A majdaneki (vagy lublini) koncentrációs tábor egy náci Németország által működtetett koncentrációs és megsemmisítő tábor volt Lublin városának külterületén, Lengyelország német megszállása idején, a második világháborúban. Hét gázkamrával, két fa akasztófával és összesen mintegy 227 épülettel rendelkezett, és ezzel a nácik által működtetett koncentrációs táborok közül a legnagyobbak közé tartozott. Habár kezdetben kényszermunkára, nem pedig megsemmisítésre szánták, a Reinhard-hadművelet során – a nácik terve szerint a lengyelországi főkormányzóság területén minden zsidót meg akartak gyilkolni – ipari méretű gyilkosságokra használták. Az 1941. október 1-jétől 1944. július 22-ig működő tábort szinte teljes épségében szabadították fel, mert a szovjet Vörös Hadsereg gyors előrenyomulása a Bagratyion hadművelet során megakadályozta az SS-t abban, hogy lerombolja az infrastruktúra nagy részét, és az alkalmatlan Anton Thernes táborparancsnok-helyettesnek nem sikerült a háborús bűnökre terhelő bizonyítékokat eltávolítania.

A tábort 1941-ben a helyiek Majdanek („kis Majdan”) becenévvel illettek, mivel a tábor Lublin Majdan Tatarski nevű külvárosával volt szomszédos. A náci dokumentumok a helyszínt kezdetben a Waffen-SS lublini hadifogolytáborának nevezték, annak finanszírozása és működtetése alapján. A berlini Birodalmi Biztonsági Főhivatal 1943. április 9-én átnevezte Konzentrationslager Lublin névre, de a helyi lengyel elnevezés máig használatban van.

Felépítése A Konzentrationslager Lublint 1941 októberében hozták létre Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetőjének parancsára, amelyet Odilo Globocniknak küldtek nem sokkal azután, hogy Himmler 1941. július 17–20-án Lublinban járt, a Barbarossa hadművelet, a Szovjetunió német inváziója során. A Himmler által készített eredeti terv szerint a tábor legalább 25 000 hadifogoly elhelyezésére lett volna alkalmas.

Miután a kijevi csata során nagy számú szovjet hadifoglyot ejtettek, a tábor tervezett kapacitását később 50 000-re növelték. A tábor bővítése 1941. október 1-jén kezdődött el (ahogyan Auschwitz-Birkenauban is, amely ugyanezt a parancsot kapta). November elején a terveket kibővítették 125 000, decemberben pedig 150 000 fogvatartott számára. 1942 márciusában tovább növelték, hogy 250 000 szovjet hadifogoly befogadására legyen lehetőség.

Az építkezés 150 zsidó kényszermunkással kezdődött Globocnik egyik lublini táborából, ahová a foglyok minden este visszatértek. Később 2000 vörös hadseregbeli hadifogoly is dolgozott a munkások között, akiknek extrém körülmények között kellett túlélniük, többek között a szabadban kellett aludniuk. November közepére már csak 500-an voltak közülük életben, akiknek legalább 30%-a nem volt képes további munkára. December közepén már 20 000 ember számára készültek el a barakkok, amikor tífuszjárvány tört ki, és 1942 januárjára az összes rabszolgamunkás – a hadifoglyok és a lengyel zsidók is – meghaltak. Minden munka szünetelt 1942 márciusáig, amikor új foglyok érkeztek. Bár a tábor végül képes volt megközelítőleg 50 000 foglyot befogadni, a tábor nem nőtt jelentősen ennél nagyobbra. balra|bélyegkép| Majdanek légi felvétele (1944. június 24.). Alulról: a szétbontás alatt álló barakkok még látható kéménysorral, az ellátási út mentén felhalmozott fadeszkák, ép barakkok 1942 júliusában Himmler ellátogatott Belzecbe, Sobibórba és Treblinkába; a három titkos megsemmisítő táborba, amelyeket a nácik a Reinhard-hadművelet keretében kifejezetten a lengyel zsidóság megsemmisítésére építettek. Ezek a táborok 1942 márciusában, májusában és júliusában kezdték meg működésüket. Ezt követően Himmler parancsot adott ki, hogy 1942 végéig be kell fejezni a zsidók táborokba való deportálását a megszállt Lengyelország öt körzetéből, amelyek a náci Főkormányzóságot (Generalgouvernement) alkották.

Majdanekből a Reinhard-hadművelet kezdetekor másodlagos válogató és tároló raktár lett, a belzeci, sobibori és treblinkai gyilkossági központokban az áldozatoktól elvett vagyon- és értéktárgyak számára. A délkelet-lengyelországi zsidó lakosság nagy száma, köztük a krakkói, lwówi, zamośći és varsói gettók miatt, amelyek még nem voltak „felszámolva”, Majdaneket 1942 márciusa körül gyilkolóközpontként újították fel. Az elgázosításokat a többi rab szeme láttára végezték, még kerítés sem volt az épületek körül. Egy másik gyakori gyilkolási módszer a Trawnikimänner osztagok általi lövöldözés volt. A Majdaneki Állami Múzeum szerint a gázkamrák 1942 szeptemberében kezdték meg működésüket.

Majdanekben két egyforma épület található, ahol a Zyklon–B-t használták. A kivégzéseket a 41-es barakkban hajtották végre, a Zyklon–B által kibocsátott kristályos hidrogén-cianid felhasználásával. A 42-es barakkban ugyanezt használták a foglyok ruházatának fertőtlenítésére. [Also in:] [Compare with:]

Mivel a hadiiparnak sürgősen szüksége volt külföldi munkaerőre, a lengyelországi zsidó munkásokat eredetileg megkímélték. Egy ideig vagy a gettókban tartották őket fogva, például a varsói gettóban (amely a varsói gettófelkelés után koncentrációs táborrá vált), vagy olyan munkatáborokba küldték őket, mint a Majdaneki, ahol elsősorban a Steyr-Daimler-Puch fegyver- és lőszergyárban dolgoztak.

1942 október közepéig a táborban 9519 regisztrált fogoly volt, ebből 7468 (vagyis 78,45%) zsidó, további 1884 (19,79%) nem zsidó lengyel. 1943 augusztusáig 16 206 fogoly tartózkodott a főtáborban, ebből 9 105 (56,18%) zsidó és 3893 (24,02%) nem zsidó lengyel volt.. A kisebbségi kontingensek között fehéroroszok, ukránok, oroszok, németek, osztrákok, szlovének, olaszok, valamint francia és holland állampolgárok voltak. A Majdaneki Állami Múzeum hivatalos adatai szerint 300 000 személy volt a tábor rabja. A foglyok száma egy adott időpontban jóval alacsonyabb volt. jobbra|bélyegkép| Füst száll fel Majdanekből, 1943. október jobbra|bélyegkép| A Vörös Hadsereg katonái vizsgálják a kemencéket, a tábor felszabadítása után, 1944 nyara jobbra|bélyegkép|Megmaradt krematóriumi kemencék

1942 októberétől Majdanekben női felügyelők is voltak. A ravensbrücki koncentrációs táborban kiképzett SS-őrök közé tartoztak: Elsa Ehrich, Hermine Boettcher-Brueckner, Hermine Braunsteiner, Hildegard Lächert, Rosy Suess (Süss) Elisabeth Knoblich-Ernst, Charlotte Karla Mayer-Woellert és Gertrud Heise (1942–1944), akiket később háborús bűnösként elítéltek. Source: See: index or articles ("Personenregister"). Oldenburger OnlineZeitschriftenBibliothek.}}

Majdanekben kezdetben nem voltak altáborok. Ezeket 1943 kora őszén csatolták hozzá, amikor a fennmaradó kényszermunkatáborok Lublin körül, köztük Budzyn, Trawniki, Poniatowa, Krasnik, Pulawy, valamint az "Airstrip" („Flugplatz” és „Lipowa 7”) koncentrációs táborok Majdanek altáborai lettek.

1941. szeptember 1-jétől 1942. május 28-ig Alfons Bentele vezette a tábor közigazgatását. Alois Kurz, SS Untersturmführer alkalmazásban állt Majdanekben, Auschwitz-Birkenauban és Mittelbau-Dorában. Nem emeltek vádat ellene. 1943. június 18-án Fritz Ritterbusch a táborba költözött, hogy a parancsnok szárnysegédje legyen.Biogram Fritza Ritterbuscha na www.MAJDANEK.com.pl

A tábor Lublinhoz való közelsége miatt a foglyok a táborba érkező civil munkások által kicsempészett leveleken keresztül tudtak kommunikálni a külvilággal. E fennmaradt levelek közül sokat a címzettek a tábori múzeumnak adományoztak. 2008-ban a múzeum egy különleges kiállítást rendezett, amely ezekből a levelekből válogatott anyagot mutatott be..

1943 februárjától a németek engedélyezték a Lengyel Vöröskereszt és a Központi Jóléti Tanács számára, hogy élelmiszereket vigyenek be a táborba. A foglyok a Lengyel Vöröskereszten keresztül névre szóló élelmiszercsomagokat kaphattak. A Majdaneki Múzeum archívumában 10 300 ilyen tételes szállítmányt dokumentáltak..

Erntefest („Aratóünnep”) művelet A Reinhard-hadművelet 1943. november elejéig folytatódott, amikor az „Aratóünnep” során a Trawniki férfiak lemészároltak a Főkormányzóság lublini körzetéhez tartozó Majdanek altáborrendszer utolsó zsidó foglyait. A majdaneki főtábor tekintetében a leghírhedtebb kivégzésekre 1943. november 3-án került sor, amikor egyetlen nap alatt 18 400 zsidót öltek meg.. Másnap reggel 25 zsidót, akiknek sikerült elrejtőzniük, megtaláltak és agyonlőttek. Eközben 611 másik rabnak, 311 nőnek és 300 férfinak megparancsolták, hogy válogassák át a halottak ruháit és fedjék be a temetési árkokat. A férfiakat később a Sonderkommando 1005-be osztották be, ahol ugyanezeket a holttesteket kellett hamvasztás céljából exhumálniuk. Ezeket az embereket aztán kivégezték. A 311 nőt később Auschwitzba küldték, ahol gázzal megölték őket. Az „Aratóünnep” művelet végére Majdanekben a 6562 fogolyból mindössze 71 zsidó maradt életben. jobbra|bélyegkép| Feltűnésmentes struktúra a gyilkoláshoz. Zuhanyzók (balra) és hasonlóan kinéző gázkamrák (jobbra) A megmaradt foglyok kivégzése a következő hónapokban is folytatódott Majdanekben. 1943 decembere és 1944 márciusa között Majdanek hozzávetőlegesen 18 000 úgynevezett „rokkantat” fogadott be, akik közül sokukat később Zyklon B-vel gázosítottak el. A kivégzőosztag általi kivégzések is folytatódtak: 1944. január 21-én 600, 1944. január 23-án 180, 1944. március 24-én pedig 200 kivégzést hajtottak végre.

Karl Höcker szárnysegéd háború utáni pere dokumentálta a táborban elkövetett tömeggyilkosságokban való bűnösségét.„1989. május 3-án a németországi Bielefeld városának kerületi bírósága négy év börtönbüntetésre ítélte Höckert azért, mert közreműködött a lengyelországi Majdaneki koncentrációs táborban foglyok, elsősorban lengyel zsidók elgázosításában. A tábori feljegyzésekből kiderült, hogy 1943 májusa és 1944 májusa között Höcker legalább 3 610 kilogramm Zyklon–B mérges gázt szerzett be a Majdanekben való felhasználásra a hamburgi Tesch & Stabenow cégtől.”Ezenkívül Rudolf Höss auschwitzi parancsnok emlékirataiban a lengyelországi tárgyalásra várva azt írta, hogy Majdanekben (KZ Lublin) alkalmazott egyik gyilkossági módszer a Zyklon–B volt.Rudolf Höss, Death Dealer

Evakuálás 1944. július végén, amikor a szovjet erők gyorsan közeledtek Lublin felé, a németek sietve kiürítették a tábort. A személyzetnek azonban csak részben sikerült megsemmisítenie a krematóriumokat, mielőtt a szovjet Vörös Hadsereg csapatai 1944. július 24-én megérkeztek volna, Majdanek pedig a holokauszt legjobban megőrzött táborává vált, köszönhetően a parancsnokhelyettes, Anton Thermes hozzá nem értéséhez. Ez volt az első nagyobb koncentrációs tábor, amelyet a szövetséges erők felszabadítottak, és az ott talált borzalmak széles körben nyilvánosságra kerültek.

Bár korábban 1000 foglyot erőszakkal Auschwitzba hurcoltak (akiknek csak a fele érkezett meg élve), a Vörös Hadsereg még mindig több ezer foglyot, főként hadifoglyokat talált a táborban, és bőséges bizonyítékot az ott történt tömeggyilkosságokra.

Halálos áldozatok száma