A Remete-hegyi 7. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Remete-szurdokban található egyik barlang.
Leírás
A Budai Tájvédelmi Körzetben, Remeteszőlős külterületén, fokozottan védett területen, erdőben, a Remete-szurdok É-i oldalában, a Remete-hegy meredek és sziklás oldalában van a barlang bejárata. A szurdok középső barlangszintjében (ez a szint a völgytalp felett 70 m-re, 340–350 m tszf. magasságban húzódik) található. Ny-ról K-i irányba számozva a Remete-szurdokban lévő barlangokat, sziklabordák szerint a 2. számú sziklabordában, az ugyanebben a sziklabordában található Remete-völgyi Felső-barlangtól kb. 30 m-rel magasabban, törmeléklejtő felett nyílik a Remete-hegyi 7. sz. barlang. 340 m tszf. magasságban van a bejárata.
A kis barlang 18 m hosszú és 42 m² alapterületű. A kissé szűk, lejtős bejárati folyosó után 5 m átmérőjű félgömbfülke, kupola következik. Oldásnyomok vannak mindenhol a falakon és a mennyezeten. A terem alját kőtörmelék és agyag fedi. Balra egy lapos és kb. 6 m hosszú kúszójárat kezdődik. A lezáratlan és barlangjáró alapfelszereléssel járható barlang megtekintéséhez nem kell engedély.
1984-ben volt először Remete-hegyi 7. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában 7. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), K. I. barlang (Kordos 1984), K. J.-barlang (Kazay 1915), K.J. barlang (Bertalan 1976), Máriaremetei 1. sz. barlang (Bertalan 1976) és Remetehegyi 7. sz. barlang (Bertalan 1976) neveken is.
Kutatástörténet
Az 1877. évi Archaeologiai Értesítőben meg van említve, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára novemberben gyarapodott 1 (állattól származó) alsó állkapoccsal, 2 csonttal és 3 cseréppel is. Ezeket a leleteket, melyek a budai Remetemária közelében elhelyezkedő sziklaodúból kerültek elő, Lóczy Lajos ajándékozta a múzeumnak. Az 1904. évi Budapest Régiségeiben meg van említve, hogy valószínűleg kőkori tanyahelyek voltak Remetemária sziklaodúi, ahonnan Lóczy Lajos (Régészeti N., 168/1877.) vitt a Magyar Nemzeti Múzeumba durva cserépdarabokat.
A Turisták Lapja 1915. évi évfolyamában megjelent, Kazay Endre által írt ismertetés szerint Kazay Endre és Tödter Gyula (Juliusz) október egyik napján kirándultak a Máriaremetei-szurdokba, hogy a szurdok barlangjait átnézzék. Kazay Endre a szurdok sziklás hegyoldalán leugrott egy szikláról és ekkor látott maga előtt egy alacsony bejáratú üreget. Először a félelem kerítette hatalmába, majd öröm és a felfedezés jóleső érzése töltötte el, mert a kiáltására odarohanó és a szurdokot jól ismerő Tödter Gyula nem ismerte ezt a barlangot. A barlangbejárat Ny-ra tekint és 2,8 m széles, de annyira el van tömődve, hogy csak egyik oldalán maradt egy 40 cm magas rés. Ezen a résen át be lehetett látni egy lejtős folyosóba. Tödter Gyula rögtön felkészült arra, hogy bemászik a résbe és volt annyi esze, hogy nem fejjel előre, hanem karon fekve és lábbal előre mászott be az üregbe.
A barlangban gyertyát gyújtott és azt mondta Kazay Endrének, hogy kupolaalakú, kiszáradt cseppkőbarlangra bukkantak. Kazay Endre utánakúszott, hogy felfedezhessék a barlangot, de Tödter Gyula a bejárati fal egyik pontját mosolyogva megvilágította gyertyájával, hogy látható legyen a mély, régi metszésű K. J. felirat, amely azt jelezte, hogy már jártak itt valakik. Kazay Endre kicsit lenyugodott és csak az vigasztalta, hogy a két betű nem a barlang belsejében, hanem ott volt, ahol a napfény éri a falat. Ez azt jelentette, hogy a barlang felfedezője nem ment beljebb. A barlang bejárata 25° alatti 3 m hosszú eséssel nyílik. A barlangnak régóta nem volt látogatója a bejáratot elzáró kőtörmelék és föld miatt. A nyirkos talajon lévő nyomok és a sok csontmaradvány annak a bizonyítékai, hogy a barlang egy vadállatnak, valószínűleg rókának volt a lakóhelye.
bélyegkép|262px|balra|Rálátás a Remete-hegyről a Remete-szurdokra és a Hosszúerdő-hegyre
Megszerkesztették a barlang alaprajz és hosszmetszet térképét, majd átvizsgálták a D-i irányba tartó és kb. 2 m hosszú szűk folyosót, valamint az É-i oldalon található alacsony bejáratú két üreget. Mindkettő továbbvezet, csak tágítani kell a bejáratukat. A barlang ÉK-i oldalán helyezkedik el egy kiálló, kígyófejalakú cseppkőképződmény, amely viszonylag ép. A többi képződmény azonban száraz és porladozik. Ez a barlang, ha el lenne távolítva bejáratából a föld, akkor olyan szép lenne mint a Remete-barlang, bár annál kisebb méretű.
Nehéz megtalálni a barlangot, amelyet K. J. barlangnak vagy 1. sz.-nak nevez Kazay Endre. Legjobb útbaigazító a Remete-barlang és az azzal szemben lévő mészégető kéménye. A hegytetőről lefelé haladva úgy fekszik a Remete-hegyi 7. sz. barlang, hogy attól a Remete-barlang balra, K felé, a mészégető kéményének irányában kb. 20°-ra van. A barlang méreteit bemutatja a mellékelt térkép. Kazay Endre továbbment a barlangtól Ny-ra kb. 12–20 m-re és megtalálta a barlangban élő róka által használt kijáratot. A K. J.-barlangtól nem messze találtak egy nagy üreget, de ebbe nem tudtak bemenni, valamint egy másik barlangot, a 2. sz. barlangot. A tanulmányba bekerült az 1. sz. barlang Kazay Endre által készített alaprajz térképe és hosszmetszet térképe. A publikációban látható a máriaremetei barlangvidék helyszínrajza, amelyen jelölve van a K. J. barlang földrajzi elhelyezkedése. A helyszínrajzot Kazay Endre készítette.
Az 1937-ben napvilágot látott, Jablonkay István által írt kiadványban szó van arról, hogy a Remete-szurdok bal oldali falában, a pataktól 50 m-rel (felső szint) és 10 m-rel (alsó szint) magasabban találhatók forrásbarlangok. A felső szinten lévő Remete-hegyi-kőfülkétől fejletlenebb és csúnyább a többi, felső szinten elhelyezkedő forrásbarlang, amelyek a szurdok teljes hosszában megfigyelhetők. Ha egy barlang erózióbázisa lejjebb száll, akkor azt követi a barlang vízrendszere is. Ez pl. úgy történhet, hogy a víz elhagyja a régi átmenőbarlangot és a régi forrásbarlangot, majd a kőzet vékony repedésein lejjebb ereszkedve új barlangrendszert alakít ki. Ebben az esetben új forrásbarlang nyílik a régi alatt, a lesüllyedt erózióbázis új szintjén. A régi felső bejáratot pedig eltömi az ottmaradt karsztbreccsa. A Remete-szurdok bal oldali falában sorakozó elhagyott forrásbarlangok ennek a folyamatnak szép példái. Ezeknek a barlangoknak az erózióbázisa annak a barlangnak a patakja volt, amelynek beszakadásával kialakult a szurdok. A szurdokbarlang patakjának régi, szakaszjelleg-változás előtti magasságát jelzik a felső szint barlangjai.
bélyegkép|262px|A Remete-szurdokon áthaladó út K-i vége
Az 1942-ben kiadott, Budapest története című könyv Tompa Ferenc által írt fejezetében szó van arról, hogy Rómer Flóris után Nagy Géza is említette, hogy Remetemária sziklaodúiból előkerültek durva cserepek, melyek valószínűleg a csiszolt kőkorszakból származnak. Leél-Őssy Sándor a Magyar Hidrológiai Társaság 1949. március 9-i ülésén tartott egy előadást. Az előadás témája a Hét-lyuk volt. Az előadásban említve volt a Remete-szurdok többi barlangja is. Leél-Őssy Sándor a társaság 1949. november 9-i szakülésén tartott egy előadást, amelyben ismertette a Remete-szurdok barlangjait.
A Hidrológiai Közlöny 1950. évi évfolyamának 3–4. számában megjelent a Leél-Őssy Sándor által 1949. március 9-én tartott előadás szövege. A publikáció címe A remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. A tanulmányban szó van arról, hogy a Remete-hegy jelenleg magasan elhelyezkedő, de már száraz, pusztuló forrásbarlangjai a pliocénban és az ópleisztocénban keletkeztek. (Hét-lyuk alatti barlang, Remete-hegyi-kőfülke és még néhány kisebb félbemaradt, illetve felszakadt barlang, valamint forrásüreg.) Ezután a fiatal tektonikus kiemelkedés és az erózióbázis klimatikus eredetű bevágódása miatt lejjebb szállt a Remete-hegy karsztvízszintje is és elkezdtek pusztulni a szárazzá vált barlangok.
Az 1950. évi Hidrológiai Közlöny 11–12. számában publikált, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányból (ez a tanulmány az 1949. november 9-én elhangzott előadás) megtudható, hogy Cholnoky Jenő 1936-ban kiadott könyve szerint a Remete-szurdok egy felszakadt víznyelős barlang. A szurdok oldalában található jelenlegi kis barlangok ennek a felszakadt régi nagy barlangnak a felszakadás miatt lefejezett oldalbarlangjai (barlangi kaptúra). Jablonkay István az 1937-es disszertációjában a szurdok karsztos formáinak kialakulását a Cholnoky Jenő által elképzelt keletkezéssel magyarázza. Láng Sándor 1948-ban megjelent tanulmányában az van írva, hogy a jelenlegi száraz, magasan elhelyezkedő barlangok a fiatal tektonikus kiemelkedésnek és a karsztvízszint lesüllyedésének az eredményei. Leél-Őssy Sándor írása szerint a Remete-hegy oldalában, a máriaremetei szurdok felett a karsztos formákat leginkább barlangok képviselik. Ezek a barlangok kicsik, szárazak és rövidek. Egyetlen kivétellel (Remete-barlang) mind magasan a völgytalp felett vannak, ezért idős, pusztuló barlangok.
bélyegkép|262px|Kazay Endre rajza a Remete-szurdokról. A rajzon K. J. barlang a Remete-hegyi 7. sz. barlang neve
A szurdok középső barlangszintjében (ez a szint a völgytalp felett 70 m-re, 340–350 m tszf. magasságban húzódik), a Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-hegyi 14. sz. barlang és a Remete-hegyi 10. sz. barlang mellett van néhány kisebb, száraz és rövid, illetve felszakadt forrásbarlang. Ezekkel azonban felesleges részletesen foglalkozni. Minden bizonnyal fel lehet fedezni még néhány barlangot itt szakszerű kutatással és ásatással. A Remete-hegyen nincsenek víznyelők és bújtatóbarlangok, csak D-i oldalán van néhány forrásbarlang és a Hét-lyuk.
Eddig az volt a tudományos álláspont, de még jelenleg is sokan azt gondolják, hogy a Remete-szurdok barlangi felszakadással alakult ki. Úgy látszott, hogy ezt az elképzelést alátámasztják a szurdok É-i oldalában lévő barlangok is. Ezzel szemben Leél-Őssy Sándor úgy vélte, hogy a völgy regresszió miatt keletkezett áttöréses keresztvölgy (diszkordáns völgy). Ennek a nézetnek legdöntőbb bizonyítéka a szurdok É-i oldalában található rövid, száraz forrásbarlangok hármas szintje. Ezek a barlangok nem lefejezett oldalbarlangok és nem bizonyítják a barlangi felszakadást, ahogy azt Cholnoky Jenő gondolta, hanem ellenkezőleg, a fiatal, tektonikus kiemelkedést tanúsítják. A barlangok magasan elhelyezkedése és szárazsága a kiemelkedést bizonyítják, míg a kiemelkedés módjára utal a hármas szint. A kiemelkedés ugyanis nem egyszerre és egy ütemben történt, hanem több ütemű, szakaszos volt a kiemelkedés. A kiemelkedést nyugalmi időszakok szakították meg.
Az állandó karsztvíz szintje is lejjebb süllyedt minden kiemelkedéskor. Mivel a karsztos forrásbarlangok mindig az állandó karsztvízszint felett jönnek létre, ezért a kiemelkedés miatt fokozatosan süllyedő karsztvízszint egyes nyugalmi helyzeteit jelzik a barlangszintek. Azt mutatja a barlangok rövidsége, hogy nagyon rövid ideig tartottak az egyes nyugalmi időszakok, és az egyes kiemelkedések (geológiai értelemben) nagyon gyorsan végbementek. Mivel napjainkban az állandó karsztvízszint mélyen a szurdok talpa, 260–290 m tszf. magasság alatt, kb. 120–130 m tszf. magasságban húzódik, ezért jelenleg már az összes barlang száraz és pusztul. Minél magasabban találhatók az egyes barlangok, annál idősebbek. A Hét-lyuk anyabarlangja a legidősebb, a Remete-barlang a legfiatalabb. A nagyon meredek lejtők és a rövid barlangok azt a feltételezést támasztják alá, hogy az egész kiemelkedés nagyon fiatal, és legrégibb üteme sem nagyon régen történt.
bélyegkép|262px|balra|A Remete-szurdok egyik része