thumb|A német Légi- és Űrközlekedési Központ (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, DLR) video jelentése a Rosetta kiküldetésről (9 perc. 1080p HD; angolul)|jobbra
A Rosetta az Európai Űrügynökség űrszondája, melynek fő célja, hogy közelről megvizsgálja a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst. 2004. március 2-án magyar idő szerint 8:17-kor (7:17 UTC) indították egy Ariane–5 G+ hordozórakétával. 2014. november 12-én este az űrszonda Philae leszállóegysége sikeresen landolt az üstökösön, a Földtől 500 millió kilométerre, és sikerült szigonyokkal rögzítenie magát a távoli égitest felszínén.Már stabilan áll a Rosetta leszállóegysége az üstökösön, hvg.hu
Bár az elején sikeresnek ítélték a landolást, az adatfeldolgozás és a visszajelzések meghibásodásra utaltak. A napelemek nem töltődtek, és az első képek alapján egyértelművé vált, hogy az egység rossz helyen szállt le. Leszállás közben a szigonyok nem lőttek ki és nem fogták meg a leszállóegységet, így az elpattant. A műszerek három pattanást is regisztráltak, a Philae végül egy sötét vágat oldalában landolt. 52 óra elteltével az energiacellák kimerültek, és az egység alvó üzemmódba kapcsolt. 2015. július 9-én a leszállóegység újra bejelentkezett, adatokat küldött, de továbbra is rossz helyzete miatt az összeköttetés ismét megszakadt. A következő kapcsolattartásra alkalmas időpontban a Philae már ismét alvó üzemmódban volt. A leszállóegység azóta sem ébredt fel, és a programot vezető tudósok 2016. február 12-én bejelentették, hogy már semmi esély nincs a leszállóegység aktivitására. A program 2016. szeptember 30-án ért véget, amikor az üzemanyagkészlete végét fogyasztó Rosetta, irányított manőver során az üstökösbe csapódott.
Felépítése Az űrszonda egy keringő egységből (melyet a rosette-i kőről neveztek el) és egy Philae nevű leszállóegységből áll. Utóbbi a felszínre való leszállásával az üstökös magján közvetlen felszíni mérésekre és tanulmányozására szolgál. A leszállóegységen lévő tíz műszer és a szolgálati egységek, valamint a keringő egység tizenegy tudományos műszer tervezéséhez, fejlesztéséhez, valamint megépítéséhez magyar szakértők is hozzájárultak:
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont (korábbi KFKI RMKI) és SGF Kft: a Philae leszállóegység hibatűrő fedélzeti vezérlő és adatgyűjtő számítógépének fejlesztése Wigner FK öt különböző mérőberendezést tartalmazó plazma-mérőrendszer fejlesztésében való részvétel, amely a Rosetta orbiter műszere MTA Energiatudományi Kutatóközpont (korábbi KFKI AEKI): a Philae leszállóegység két tudományos műszer tervezése és elkészítése Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem: a Philae leszállóegység fedélzeti energiaellátó és -elosztó rendszer tervezése
A küldetés története A szonda eredetileg 2003. január 13-án indult volna a 46 P/Wirtanen üstököshöz, de az Ariane–5 rakétaprogram nehézségei miatt ezt elhalasztották 2004 márciusáig.
2004. március 2. Start, magyar idő szerint 8:17-kor (7:17 UT) 2005. március 4. Első elrepülés a Föld mellett, a felszín felett 1954 km magasságban. A manővert számos amatőrcsillagász is megörökítette. 2007. február 25. A Mars mellett repült el. 2007. november 13. Másodszor repült el a Föld mellett.
2008. július 3. Aktiválták a szondát a kisbolygó-randevú előtt, megkezdik a műszerek kalibrációját. Ezután pontosították a kisbolygó pályáját, hogy az űrszonda megfelelő manőverezéssel a tervezett távolságban haladhasson el mellette, felvették a pontos fénygörbét, ez alapján meghatározták az égitest közelítő alakját.
2008. augusztus 4. – szeptember 4. Optikai navigáció: a szonda műszereinek segítségével pontosabban meghatározzák a kisbolygó helyzetét, majd módosítják a szonda pályáját. 2008. szeptember 5. Elhaladás a 2867 Šteins kisbolygó mellett, 800 km távolságban. Az automatikus adatgyűjtés közben meghibásodott az OSIRIS kamerarendszer kis látószögű kamerája (NAC), így ez nem tudta elkészíteni a tervezett, 16 méter felbontású képeket, a nagy látószögű kamera (WAC) rendben működött. A bolygó alakja jól egyezett a földi megfigyelésekből számítottal, felszínén egy nagy becsapódási kráter mellett egy krátersorozat is megfigyelhető, melyet a becsapódás előtt darabjaira esett test okozhatott. 2009. november 13. Harmadszor repül el a Föld mellett 2010. július 10. 21 Lutetia kisbolygó megközelítése 3170 km-re (az OSIRIS 462 képet készített róla) 2011. június – 2014. január Hibernáció - 2011 júniusában 52 felvételt készít 13 óra alatt, az ezekből összeállított képen egyetlen fénypontként feltűnik az ekkor 160 millió km-re lévő üstökös. 2014. január – május Az üstökös megközelítése 2014. július Az üstökös feltérképezése 2014. augusztus 6. Az üstökös megközelítése 100 km-re. További megfigyelésre van szükség, mert az üstökös alakja, ami két különálló darabból áll, a leszállást kényesebbé teszi. 2014. november 12. A Philae leszállása az üstökös felszínére.Rosetta to deploy lander on 12 November, ESA, 2014. szeptemben 26. A Twitteren magyarul is olvasható a leszállóegység üzenete: Landoltam! Az új címem: 67P! 2014. november – 2015. december Tovább kíséri az üstököst a Nap körüli pályáján
2016. szeptember 30. A küldetés véget ért, miután a hajtóanyagából kifogyó Rosetta irányított manőver során becsapódott a Csurjumov–Geraszimenko üstökösbe.
Leszállás az üstökösre A Rosettát irányító csoport az űrszonda leszállóegységének a leszállási utasítását november 12-én adta meg, majd a Philae kb. 7 órás ereszkedés után megérkezett az üstökös felszínére.
Philae leszállóegység
Jegyzetek
Források
További információk
A misszió adatai (angol) Jéki László: Az üstököskutató Rosetta Hetedhéthatár Jéki László: Egy éve úton a Rosetta-űrszonda Origó Rosetta glimpses comet and enters hibernation (2011-06-09) November 12-én megint óriásit ugrik az emberiség Rosetta: bizonytalanná vált a leszállóegység landolása
Kategória:Üstököskutató űrszondák Kategória:Horizon 2000 Kategória:2004 az űrkutatásban Kategória:2008 az űrkutatásban Kategória:2010 az űrkutatásban Kategória:2014 az űrkutatásban