Aferim!

Az Aferim! Radu Jude román rendező 2015-ben bemutatott román–bolgár–cseh–francia koprodukciós történelmi filmdrámája. A forgatókönyvét a rendező és Florin Lăzărescu prózaíró írta számos irodalmi műből vett részleteket iktatva a párbeszédekbe.

A film a 19. század első felében Havasalföldön uralkodó társadalmi viszonyokat és mentalitásokat idézi fel. Road movie jellegű és a klasszikus westernfilm egyes elemeit felhasználó cselekménye során egy pandúr és fia szökött cigány rabszolgát kutatnak fel és visznek vissza gazdájához, aki nagyon kegyetlenül bünteti meg.

Az alkotásnak általában jó kritikai fogadtatása volt úgy Romániában, mint más országokban. A 2015-ös Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, az Ezüst Medvét.

Cselekmény

A film cselekménye 1835-ben történik Havasalföldön.A film képi és szövegi tartalma nyomán szerkesztett szakasz. Azzal kezdődik, hogy Costandin járási pandúr és nagy kamasz Ioniță fia egy dombos terepen lovagolnak. Az apa egy múltbeli pestisjárvány szörnyűségeiről mesél a fiának.

Egy öreg parasztasszonnyal találkoznak, aki fáradt szamár által húzott nyomorúságos szekeret vezet. Costandin kilétéről kérdezi őt, meg hogy befizette-e az adót, és hogy mi járatban van. Az öregasszony férjét viszi egy kolostorhoz, mert az nagyon beteg. A pandúr megijed, hogy talán pestises vagy kolerás, és veréssel fenyegeti az öregasszonyt, amiért nem mondta meg ezt neki kezdettől fogva.

Apa és fia egy kolostorhoz érnek. Az udvaron több tíz nyomorúságos kinézetű cigány rabszolga dolgozik. A két ember bemegy a templomba, és gyertyákat gyújt, majd kint az apát összegyűjti a rabszolgákat és tudatja velük, hogy a pandúr egy Carfin nevű rabszolgát keres, aki Iordache Cândescu bojár birtokáról szökött meg. Ott van Carfin nővére, akitől a pandúr megkérdezi, hol van a testvére, de az nem tudja, mivel három éve nem látta. A pandúr a hajától fogva húzza, de hiába. Akkor pénzt ígér annak, aki megmondja. Egy rabszolga vélni tudja, hogy Carfin aranymosó cigányokhoz ment az erdőbe, majd kéri a pénzt, de nem kapja meg.

Costandin és Ioniță az erdőben megállnak egy folyó partján. Az apa uzsonnázik, a fia pedig kardjával vágásokat gyakorol, amiket a pandúr nem tart elég férfiasaknak.

Tovább indulva az aranymosók csoportjához érnek. Az egyik fiatal futásnak ered, Ioniță meg lován utána. Az előbbi átússza a folyót, de a túlsó parton visszacsúszik a vízbe és elfogják. Kiderül, hogy a fiú nem Carfin, hanem az ottani csoporthoz tartozik. Ioniță akadozva felolvassa a bojártól kapott megbízást. Az áll benne, hogy Carfin szökött rabszolgát keresik, aki 40 aranyat is ellopott. A vajda kikérdezi az embereit, majd azt mondja, hogy Carfin járt ott, de elment. A pandúrék tovább indulnak, miután a vajda ad nekik egy kis aranyat. Miközben lovagolnak, az apa tanítja a fiát, hogy úgy kell bánni a cigányokkal, ahogy ők tették előbb.

Tovább lovagolnak és messziről egy szekér mellett ülő papot látnak. Costandin ördögűző mondatot mond, mert amint mondja, a papok mellett sok ördög van. Hozzáérve észreveszi, hogy a szekérnek eltörött az egyik kereke, és tisztelettudóan felajánlja segítségüket. Miközben dolgoznak, arról társalognak, hogy mennyire elszemtelenedtek a cigányok, és hogy mivé lesz az ország. Elindulva mind a hárman arról beszélnek, hogy milyen fontos a hit és a jó cselekedetek. Azután a pandúr felveti azt a kérdést, hogy a cigányok emberek-e. A pap kiselőadásba kezd. Szerinte a cigányok emberek, mivel keresztények, csak a zsidók nem azok. Felsorol egy csomó antiszemita sztereotípiát, és kifejezi gyűlöletét a zsidók iránt, majd több nép szokásairól szóló sztereotípiát is felsorol.

Estére apa és fia egy erdőbe érnek és éjszakázni készülnek. A tűz körül ülve Ioniță elmélkedik egy kicsit arról, hogy a Földnek nincs-e vége vagy van, ahogy a pap mondta a templomban, meg hogy mindennek van vége, csak Istennek nincs se kezdete, se vége. A pandúr azt mondja, hogy másvalami nyomja az ő lelkét, az, hogy semmik vagyunk, a nagyvilághoz mérten annyi, mint a parázsból egy szikra, majd elénekel egy rövid kesergőt és sír egy kicsit.

Másnap reggel tovább lovagolva az apa megkérdezi, hogy fiának tetszik-e a szomszédságukban lakó Aspra nevű lány, mire a fiú nemmel válaszol, de inkább ingadozik. Erre a pandúr megkérdezi, hogy nem-e szodomita. Ioniță nem tudja, mi az, és az apja elmagyarázza, azt is hozzátéve, hogy saját maga öli meg, ha az.

Az erdőben egy szétroncsolt hintóra és fekvő lemeztelenített holttestekre találnak. Costandin betyárokra gyanakszik, és elsietnek onnan, bár Ioniță azt mondja, hogy mozogni látta az egyik áldozatot.

Az erdei keskeny úton egy hintó jön sebesen velük szemben, és alig sikerül félreugratni a lovaikat. A hintó megáll, és szidják egymást a kocsissal. Tovább indulva a pandúr azt mondja, hogy egy gazdag görög lehet az utasa, és kifejezi gyűlöletét iránta.

Egy folyó vízzel borított árterébe érnek, és a vízben egy halat fogó emberre találnak. A szökevényről érdeklődnek, de az nem tud semmit. Halat vesznek tőle, de nagyon kevés pénzt adnak neki, az ember elégedetlenségére.

Sűrű nádason keresztül haladnak, és a pandúr panaszkodik a nehéz életükre. Sajnálja, hogy túl öreg már ahhoz, hogy felvegyék az új, oroszok által szervezett hadseregbe,A film cselekményének idejében Havasalföld és Moldva hivatalosan az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt voltak, de az 1828–1829-es orosz–török háború nyomán, amely orosz győzelemmel végződött, az oroszoknak sikerült alkotmányos törvényeket elfogadtatniuk a törökökkel a fejedelemségek számára. Ezek előírták többek között saját hadseregek felállítását is, amelyeket oroszok szerveztek meg. de a fiút még felvehetik, ha elég belevaló, és ezredesig viheti.

Utoléri őket egy másik pandúr a csapatával, elkéri a megbízó levelet, és azt mondja nekik, hogy az ott nem érvényes, mivel az már egy másik járás, és hogy menjenek vissza az övékbe. Erre Costandin pénzt ajánl neki, alkudoznak, majd négy tallérban állapodnak meg. A helyi pandúr még azt is megmondja neki, hogy pontosan hol és kinél van a szökött rabszolga, és merre kell odamenni.

Odaérnek a megnevezett kosárkötő mester házához, aki tagadja, hogy a rabszolga nála lenne, de a pandúr egy teknő alá bújt cigánygyerekre bukkan, majd a tiltakozó háziakat erőszakosan lökdösve kutatni kezdenek. Ioniță felmegy a padlásra, ahol Carfin nekiugrik, de dulakodás közben leesik a padlásról, és megkötözik. Őt is, a gyereket is magukkal viszik. Carfin lába fabilincsbe van fogva, és a pandúr maga előtt a lovon átvetve viszi, a gyerek pedig Ioniță előtt ül ennek lován. A gyerekről kiderül, hogy egy kereskedőtől szökött meg, mert az nagyon verte, a bátyját pedig megölte. Costandin elhatározza, hogy kitérőt fognak tenni, hogy visszavigyék a gyereket a gazdájához, az meg kérve kéri, ne tegyék.

Útközben Carfin elmondja, miért szökött meg. Nem lopott a bojártól, hanem Elenca, a bojárasszony egy idő óta szemet vetett rá, egyszer utána ment az istállóba és rávetette magát, ő meg nem állt ellen. Meglátta őket egy szolga és elmondta a bojárnak, aki meg akarta ölni. Ioniță kétségbe vonja, amit mond, de Costandin lehetségesnek véli, mivel tudja, hogy az asszonynak voltak már szerelmi kalandjai.

Szembejön velük egy hintó és megáll. Egy török kereskedő ül benne. Beszélgetés folyik törökül közte és a pandúr között. Mielőtt elválnak, a török halvával kínálja meg Ionițát. Azután Costandin elmondja, hogy a török egy helység felé vezető útról érdeklődött, ő meg az ellenkező irányt adta meg neki, és azt reméli, hogy az úton elintézik a betyárok, mert ő gyűlöli a törököket.

Az erdőből kijutva megállnak és málnát szednek. A gyereknek is adnak. Ugyanakkor Costandin meggondolja magát. Elhatározza, hogy inkább nem tesznek kerülőt, hanem egy éppen a közelben zajló vásárban eladják a gyereket. Ez könyörög neki, hogy inkább vegye magához.

A további úton Carfin elmondja, hogy valamikor jó dolga volt. Bukarestben volt rabszolgája egy magas állami tisztséget betöltő bojárnak, annak lovásza volt, és járt vele Bécsben, Lipcsében és Párizsban is, de azután elajándékozták, majd eladták, és végül Cândescu bojár vette meg. Ioniță és az apja érdeklődnek, hogy milyen a világ, és azok a városok. Carfin szépnek és nagynak látta a világot, és a városok nagyságáról, palotáiról, embersokaságáról és szépségéről beszél azzal ellentétben, ami Havasalföldön van. Majd Carfin kéri, hogy engedjék el, mire a pandúr azt mondja, nem teheti, de majd elmondja a bojárnak, hogy nem ő a bűnös, és az majd kolostorba záratja a feleségét, és őt nem öli meg, csak egy kicsit megvereti.

A vásárba érve előbb megállnak egy bábszínház előtt, ahol a nézők erőszakos jeleneteken szórakoznak. Egy szabad cigány család magát ajánlja megvételre, mert éheznek. A pandúr hátrább tolja őket, és áruba bocsátja a gyereket. Ő maga kell hogy reklámozza magát azt kiáltva, hogy szorgos és szófogadó. Odajön egy kereskedő, aki megvizsgálja a fogát, meg is méri a súlyát egy mérlegen, és hosszan alkudozik a pandúrral mielőtt megveszi. Ennek engednie kell, mert nincs a gyerekhez papírja. Mielőtt tovább mennének, Ioniță felül egy forgókerékre és jól érzi magát.

Este egy nyomorúságos vendégfogadóhoz érnek. Esznek, isznak, Carfinnak is adnak egy pár darabot, meg egy kis bort. Muzsikások zenélnek, sok mulató vendég van. A pandúr köhög, és a fia megállapítja, hogy beteg. Az apja beletörődöttnek mutatkozik azzal, hogy az ő ideje már lejárt, majd a fiatalságáról nosztalgiázik, amikor a Tudor Vladimirescu vezette lázadásban vett részt, a falvakban teheneket raboltak, megsütötték őket és mulattak, öldösték a gazdagokat, az asszonyok pedig bomlottak őutána. El is énekel egy nótát az ember életének mulandóságáról és hiábavalóságáról.

Van ott egy nyugati öltözetű férfi is, akit angol utazónak mond néhány vele veszekedő vendég. Egy kereskedő előre vetíti, hogy mi lesz az országgal, amikor a mezítlábasak, az írástudók és az újgazdagok összefognak, hogy meggazdagodjanak az ő hátrányukra.

A pandúr kér a fogadóstól egy prostituáltat, akire rábízza a fiát, hogy vegye el a szüzességét. Aztán Carfinnal a fiáról beszélgetnek, és megkérdezi, hogy neki vannak-e gyerekei, mire ő reményét fejezi ki, hogy lesznek. Amikor a fia visszajön, ő is elmegy az örömlánnyal, szeretkezni kezd vele, de elfogja a köhögés.

Az apa és fia lefekszenek éjszakára egy hodályban a földre több más vendéggel együtt. Patkányok és tetvek zavarják őket. Elalvás előtt Ioniță megkérdezi, hogy nem tudnák-e szabadon engedni Carfint, hiszen nem bűnös. Az apja azt válaszolja, hogy az nem az ő dolguk. Ő törvénytisztelő, tisztességes ember, nem mint más pandúrok, akik összejátszanak a tolvajokkal. Ő még emberies is, senkit sem ver meg ok nélkül. Ha ők nem igazságosak, akkor tönkremegy a román nép. Elengedni pedig nem engedhetik el Carfint, mert nevetségessé válnának és pénzt sem kapnának, márpedig az erszényük üres.

Reggel Ionițának fáj a feje. Carfin felajánlja, hogy ráolvas, és megengedik neki, majd tovább indulnak. Egy túlritkított erdőn haladnak át. A pandúr azon tűnődik el, hogy 100–200 év múlva megfognak-e emlékezni róluk az emberek mint olyanokról, akik megkönnyítették az életútjukat, vagy szidni fogják-e őket.

Carfin megkéri a pandúrt, hogy beszéljen a bojárral érdekében, az meg Ioniță életére esküszik, hogy megteszi, és hogy Carfin meg fogja úszni csak egy veréssel. Azt is mondja, hogy most jó dolguk van a cigányoknak, mert a múltban előfordult, hogy a fejedelem felmászatott néhányat egy fára és vadászott rájuk.

A bojár helységének közelébe érve leszállítják Carfint a lóról, és a pandúr lovagolva húzza kötélen maga után. Beérnek az bojárlak udvarába, ahol parasztok várakoznak a bojárra, aki nincs otthon. A szolgák szidják Carfint, az egyik meg is üti, mert a bojár nem hagyta őket békén amióta megszökött.