A tandíj az a pénzösszeg, amit a tanintézet a diákoktól szed be. A befolyó pénzt az oktatási intézet az állami támogatás kiegészítéseként a tanárok fizetésére és a taneszközök fenntartására fordítja.
A legtöbb diák magasabb tandíjat fizet, mint a megtakarított pénze, ezért más forrásokból kell finanszíroznia a tanulást és a megélhetését a tanulmányok ideje alatt. Erre több lehetőség van: Ösztöndíj (angolul grant, scholarship) Szülői támogatás Hitel
Története A középkori Európában az egyetemek a katolikus egyházhoz tartoztak. Miután ezek leginkább vallásoktatással foglalkoztak, nem volt szükségük arra, hogy tandíjat szedjenek a diákoktól. A helyzetük nagyban hasonlított a mai céges egyetemekre és katonai akadémiákra. Később a protestáns országokban és Oroszországban az egyetemek legfőbb feladata a köztisztviselők oktatása volt. Az államnak ekkor sem volt érdeke tandíjat fizettetni, mert ez csak csökkentette volna a közalkalmazottak minőségét. Másrészről viszont hiába volt az oktatás ingyenes, a szegényebb néprétegek nem bírták finanszírozni a diák megélhetését a tanulmány ideje alatt. Ez alacsonyan tartotta az alsóbb néprétegekből kikerülő közalkalmazottak számát. Már a XIX. század közepe táján elhangzottak követelések arra, hogy korlátozzák a középosztályból származó diákok számát. Hasonló a helyzet ma sok harmadik világbeli országban, ahol az „ingyenes” oktatás költségei (könyvek, egyenruha) olyan magasak, hogy a legtöbb gyermek még általános iskolába sem tud járni.
A II. világháború után a magasabb életszínvonal és az ingyenes egyetemi képzés sok országban elősegítette, hogy nagy számú munkásosztálybeli fiatal szerezzen diplomát. Ez az oktatás inflációjához és a középosztály növekedéséhez vezetett. Azokban az országokban, ahol tandíjat szedtek, hasonló fejlődést figyelhettünk meg a különböző állami és magánösztöndíjak hatására. Lehetséges, hogy az angol társadalomra jellemző nagyobb osztálykülönbség arra vezethető vissza, hogy ott a felsőoktatás kevésbé vált elterjedtté, mint Európa más országaiban.
A tandíj érdekes kérdést vet fel a szegények és gazdagok megoszlásában. Közismert, hogy a magas tandíj csökkenti a felsőoktatásban résztvevők számát. Ez a hátrány kevésbé jelentkezik a jó pénzügyi helyzetben lévő családokban. A gazdagabb családok gyermekei jobb oktatást képesek megfizetni.
Jól kimutatható, hogy a tanulmányokkal eltöltött évek száma az egyik legfőbb meghatározója az elérhető jövedelemnek.
Azokban az országokban is, ahol a tandíj az átlag alatt van, az irány a jelentős tandíjnövekedés. Például Kanadában a tandíj több mint kétszeresére emelkedett 1990 és 2003 között.
Tandíj Magyarországon 1995-ben, a Bokros-csomag intézkedéseivel együtt vezették be.Farkas Zoltán - Bokros Lajos: Ha folytatták volna, amit elkezdtem, a magyarok már osztrák színvonalon élhetnének (HVG, 2025.03.12.)Stubnya Bence - Miért kell annyira utálni azt a bajszos bácsit? (Index.hu, 2015.03.12.) 2008-tól minden egyetem és főiskola fejlesztési részhozzájárulást (FER), köznyelvben tandíjat szedett a hallgatóitól. Ez alapképzésben a tényleges költségeknek 10%-a (évi 105 ezer), mesterképzésben 15%-a (150 ezer Ft) – a felsőoktatási intézmények azonban kérhetnek ennél ötven százalékkal többet vagy kevesebbet is. Csak a második évtől kérhettek pénzt a hallgatóktól, ugyanis a fizetendő összeg az első év tanulmányi eredményétől függően változhatott – a legjobban teljesítő 15 százalék tandíjmentességet kap, ők még tanulmányi ösztöndíjban is részesülhetnek.
A tandíj alól mentesülő diákok százalékos mennyiségét kezdetben az egyetemek maguk dönthették el (például az ELTE először 0%-ban, majd a diákok általános felháborodásának hatására végül 5%-ban állapította meg a FER alól mentesülő hallgatók mennyiségétELTE online hírek (elte.hu)) Ezt a részt később, a diákok ellenállását látva módosították, így az egyetemeknek, főiskoláknak kötelező lett Népszabadság – Varga Dóra – 2007. október 3. felmentenie a FER megfizetése alól a legjobban teljesítő 15%-ot.
A hátrányos helyzetű tanulók, továbbá a gyermekgondozáson lévő kismamák ezután is felmentésben részesültek bármiféle tandíj megfizetése alól. Népszabadság – Varga Dóra – 2007. január 16. Később ezt is eltörölték.
A tandíj teljes összege többletforrásként a felsőoktatási intézménynél maradt, aminek az adott intézmény 30-50%-át köteles tanulmányi ösztöndíjra, a fennmaradó pénzt pedig a fenntartásra, fejlesztésre kellett fordítania, vagyis ezek az összegek pluszforrásként a felsőoktatásban maradtak, ugyanis az állami támogatás összege nem csökkent. Népszabadság – Varga Dóra – 2006. június 28.
Magyarországon az állami képzés tandíját 2008. március 9-én népszavazással törölték el.
Külföldön
Az adatok felsőfokú oktatásra, nappali tagozatos intézményekre vonatkoznak.EUvonal - EU Tájékoztató Szolgálat
Tandíjmentes országok Németország(kivéve Baden-Württemberg) Dánia (néhány szakon van) Írország Kuba Lengyelország Finnország Svédország Venezuela Észtország Görögország Ausztria Magyarország
Országok, ahol általános tandíj van Ausztrália Izrael Svájc Egyesült Királyság Amerikai Egyesült Államok Olaszország Spanyolország
Források
Kategória:Felsőoktatás Kategória:Pénzügy