Olympia Dukakis

Olympia Dukakis (Lowell, Massachusetts, 1931. június 20. – Manhattan, 2021. május 1.) Oscar- és Golden Globe-díjas görög származású amerikai színésznő.

Korai évei Olympia Dukakis (görögül: Ολυμπία Δουκάκη) 1931. június 20-án született a Massachusetts állambeli Lowell városában. Szülei Alexandra „Alec” (született Christou) és Constantine „Costas” S. Dukakis voltak. Édesapja anatóliai görög menekültként érkezett az Egyesült Államokba, édesanyja pedig a Peloponnészoszról vándorolt ki. Volt egy öccse, Apollo, aki hat évvel volt fiatalabb nála. Unokatestvére volt Michael Dukakis, Massachusetts korábbi kormányzója és az 1988-as amerikai elnökválasztás demokrata elnökjelöltje.

Gyermekkorában aktívan sportolt, és háromszor nyerte meg az Új-Angliai vívóbajnokságot. Ugyanakkor meg kellett küzdenie a patriarchális görög családja és környezete által támasztott elvárásokkal, valamint azzal, hogy olyan városrészben nőtt fel, ahol az etnikai megkülönböztetés – különösen a görögökkel szemben – mindennapos volt.

Dukakis az Arlington High Schoolban érettségizett, majd a Bostoni Egyetemen tanult, ahol fizioterápiából szerzett alapdiplomát. Végzettségét a gyermekbénulás (járványos gyermekparalízis) tetőpontján a gyermekbénulásban szenvedő betegek kezelésére is használta. Később visszatért a Bostoni Egyetemre, ahol előadó-művészetből mesterfokozatot szerzett.

Pályafutása Színpad Mielőtt filmes szerepeiről ismertté vált volna, Olympia Dukakis évtizedeken át tartó színpadi pályát épített. Első fellépései a massachusettsi Williamstownban megrendezett Williamstown Theatre Festival előadásain voltak.

1963-ra már a képernyőn is megkezdte pályafutását. Miután New Yorkba költözött, számos alkalommal szerepelt a Central Park híres Delacorte Theater szabadtéri előadásaiban. Utolsó színpadi szereplésére 2013-ban tért vissza Nyugat-Massachusettsbe, amikor Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című darabjában Kurázsi mamát alakította a lenoxi Shakespeare & Company társulat előadásában.

1963-ban korai Off-Broadway-szereplése elismeréseként Obie-díjat kapott a kiemelkedő alakításért, miután Leocadia Begbick özvegyet játszotta Bertolt Brecht A férfi egy férfi című darabjában. Ezt követően néhány évente visszatért az Off-Broadway színpadára; utoljára 2003-ban lépett fel ott, amikor több szerepet is alakított The Chekhov Cycle című produkcióban.

1973-ban férjével, Louis Zorich színésszel, valamint más színész házaspárokkal együtt megalapította a Whole Theater Company társulatot. Első bemutatójuk Thornton Wilder A mi kis városunk című darabja volt. Dukakis művészeti vezetőként közel húsz éven át irányította a társulatot, amely évadonként öt produkciót mutatott be. Repertoárjukon olyan szerzők művei szerepeltek, mint Euripidész, Eugene O’Neill, Samuel Beckett, Tennessee Williams, Edward Albee és Lanford Wilson. Dukakis és férje mellett olyan neves színészek is felléptek a társulat előadásaiban, mint José Ferrer, Colleen Dewhurst, Blythe Danner és Samuel L. Jackson.

Rendezőként is számos klasszikus darabot állított színpadra, köztük az Orfeusz alászáll, Bernarda Alba háza, Ványa bácsi és A Touch of the Poet című műveket, valamint modernebb darabokat is, például a Száll a kakukk fészkére és a Kennedy's Children című színdarabokat.

Emellett olyan műveket is átdolgozott saját, a New Jersey állambeli Montclairben működő társulatának, mint a Kurázsi mama és A trójai nők. Broadway-szerepei közé tartozott a Who's Who in Hell és a Social Security. Martin Sherman Rose című egyszemélyes darabjával – amely egy teljes egészében monológból álló történet egy varsói gettót túlélő nőről – előbb Londonban, majd a Broadwayn is fellépett. Alakításáért 2000-ben elnyerte az Outer Critics Circle Award díját a legjobb szólóelőadás kategóriában. Huszonkét évvel első Obie-díja után, 1985-ben második Obie-díját is átvehette, ezúttal a The Marriage of Bette and Boo című darabban nyújtott alakításáért.

Filmvászon Dukakis első filmszerepe az avantgárd filmrendező Gregory J. Markopoulos 1963-as Twice a Man című filmjében volt, amelyben a főszereplő édesanyját alakította, akivel a férfi fiatal nőként találkozik.

Dukakis számos filmben szerepelt, többek között a Acélmagnóliák, a Csendszimfónia, a Maffia!, a Mint alma a fájától és a Holdkórosok című alkotásokban. Utóbbiért elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

A televízióban is jelentős szerepeket vállalt. Eljátszotta Anna Madrigal szerepét a San Francisco-i történetek című minisorozatban, amely Primetime Emmy-díj jelölést hozott számára. A Search for Tomorrow című sorozatban Dr. Barbara Moreno karakterét alakította (1983), aki romantikus kapcsolatba kerül Stu Bergmannel. Emellett Dolly Sinatra szerepében is feltűnt a Frank Sinatra életét bemutató 1992-es minisorozatban.

A Holdkóros (1987) rendezője, Norman Jewison már a forgatás idején megjósolta, hogy Dukakis elismeréseket fog kapni ezért az alakításáért. Dukakis később elmondta, hogy hitt neki, miután valóban elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Az Oscar mellett Golden Globe-díjat is kapott ugyanebben a kategóriában. A sikersorozat tovább folytatódott: elnyerte a Los Angeles-i és a New York-i Filmkritikusok Díját is. Az elismerések részben annak szóltak, hogy komoly, ugyanakkor rendkívül humoros alakítást nyújtott, amelyben több jelenetet improvizált. A határozott, józan gondolkodású családanya, Rose Castorini szerepében kiváló ellenpontja volt Cher által alakított lányának, Loretta Castorininek, amely alakításért Cher a legjobb női főszereplő Oscar-díját kapta.

2003-ban a The Event című filmért jelölték a Kanadai Filmakadémia díjára. A 2000-es évek közepén olyan filmekben szerepelt, mint a Három tű, a Titkok könyvtára 2. – A visszatérés Salamon kincséhez, A nők hálójában és az Egyre távolabb. Utóbbiban (2006) Gordon Pinsent oldalán két Alzheimer-kórban szenvedő beteg házastársát alakították.

A televízióban is jelentős munkát végzett. 1998-ban Charlotte Kiszko szerepét játszotta az A Life for a Life: The True Story of Stefan Kiszko című brit tévédrámájában. A film Stefan Kiszko igaz történetét dolgozza fel, akit ártatlanul ítéltek 17 év börtönre egy gyermek, Lesley Molseed meggyilkolásáért, miután a rendőrség eltitkolta az ártatlanságát bizonyító bizonyítékokat.

Egy egészen más műfajban Abe Simpson nagypapa szerelmének hangját kölcsönözte A Simpson család család The Old Man and the Key című, 2002-es epizódjában.

2000-ben Ian Holm, Judi Dench, Joan Sims (aki ezután már nem szerepelt több filmben, és 2001-ben elhunyt), valamint Romola Garai (akinek ez volt az első hivatásos szerepe) oldalán játszott Az utolsó szőke bombázó című televíziós filmben.

2008-ban Dukakis rendezte Todd Logan Botanic Garden című darabjának világpremierjét a chicagói Victory Gardens Theatre színpadán. Ugyanebben az évben Kevin Anderson partnereként szerepelt Tennessee Williams A tejesvonat nem áll meg itt többé című drámájának felújított változatában a Hartford Stage társulatnál. Emellett William Shakespeare A vihar című műve alapján adaptálta, valamint főszerepet is eljátszotta az Another Side of the Island című darab világpremierjében a montanai Whitefish város Alpine Theatre Project színházában.

2011-ben vendégszerepelt az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály című sorozatban Debby Marsh ügyvéd szerepében. 2013-ban főszereplője és vezető producere volt a Montana Amazon című filmnek, amelyben Haley Joel Osment is szerepelt. Ugyanebben az évben, május 24-én megkapta saját csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán – ez volt a sétány 2498. csillaga.

2018-ban szerepelt az Eleftheromania című filmben, amely egy auschwitzi túlélő történetét követi nyomon, aki az Auschwitz–Birkenau haláltábor egyik csoportjának igaz történetét idézi fel. A következő évben ismét eljátszotta Anna Madrigal szerepét – amelyet először 1993-ban alakított –, a Netflix San Francisco-i történetek című sorozatának új változatában, amely Armistead Maupin művei alapján készült.

2018-ban a DOC NYC fesztiválon mutatták be először az Olympia című amerikai dokumentumfilmet, amely Dukakis életét és pályafutását dolgozza fel. A Harry Mavromichalis rendezésében készült filmben többek között Whoopi Goldberg, Laura Linney, Ed Asner, Lainie Kazan, Armistead Maupin, Austin Pendleton, Diane Ladd, valamint Dukakis unokatestvére, Michael Dukakis volt massachusettsi kormányzó is megszólal. A filmet 2020 júliusában mutatták be az amerikai mozikban.

Dukakis utolsó filmszerepe egy bíró alakítása volt a Not to Forget című, 2021-es filmben, amelyet Valerio Zanoli rendezett.

Magánélete és halála 1962-ben Dukakis feleségül ment Louis Zorichhoz, aki szintén Manhattanben dolgozó színpadi színész volt. Családalapítást tervezve 1970-ben elköltöztek New Yorkból, és a New Jersey állambeli Montclairben telepedtek le. Itt nevelték fel három gyermeküket: Christinát, Petert és Stefant. Négy unokájuk született.

2003-ban megjelent önéletrajzában, Ask Me Again Tomorrow: A Life in Progress Dukakis beszámol azokról a nehézségekről, amelyekkel első generációs görög–amerikai nőként szembesült egy olyan környezetben, ahol görögellenes előítéletek, zaklatás, erőszak és diszkrimináció is jelen voltak. Emellett ír az édesanyjával és másokkal való bonyolult kapcsolatairól, valamint a függőségekkel és krónikus betegséggel folytatott küzdelméről is.

A színpadon és a filmvásznon kívül is aktív életet élt. Tizenöt éven át tanított színjátszást a New York-i Egyetemen, emellett mesterkurzusokat tartott hivatásos színházi egyetemeken, főiskolákon és társulatoknál szerte az Egyesült Államokban. Munkásságát a National Arts Club Medal of Honor kitüntetéssel ismerték el.

Dukakis 1982-ben, A trójai nők című darab egyik előadása során lett a Goddess worship („Istennő-tisztelet”) követője. Ez a modern pogányság egyik feminista irányzata. 1989-től nyilvánosan is kiállt e mozgalom mellett, és annak mitológiájára épülő improvizációs színpadi előadásokat is létrehozott. Tíz éven át, 1985-től kezdődően az indiai spirituális tanító, Srimata Gayatri Devi irányításával tanulmányozta a hindu filozófia védánta iskoláját.

A nők jogainak és az LMBTQ-közösség jogainak – beleértve az azonos neműek házasságának támogatását is – határozott szószólója volt. Eljátszotta egy transznemű háziúrnő szerepét a San Francisco-i történetek című alkotásban, valamint egy maszkulin megjelenésű leszbikus nő szerepét a Felhőszakadás című filmben. Rendszeresen tartott előadásokat olyan témákról, mint a krónikus betegséggel élő nők helyzete, a színházi élet, a környezetvédelem és a feminizmus.

Hosszan tartó egészségügyi problémákat követően Dukakis 2021. május 1-jén, 89 éves korában hunyt el manhattani otthonában, hospice gondozás mellett.

Filmográfia Film