálatok során a majmok és patkányok az egyes addiktív szereket meg tudták különböztetni egymástól: például az opiátokat a pszichostimulánsoktól vagy benzodiazepinektől.
Ez alátámasztja azt a nézetet, hogy nem szükséges különleges genetikai vagy pszichés hajlam, esetleg szociális körülmény a szerfogyasztó magatartás elkezdéséhez vagy folytatásához, hanem a szer maga az, amely a további alkalmazás késztetését, kényszerét kiváltja. Ez a megállapítás nem zárja ki azt az elfogadott nézetet, miszerint bizonyos szociális körülmények elősegítik az „első adag” kipróbálását.
Az abúzus szerek csoportosítása Az addiktív pszichoaktív szerek régebbi felosztása szerint megkülönböztetnek úgynevezett „kemény” és „lágy” szereket. Általában kemény szereknek nevezik azokat az anyagokat, amelyek a szerhasználó egészségét súlyosan veszélyeztetik, a családba, a társadalomba való beilleszkedését akadályozzák, a munkavégzését vagy tanulását korlátozzák. A kemény szerek jellemzően erős pszichés és fizikális dependenciát (függőséget) és gyakran súlyos addikciót okoznak. A kriminalisztikai és társadalmi veszélyességük jelentős. A kemény szerek csoportjába tartozik a kokain, a heroin, az amfetamin, a morfin és annak több kémiai származéka. Ezzel szemben a lágy drogok kevésbé váltanak ki addikciót. A pszichés dependencia jellemző ugyan, de a fizikális dependencia kialakulása legtöbbször gyenge. Ebbe a csoportba tartoznak a nyugtatók, altatók vagy a kannabisz. A két csoport közötti határvonal összemosódik. Az abúzus szerek ilyenfajta osztályozása erősen szubjektív és farmakológiai szempontból is vitatható.Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 518. oldal,
A kábítószerekkel való visszaélés társadalmi hatásaival foglalkozó tudományok (pl. szociológia vagy addiktológia egyes területei) a „lágy” és „kemény” szerek definícióját más aspektusból, a használat módja felől közelítik meg. A felosztás alapja, hogy a szerhasználó élete céljának, értelmének, tehát élete központi kérdésének tekinti-e a tudatmódosító anyaggal való együttélést, vagy csak alkalomszerűen, például társasági együttlét kapcsán nyúl a tiltott szerhez. Előbbi esetben kemény szerről, az utóbbinál lágy szerről (rekreációs droghasználatról) beszél az addiktológiával foglalkozó szakterület. Page C., Curis, M., Sutter, M., Walker, M., Hoffman, B.: Integrated Pharmacology. Mosby, Edinburgh, London, New York, Philadelphia, St. Louis, Sydney, Toronto (2002) 2. kiadás, 2002. 277–280. oldal.
Az abúzus szerek közös jellemzője, hogy rendelkeznek a fentiekben ismertetett jellegzetes reward-hatással, amelyben az agy jutalmazási rendszere játssza a főszerepet, de ezt a hatást más-más úton, különböző agyi mechanizmusokon vagy receptorokon keresztül érik el. Brunton, L.L.: Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 611–627 oldal,
Az abúzus szerek az eltérő hatásmechanizmusok alapján farmakológiailag jól elkülöníthető csoportokra rendezhetők, amelyben az eltérő kémiai szerkezetük is szerepet játszik.William A. McKim: Drugs and Behavior: An Introduction to Behavioral Pharmacology. Prentice Hall, Upper Saddle River, New Jersey 07458, 5. kiadás, 2003. 74–102. oldal. Az általánosan elfogadott hatástani csoportosítás alapján az abúzus szerek a következő farmakológiai csoportokba sorolhatók:
- opioidok - központi idegrendszeri depresszánsok - pszichostimulánsok (szimpatomimetikus pszichomotoros stimulánsok) - kannabinoidok - hallucinogének (pszichedelikumok) - inhalánsok - egyéb (orvosi vényre írható) szerek