Paul Alwin Mittasch (Großdehsa, 1869. december 27. – Heidelberg, 1953. június 4.) szorb származású német vegyész és természettudomány-kutató. A katalizátor-kutatások terén vált ismertté.
Pályafutása Pedagógus édesapja nem tudta gimnáziumba küldeni a család szűkös anyagi helyzete miatt, ezért népiskolai tanítói oklevelet szerzett Bautzenban 1889-ben. Lipcsében tanított egy körzeti iskolában, közben pedagógiát hallgatott az egyetemen, és Wilhelm Ostwald irányítása mellett tanulta kedvenc tárgyát, a kémiát. 1901-ben kitüntetéssel vizsgázott Max Bodensteinnél fizikai kémiából, disszertációját a nikkel-tetrakarbonilokról írta. Érettségi vizsga nélkül nem maradhatott a felsőoktatásban, ezért az iparban helyezkedett el. Már egyetemi évei alatt foglalkozott a reakciókinetika kérdéseivel, és később az elsők között igyekezett megérteni a katalizátorok elméletét és működését.
1903-ban Stolbergben analitikai kémikusként dolgozott egy bányavállalatnál. 1904-ben a BASF-nál Carl Bosch kémiai asszisztense lett. 1910-ben olcsó és stabil heterogén katalizátor feltalálásával nagy mennyiségű ammóniát sikerült előállítania nitrogénből a Haber-Bosch-eljárással. 1913-ban sikerrel hajtotta végre a magas nyomású metanolszintézist. 1914 elején munkatársaival együtt salétromsavat sikerült előállítania heterogén katalizátor segítségével a szintetikus ammónia oxidációján keresztül. A salétromsav a műtrágya és a robbanószer alapanyaga, nélküle a Német Birodalom nem tudott volna háborút folytatni, miután Chiléből nem szállítottak már salétromot.
Mittasch 1918-ban már Carl Bosch legközelebbi munkatársa, és a BASF cég újonnan alapított, oppaui ammónia-laboratóriumának a vezetője. A labor 10 éven belül az európai kontinens legnagyobb vegyi kutató állomásává fejlődött. Az oppaui laboratóriumban folyékony nitrogént is sikerült előállítani, melyet 1922-től kezdve nagy mennyiségben termeltek Leunában, a vegyi üzemben.
Mittasch rendkívül tehetséges és szorgalmas ipari vegyész volt, 80 szabadalom fűződik a nevéhez. Az elhúzódó világgazdasági válság, és legidősebb fiának halálos balesete annyira megviselte, hogy idő előtti nyugdíjazását kérte.
Publikációi Chemische Dynamik des Nickelkohlenoxyds (Dissertation). In: Zeitschrift für physikalische Chemie. 1902, 40, S. 1–88. mit E. Theis: Von Davy und Döbereiner bis Deacon. Ein halbes Jahrhundert Grenzflächenkatalyse. 1932 Kurze Geschichte der Katalyse in Praxis und Theorie. 1939 Lebensprobleme und Katalyse. 1947 Von der Chemie zur Philosophie. Ausgewählte Schriften und Vorträge. 1948 (mit Autobibliographie) Geschichte der Ammoniaksynthese. Verlag Chemie, Weinheim 1951 Salpetersäure aus Ammoniak. 1953 Erlösung und Vollendung. Gedanken über die letzten Fragen. 1953
Jegyzetek
Források
Kategória:Német kémikusok Kategória:Német pedagógusok Kategória:Német feltalálók Kategória:Szakírók Kategória:1869-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyek Kategória:Szorbok