Hendrik Adamson (Metskuru, 1891. október 6. – Tuhalaane, 1946. március 7.) észt költő, eszperantista.
Élete Egy szabó fiaként született Viljandimaában, Kärstna község Metskuru falujában. 1901 és 1907 között Kärstnában járt iskolába, majd négy éven át a tartui tanítóképzőt látogatta. 1911-től különböző iskolákban dolgozott tanítóként.
A tanügyben eltöltött 16 év után úgy döntött, hogy szabadúszó író lesz. 1928-tól tagja volt az Észt Írószövetségnek. Az 1940-es évek elején rövid ideig ismét tanított. Életének utolsó húsz évében gümőkórban és májbetegségben szenvedett, idős édesanyja ápolta. Egészségi állapota gyorsan romlott, és 1946-ban elhunyt.
Irodalmi munkássága Rövid írásai 1913-tól kezdve jelentek meg a sajtóban, első versét szintén 1913-ban a Postimees című lap közölte. Első kötete, amely 1919-ben jelent meg, délnyugati észt nyelvjárásban írt verseket tartalmazott. A természetleíró költemények rögtön felhívták a figyelmet, és következő kötetei is pozitív fogadtatásban részesültek. A lírai művek mellett elbeszéléseket és novellákat is írt. Ezekben, és részben költeményeiben is, az irodalmi nyelvet használta, de „verseinek legnagyobb értéke mégis a tájnyelv művelése marad.“
Első eszperantó nyelvű verseit 1932-ben adta közzé a Budapesten megjelenő, Kalocsay Kálmán által szerkesztett Literatura Mondo című folyóiratban. Összesen 150 verset írt eszperantó nyelven. 1934-ben jelentek meg első eszperantó nyelvű kötete, 1967-ben pedig egy 80 versét tartalmazó kötetet is kiadtak Vesperkanto (Esti dal) címen.
Honfitársa, a szintén eszperantista Hilde Dresen szerint eszperantó verseit összehasonlítva az észt nyelvűekkel, előbbiekben sokkal több játékos rím és örömteli hang található; Kalocsay Kálmán pedig eszperantó verseihez írott előszavában azt állapította meg, hogy Adamson számára a nyelv nem csak eszköz, hanem a téma is; mondhatni teljesen megmámorosodott a nyelvtől.
Művei Mulgimaa (a Viljandimaa környéki táj történelmi/költői megnevezése). Odamees, Tartu 1919. Inimen (Az ember). Noor-Eesti, Tartu 1925. Kuldblond neitsi (Az aranyszőke szűz, próza). Narva Kirjastusühisus, Narva 1925. Roheline sisalik (A zöld gyík, próza). Noor-Eesti, Tartu 1925. Hulkuw laip (A kóbor holttest). Sakala, Viljandi 1927. Kuldsel elukoidikul (Az élet aranyló hajnalám, emlékezések). H. Adamson, Viljandi 1928. Tõus ja mõõn (Apály és dagály). Eesti Kirjanikkude Liit, Tartu 1931. Kolletuspäev (A sárgulás napja). Eesti Kirjanikkude Liit, Tartu 1934. Mälestuste maja (Emlékek háza). Eesti Kirjanikkude Liit, Tartu 1936. Linnulaul (Madárdal). Eesti Kirjanikkude Liit, Tartu 1937.
Emlékezete A kärstnai elemi iskola előtt áll emlékműve; szülőházát emléktábla jelöli.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Észt költők, írók Kategória:Eszperantisták Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek