Az Air Canada (IATA-kódja: AC, ICAO-kódja: ACA, hívójele: Air Canada) Kanada nemzeti légitársasága, amely egyben a legnagyobb az országban a flottájának mérete és a menetrendszerűen szállított utasainak száma alapján. Az 1937-ben alapított légitársaság 47 ország 222 célállomására indít menetrend szerinti utas- és teherszállító járatot. Az Air Canada székhelye a Québec tartományban lévő Montréalban található. A Star Alliance alapító tagja. Az Air Canada bázisrepülőterei a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtér, a Toronto Pearson nemzetközi repülőtér, a Calgary nemzetközi repülőtér és a Vancouver nemzetközi repülőtér. A légitársaság regionális járatai az Air Canada Express neve alatt üzemelnek.
Kanada nemzeti légitársaságát a Trans-Canada Air Lines-t (TCA) a kanadai kormány hozta létre, és amely 1938-ban kezdte meg első transzkontinentális járatainak üzemeltetését. 1965-ben a kormány jóváhagyását követően a TCA-t átnevezték Air Canadára. A kanadai légiközlekedési piac 1980-as évekbeli liberalizációját követően a légitársaságot 1988-ban privatizálták. 2000. január 4-én az Air Canada felvásárolta legnagyobb riválisát, a Canadian Airlines-t. 2003-ban a légitársaság csődvédelmet kérvényezett, majd a következő évben az ACE Aviation Holdings Inc. konszern keretében újraszerveződött. 2017-ben az Air Canada 80. évfordulójának évében, a légitársaság 48 millió utast szállított.
Az Air Canada a hosszú távú útvonalakon Airbus A330-as, Boeing 777-es és Boeing 787 Dreamliner típusú széles törzsű repülőgépekkel repül, a rövid távú útvonalakon pedig az Airbus A320-as családba tartozó repülőgépeket (beleértve az A319-es, az A320-as és az A321-es változatokat), Boeing 737 MAX 8-as és Airbus A220-300-as repülőgépeket használ. A légitársaság leányvállalatai közé tartozik az Air Canada Cargo, az Air Canada Express, az Air Canada Jetz (magánrepülőgépes charter légitársaság) és az Air Canada Rouge (charter légitársaság). Az Air Canada Vacations több mint 90 célállomásra kínál üdülési csomagokat. A légitársaság a regionális partnereivel együtt átlagosan naponta több mint 1613 menetrend szerinti járatot üzemeltetnek.
Története
Trans-Canada Air Lines (1937-1965) balra|bélyegkép|A TCA egyik Lockheed Model 14 Super Electra típusú repülőgépe a maltoni repülőtéren 1939-ben Az Air Canada elődjét, a Trans-Canada Air Lines-t (TCA) 1937. április 11-én egy szövetségi jogszabály értelmében hozták létre a Canadian National Railway (CNR) leányvállalataként. C. D. Howe közlekedésügyi miniszter vezetésével újonnan létrehozott Közlekedési Minisztérium egy kormányzati irányítás alatt álló légitársaságot kívánt létrehozni, amely összekötné az Atlanti-óceán partján fekvő városokat a Csendes-óceán partján található városokkal. 5 millió dollárból két Lockheed Model 10 Electrát és egy Boeing Stearman kétfedelű repülőgépet vásároltak a Canadian Airways-től, és tapasztalt légitársasági vezetőket hoztak a United Airlines-tól és az American Airlines-tól.
Az első utasszállító járatok 1937. szeptember 1-jén indultak, Vancouverből Seattle-be, oda vissza 14,20 dollárért. 1938. július 1-jén a TCA felvette az első légiutaskísérőiket. Montréal és Vancouver között 1939. április 1-jén indultak el a transzkontinentális járatok 12 Lockheed Model 14 Super Electrával és hat Lockheed Model 18 Lodestarral. 1940 januárjára a légitársaságnak 579 munkavállalója volt.
A Canadian Pacific Airlines (CP Air) 1942-ben azt javasolta hogy egyesüljenek a TCA-val. Miniszterelnök William Lyon Mckanzie King elutasította a javaslatot, és törvényt hozott, amely a TCA-t határozta meg az egyetlen olyan légitársaságnak Kanadában, amely transzkontinentális járatokat üzemeltethet. A második világháború után a légi közlekedés növekedésével a CP Air egy transzkontinentális és néhány nemzetközi útvonalat kapott.
Eredetileg a légitársaságnak Winnipegben volt a székhelye, ahol a nemzeti repülőgépkarbantartó bázis is működött, de 1949-ben a kormány a TCA központját Montréalba helyezte át; később a repülőgépkarbantartó bázis is keletebbre költözött. A ReserVec 1953-as kifejlesztésével a TCA lett az első a világon, amely távoli terminálokkal ellátott számítógépes foglalási rendszert használt.
Névváltoztatás és a korai évek (1965-1990) 1964-re a TCA Kanad nemzeti légitársaságává nőtte ki magát, és 1964-ben Jean Chrétien egy magánjellegű törvényjavaslatot nyújtott be, ami azt javasolta, hogy a légitársaság nevét Trans-Canada Air Lines-ról Air Canadára változtassák, amelyet a TCA sokáig a francia nyelvű elnevezéseként használt. Ez a törvényjavaslat elbukott, de később újra benyújtották és el is fogadták, ezzel a névváltoztatás 1965. január 1-jén lépett hatályba. II. Erzsébet brit királynő, Kanada uralkodó királynője az első olyan repülőgépen utazott, amely az Air Canada nevét és festését viselte, amikor 1964-es kanadai körútja végén az Egyesült Királyságba indult.
Az 1970-es években a kormányzati szabályozások biztosították az Air Canada előnyét a belföldi légitársaságokkal és a rivális CP Airrel szemben. A rövidtávú légitársaságokat az öt régió egyikére korlátozták, és nem versenyezhettek közvetlenül az Air Canadával és a CP Airrel. A CP Air az interkontinentális járatokon elérte a kapacitáskorlátját, a belföldi járatokon pedig korlátozva volt. Az Air Canada viteldíjait is a kormány szabályozta. balra|bélyegkép|Az Air Canada Boeing 767-200-as repülőgépe az 1964-től 1992-ig tartó festésében 1976-ban, a CNR átszervezésével az Air Canada is egy független állami vállalat lett. Az 1978-as Air Canada Act biztosította, hogy az Air Canada egyenlőbb feltételek mellett versenyezzen a regionális légitársaságokkal és a CP Airrel, illetve a megszüntette a kormány közvetlen ellenőrzését az Air Canada útvonalai, viteldíjai és szolgáltatásai felett. A törvény a Canadian National Railway tulajdonjogát is átruházta a kormány egyik leányvállalatára. A kanadai légiközlekedési piac liberalizációja az 1987-es National Transport Act értelmében hivatalosan megnyitotta a kanadai légiközlekedési piacot az egyenlő verseny előtt. A légitársaság a flottájának bővítése során Boeing 727-es, Boeing 747-es és Lockheed Tristar típusú repülőgépeket vásárolt. 1978-ban az Air Canada felvette Judy Cameron-t, így ő lett az első női pilóta akit felvettek egy nagyobb kanadai légitársasághoz.
Mivel az új flottára fordított kiadások meghaladták a bevételeket, az Air Canada vezetői jelezték, hogy a légitársaságnak további tőkére lesz szüksége a flotta modernizációjának finanszírozásához. 1985-re a kanadai kormány hajlandóságot mutatott a Canadian National Railway és az Air Canada privatizálására. 1988-ban az Air Canadát privatizálták, és a légitársaság részvényeinek 43%-át a nyilvános piacon értékesítették, a részvények első nyilvános kibocsátása még annak az évnek az októberében befejeződött. Ekkorra a rivális CP Airből Canadian Airlines International lett, miután a Pacific Western Airlines felvásárolta. 1987. december 7-én az Air Canada lett az első légitársaság a világon, amely az egész flottájára kiterjedő nemdohányzó szabályt vezetett be. 1989-ben a légitársaságot teljes egészében privatizálták. A sikeres privatizációt Pierre J. Janniot vezérigazgató vezette. Az ehhez kapcsolódó kiterjedt kommunikációs tevékenységet Claude I. Taylor nem ügyvezető igazgató segítette. bélyegkép|Egy Air Canada Airbus A340-300-as a Star Alliance színeiben 1997-ben. Az Air Canada alapító tagja volt az 1997-ben létrehozott légiszövetségnek.
Stratégiai változtatások (1990-es évek) Az 1990-es évek elején az Air Canada pénzügyi nehézségekkel szembesült, amikor az Öbölháborút követően a légiközlekedési ágazat visszaesett. Válaszul a légitársaság átszervezte a vezetőségét, és a Delta Air Lines korábbi vezetőjét, Hollis L. Harrist vette fel a vezérigazgatójának. Harris átszervezte a légitársaság működését, csökkentette a vezetői pozíciók számát, a légitársaság székhelyét a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtérre költöztette, és 1992-ben eladta a légitársaság enRoute nevű kártyaüzletét a Diners Clubnak. 1994-re az Air Canada újra nyereséges lett. Ugyanebben az évben a légitársaság elnyerte a lehetőséget hogy járatokat indíthasson Kanadából a japán Oszakában található új Kanszai nemzetközi repülőtérre.
1995-ben az Air Canada, kihasználva az új nyílt égbolt egyezményt az USA és Kanada között, a légitársaság 30 új, határokon átnyúló útvonallal bővítette kínálatát. 1997 májusában az Air Canada a Star Alliance alapító tagja lett, és a légitársaság a szövetség többi tagjával is közös üzemeltetésű járatokat indított. Az 1990-es évek második felében a légitársaság folyamatosan nyereséges volt, az 1997 és 1999 közötti időszakban összesen 1 milliárd dollárt termelt.
1998. szeptember 2-án az Air Canada pilótái elkezdték a vállalat első sztrájkját, magasabb béreket követelve. 1999 végén a kanadai kormány enyhített néhány légiközlekedési szabályozáson, amelynek a célja a kanadai légiközlekedési ágazat megerősítése volt. Abban az évben az American Airlines a kanadai Onex Corp. pénzügyi vállalattal közösen egy felvásárlási ajánlatot tett a gyengélkedő riválisára, a Canadian Airlines-ra és az Air Canadára, ami arra ösztönözte az Air Canadát, hogy egy konkurens ajánlatot tegyen a legnagyobb riválisára. bélyegkép|Egy Boeing 737-275-ös, az Air Canada-Canadian Airlines hibrid festésében. Az utóbbi légitársaságot 2001-ben felvásárolta az Air Canada.
Összeolvadás és átszerveződés (2000-es évek) 2001 januárjában az Air Canada felvásárolta Kanada második legnagyobb légitársaságát, a Canadian Airlines-t, egyesítve a két légitársaság tevékenységét a 21. század első évtizedében. A létrejött légitársaság a világ tizenkettedik legnagyobb légitársaságává vált. Amikor az Air Canada hozzáférést szerzett korábbi riválisának pénzügyi adataihoz, az Air Canada vezetői rájöttek, hogy a Canadian Airlines rosszabb pénzügyi helyzetben van, mint azt korábban gondolták. Egy gyorsított egyesítési stratégiát követtek, de 2000 nyarán az egyesítési erőfeszítések járatkésésekhez, poggyászproblémákhoz és egyéb gondokhoz vezettek. A szolgáltatásaik azonban javultak, miután az Air Canada vezetői megígérték, hogy 2001 januárjára jobb lesz a helyzet. A légitársaságnak szembe kellett néznie a globális légiközlekedési piac visszaesésével és a megnövekedett piaci versennyel, így 2001-ben és 2002-ben is veszteségeket könyvelt el a légitársaság.
Csőd és átszerveződés bélyegkép|Az Air Canada Boeing 767-200-as repülőgépe Mivel az Air Canada minden pénzét elhasználta arra, hogy megakadályozza a Canadian Airlines felvásárlását, szinte az összes beszállítójával kötött visszterhes szerződésekkel terhelte meg magát. Ennek eredményeképpen 2003. április 1-jén az Air Canada a Companies' Creditor Arrangement Act alapján védelmet kért, amelyből 18 hónappal később, 2004. szeptember 30-án került ki. A csődvédelem ideje alatt a vállalatra két ajánlat is érkezett, az egyik a Cerberus Capital Managementtől a másik Victor Li részéről. A Cerberus ajánlatában Brian Mulroney volt kanadai miniszterelnök lett volna a vezérigazgató, akit a Cerberus nemzetközi tanácsató testületének elnöke, Dan Quayle, az Egyesült Államok volt alelnöke toborzott volna. A Cerberus ajánlatát azért utasították el, mert a cég hírhedt volt arról, hogy megváltoztatja a meglévő munkavállalói nyugdíjmegállapodásokat, amit a CAW határozottan ellenzett. Az Air Canada először Victor Li Trinity Time Investments vállalatát választotta, amely eredetileg vétójogot és a vezérigazgatói pozíciót kérte cserébe azért, hogy 650 millió dollárt fektessen bele a légitársaságba. Li, aki kanadai-hongkongi kettős állampolgársággal rendelkezik, később változtatásokat követelt a nyugdíjtervben (ami nem szerepelt az eredeti felvásárlási ajánlatában), de mivel a szakszervezetek nem voltak hajlandóak engedni ebből, ezért az ajánlatot visszavonták.