bélyegkép|275x275px|NIST vállalati architektúra modell 1989-ben indult, az egyik legkorábbi keretrendszer a vállalati architektúrához.The Chief Information Officers Council (1999). Federal Enterprise Architecture Framework Version 1.1 . September 1999. A vállalati architektúra keretrendszer (EA keretrendszer) meghatározza a vállalati architektúra létrehozásának és használatának módját. Egy architekturális keretrendszer elveket és praktikákat tartalmaz a rendszer architektúraleírásának létrehozásához és használatához. Úgy építi fel az architektek gondolkodását, hogy a rendszer leírását területekre, rétegekre vagy nézetekre osztja, és modelleket kínál – általában mátrixokat és diagramokat – az egyes nézetek dokumentálásához. Ez lehetővé teszi rendszerszintű tervezési döntések meghozatalát a rendszer összes elemére nézve, és hosszú távú döntéseket hozhat az új tervezési követelmények, a fenntarthatóság és a támogatás körül.
Áttekintés A vállalati architektúra a vállalatot nagy és összetett rendszernek vagy úgynevezett rendszerek rendszerének tekinti.The Open Group (2008) TOGAF Version 9. Van Haren Publishing, 1 nov. 2008.p. 73 A rendszer méretének és összetettségének kezelése érdekében az architekturális keretrendszer olyan eszközöket és megközelítéseket kínál, amelyek segítenek az architekteknek elvonatkoztatni az építők munkájának részletességétől, a vállalati tervezési feladatok középpontba állításához és értékes rendszerleíró dokumentumok készítéséhez.
Az architektúra keretrendszerének elemei strukturált útmutatást nyújtanak, amely három fő területre oszlik:Stephen Marley (2003). Architectural Framework. NASA /SCI. At Webarchive.org, retrieved 3-04-2015.
Az architektúra leírása: hogyan lehet a vállalatot rendszerként dokumentálni, több szempontból. Minden nézet az rendszer egy kisebb részét írja le; magában foglalja azokat az egységeket és kapcsolatokat, amelyek az érintettek érdekeit szolgáló különös aggályokkal foglalkoznak; lehet egy lista, egy táblázat, egy diagram vagy ezek összetettebb szintje. Az rendszer tervezésének módszerei: az architektek által követett folyamatok. Általában egy átfogó, fázisokból álló vállalati struktúra folyamata, finomabb szemcsés tevékenységekből álló alacsonyabb szintű folyamatokra bontva. A folyamatot céljai, bemenetei, fázisai (lépései vagy tevékenységei) és kimenetei határozzák meg. Ezt különböző megközelítések, technikák, eszközök, elvek, szabályok és gyakorlatok támogathatják. Architektek szervezete: útmutatás a csapat felépítéséről és a csapat irányításáról, beleértve a szükséges készségeket, tapasztalatokat és képzést.
Történelem bélyegkép|240x240px|A vállalati architektúra keretrendszer szerkezetének áttekintése (1987–2003). Balra: A Zachman Keretrendszer 1987, NIST Vállalati Architektúra 1989, EAP 1992, TISAF 1997, FEAF 1999 és TEAF 2000. Jobbra: POSIX által támogatott TAFIM. JTA, JTAA, TOGAF 1995, DoD TRM és C4ISR 1996, és DoDAF 2003. Az Open Group Architecture Framework (TOGAF) és más EA keretrendszerek által jelenleg támogatott fokozatos tervezési módszertan legkorábbi kezdeményezései Marshall K. Evans és Lou R. Hague "Információs rendszerek főterve" című cikkére vezethetők vissza.Evans, M. K. and Hague, L. R. (1962) Master Plan for Information Systems, Harvard Business Review, Vol. 40, No. 1, pp. 92-103. 1962-ben jelent meg a Harvard Business Review-ban.Kotusev, Svyatoslav (2018) The Practice of Enterprise Architecture: A Modern Approach to Business and IT Alignment. Melbourne, Australia: SK Publishing.
Az 1970-es évek óta az IS / IT területén dolgozók az üzleti emberek bevonásának módját keresték – az üzleti szerepek és folyamatok lehetővé tétele érdekében – és az üzleti információs rendszerekbe és technológiákba történő befektetések befolyásolására, tekintettel a vállalkozás széles és hosszú távú előnyeire. Az EA keretrendszerekben most alkalmazott célok, elvek, koncepciók és módszerek közül sok az 1980-as években jött létre, és megtalálható ebben és az ezt követő évtizedben közzétett IS és IT architektúra keretrendszerekben.
1980-ig az IBM üzleti rendszerek tervezését (BSP) népszerűsítették a szervezet információs rendszerének elemzésére és tervezésére szolgáló módszerként, a következő célokkal:
megérteni a kérdéseket és lehetőségeket a jelenlegi alkalmazásokkal és a műszaki rendszerrel kapcsolatban; kidolgozni egy jövőbeli állapotot és migrációs utat a vállalkozást támogató technológia számára; iránymutatást és döntéshozatali keretet biztosít az üzleti vezetők számára az informatikai beruházásokra vonatkozóan; ellátja az információs rendszert (IS) a fejlesztés tervével.
1982-ben, amikor az IBM-nél és a BSP-nél dolgozott, John Zachman felvázolta a vállalati szintű "információs rendszerek architektúrájának" keretrendszerét. Majd a későbbiekben Zachman a vállalkozás szót az üzleti szó szinonimájaként használta. "Bár számos népszerű információs rendszertervezési módszertan, tervezési megközelítés, valamint különféle eszközök és technikák nem zárják ki vagy nem ellentétesek a vállalati szintű elemzéssel, közülük kevesen foglalkoznak kifejezetten a vállalati architektúrákkal vagy próbálják azokat meghatározni."John Zachman (1982) Business Systems Planning and Business Information Control Study: A comparison in IBM Systems Journal 21(1). p32. Ebben a cikkben azonban az "Vállalati Architektúra" kifejezést csak egyszer említették meg különösebb meghatározás nélkül, és Zachman minden későbbi műve az "Információs Rendszerek Architektúrája" kifejezést használta.John A. Zachman (1987). A Framework for Information Systems Architecture. In: IBM Systems Journal, vol 26, no 3. IBM Publication G321-5298. Zachman and Sowa (1992) Extending and formalising the framework of information systems architecture IBM Systems Journal, Vol 31, No 3
1986-ban a PRISM architektúra keretrendszert egy vállalatcsoport, köztük az IBM által támogatott kutatási projekt eredményeként fejlesztették ki, amely látszólag az első publikált EA keretrendszer volt.Svyatoslav Kotusev (2016). The History of Enterprise Architecture: An Evidence-Based Review. In: Journal of Enterprise Architecture, vol. 12, no. 1, pp. 29-37.
1987-ben John Zachman, aki az IBM marketing szakembere volt, kiadta az Egy keretrendszer az Információs Rendszerek Architektúrájának című cikket. A cikk egy osztályozási sémát biztosított a munkaanyag számára, amely leírja (az absztrakció több szintjén), hogy az információs rendszerek alapjait. Mivel az IBM már alkalmazta a BSP-t, Zachmannak nem volt szüksége a tervezési folyamatra. A lap nem említette a vállalati architektúrát.
1989-ben a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) közzétette a NIST Vállalati Architektúra Modell-t.W.B. Rigdon (1989). Architectures and Standards. In Information Management Directions: The Integration Challenge (NIST Special Publication 500-167), E.N. Fong, A.H. Goldfine (Eds.), Gaithersburg, MD: National Institute of Standards and Technology (NIST), pp.135-150. Ez egy ötrétegű referenciamodell volt, amely szemlélteti az üzleti, információs rendszer és technológiai területek kölcsönös kapcsolatát. Az USA szövetségi kormányán belül népszerűsítették. Nem ez volt az EA keretrendszere, ahogy most látjuk, de segített megalapozni az EA architektúra-tartományokra vagy rétegekre bontásának fogalmát. A NIST Vállalati Architektúra Modell látszólag az első olyan kiadvány volt, amely következetesen használta az „Vállalati Architektúra” kifejezést.Svyatoslav Kotusev (2016). The History of Enterprise Architecture: An Evidence-Based Review. In: Journal of Enterprise Architecture, vol. 12, no. 1, pp. 29-37.
1990-ben az "Vállalati Architektúra" kifejezést hivatalosan először olyan architektúraként definiálták, amely "meghatározza és összekapcsolja az adatokat, a hardvert, a szoftvert és a kommunikációs erőforrásokat, valamint az rendszer által megkövetelt általános fizikai struktúra fenntartásához szükséges támogató szervezetet".Svyatoslav Kotusev (2016). The History of Enterprise Architecture: An Evidence-Based Review. In: Journal of Enterprise Architecture, vol. 12, no. 1, pp. 29-37.
1992-ben Zachman és Sowa tanulmányaZachman and Sowa (1992) Extending and formalising the framework of information systems architecture IBM Systems Journal, Vol 31, No 3 megkezdődött, így "John Zachman bevezette az információs rendszerek architektúrájának (ISA) keretrendszerét, amelyet a rendszerelemzők és az adatbázis-tervezők széles körben átvettek". A vállalati architektúra kifejezés nem jelent meg. A cikk az ISA keretrendszer használatáról szólt, hogy: "... az általános információs rendszer hogyan kapcsolódik a vállalkozáshoz és annak környezetéhez." A vállalkozás szót az üzleti szó szinonimájaként használták.
1993-ban Stephen Spewak Vállalkozás-Architektúra Tervezés (EAP) című könyve meghatározta az üzleti támogatásra szolgáló információk felhasználására szolgáló architektúrákat és ezek megvalósításának tervét. Az üzleti küldetés az elsődleges mozgatórugó. Ezután a küldetés teljesítéséhez szükséges adatok. Az alkalmazások pedig az adatok tárolására és biztosítására épültek. Végül az alkalmazások megvalósításához szükséges technológia. A Vállalati Architektúra Tervezés egy adatközpontú megközelítés az rendszer tervezéshez. Cél az adatok minőségének javítása, az adatokhoz való hozzáférés, a változó követelményekhez való alkalmazkodóképesség, az adatok átjárhatósága és megosztása, valamint a költségek korlátozása. Az EAP az IBM Üzleti Rendszerek Tervezésében (BSP) gyökerezik.Svyatoslav Kotusev (2016). The History of Enterprise Architecture: An Evidence-Based Review. In: Journal of Enterprise Architecture, vol. 12, no. 1, pp. 29-37.
1994-ben az Open Group kiválasztotta a TAFIM -ot az amerikai DoD-ből a TOGAF fejlesztésének alapjául, ahol az architektúra az IT-architektúrát jelentette. A TOGAF stratégiai és vállalati szintű, de technológia-orientált szemléletet kezdett kialakítani. A rendezetlen informatikai ingatlanok ésszerűsítésének vágyából fakadt. Egészen a 7. verzióig a TOGAF továbbra is a műszaki referenciamodell (vagy az alap architektúra) meghatározására és használatára összpontosított, hogy meghatározza az egész vállalat által az üzleti alkalmazások támogatásához használt technológiáktól megkövetelt platformszolgáltatásokat.
1996-ban az Egyesült Államok IT-menedzsmentre vonatkozó törvénye, közismertebb nevén Clinger-Cohen Act többször kimondta, hogy az Egyesült Államok szövetségi kormányzati ügynökségének az informatikába történő befektetését azonosítható üzleti előnyökhöz kell feltérképezni. Ezen túlmenően az ügynökség CIO-ját felelőssé tette: "... a végrehajtó ügynökség megbízható és integrált informatikai architektúrájának kidolgozásáért, fenntartásáért és megvalósításának elősegítéséért".
1997-re Zachman átnevezte és újraszabályozta ISA keretrendszerét EA keretrendszerré; ez továbbra is a leíró munkaanyagok osztályozási rendszere maradt, nem pedig a rendszerek tervezésének vagy rendszerváltozásoknak a folyamata.
1998-ban a Szövetségi CIO Tanács megkezdte a Szövetségi Vállalkozási Architekturális Keretrendszer (FEAF) fejlesztését a Clinger-Cohen-ben megfogalmazott prioritásoknak megfelelően, és 1999-ben kiadta azt. A FEAF a TOGAF ADM-hez hasonló folyamat volt, amelyben „Az architektúra csapat szekvenciatervet készít a rendszerek, alkalmazások és a kapcsolódó üzleti gyakorlatok átmenetére, amely részletes réselemzésre támaszkodik [az alap és a célarchitektúra között].”
2001-ben az Egyesült Államok CIO-főtanácsa közzétette a Szövetségi Vállalkozási Architektúra gyakorlati útmutatóját, amely így kezdődik: „A vállalati architektúra (EA) meghatározza az Ügynökség egészére kiterjedő ütemtervet az Ügynökség küldetésének elérésére azáltal, hogy az alapvető üzleti folyamatait optimálisan teljesíti, hatékony információ technológiai (IT) környezett segítségével. " Ekkor a TOGAF, a FEAF, az EAP és a BSP folyamatai egyértelműen összefüggésben voltak.