A rétegnyelv terminusnak a magyar nyelvészetben alapvetően két jelentése van: Bizonyos társadalmi rétegeknek a csoportnyelvekhez hasonló (de a csoportnyelveknél szélesebb társadalmi körben használt) nyelvváltozata, amely általában csak a szókincs egy kis részében tér el a köznyelvtől (Ilyen a munkások nyelve, az ifjúság nyelve és hasonló nyelvváltozatok.) Az irodalmi nyelv és a nyelvjárások összefoglaló megnevezése. Ebben az értelemben a rétegnyelvek a lektusokhoz hasonlóan nemcsak szókincsből állnak, hanem önálló grammatikai jellemzőik is vannak.
A szociolingvisztika terminusai közül a regiszternek és a szociolektusnak szokták megfeleltetni, bár ezekkel nem teljesen azonos fogalmat takar.
Források A magyar stilisztika útja. Sajtó alá rendezte, a lexikont írta és a bibliográfiát összeállította Szathmári István. Budapest, 1961. Bárczi Géza: Bevezetés a nyelvtudományba. Budapest, 1953. Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák (avagy a nyelv antropológiája). Bp., 2004. Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. Világirodalmi lexikon. XI. kötet. Főszerk. Király István. Budapest, 1989.
Kategória:Nyelvváltozatok