|} A Nagyszeben–Szentágota–Segesvár kisvasút keskeny nyomtávú vasútvonal Romániában, amely a Hortobágy-fennsíkot szeli át Szeben megyében, összekötve Nagyszebent és Szentágotát. 1965-ig a vonal Szentágotától Segesvárig haladt, összekötve a Hortobágy-fennsíkot a Küküllőmenti-dombvidékkel, de ezt a szakaszt megszüntették, hogy helyet csináljanak egy új közútnak. A vasútvonal műemlékként van nyilvántartva, a Szeben megyei szakasz (Nagyszeben–Hégen) SB-II-a-B-20923 LMI-kóddal, a Maros megyei szakasz (Hégen–Segesvár) MS-II-a-B-20924 kóddal.
Elnevezései Román nyelven a kisvasutakat gyakran mocănița ('mokányka') névvel illetik.
Erdélyi szász nyelvjárásban a vonalon közlekedő vonat neve Wusch. Eginald Schlattner regényeiben többször is szerepel ezen a néven. További szász elnevezései Wicka vagy Kaffeemühle ('kávédaráló'), ez utóbbi azonban német nyelvterületen általánosan is használatos a kisvasutakra.
A Harbachtalbahn ('Hortobágy-völgyi vasút') nevet korábban nem használták a régióban, első ízben 2002-ben merült fel a tervezett újraindítás kapcsán.LOK Report 2002/10., 51. oldal
A helyi erdő- és földbirtokosok által szorgalmazott vurpódi szárnyvonalat nevezték Jägerstrecke-nek ('vadászvonal') is.
Útvonala Nagyszeben és Segesvár között a vonal egy hosszú szakaszon át a Hortobágy völgyében halad, a Hortobágy Móh melletti torkolatától kezdve egészen Hégenig. Innentől kezdve a Segesd völgyében folytatódik, majd Segesvárnál a Nagy-Küküllő völgyében ér véget.
Nagyszebentől délre a kisvasút vonatai 2001-ig szakaszosan a Nagyszeben–Felek háromsínes vonalat használták.
Szentágotán és Segesváron korábban több szakasz is a településen keresztül vezetett, ahol a kisvasút a közutakon haladt.
A kilométerek számozása Segesvártól indul.
Története Az első szakaszt Segesvár és Szentágota között a Segesvár–Szentágotai Vasút (S.Sz.V.) társaság építette. Az építkezés 1895 végén kezdődött, a kedvezőtlen időjárási körülmények azonban folyamatosan akadályozták a munkát. A vonal teljes hossza 1898-ban készült el; az ünnepélyes megnyitásra 1898. november 16-án került sor, de a teherforgalom már korábban elkezdődött. A rendszeres személyforgalom egy nappal később, 1898. november 17-én indult. Kezdetben a vonalon a Bécsújhelyi Mozdonygyár által gyártott három mozdony (S.Sz.V. 1–3, utóbb 388 001 – 003) állt rendelkezésre. Szentágota első vasútállomását a város északkeleti szélén építették fel, de egy vágányt lefektettek a piactérig, hogy a segesvári vonatok egészen a város közepéig be tudjanak menni.
1908-ig az S.Sz.V. üzemeltette a vonalat, majd a Magyar Államvasutak vette át. Ebben az időszakban kezdődött a vonal további kiépítése Nagyszeben felé.
A bizottsági bejárásra és az első utazásra a 61 kilométeres szakaszon a szentágotai piactér és Nagyszeben között 1910. szeptember 26-án került sor. A rendszeres közlekedés egy nappal az ünnepség után kezdődött. Egyidejűleg beüzemelték a 13 kilométer hosszú elágazást is Hortobágyfalva és Vurpód között.
A trianoni békeszerződés után az üzemeltetést a román államvasutak (C. F. R.) vette át. 1948-ban a kommunista hatalom átvétel után államosították az infrastruktúrát.
1965-ben a C. F. R. üzemen kívül helyezte Segesvár–Szentágota szakaszon. Nem tisztázott, hogy pontosan mikor közlekedett az utolsó személyvonat. Több forrás szerint a személyforgalmat már 1964 őszén leállították. A román menetrendben utoljára 1963/1964-ben szerepelt a szakasz.A Mersul Trenurilor 26.V.1963-30.V.1964 még tartalmazta a Segesvár–Szentágota szakaszt, a Mersul Trenurilor 31.V.1964-29.V.1965 már nem. 1969-ben Szentágota szélén új vasútállomás épült a nagyszebeni vonatok számára. A szentágotai városi szakasz utoljára 1969. április 10-én üzemelt.Siebenbürgische Zeitung, 1998. július 31., 7. oldal
1993-ban a vurpódi szakaszon is megszűnt a menetrend szerinti közlekedés. Az 1990-es évek végén a Nagyszeben és Szentágota közötti szakaszon már csak egy vonatpár közlekedett naponta. Miután 1998 nyarán megszűnt a teherforgalom, a személyszállítás még folytatódott. Az utolsó üzemképes mozdony kiesésével 2001. szeptemberben az utolsó megmaradt menetrend szerinti forgalom is megszűnt.LOK Report 2002/10., 50. oldal
A Segesvár-Szentágota szakaszt a közlekedés leállítása után elbontották. A Nagyszeben–Hortobágyfalva–Szentágota és Hortobágyfalva–Vurpód szakaszok továbbra is fennmaradtak, a 2010-ben átadott Nagyszeben körüli elkerülő út építése során azonban egy hídpillért állítottak fel a vasút nyomvonalán, így a vágány itt megszakadt.
Megnyitás és bezárás dátuma Szakasz Hivatalosmegnyités Teherforgalommegindítása Személyforgalommegindítása Leállítás Bontás Szakasz hossza(km) Segesvár–ApoldSighișoara–Apold 1898. 11. 16. 1898. 05. 28. 1898. 11. 17. 1965. június később 17 Apold–Szentágota–Szentágota piactérApold–Agnita–Agnita Tîrg 1898. 11. 16. 1898. 07. 27. 1898. 11. 17. 1965. június később 31 Szentágota piactér–Hortobágyfalva–NagyszebenAgnita Tîrg–Cornățel–Sibiu 1910. 09. 26. 1910. 09. 27. 1910. 09. 27. 1993. május nem bontották el 61 Hortobágyfalva–VurpódCornățel–Vurpăr 1910. 09. 26. 1910. 09. 27. 1910. 09. 27. 1993. május nem bontották el 13 Szentágota (régi vasútállomás)–Szentágota (új vasútállomás)Agnita (gară veche)–Agnita (gară nouă) 1910. 09. 26. 1910. 09. 27. 1910. 09. 27. 1969. 04. 10. 1969 tavasz 4 Nagyszeben–SzentágotaSibiu–Agnita 1910. 09. 26. 1910. 09. 27. 1910. 09. 27. 2001. 09. 04. nem bontották el 58
Mozdonyok bélyegkép|A 388 002-es gőzmozdony Kezdetben gőzmozdonyok (többek között a MÁV 388 és MÁV 389 sorozatból) szolgálták az utas- és teherforgalmat. Utódaik az 1960-as és 1970-es években modernebb dízelmozdonyok voltak (Mk45, utóbb a C. F. R. 87-es sorozata). A gőzmozdonyokat csak télen vetették be, hogy a személykocsikat fűtsék, illetve különjáratokhoz vették igénybe. Az első sorozatból egyedüliként megmaradt C.F.R. 388 002-es gőzmozdony előbb a segesvári gőzfürdő előtt volt kiállítva, majd a nagyszebeni gőzmozdonymúzeumba került. A segesvári vasútállomáson a C.F.R. 764 158-as gőzmozdony emlékeztet a kisvasútra.
Újraindítás bélyegkép|Hortobágyfalva vasútállomás, 2009. június bélyegkép|Elhanyagolt pálya Móh és Hermány között, 2011. július 2001 óta, amikor az utolsó szakaszt is üzemen kívül helyezték, léteznek törekvések, hogy a kisvasutat turisztikai céllal újra használatba vegyék. Szóba jött a Segesvár felé vezető szakasz újjáépítése is.
A vasúti pályát a C. F. R. leányvállalata, az S.A.A.F. kezeli, a járműveket pedig a C. F. R. turizmusra szakosodott leányvállalata, az S.F.T. A Szeben megyei tanács, az SFT és a Sibiu 2007 egyesület közösen indított egy projektet a kisvasút újjáindítására abból az alkalomból, hogy 2007-ben Nagyszeben lett Európa kulturális fővárosa. 2006. február–márciusban egy kolozsvári mérnöki iroda megvalósíthatósági tanulmányt készített a Mihai Eminescu Trust megbízásából.
Miután több helyről kérték a vasútvonal műemlékké nyilvánítását, 2007. június 7-én a Szeben megyei műemlékbizottság ezt végül engedélyezte. A műemlékké nyilvánítás a hivatalos közlönyben (Monitorul Oficial) 2008. január 14-én jelent meg. Ezzel a vasútvonal B-kategóriájú (azaz helyi jelentőségű) műemlék lett.
2008. januárban megalakult egy településközi együttműködés a vonal menti települések részvételével, amelyben kezdetben Szentágota város, Alcina község, Újegyház község és Veresmart község vettek részt. 2008. áprilisban kötöttek az SAAF-val egy több éves koncessziós megállapodást annak érdekében, hogy a vonalat üzemképes állapotba hozzák. Az egyesület szószólója Lucian Dumitra nagyszebeni vállalkozó volt.
2008. augusztusban a Nagyszebenben megmaradt járművel többségét leselejtezték. Az akciót sikerült leállítani a történelmi értékű gőzmozdonyok szétrombolása előtt. Egyes járműveket később a szovátai kisvasúthoz (az egykori Marosvásárhely–Parajd-vasútvonal fennmaradt és nosztalgiavasútként használt szakasza) vittek át, többek között a 764 052-es gőzmozdonyt.
A környéken ezen kívül négy személykocsit lehetett szerezni, ezeket először Szentágotán helyezték el. Egyet ezek közül az Asociația Prietenii Mocăniței egyesület a következő években vett kezelésbe, de 2015. szeptemberben még nem volt üzemképes. A négy kocsi közül kettőt EU-forrásokból terveznek felújítani.
Az Asociația Prietenii Mocăniței egyesület a vonal felújításával is foglalkozik, és egyes szakaszokon már különjáratokat tudtak indítani, az üzemelést azonban 2018 óta admisztratív okok miatt fel kellett függeszteni. 2020-ban a formális akadályok az egyesület és a közigazgatás között végre elhárultak, és az üzemelés újraindult.
Az újraindítási projektet külföldről, többek között Svájcból is támogatják. Az Ostgleis egyesület a Waldenburgerbahntól származó kocsikat bocsátott az Asociația Prietenii Mocăniței rendelkezésére a rendszeres közlekedéshez. Az első három kocsi 2019. májusban érkezett meg Holcmányba.
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Kategória:Románia kisvasútjai Kategória:Maros megye műemlékei Kategória:Szeben megye műemlékei Kategória:Maros megye közlekedése