Kemény Armand Alfonz Károly (Taktaharkány, 1914. november 6.Születése bejegyezve a taktaharkányi állami születési akv. 114/1914. folyószám alatt. – Budapest, 1973. november 29.) az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az állatorvostudományok kandidátusa (1953), a korszerű állatorvosi élettan, biokémia és radiobiológia megszervezője és fáradhatatlan művelője, az első állatorvosi élettan tankönyv szerzője, a Magyar Élettani Társaság elnökségének és vezetőségének tagja, a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság vezetőségének tagja.
Életpályája Kemény (Krausz) Armand József (1882–1964) gazdatiszt, uradalmi számtartó és Keményfy Vilma (1888–1918) fiaként született.Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. állami halotti akv. 3698/1973. folyószám alatt. Apja Rábacsécsényből származik, Krausz Miksa (1849–1920) intéző és Krausz Terézia (1856–1941) házasságából. Nevét 1898-ban magyarosította testvéreivel, Károllyal és Ernővel, Keményre. Ifj. Kemény Armand anyai nagyapja Keményfy János uradalmi tiszttartó volt.
1932-ben érettségizett a Békési Református Reálgimnáziumban. 1936-ban diplomázott a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Osztályán, állatorvosi oklevelet kapott. 1937–1941 között Jármai Károly (1887–1941) tanársegéde volt a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Osztály Kórbonctani Tanszékén. 1939-ben állatorvosi doktori oklevelet szerzett. 1942–1944 között az újvidéki Kamendin Szérumtermelő Intézet kutatóbiológusa volt. 1944–1947 között – a második világháborúban – frontszolgálatot teljesített; a Szovjetunióban hadifogságban volt. 1947–1951 között a Phylaxia Oltóanyagtermelő Intézet Biológiai Osztályának vezetője volt. 1952–1972 között az Állatorvosi Főiskola, illetve Egyetem Élettani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, 1953–1957 között a Főiskola igazgatóhelyettese, 1966–1969 között az ÁOTE tudományos rektorhelyettese volt. 1966-tól a Magyar Élettani Társaság vezetőségi tagja volt. 1968-tól a Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társaságának vezetőségi tagja volt. 1969-től a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság vezetőségi tagja volt.
Fontos eredményeket ért el az állatorvosi élettan, főleg a háziállatok anyagcsere- és energiaforgalmának vizsgálatában. Foglalkozott a tyúkok daganatkeltő vírusaival, antibiotikum-kutatásokkal, kórtani kérdésekkel. Számos közleménye jelent meg.
Hamvait a Farkasréti temető urnafülkéjében helyezték el. 1982-ben, felesége családjának, a Potsubay családnak, az érdi temetőben lévő sírjába helyezték át.
Családja 1949-ben, Budapesten házasságot kötött Potsubay Veronika gyógyszerésszel. Két fiuk született: Gábor (1950–) és András (1953–).
Művei Adatok a hazai tyúksarcomákhoz (A Magyar Pathológusok Társasága 1939. évi füzete; Budapest, 1939) Egy új, átoltható tyúksarcoma (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1939) A tyúkerythroleukosis kórokozójával végzett fertőzési kísérletek embryonált pulykatojásokon (Jármai Károllyal). – Lymphosarcomatosis sertésben. (Állatorvosi Lapok, 1940) Az antibioticum-kutatásról (Magyar Állatorvosok Lapja, 1950) Libák fertőző sinusitise (Magyar Állatorvosok Lapja, 1951; franciául: Sinusite infectieuse des oies. Acta Veterinaria, 1951) Pavlov tudományos munkásságának vázlatos jellemzése (Az MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1954) Az újszülött és szopós malacok halandóságával összefüggő néhány időszerű kórélettani kérdésről. – Vizsgálatok éhező újszülött és szopós malacokon, különös tekintettel a szénhidrát-anyagcserére. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1955) A radioaktív izotópok alkalmazása a kísérletes orvostudomány és az állategészségügy néhány területén (Pethes Györggyel; Magyar Állatorvosok Lapja, 1956) Élettan (Főiskolai jegyzetek; Budapest, 1957; utánnyomások: 1958–1965) Biokémiai és élettani gyakorlatok állatorvostan-hallgatók számára. Összeállította: Pethes Györggyel; Budapest, 1957; utánnyomások: 1958–1965) A vér anorganikus foszfor és difoszfoglicerinsav tartalmának változása hypothermiában, a postnatalis élet kezdetén (Kutas Ferenccel és Stützel Máriával. (Kísérletes Orvostudomány, 1957; angolul: Changes in the Organic Phosphorous and Diphosphoglycerate Content of Blood during Hypothermia at the Beginning Stage of Postnatal Life. Acta Veterinaria, 1957) Sugárzó izotópok alkalmazása az állatélettanban (Pethes Györggyel; Agrokémia és Talajtan, 1957) A fiatal állatok élettani válaszai egyes pathophysiologiai állapotokban – éhezés, hypothermia, anoxia, asphysia (Magyar Állatorvosok Lapja, 1958) A jódfelvételt befolyásoló tényezők tanulmányozása baromfiakon J-131 segítségével (Állattenyésztés, 1959) Az izotópkutatás megindítása az Állatorvostudományi Főiskolán (Felsőoktatási Szemle, 1959) Tanulmányok a pajzsmirigy működésére vonatkozóan J-131 izotóppal. 1–5. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1959–1964) Kosztojanc, Hacsatur Szergejevics: Az összehasonlító élettan alapjai. I–II. kötet. Egyetemi tankönyv. A magyar kiadást szerkesztette: Kemény Armand (Budapest, 1961) Az „Élettan” című tantárgy oktatása az Állatorvos-tudományi Főiskolán, különös tekintettel a világnézeti nevelésre (Felsőoktatási Szemle, 1962) Az állati eredetű fehérjepótlás alfa-aminovajsavval brojlercsirkék takarmányozásában (Boldizsár Harrisonnal; Magyar Állatorvosok Lapja, 1964; angolul: Acta Veterinaria, 1965) Az Élettani Tanszék fejlődése az elmúlt húsz évben (Magyar Állatorvosok Lapja, 1966) Élettan állatorvostan-hallgatók és állatorvosok számára. Egyetemi tankönyv. Illusztrálta: Bánffyné Skublich Ida; Budapest, 1966; 2. átdolgozott kiadás: 1974) Az emésztés élettani sajátosságai szopós és növendék korban (Magyar Állatorvosok Lapja, 1969) A tojáshéjképződés hatása a sav–bázis egyensúlyra tojó tyúkokban (Kutas Ferenccel és Lencsés Györggyel; Magyar Állatorvosok Lapja, 1970; angolul: Studies on the Influence of Egg Shell Formation on the Acid–Base Balance of the Laying Hen. Acta Veterinaria, 1970) Keveréktakarmányok aminosav-kiegészítésének elbírálása. – A malacok éhezési tünetcsoportjának oktana és kórélettani elemzése (Magyar Állatorvosok Lapja, 1971)
Díjai, elismerései a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953) a Kiváló Dolgozó kitüntetés (1956) a Munka Érdemrend bronz fokozata (1956)Gyászjelentése
Emlékezete Születésének 75. évfordulóján szülőházán, Taktaharkányban emléktáblát helyeztek el 1989. november 6-án.
Jegyzetek
Források
Névpont.hu http://konyvtar.univet.hu/sirok/node74.html http://www.huveta.hu/bitstream/handle/10832/662/KemenyArmand.pdf http://www.agrarlapok.hu/sites/default/files/mal_2014_12.pdf
További információk Keresztény magyar közéleti almanach. 4. kötet: Délvidék. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1944. Kemény Armand (Magyar Állatorvos Lapja, 1974. 2. sz.). Halálhír (Népszabadság, 1973. dec. 2.) Domán Imre: Jármai Károly és Kemény Armand professzorok portréjához (Magyar Állatorvosok Lapja, 1988) Pethes György: Emléktábla-avatás Kemény Armand professzor születésének 75. évfordulóján (Magyar Állatorvosok Lapja, 1990 és Phylaxia Állategészségügyi és Takarmányozási Közlemények, 1990) Megemlékezések Kemény Armand professzorról (Magyar Állatorvosok Lapja, 1991)
Mészáros M. János: Az állatorvos-képzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai (Budapest, 2007) Fehér György: Biographia. Az Állatorvos-tudományi Egyetem elhunyt tanárainak és előadóinak életrajza. 1787–2007. (3. átdolgozott és bővített kiadás: 2007) Kutas Ferenc: Emlékezés Kemény Armand születésének 100. évfordulójára (Magyar Állatorvosok Lapja, 2014).
Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar állatorvosok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek