Barati József (sokszor Baráti, Józsa, 1914. február 6. – Budapest, 1982. október 9.) magyar tanító, agrármérnök, politikus, országgyűlési képviselő, Zala vármegye utolsó főispánja 1948–1950 között.
Élete Barati József 1914-ben született Felsőjózsán, szegényparaszti családban. Apja, Barati József (1884–1965) földműves, napszámos, fatelepi munkás volt, anyja, Pásti Julianna (1892–1973) szintén a fatelepen dolgozott. Két testvére született, Julianna és Margit. Barati az elemi iskolát szülőfalujában, a polgári iskolát Debrecenben végezte, majd a Debreceni Református Kollégium tanulója lett, ahol 1932-ben érettségizett. 1933-ban ugyanitt tanítói diplomát szerzett. Két évig állásnélküli volt, majd 1935-ben Kispeterden lett tanító. 1939-től 1945-ig Rózsafán tanított. A második világháborúban zászlósi rendfokozatban teljesített frontszolgálatot, 1939-40-ben részt vett Kárpátalja és Észak-Erdély megszállásában.
1945-ben Pécsre került és belépett a Nemzeti Parasztpártba, melynek pécsi vezetője és 1947-48-ban Baranya vármegyei titkára lett. 1947-től 1948. november 16-ig országgyűlési képviselő, a törvényhozásba pártja Baranya és Tolna megyei listájáról jutott be. 1948 augusztusában Zala vármegye főispánja lett, így országgyűlési mandátumáról lemondott. Tisztségét 1950. március 15-ig, a tanácsrendszer bevezetéséig viselte. 1949-ben az összeférhetetlenségi szabályok megváltozásával a Magyar Függetlenségi Népfront Zala megyei listájáról ismét elfoglalhatta helyét az országgyűlésben, ahol 1953-ig maradt. 1951-ben a Magyar Agrártudományi Egyetem gazdasági csoportvezetője lett, majd 1953-tól 1957-ig a Földművelésügyi Minisztérium előadója volt. 1955-ben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Propaganda Osztályának osztályvezető-helyettese, majd 1957-ben osztályvezetője, 1968-ban pedig a HNF országos titkára lett. Az 1950-60-as években Agrártudományi Egyetemet és Politikai Főiskolát is végzett. 1960-ban, a népfront II. kongresszusán az országos tanács tagja lett. 1982-ben hunyt el Budapesten, a Rákospalotai temetőben nyugszik.
1937-ben feleségül vette Nagy Irént (1909–?). Gyermekük nem született.
Díjai, elismerései Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1950) Munka Érdemérem (1953) Munka Érdemrend (1960) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Munka Érdemrend arany fokozata (1972)
Jegyzetek
Források Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. (Bp., 1996) Vezetők : A demokrácia építői, akik a 3 éves tervet is keresztülviszik / szerk. Kő Kálmán és Váradi Károly. – Pécs : Rákóczi Nyomda, 1947. – pp. 13–14. Szirtes Gábor: A „gatyás kommunisták”?. – Pécs : Baranya Megyei Könyvtár : Baranya Megyei Levéltár : Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli csoportja, 1993. Országgyűlési almanach. 1947–1949. Bp., 2005
Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:Zala vármegye főispánjai Kategória:Országgyűlési képviselők (1947–1949) Kategória:Országgyűlési képviselők (1949–1953) Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar agrármérnökök Kategória:A Rákospalotai köztemetőben eltemetett személyek Kategória:Magyar magyartanárok