A textilanyagok kikészítése – röviden textilkikészítés – számos gyártási folyamat gyűjtőneve, amelyekkel a kelmeképző gépről lekerült nyers kelme tulajdonságait a felhasználási célnak, a végfelhasználó igényeinek megfelelően módosítják és a terméket végleges formába hozzák.A textilipari szakirodalom a színezést, színnyomást gyakran nem sorolja a szorosan vett textilkikészítési műveletek közé, ezeket elkülönítve tárgyalja. Mivel azonban ezek is szervesen hozzátartoznak a kész textília elkészítéséhez és beépülnek a különféle kikészítési eljárások folyamatába, ebben a szócikkben ezeket sem mellőzzük.
A kikészítési műveleteket
laza szálasanyag halmazon, fonalon, méterárun (azaz a továbbfeldolgozásra, pl. szabásra-varrásra alkalmas összefüggő kelmén), vagy a konfekcionált darabárun (pl. harisnyán, megvarrt ruhadarabon) végzik el.
A textilkikészítési műveletek között
kémiai, fizikai-kémiai és mechanikai
eljárásokat különböztetnek meg. Egy másik szokásos csoportosítás szerint a kikészítési eljárásokat
nedves és száraz
műveletek szerint csoportosítják.
Azt, hogy milyen kikészítési eljárást alkalmaznak egy bizonyos terméken, az dönti el, hogy
a kelme ill. termék milyen nyersanyag(ok)ból készült, milyen eljárással állították elő és milyen hatást kívánnak elérni.
A műveletek sorrendje sem közömbös, mert egymás hatását ronthatják vagy közömbösíthetik.
A kikészítési műveletek célja
A textilkikészítési műveleteknek – akár egymással kombinálva is – többféle célja lehet:
egyenletes, tiszta kelmefelület biztosítása, a fényhatás fokozása vagy tompítása, valamilyen szín- vagy felületi mintázat készítése, fogásjavítás, száltakaró létrehozása, tömörítés, a tartósság növelése, a kezelési tulajdonságok javítása, meghatározott célnak megfelelő speciális tulajdonságok elérése.
Előkészítő műveletek
A különböző kelmék előkészítő műveletei olyan mechanikai vagy kémiai folyamatok, amelyekkel eltávolítják a textíliákról a természetes szennyezőanyagokat (pl. a pamutról a pamutviaszt, a gyapjúról a gyapjúzsírt, a selyemszálról a hámréteget stb.) ill. a fonás és kelmeképzés során mesterségesen felvitt, a feldolgozást könnyítő segédanyagokat (íranyagot, a kötőfonalakra felvitt paraffint stb.).
Mechanikai előkészítő műveletek
A nyers kelmék felülete esetenként egyenlőtlen, bolyhos, szőrös, esetleg eldolgozatlan fonalvégeket tartalmaz, lehetnek benne a kelmeképzés során bekövetkezett hibás vagy szennyezett helyek. A kikészítést megelőzően a javítható hibákat ki kell javítani (pl. a kilógó fonalvégeket, csomókat le kell vágni, a leesett szemeket fel kell szedni, a szövéshibákat kézi munkával ki kell javítani stb.). A szövetfelületről a maghéjakat, göböket csiszolással vagy nyírással, a nagyon kis méretű pihéket, bolyhokat, apró szálakat perzseléssel (a szövetet egy gázlángsor előtt vezetik el nagy sebességgel) távolítják el.
Kémiai előkészítő műveletek
Írtelenítés
A szövés-előkészítés során a láncfonalakat írezik, hogy ellenállóbbá tegyék a szövés során fellépő húzó és koptató igénybevételekkel szemben. A szövés befejeztével az íranyagot el kell távolítani, mert zavarná a további kikészítő műveleteket (fehérítést, színezést, színnyomást), ez forró vízben való kimosással történik. A keményítő lebontásához gyakran enzimeket (amilázok) adnak a mosófürdőhöz. Más eljárásnál a mosóvízhez adagolt oxidálószerekkel vagy biológiai úton (baktériumok segítségével) bontják le a keményítőt.
Lúgos főzés
A cellulóz alapú természetes szálasanyagokból (pamut, készült textíliákat forró, alkalikus főzésnek vetik alá nyomás alatt, 120–130 °C hőmérsékleten. A cél a cellulóz kísérőanyagainak lebontása és oldatba vitele, a cellulóz lehető legnagyobb fokú tisztítása. Erre általában nátronlúg oldatot használnak, amit 8–12 óra hosszat folyamatosan áramoltatnak át az autoklávban elhelyezett anyagon. Megoldották az eljárás folyamatosítását is, erre speciális berendezések állnak rendelkezésre pihentető toronnyal. A főzést minden esetben intenzív mosás követi.
Mosás
A kikészítésre kerülő textilanyag különféle szennyeződéseket tartalmaz. Ezek részben természetes szennyezőanyagok, részben olyan, a fonás és a kelmeképzés során – a munkafolyamatokat megkönnyítő – mesterségesen felvitt segédanyagok (különböző vegyi anyagok), amelyek a későbbi feldolgozást (a további kikészítő műveleteket, különösen a színezést) akadályoznák. Ezeket az anyagokat el kell távolítani, ezért a kikészítő műveletek első folyamata a mosás. A mosást megfelelő mosószert tartalmazó vízben végzik. A mosószer feladata az emulgeálható szennyeződések (zsírok, olajok), a diszpergálható szennyezőanyagok (szilárd szennyeződések, pl. por) és a vízben oldható szennyezőanyagok leválasztása a textilanyagról és lebegésben tartásuk a mosófürdőben, hogy amikor a mosófürdőt leeresztik, azzal együtt ezek is eltávozzanak. Többféle mosószer létezik (szappanok, zsíralkohol-szulfonátok, zsírsav-kondenzációs termékek, szintetikus mosószerek), ezek közül a legfontosabbak ma a szintetikus mosószerek.
Fehérítés
A fehérítés célja a szálasanyagok színeződését előidéző szennyezőanyagok eltávolítása – ha azok mosással nem távolíthatók el – vagy legalábbis elszíntelenítése és ezáltal tiszta fehér színű textília előállítása. A fehérítésnek kétféle módja használatos: a kémiai és az optikai fehérítés.
Kémiai fehérítésnél a szálasanyagban előforduló színezőanyagokat oxidálószerekkel roncsolják el. Nátrium-hipokloritot (NaOCl) használnak a cellulóz- (pl. pamut-) és a poliészterszálakból készült textíliákhoz, hidrogén-peroxidot (H2O2) a cellulóz- és az állati eredetű szálakból (pl. gyapjúból, selyemből) készült termékekhez, nátrium-kloritot (NaClO2) pedig az állati eredetű szálakon kívül a többi nyersanyaghoz.
Az optikai fehérítést igen nagyfokú fehérség elérésére használják. Az optikai fehérítőszerek fluoreszkáló szerves vegyületek, amelyek a textilanyag felületére eső fény ibolyántúli (tehát nem látható) sugarait látható kék fénnyé alakítják és ez verődik vissza az anyag felületéről. Az alapanyag sárgás színe és az optikai fehérítő által létrehozott kék szín egymást fehérré egészíti ki. Különösen ultraibolya sugárzást is tartalmazó fényben (pl. fénycsővilágításnál) ezek a textíliák vakító fehérnek látszanak. Az optikai fehérítést a kémiai fehérítést követően alkalmazzák.
Lúgozás, mercerezés
A cellulóz alapú szálak (pamut, len) színezékfelvételének javítása érdekében a szövetet hidegen (10–18 °C), enyhe (18–20 °Bé) nátronlúgos oldattalA Baumé-skálát folyadékok sűrűségének jellemzésére használják. 10 °Bé a tiszta víznek felel meg 17,5 °C hőmérsékleten. kezelik. A lúg hatására a pamutszálak megduzzadnak, 10–15%-kal bezsugorodnak, kisimulnak, szakítószilárdságuk, víz- és színezékfelvevő képességük nő.
A feltalálóról, John Mercerről elnevezett mercerezés a pamutfonal vagy -szövet kifeszített állapotában történő lúgozása. Ehhez tömény (27–30 °Bé) hideg nátronlúg oldatot használnak. A lúgos kezelés közben alkalmazott erős feszítés megakadályozza a szálak zsugorodását, még jobban kisimulnak és növekszik a fényvisszaverő képességük, aminek következtében a fonal ill. szövet nagyon szép fényes lesz. Egy másik eljárásnál nátronlúg helyett folyékony ammóniát használnak, ami kevésbé környezetszennyező módszer, mint a lúgos mercerezés, de hatása a lúgos kezeléséhez hasonló.
A gyapjú előkészítése
A nyers, laza gyapjút minőség és szín szerint osztályozzák, bontógépen fürtökre bontják és eközben megszabadítják a durvább, darabos szennyezőanyagoktól. Ezután vizes mosással eltávolítják a szálakról a verejték- és ürülékmaradványokat, majd oldószeres extrahálással vagy mosószeres mosással a gyapjúzsírt. A mosással leoldott gyapjúzsír lanolin formájában továbbhasznosítható.
Az oldószeres extraháláshoz szerves oldószereket (benzin, triklór-etilén, szén-tetraklorid) használnak. A gyapjúzsír olvadáspontja kb. 40 ºC, a mosást ennél valamivel magasabb (45–50 ºC) hőmérsékleten végzik.
A mosószeres mosásra lúgos (szódás, szódás-szappanos), szintetikus mosószeres, vagy enyhén savas fürdő alkalmazható. A lúgos gyapjúmosás optimális pH értéke 9–10, ennél magasabb pH esetén a gyapjú károsodik. Savas mosás esetén 4–5 pH értéket kell beállítani és erre csak nemionos tenzidek használhatók. Ennek a módszernek azonban az a hátránya, hogy ebben a tartományban már igen intenzív a berendezések vasalkatrészeinek korróziója.
Karbonizálás
A karbonizálás a gyapjúban előforduló növényi (vagyis cellulózból álló) szennyezőanyagok elszenesítését jelenti. A műveletet laza állapotú gyapjún vagy szövet alakjában is el lehet végezni. A cellulóz szennyezőanyagokat tartalmazó gyapjút 10–35 percig kénsavban áztatják, majd centrifugálást és 60–70 °C-on történő szárítást követően 105–110 °C hőmérsékleten teszik ki a benne maradt kénsav hatásának, amely a gyapjút nem károsítja, de a növényi részek elszenesednek és kiporolhatók. Utána lúgos fürdőben végzett semlegesítés következik.
Ványolás (kallózás)
A ványolás (más néven: kallózás) célja a gyapjúszövetek tömörítése, a szövet felületén nemezréteg kialakítása. A ványolás a gyapjú nemezelődési hajlamán alapul: a gyapjúszál 45 °C körüli hőmérsékleten, lúgos (pH 8-10) vagy savas (pH 3–5) közegben megduzzad, a felületét borító, tetőcserép szerű pikkelyek szétnyílnak, az egymás mellé kerülő, pikkelyeikkel ellentétes irányban álló szálak összeakaszkodva mozgatás hatására úgy mozdulnak el, hogy tömörödnek. A ványolást tehát nedves, lúgos vagy savas közegben, erőteljes mozgatással érik el.
Színezés
A textilipar szaknyelvében a színezés kémiai folyamatot jelent, amelyben a színezőanyag (színezék) beépül a szálak belsejébe és teljes keresztmetszetükben átszínezi azokat. Festésnek nevezik ezzel szemben azt az eljárást, amikor csak az anyag felületére visznek fel és rögzítenek ott színes anyagot (festéket).A magyar szakirodalom következetes, de a textilgyárak sokkal kevésbé következetesek ennek a szóhasználati különbségtételnek a dolgában. Azt az üzemet, ahol a színezést színezőgépeken végzik, a gyárakban festödéknek, a gépeket festőgépeknek nevezik. Az idegen nyelvű szakirodalomban nem találkoztunk ezzel a megkülönböztetéssel.
A színezékek olyan vegyületek, amelyek
a színskála valamely színének elnyelésére képesek, így azokat a szemlélő színesnek látja, a textilszálak valamelyik típusára felvihetők és ott tartósan megköthetők (bírják a további megmunkálások és a használat igénybevételeit, vagyis a velük készített színezések színtartók), ipari körülmények között gazdaságosan és biztonságosan alkalmazhatók, sem az alapanyagra, sem a felhasználóra nézve nem veszélyesek (nem mérgező, maró vagy roncsoló hatásúak).
A színezékek mindig tartalmaznak kromfor (színt hozó) és auxokrom (színt növelő) atomcsoportot. A kromofor atomcsoportok a látható színképtartományban abszorbeálnak fényhullámokat. Az auxokrom atomcsoportok önmaguk nem teszik színessé a molekulát, de eltolják annak fényelnyelő képességét a látható fény tartományába.
A nagyon sokféle textilszínezék kémiai tulajdonságaik és alkalmazásuk módja szerint több csoportba sorolható: A színezékek kémiai szerkezet szerinti csoportosítását a nemzetközileg elfogadott Colour Index tartalmazza.