A Bradford City Association Football Club (röviden: Bradford City AFC vagy Bradford City) egy angol labdarúgócsapat, melyet 1903-ban alapítottak Bradfordban, azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a labdarúgást West Riding of Yorkshire területén, ahol akkoriban a ligarögbi volt a meghatározó sport. Mielőtt a csapat lejátszotta volna első mérkőzését, beválasztották a másodosztályba a Doncaster Rovers helyett, majd átvette a Valley Parade stadiont, amely azóta is az otthona. 1908-ban a másodosztály bajnokai lettek, 1911-ben pedig elnyerték az FA-kupát, mindkettőt Peter O’Rourke menedzser irányításával. Az 1921–1922-es szezonban kiestek az első osztályból.

Öt idény elteltével ismét alacsonyabb osztályba kerültek, ám miután O’Rourke-ot az 1928–1929-es idény kezdete előtt újra kinevezték vezetőedzőnek, több klubrekordot megdöntve kerültek újra vissza a másodosztályba. Nyolc szezon után ismét visszaestek a harmadosztályba, és egészen az 1985–1986-os bajnokság kezdetéig a harmadik és negyedik osztályokban játszottak. Ezidőtájt több pénzügyi nehézségen is átestek, továbbá 1985-ben a stadionban történt tűzeset során 56 ember vesztette életét, azon a napon, amikor a klub és szurkolói a másodosztályba való feljutást ünnepelték.

1987–1988-ban közel álltak ahhoz, hogy visszatérjenek a legfelső osztályba, az utolsó fordulóban azonban nem sikerült kiharcolniuk az előlépést. A harmadik osztályba történő visszaesés után, miután 1994 januárjában Geoffrey Richmond lett a klubelnök, a vagyonuk jelentősen gyarapodott. Segítségével először léptek pályára a Wembley Stadionban, valamint a Premier League-be is kvalifikálták magukat, ahol két évadot töltöttek. Richmond „hat hetes őrülete” és az ITV Digital összeomlását követően csődbe mentek. Ezek után újabb anyagi károkat szenvedtek el, egészen a negyedosztályig estek vissza, az újabb előrelépésre egészen a 2012–2013-as évadig kellett várni. 2013 januárjában az első csapat voltak a negyedik ligás gárdák közül 1962 után, amely bejutott a Ligakupa-döntőbe, és a negyedik ilyen klub, amely a Wembley Stadionban játszott finálét.

A korai sikerek (1903–1919)

West Riding of Yorkshire-ben a labdarúgó ligát 1894-ben hozták létre, mikor megalakult a West Yorkshire Liga. Egy évvel később a Bradfordi Labdarúgó- és Atlétikai Iskola szövetsége elhagyta rögbis gyökereit és elfogadta a labdarúgószabályzatot. Bradfordban több klub, köztük a Bradford Park Avenue is elfogadta ezt a kódexet a 19. század utolsó éveiben. 1901-re a Bradford City nevű csapat a városi ligában játszott két évadot, majd az 1902–1903-as szezon végén feloszlott. 1903. január 30-án a skót James Whyte, a Bradford Observer alszerkesztője találkozott James Brunttal, az Angol labdarúgó-szövetség egyik képviselőjével a Valley Parade-on, a Manningham Football Club otthonában, hogy megvitassák egy Football League csapat megalapítását a városban. A Manningham FC rögbicsapatként alakult 1880-ban, és 1895-ben a Northern Rugby Football Union alapító tagja lett. 1903. május 29-én, a Manningham FC 23. éves ülésén a bizottság úgy döntött, hogy elhagyja a rögbi kódexet, és átáll az egyesületi labdarúgásra. A Football League esélyesnek látta, hogy bemutassa a csapatot olyan területen, ahol a rögbi az uralkodó sportág, így a Bradford City névre keresztelt klubot összesen 30 szavazattal megválasztotta a bajnokságba a Doncaster Rovers helyére.

A Bradford City a megye első futballklubja volt; korábban nem voltak csapatok és nem játszottak mérkőzéseket. Rajtuk kívül a Chelsea az egyetlen klub, amely úgy csatlakozott a bajnoksághoz, hogy nem mérkőzött meg egyetlen gárdával sem. Az új egylet finanszírozására egy nyári íjászversenyt is rendeztek, melyből a bevételt a rögbiegyesület kapta meg. A Bradford City átvette a Manningham színeit, a bordót és a borostyánt, csak a rajta lévő karikát változtatták csíkokra.

Robert Campbellt egy 13 fős albizottság nevezte ki a klub első vezetőjévé és menedzserévé, egy 30 jelentkezőből álló listából. A titkársági feladatokat a bizottsági tag, Whyte látta el, Campbell szerepe inkább a meccsekre hárult. A bizottság összeállított egy csapatot 917 font és 10 shilling fejében. Az első találkozójuk 2:0-s vereséggel zárult idegenben a Grimsby Town ellen, 1903. szeptember 1-jén, az első hazai mérkőzésüket hat nappal később a Gainsborough Trinity ellen játszották néző, közöttük a főpolgármester és a város polgármesterasszonya előtt. Első győzelmüket mindössze a harmadik összecsapásukon jegyezték a Burton United ellen, ekkor a másodosztályban a 10. pozíciót foglalták el. Továbbá azzal is szembe kellett nézniük, hogy a második évadban az újraválasztásukra kell pályázniuk, miközben az utolsó hat mérkőzésen elért öt győzelmük a nyolcadik pozícióba juttatta őket. 1905 novemberében Peter O’Rourke-ot nevezték ki vezetőedzőnek, akinek az utolsó mérkőzése játékosként a következő hónapban volt esedékes. A csapatot először a 11., majd az ötödik helyre vezette, aztán 1907–1908-ban az első osztályba jutottak fel vezetésével. Az idény a Chesterfield elleni 8:1-es kiütéssel kezdődött, és további hat győzelem is a számlájukra volt írható, amikor öt vagy több gólt szereztek a feljutás előtt, majd a bajnoki címüket áprilisban a Derby County, illetve a Burnley elleni sikerrel biztosították be.

A legelső első osztályban töltött évük előtt megkezdték a felkészülést a bajnokságra, a német Aachen és a belga Verviétois elleni győzelmek ellenére az első bajnoki nyertes meccs csak az ötödik próbálkozásra, a Bury 4:1-es legyőzésével született meg. Ez volt az egyetlen sikerük az első 14 találkozón. Az eredmények a szezon második felében javultak, a Manchester United elleni 1:0-s sikerrel, Frank O’Rourke találatával elérték, hogy ne essenek ki a másodosztályba. A következő idényben tízmeccses veretlenségi sorozat következett, a hetedik pozícióban végeztek a pontvadászatban, az 1910–1911-es szezonban szintén javulás volt tapasztalható, ez az évad volt a legsikeresebb a történetükben, az első ligában ugyanis az ötödik helyen végeztek, míg az FA-kupa döntőjében a Newcastle Unitedet 1:0-ra győzték le. Ez a trófea a mai napig az egyetlen jelentős sikerük. Az első és harmadik fordulóban mindkét győzelmet Dicky Bond egyetlen góljával érték el, de ő a bajnokság utolsó négy fordulóját eltiltása miatt kihagyta, az első közülük a Burnley elleni 1:0-s vereség volt szurkoló előtt, mely nézőszám továbbra is a Valley Parade legnagyobb látogattsága. A kupasorozatban legnagyobb győzelmüket a Blackburn Rovers elleni 3:0-s sikerrel produkálták. A szurkolókat 11 vonat vitte a londoni döntőre. A Newcastle United elleni meccs a Crystal Palace otthonában gól nélküli döntetlennel zárult, határozottan unalmas és eseménytelen mérkőzésnek titulálták. Az eredmény azt jelentette, hogy a találkozót újra kell játszani. Négy nappal később, 1911. április 26-án került megrendezésre a manchesteri Old Traffordon, mely során Jimmy Speirs egyetlen gólja a 15. percben győzelmet jelentett számukra. Egy olyan trófeának voltak a nyertesei, melyet a bradfordi ékszerészet, a Fattorini's készített.

Az FA-kupában a címvédés a negyedik fordulóban elszállt a Barnsley ellen, a csapat végül tőlük örökölte meg a serleget. A 3:2-es vereség Sheffieldben, a Bramall Lane-en két döntetlen után 11 gól nélküli találkozónak vetett véget az FA-kupában, ami rekordnak számít. A sorozat egy 12. összecsapást is tartalmazott a Barnsley elleni visszavágón, melyet a sokaság tiltakozása miatt hagytak el. A kupamenetelésbe beletartozott az első Bradford-derbi a városi rivális Park Avenue ellen. A bajnokságban a 11. helyen zártak, négyszer egymás után a középmezőnyben, mielőtt az ország bajnoki kiírását az első világháború miatt felfüggesztették. Az FA-kupa hőse, Speirs, aki a Leeds City-hez igazolt, egyike volt azon labdarúgóknak, akik életüket vesztették a háború során. A játékosok közül meghalt a szintén kupagyőztes Bob Torrance és Evelyn Lintott, valamint több utánpótlásjátékos is. Frank Buckley és Jock Ewart súlyosan megsebesült, Dicky Bond pedig hadifogságba esett. 1921-ben Bond koszorút helyezett el egy kenotáfiumon az elesett csapattársai emlékére az Arsenal elleni mérkőzés előtt.

A két háború közötti évek (1919–1938)

Az 1919–1920-as szezonban több újonc csapat vett részt az újrainduló bajnokságban. A Bradford City 15. helye a pontvadászatban a legalacsonyabb volt az első osztályban lévő első idényüket követően. Az FA-kupa negyedik fordulójában a Bristol City ellen elszenvedett vereségért a Fry's csokoládégyárat tették felelőssé. A következő évadban a bajnoki pozíciójuk szintén a 15. volt. Tíz szezont követően újra a másodosztályban szerepeltek, mivel az 1921–1922-es kiírás utolsó öt meccsét elvesztették, ezek után 77 év után kerültek fel újra a legfelső osztályba.

Miután 1921-ben O’Rourke fia halálát követően távozott a vezetőedzői székből, a másodosztályban is szenvedtek. 1922-ben a Bradford Park Avenue-vel karöltve kiestek, és több nyugat-yorkshire-i klub feljutásával, mint a Huddersfield Town, Bradfordban a szurkolók száma csökkent. Az átlagos látogatottságuk az 1920–1921-es rekordmagasságról, -ről -re és -re csökkent a második ligában. Öt egymást követő idény után, ahol a tabella alsó hányadában végeztek, kiestek a harmadosztály északi bajnokságába, az utolsó fordulóban ugyanis 8:0-s vereséget szenvedtek a Manchester City-től. Az új tréner, Colin Veitch az első évében nem tudta kiharcolni az osztálylépést, a hatodik helyen zárták a szezont. A játékosokat sem tudták kifizetni, a bank ugyanis nem tudott több pénzt előlegezni a folyószámlahitelük miatt. A szurkolók adománya nélkül nem tudtak volna elindulni a következő év bajnokságában. Új igazgatóságot neveztek ki, Peter O’Rourke pedig megkapta a vezetőedzői posztot. Az 1928–1929-es idény rekordgyőzelemmel, 11:1-es kiütéssel kezdődött a Rotherham United ellen. A 128 szerzett góljukkal klubcsúcsot állítottak fel, azonban a feljutást mindössze egy ponttal tudták elérni. A sikerek a szurkolókat is visszacsábították a lelátóra, a -es átlagnézőszám 1925 után a legmagasabb volt a Football League nyilvántartása szerint.

1930 májusában O’Rourke másodjára távozott, mert egy általa szerződtetni kívánt játékos leigazolását nem engedélyezték számára. A gárda nyolc évadot volt a másodosztályban, a feljutás az 1933–1934-es bajnokságban volt a legközelebb, ekkor egy ponttal maradtak le attól, hogy az első osztály tagjai legyenek. A hatodik helyezésük a legmagasabb volt, ezt csak az 1980-as években tudták felülmúlni. 1936–1937-ben visszakerültek a harmadik liga északi kiírásába, egy évvel később pedig a harmadosztály kupájának döntőjébe jutottak, majd a bajnokságot is megnyerték, mielőtt a labdarúgótornákat újra felfüggesztették a második világháború miatt.

Alacsonyabb osztályokban (1946–1981) Az új tréner, Jack Barker mindössze nyolc hónapig menedzselte a gárdát, majd helyét 1946-ban a bajnokság újraindulásával a Leeds United korábbi játékosa, Jack Milburn vette át. Első idényében az ötödik helyre vezette a csapatot a pontvadászatban, majd még egy szezont követően távozott. Mivel minden évadban egy klub jutott fel az északi divízióból a másodosztályba, egészen a bajnokság átszervezéséig, 1958–1959-ig ebben a ligában maradtak, majd bekerültek a Football League harmadosztályába, miután 20 évet követően a harmadik helyezést érték el. Nyolc évvel az 1946-ban történt Burnden Park-katasztrófát követően a stadion Midland Road lelátójának egy részét bezárták, majd 1960-ban alapos vizsgálatok után a teljes egészét is, így csak három lelátó üzemelt. Alig három esztendő múlva kiestek a harmadik divízióból 1960–1961-ben a negyedikbe, bár abban a szezonban legyőzték a Ligakupában a Manchester Unitedet. A United, mint sok más élvonalbeli klub, csak hat évvel később indult újra ebben a kiírásban.