A Duna–Drávai Vasút Részvénytársaság egy magyar vasúttársaság volt Somogy és Tolna vármegyékben a 19. század végén. Története A konzorcium somogyi megbízottja Somsich Imre és Bittó István, a tolnai megbízottja Bartal György és Perczel Béla volt. A konzorcium vállalta a Zákány-Dombóvár vonal megépítését és üzembe helyezését két éven belül, a Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalét három éven belül, amit időben teljesített is. A zákányi vonal 1872-ben, a bátaszéki 1873-ban nyílt meg.
Az építkezés fővállalkozója a bécsi Springer-bankárház volt. Mintául a Miskolc–Bánrévei vasútvonalat vették, mind az állomások külső és belső megjelenésében, mind a vasúti átjárók és biztosítóberendezések kialakításában és működtetésében.
A vonal veszteségeit és megítélését rendkívüli módon javította az 1882-ben megnyitott Budapest–Pécs-vasútvonal, amely összeköttetést is biztosított a Zákány-Zágráb államvasúti vonalhoz is. Ekkor Dombóvár nevű megállóját Ó-Dombóvárra változtatták, hogy megkülönböztessék a másik vasúttársaság Újdombóváron nyitott állomásától. Ez a két állomás ma Dombóvár alsó vasútállomás (Ó-Dombóvár) és Dombóvár vasútállomás (Újdombóvár).
1884. január 1-jei hatállyal az állam megvásárolta és teljes egészében beolvasztotta a Magyar Királyi Államvasutakba.
Vasútvonalai Az egyes szakaszok megnyitásának időpontjaiSzakaszÁtadás időpontja Zákány-Dombóvár (MÁV 41) 1872. augusztus 14. Dombóvár-Bátaszék (MÁV 50) 1873. július 20. Források Élet Óban, iho.hu, 2016. szeptember 4. (Hozzáférés: 2021. október 13.)
Kategória:Egykori magyarországi vasúttársaságok Kategória:Vasúttársaságok az Osztrák-Magyar Monarchia területén