bélyegkép|jobbra|265px|A Kossuth-téri sortűz áldozatainak emlékjele a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium falán, Kampfl József szobrászművész és Callmeyer Ferenc építészmérnök közös munkájaAz 1956. október 25-i sortűz áldozatainak emléke, kozterkep.hu Az 1956-os forradalom során a Parlament épülete előtt történt sortűzben máig sem tudni pontosan, hány tüntető vesztette életét. A Kossuth téren összegyűlt tömeg vegyes összetételű, civil tüntetőkből állott. A férfiak mellett asszonyok, gyermekek, idős emberek álltak. A vérengzés híre fontos szerepet töltött be abban, hogy az ország és Budapest népe a forradalom, a fegyveres harc oldalára állt. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, amit az 1956. október 25-ei "véres csütörtök"Véres csütörtök – vörös tömegmészárlás a Parlament előtt , mno.hu néven ismer a történelemtudomány. A különböző források a néhány halottól egészen az ezres nagyságrendig feltételezik a halottak számát. A Kahler Frigyes jogtörténész vezetése alatt felállított tényfeltáró bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a mészárlás mintegy jeladás volt a fegyveres erők számára, amelyek ezt követően – a pártvezetés október 28-án kezdődő fordulatáig – igyekeztek könyörtelenül leszámolni a szovjet hadsereg által támogatott diktatúra elleni helyi megmozdulásokkal.N. Pál József:„…kegyetlenül le kell számolni velük” Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor: „MÁTÓL KEZDVE LÖVÜNK”, epa.oszk.hu

Az események

Az Országház előtt október 25-én délelőtt, a forradalom harmadik napján több ezer fős (különböző források alapján háromtól harmincezerig) békés, fegyvertelen tömeg tüntetett. Nagy részük az Astoria előtti tömegtüntetésről érkezett, három szovjet tank kíséretében, amelyekre a tüntetők baráti szándékukat kimutatva másztak fel. A tömeg másik részét peremkerületekből érkezett munkások alkották, akik nem tudtak eljutni munkahelyeikre, mert a tömegközlekedés akadozott.

Miközben a tüntetők az Országház felé vonultak, szembehaladt velük egy szovjet harckocsioszlop, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) két, Magyarországra küldött megbízottját, Anasztasz Mikoján és Mihail Szuszlov PB-tagokat, valamint Ivan Szerov KGB-elnököt és Mihail Malinyint, a magyarországi szovjet haderő főparancsnokát szállította. Ők a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) Akadémia utcai székháza felé tartottak, ahol részt vettek a Központi Vezetőség (KV) tíz óra után kezdődő ülésén. A szovjet küldöttek nyomására a KV felmentette Gerő Ernőt pártvezetői tisztsége alól, helyére pedig Kádár Jánost választotta meg.

A forradalom kitörése után megalakult Katonai Bizottság vezetésével Apró Antalt bízták meg, teljhatalmat adva neki „a középületek, hatalmi központok, ha kell fegyveres harc, véráldozatok árán történő megvédéséhez”.Horváth Miklós: Sortüzek - 1956 , rubicon.hu

Mindeközben a Kossuth téren tüntető tömeg küldöttséget választott, hogy a Parlamentben adják át követeléseiket, de a kormányőrök és a Honvédelmi Minisztérium karhatalmi ezredének egyik százada, megtámogatva a Parlament előtt felsorakozott hét T–54-es szovjet harckocsival, távol tartották az épülettől a tüntetőket. Megismétlődtek az Astoriánál korábban tapasztalt események, a tüntetők barátkozni igyekeztek a szovjet katonákkal, kétnyelvű röplapokat osztogattak, az őrt álló harckocsik tetejére pedig jó néhányan fel is másztak.

Pár perccel 11 óra után az MDP ülésén tartózkodó Ivan Alekszandrovics Szerov tábornokPolice State Profile : Ivan Serov, archive.spectator.co.uk – aki 1954-1958 között a KGB elnöke volt és akinek vezető pozícióban 1943-tól 44-ig Berijával együtt része volt a kalmükök, csecsenek, ingusok, karacsajok és krími tatárok tömeges deportálásában – úgy döntött, szemlére indul a Kossuth tér irányába.

Fedezetét több szovjet és magyar tiszt, valamint egy harckocsi látta el. Látva a szovjet katonákkal barátkozó tömeget, Szerov riasztólövések leadására adott ki parancsot, amelyek nagy pánikot okoztak a téren. Az átláthatatlanná váló helyzetben a Parlament előtt felsorakozott szovjet páncélosok válaszul a tér szemközti épületeit, a Földművelésügyi Minisztériumot és a Néprajzi Múzeumot vették célba. A tömeg egy része az itteni árkádok mögött próbált fedezékbe jutni, mások II. Rákóczi Ferenc lovas szobránál igyekeztek menedéket találni. Ekkor jelent meg a Báthory utca irányából egy újabb szovjet harckocsi, amely már célzott lövéseket adott le a szobornál összetömörült tüntetők felé. Előbb a mai Vértanúk terénél lőtt ki repeszgránátokat, majd a Nádor utca felé visszavonulva újabb sorozatlövéseket adott le. Ez az akció követelte a legtöbb halálos áldozatot.

A vérengzést követően először a a forradalmi honvédség és ifjúság lapja az IgazságLaktos István: Saját kezűleg írt vallomás a Fő utcában, 1957. március, tankonyvtar.hu című lap október 27-i számában jelent meg az az állítás, hogy a sortüzért a Földművelésügyi Minisztérium épületének tetejéről tüzelő ÁVH-sok tehetők felelőssé. Később a köztudatban jobbára ez a verzió rögződött, nincsenek azonban egyértelmű bizonyítékok arra, hogy az épületben valóban ott tartózkodtak volna az államvédelem emberei. A téren ellenben jelen volt az orosházi határőr alegység (az ún. 'zöld Ávó') egyik biztosításra kirendelt raja, amely Szalay Zoltán ÁVH-alezredes irányítása alatt részt vett a lövöldözésben, ők a Parlament előtt álló szovjet harckocsikhoz közeli tüntetők felé lőttek. Történészek kutatásai szerint a vérengzés fő okozója vagy a második hullámban érkező szovjet harckocsi volt, a neki kiadott pontos utasítások viszont továbbra is tisztázatlanok vagy a 'zöld Ávó' által a fegyvertelen tömegre leadott sortűz volt.„Tömérdek a száma a hazáját szerető hős szabadságharcosnak…” Horváth Miklós: 1956 krónikája , home.hu.inter.net Hasonlóképpen bizonytalan, hogy a téren jelen lévő ÁVH-egység kezdeményezte-e a sortüzet.

A zűrzavart tovább fokozta, hogy az Akadémia-utcai pártközpont megerősítésére érkező egyik határőr alegység a pártházban lévő ÁVH-sokkal és az ott tartózkodó szovjet katonákkal egy véletlen folytán tűzharcba keveredett. Sortűz érte – valószínűleg egy szovjet tank fegyvereiből – azt a termet is, ahol éppen Mikoján és Szuszlov szovjet vezetők tárgyaltak. Ekkor vesztette életét a pártház előtt tüntető küldöttség egyik tagja, I. Tóth ZoltánVersec, 1911. augusztus 11. – Budapest, 1956. október 25., mult-kor.hu történész akadémikus, az ELTE Történettudományi Karának dékánja. Társa, az épületbe behúzódó Hanák PéterHanák Péterről, Budapesti Negyed 22. (1998/4), epa.oszk.hu történész – egyetemi tanár túlélte a sebesülését.

Farkas Tamás, az MTI munkatársa így emlékszikInterjú Farkas Tamás fotóművésszel..., 1956.mti.hu a tér látványára a vérengzés után: "A kettes villamos megállója ugyanott volt, ahol ma, s a Parlament felől eső rész nem virágokkal és bokrokkal volt tele, mint ma, hanem szép fű, rézsű volt. Parkszerűen volt megcsinálva, és ott feküdt egy csomó ember. Fogalmam nincs, hogy 20 volt vagy mennyi…És ott feküdt a Péter. Onnan tudtam, hogy meghalt, hogy szegény valami egészen kifacsart pózban volt, a lába maga alá bicsaklott. Szőkés haja földes volt.…"'''Farkas Tamás visszaemlékezése, 1956.mti.hu

Az áldozatok száma jobbra|260px|bélyegkép|A tömegmészárlás áldozatainak emlékműve Az áldozatok számáról nincs biztos adat. A sortűz után a belvárosi kórházak megteltek, de a Központi Mentőállomás épületébe is tömegével szállítottak be sérülteket. Számuk csak hozzávetőlegesen állapítható meg, mert a Mentőszolgálat hivatásos szakemberein kívül laikus önkéntesek is részt vettek a sérültek, haldoklók ellátásában és elszállításában így a pontos korabeli betegdokumentáció elmaradt.DebrődiGábor, KapronczayKároly, MolnárLászló: A szabadság vére, real.mtak.hu

Kő András és Nagy J. Lambert kutatásai szerint legalább 75-en vesztették életüket a Parlamentnél és környékén leadott sortüzekben és lövöldözésben . Összesítésük szerint 61-en a téren vesztették életüket, és meghalt további hat határőr, két rendőr, két folyamőr, két kormányőr és két szovjet katona is.

Az áldozatok A Kossuth téri sortüzek ölték meg többek között Gárdos Pétert, az MTI fotóriporter gyakornokát.Gárdos Péter fotói, 1956.mti.hu

Az 50. évforduló

A hivatalos megemlékezésekre 47 ország képviselőjét – köztük a norvég királyt, tizennyolc államfőt, két miniszterelnököt és több parlamenti elnököt, a luxemburgi nagyherceget, a belga herceget, az Európai Bizottság elnökét, valamint a NATO, az Európa Tanács, a Vöröskereszt és az ENSZ küldötteit – várták a Parlamentbe.2006. október 23-a hiteles története , nepszava.hu 2006. október 23-án Budapesten városszerte be nem jelentett tüntetések kezdődtek, amelyek a délutáni óráktól kezdődően összecsapásokba torkollottak a rendőrség és a kormányellenes tüntetők között.Balsai-jelentés: Gyurcsány paranoid hatalomvágya vezetett a budapesti zavargásokhoz, origo.hu

Irodalom Vjacseszlav Szereda, Alekszandr Sztikalin (szerkesztő): Hiányzó lapok 1956 történetéből (Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából), Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1993,

Jegyzetek

Források Malenkovék jelentése az SZKP KB-nak 1956. november 24., mek.oszk.hu Mikoján és Szuszlov jelentése az SZKP Központi Bizottságának 1956. október 25., rev.hu Nagy Imre rádióbeszéde Elhangzott 1956. október 25-én 15 óra 18 perckor, rev.hu A LEGELSŐ DOLOG A REND, A NYUGALOM MEGTEREMTÉSE Magyar Nemzet 1956. november 25.,epa.oszk.hu Kő András: 1956. október 25. – A Kossuth téri sortűz, rubicon.hu Kő András – Nagy J. Lambert: Kossuth tér 1956, Teleki László Alapítvány, Budapest, 2001, Kéri Edit – Körömi Teréz: Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban?, Magyarok Világszövetsége, Budapest, 2007, Jobbágyi Gábor: A Kossuth téri tömeggyilkosságról , magyarszemle.hu Tervszerű vérengzés a Kossuth téren, flagmagazin.hu 1956: sortüzek és lincselések Budapesten, konfliktuskutato.hu Kahler Frigyes, M. Kiss Sándor: "Mától kezdve lövünk" – Tíz év után a sortüzekről , Kairosz Kiadó, 2003, Kahler Frigyes: A történelmi Tényfeltáró Bizottság (Kahler-bizottság) története, Kairosz Kiadó, 2015, Németh Csaba: 1956 – Kossuth téri sortűz és emlékhelye, Országgyűlés Hivatala, 2016, Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája, Akadémiai, Budapest, 2003, Miklós Horváth 1956's Military Chronicle, akademiai.hu Paul Lendvai: One Day That Shook the Communist World: The 1956 Hungarian Uprising and Its Legacy, books.google.hu

További információk Eörsi László: "Véres csütörtök". In: Századvég 1990/1. Varga László: A harmadik napon. In: Varga L.: Az elhagyott tömeg. 1950–1956. Cserépfalvi, Bp., 1994 Kő András-Nagy J. Lambert: Kossuth tér 1956 Teleki László Alapítvány, Bp., 2001 Eörsi László: "Tizenkét évig íródott...", Beszélő 10. szám, Évfolyam 6, Szám 9, beszelo.c3.hu Mégsem évült el a Kossuth téri sortűz ügye, origo.hu A Kossuth téri sortűz áldozatainak új emlékhelye, epiteszforum.hu A véres csütörtök ceglédi áldozatai, Ceglédi Panoráma, cegledipanorama.hu Róth Miklós–Szerdahelyi Szabolcs: A Kossuth téri sortűzpe. Dokumentumok; Magyar Ház, Bp., 2006. (Magyar Ház könyvek) Jobbágyi Gábor: Provokáció? Az 1956-os forradalom kezdetéről és a Kossuth téri tömeggyilkosságról; Kairosz, Bp., 20121956 – Kossuth téri sortűz és emlékhelye; kurátor Őze Sándor, szöveg Németh Csaba; Országgyűlés Hivatala, Bp., 2015 (Nemzet főtere füzetek) Az első lövés (történelmi dokumentumfilm)Az első lövés – Kossuth tér, 1956. október 25.'' Szerk. Feitl Írisz, Németh Csaba. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2021.

Parlament Kategória:Budapest V. kerülete