A Washington Huskies amerikaifutball-csapata az NCAA I-es, valamint a Pac-12 Conference North divíziójában képviseli a Washingtoni Egyetemet. A csapat otthona a seattle-i Husky Stadion.

Az egyetem a Pac-12 Conference elődje, a Pacific Coast Conference négy alapító tagjának egyike.

Története bélyegkép|jobbra|Az 1900-as csapat Theodore Peiser fotóján bélyegkép|jobbra|A Husky Stadion építése Kezdetek Az első 18, konferenciafüggetlen szezonban a csapatnak tíz vezetőedzője volt. A népszerűség növekedésével a nézőszám néhány száz főről több ezerre növekedett; a mérkőzéseket 1895-től a Denny Sportpályán játszották. A Washingtoni Állami Főiskola elleni Apple Cup első mérkőzését 1900-ban játszották.

Gil Dobie-éra 1908-ban a csapat vezetőedzője Gil Dobie lett, aki a pozíciót korábban az Észak-dakotai Mezőgazdasági Főiskolán töltötte be. Dobie nevéhez fűződik a csapat leghosszabb, 64 játékon át, valamint egy másik, 40 játékon át tartó veretlen sorozata, mely utóbbi az NCAA I-A divíziója történetének második leghosszabbika. 1916-ban a Washingtoni Egyetem három másik intézménnyel (Kaliforniai Egyetem (Berkeley), Oregoni Egyetem és Oregoni Mezőgazdasági Főiskola) megalapította a Pacific Coast Conference-t, a mai Pac-12 Conference elődjét. Gil Dobie-t 1951-ben a College Football Hall of Fame tagjává választották.

Hunt–Savage–Allison-éra A csapat eredménye Claude J. Hunt alatt 6–3–1, Tony Savage alatt 1–1–0, Stub Allison alatt pedig 1–5–0 volt. 1920-tól a Denny Sportpálya helyett a Husky Stadiont használják; a sportegyesület 1919-ben felvette a Sun Dodgers becenevet, amelyet 1922-ben a Huskiesra cseréltek.

Enoch Bagshaw-éra Az 1907-ben végzett Enoch Bagshaw 1921-től töltötte be a vezetőedzői pozíciót; előtte az Everetti Középiskola csapatát irányította. A 63–22–6-os eredmény mellett a Huskies kijutott első kettő Rose Bowl-mérkőzésére, 1925-ben pedig elnyerte a PCC-bajnoki címet. Bagshaw az 1929-es vereséget követően távozott; egy év múlva elhunyt.

James Phelan-éra A csapatot 1930-tól 12 szezonon át James Phelan irányította. 1936-ban elnyerték negyedik PCC-kupájukat, az 1938-as Poi Bowlon pedig 53–13 arányú győzelmet arattak a Hawaii Rainbow Warriorsszal szemben.

Welch–Odell–Cherberg–Royal-éra W. Ralph „Pest” Welch korábban a Purdue Boilermakers csapatában játszott, ahol edzője James Phelan volt. 1930-tól, Phelan vezetőedzősége idején Welch edzőhelyettesi pozíciót töltött be, 1942-ben pedig Phelan utódja lett. A második világháború a sportra is kihatással volt, így a csapat a tervezettnél kevesebb mérkőzésen vehetett csak részt.

Howard Odell 1948-ban érkezett a Yale Bulldogstól; a vezetőedzői pozíciót 1952-ig töltötte be. John Cherberg 1953 és 1955 között volt edző; egy adományozási botrány miatt őt és Harvey Cassill atlétikai igazgatót kirúgták. 1957-től 1989-ben bekövetkezett haláláig Washington állam kormányzóhelyettese volt.

Darrell Royal az 1956-os 5–5-ös eredményt követően a Texas Longhornhoz távozott. 1983-ban a College Football Hall of Fame tagjává választották.

Jim Owens-éra A korábban Paul William „Bear” Bryant alatt a Kentucky Wildcats és a Texas A&M Aggies edzőhelyettesi pozícióját betöltő Jim Owens 1957-ben érkezett a Huskieshoz. Bryant ajánlása szerint Owens „valamikor valakik jó edzője lesz”.

Owens irányítása alatt a csapat több AAWU- és Rose Bowl-győzelmet is magáénak tudhat. Az edző 1974-től távozott a csapattól. 1982-ben a College Football Hall of Fame tagjává választották.

Don James-éra A Ken State Golden Flashestől érkezett Don James tizennyolc éves pályafutása alatt a Huskies négy Rose Bowl- és egy Orange Bowl-győzelmet tudhat magáénak. 1991-ben a csapat a Miami Hurricanesszel megosztva nemzeti bajnoki címet szerzett.

Don James 1977-ben, 1984-ben és 1991-ben az év edzője lett, 1997-ben pedig a College Football Hall of Fame tagjai közé választották. Sportújságírók és szakértők szerint az 1991-es Huskies-keret minden idők tíz legjobb egyetemi amerikaifutball-csapatának egyike.

Az 1992-es szezon során fény derült arra, hogy a csapat több játékosa is szabálytalan támogatásokat kapott. Ugyan sem az edző, sem munkatársai nem voltak érintettek, az NCAA és a Pacific-10 Conference által kiszabott szankciók elleni tiltakozás jeléül James 1993. augusztus 22-én lemondott. A büntetés értelmében a csapat két évig elesik a műsorsugárzás bevételeitől, egy évig pedig nem vehet részt bowlmérkőzéseken. Az egyetem vezetőségének közbenjárására a szankciót végül módosították: a csapat egy évig elesett a sugárzás bevételeitől, két évig pedig nem vehetett részt bowlmérkőzéseken.

A 2006-ban a The Seattle Timesnak adott interjújában Don James elmondta, hogy a lemondás „valószínűleg megmentette az életét”.

Don James 2013. október 20-án, 80 éves korában elhunyt. A Husky Stadionban 2017. október 27-én egy őt ábrázoló bronzszobrot állítottak fel.

Jim Lambright-éra Jim Lambright védőkoordinátor Don James lemondását követően töltötte be a vezetőedzői pozíciót. Az 1998-as szezon 6–6-os eredményét követően Barbara Hedges atlétikai igazgato Lambrightot menesztette.

Neuheisel–Gilbertson-éra A Colorado Buffaloestól érkező Rick Neuheisel négy éves pályafutása alatt a Huskies a 2001-es Rose Bowl-győzelem mellett két Holiday- és egy Sun Bowlon is részt vett. Neuheisel a többszöri szabálysértés miatt az NCAA-től megrovást kapott.

Az edzőt 2003 júniusában a 2003-as kosárlabda-bajnoksággal kapcsolatos sportfogadásokon való részvétel miatt menesztették. Neuheisel jogi útra terelte az ügyet; 2005 márciusában az NCAA-től és az egyetemtől 4,5 millió dollár kártérítést kapott.

Neuheiselt a támadókoordinátor Keith Gilbertson váltotta; őt a 2004-es 1–10-es eredmény miatt menesztették.

Tyrone Willingham-éra Tyrone Willingham korábban a Stanford Cardinal és a Notre Dame Fighting Irish vezetőedzője volt. A csapat az ő edzősége alatt érte el legrosszabb eredményét (az ideiglenes edzőket nem számítva). A 2008-as 0–12-es eredményt követően az edzőt kirúgták.

Steve Sarkisian-éra A csapat 23. vezetőedzője Steve Sarkisian, a USC Trojans támadókoordinátora. Az öt szezon alatt elért 34–29-es eredményt követően Sarkisian önként távozott, és karrierjét korábbi csapatánál folytatta.

Chris Petersen-éra A Boise State Broncostól érkező Chris Petersen 2013. december 6-ától volt a Huskies vezetőedzője.

Petersen karrierje során a csapat egy Pac-12-bajnoki címet nyert, valamint 2016-ban részt vett egy NCAA-rájátszáson. 2017. április 11-én Petersen szerződését évi 4,875 millió dolláros fizetésért 2023-ig meghosszabbították. Az edző bérét teljes egészében a sportegyesület bevételeiből (jegyeladások, reklámbevételek és adományok) finanszírozták.

A 2017-es szezont követően a csapat kijutott a Fiesta Bowlra. 2019. december 2-án Petersen bejelentette visszavonulását: karrierjét tanácsadóként folytatja tovább. Utódja 2020-tól Jimmy Lake.

Létesítmények Husky Stadion

Az eredetileg harmincezer fő befogadására alkalmas létesítményt a Puget Sound Bridge and Dredging Company építette a Denny Sportpálya kiváltására. Az amerikaifutball-csapat a stadiont az 1920-as szezonban vehette használatba.

1936-ban a lelátókat tízezer hellyel bővítették. 1943-ban harmincötezer ember részvételével bombariadó-gyakorlatot tartottak, ahol a seattle-i tűzoltóság bemutatta, a lakosság hogyan reagáljon légitámadás esetén. Az első fedett lelátórész 1950-ben készült el, ez 15 ezerrel bővítette a kapacitást.

2015. szeptember 3-án egy 41 millió dolláros szerződés értelmében a stadion tíz évre felvette az Alaska Airlines légitársaság nevét.

Dempsey Sportcsarnok A 2001-ben megnyílt sportcsarnokot az amerikaifutball-, softball-, baseball- és labdarúgócsapatok használják felkészülésre.

Vezetőedzők Évek Edző Eredmény Összesített Bowl 1889–90 – 0–1–1 – 1892–93 W. B. Goodwin 2–4–1 1894 Charles Cobb 1–1–1 1895–961898 Ralph Nicols 7–4–1 1897 Carl L. Clemans 1–2 1899 A. S. Jeffs 4–1–1 1900 J. S. Dodge 1–2–2 1901 Jack Wright 3–3 1902–04 James Knight 15–4–1 1905 Oliver Cutts 4–2–2 1906–07 Victor M. Place 8–5–6 1908–16 Gil Dobie 58–0–3 19171919 Claude J. Hunt 6–3–1 1918 Tony Savage 1–1 1920 Stub Allison 1–5 1921–29 Enoch Bagshaw 63–22–6 0–1–1 1930–41 James Phelan 65–37–8 1–1 1942–47 Ralph Welch 27–20–3 0–1 1948–52 Howard Odell 23–25–2 – 1953–55 John Cherberg 10–18–2 1956 Darrell Royal 5–5 1957–74 Jim Owens 99–82–6 2–1 1975–92 Don James 153–57–2 10–4 1993–98 Jim Lambright 44–25–1 1–3 1999–2002 Rick Neuheisel 33–16 1–3 2003–04 Keith Gilbertson 7–16 – 2005–08 Tyrone Willingham 11–37 2009–13 Steve Sarkisian 34–29 1–2 2013(ideiglenesen) Marques Tuiasosopo 1–0 1–0 2014–19 Chris Petersen 55–26 2–4 2020– Jimmy Lake 3–1 –

Konferenciatagságok A csapat első 26 szezonját konferenciafüggetlenként játszotta. 1916-ban a Pacific Coast Conference négy alapítótagjának egyike; többszöri átalakulást követően (Athletic Association of Western Universities, Pac-8 és Pac-10) ebből jött létre a Pac-12. A Washington Huskies mellett a California Golden Bears az egyetlen, amely mind az öt konferenciának tagja volt. Konferenciatagságok Független (1889–1915) Pac-12 PCC (1916–1958) AAWU (1959–1967) Pac-8 (1968–1967) Pac-10 (1978–2010) Pac-12 (2011–)

Bajnokságok Nemzeti bajnokságok A csapat öt nemzeti bajnokságot nyert, emellett magáénak követeli az 1960-as és 1991-es bajnoki címet. Az 1910-es csapatkeret szerepel Bill Libby író Champions of College Football című könyvében. ÉvEdzőBowlEllenfélEredmény 1910 Gil Dobie – 1960 Jim Owens Rose Bowl Minnesota Golden Gophers 17–7 1984 Don James Orange Bowl Oklahoma Sooners 28–17 1990 Rose Bowl Iowa Hawkeyes 46–34 1991 Michigan Wolverines 34–14

Rose Bowl ÉvEdzőEllenfélEredmény 1959 Jim Owens Wisconsin Badgers 44–8 1960 Minnesota Golden Gophers 17–7 1977 Don James Michigan Wolverines 27–20 1981 Iowa Hawkeyes 28–0 1990 46–34 1991 Michigan Wolverines 34–14 2000 Rick Neuheisel Purdue Boilermakers 34–24

Konferenciabajnokságok A csapat az 1940-es éveket kivéve minden évtizedben szerzett konferenciabajnoki címet. Év Konferencia Edző EredményKonferenciaÖsszesített 1916 PCC Gil Dobie 3–0–1 6–0–1 1919 Claude J. Hunt 2–1–0 5–1–0 1925 Enoch Bagshaw 5–0–0 11–0–1 1936 James Phelan 7–0–1 7–2–1 1959 AAWU Jim Owens 3–1–0 10–1–0 1960 4–0–0 10–0–1 1963 4–1–0 6–5–0 1978 Pac-8 Don James 6–1–0 10–2–0 1980 Pac-10 6–1–0 9–3–0 1981 6–2–0 10–2–0 1990 7–1–0 10–2–0 1991 8–0–0 12–0–0 1992 6–2–0 9–3–0 1995 Jim Lambright 6–1–1 7–4–1 2000 Rick Neuheisel 7–1 11–1 2016 Pac-12 Chris Petersen 8–1 12–2 2018 7–2 10–4

Divízióbajnokságok SzezonKonferenciaDivízióEdzőEllenfélEredmény 2016 Pac-12 North Chris Petersen Colorado Buffaloes 41–10 2017 Vesztes kiegyenlítőmérkőzés a Stanford Cardinal ellen 2018 Utah Utes 10–3 2020 Jimmy Lake A csapat nem tudott elegendő játékost pályára állítani

Bowlmérkőzések

A csapat a 2019-es szezonig 19–20–1-es eredményt ért el (viszont a Poi Bowlt az NCAA csak hagyományos mérkőzésként tartja nyilván). 1975-ig második bowlcsapat nem lehetett a Pacific-8 tagja.

Ellenfelek Washington State Cougars

A Huskies és a Washington State Cougars első mérkőzését 1900-ban játszotta. A hagyományosan a szezon végén játszott Apple Cup kupáját az állami kormányzó adja át a győztes csapatnak.

Oregon Ducks A Washington Huskies és az Oregon Ducks közti első mérkőzést 1900-ban játszották. A meccssorozat „határháború” néven is ismert.

Hagyományok Emblémák és mezek Don James edzői karrierjének kezdete óta a játékosok arany színű fémsisakot viseltek, amelyen színes sávok és egy „W” betű láthatóak. A UCLA Bruins elleni 2010-es mérkőzésen a játékosok fekete mezben léptek pályára.

A 2014-es szezon előtt új mezeket mutattak be: arany, fekete és fehér sisakokat, lila, fekete és fehér felsőket, valamint arany, lila, fekete és fehér nadrágokat. A 2013-as szezonban bemutatott krómozott arany sisakokat a játékosok az Arizona State Sun Devils elleni 2014-es mérkőzésen viselték újra.