Latinos névformában Konfuciusz (eredeti latinos formában: Confucius), kínaiul: 孔夫子; hangsúlyjelekkel: Kǒng Fūzǐ, "Kong mester"; vagy 孔子, azaz Kǒngzǐ; ezt magyarosítva: Kung Fu-ce ill. Kung-ce) a történelem legjelentősebb filozófusainak egyike. A hagyomány szerint i. e. 551-től i. e. 479-ig élt Kína keleti részén, Lu fejedelemségében (a mai tartomány). Bölcseleteit a Beszélgetések és mondások című mű tartalmazza, amelyet tanítványai, illetve azok követői jegyeztek le. Konfuciusz alapította meg az „írástudók iskoláját” ( 儒家), amit Nyugaton konfuciánus iskolaként ismernek. Tanításai a kínai kultúra és gondolkodás alapjává váltak. Filozófiájának hatása mind a mai napig töretlenül meghatározó szerepet játszik egész Kelet- és Délkelet-Ázsiában. De bölcselete ma már nemcsak ezeken a területeken éli egyre erősödő reneszánszát, hanem az egész világon mind többen fordulnak elismeréssel életműve felé.

Konfuciusz neve

Az eredeti név

Konfuciusz családneve: (Kǒng 孔); utóneve: (Qiū 丘); adott neve: (Zhòngní 仲尼). Tiszteleti neve: (孔子), azaz mester, vagy csak röviden ce (子): 'mester'. Habár a ('mester') tiszteleti utótag ott szerepel a legtöbb -kori filozófus nevében (, , stb.), a „Mester” (), illetve „a Mester mondotta” () mindig Konfuciuszra, illetve az őáltala mondott bölcseletekre vonatkozik. A (: Kǒng Fūzǐ 孔夫子) névváltozat csak évszázadokkal halála után keletkezett – élete során ezt a formát soha nem használták. Jelentése: tanító-mester. A modern kínai nyelvhasználatban a közbeékelődő fu (夫) tagot általában nem használják, csak a alakot.

A kínai hagyomány szerint Konfuciusz a hatalmát elvesztő, családnevet felvett -dinasztia uralkodócsaládjának leszármazottja.

A név magyar átírása A név helyes magyar átírása: Konfuciusz, a jelenlegi magyar helyesírási szabályzat ezt a változatot preferálja.Az AkH 12. kiadásának szójegyzéke már így tartalmazza (360 o.), míg féllatinos Konfucius alakban szerepel az OH. korábbi kötetében (944 o.) A tudományos sinológia is a Konfuciusz formát használja, és ezt alkalmazzák a gyakorlatban más helyeken is (pl.: Konfuciusz Intézet). A megnevezést a Kínában tevékenykedő első jezsuita szerzetesek ültették át latinos alakba mint Confucius (a hagyomány szerint a latinosított formát az olasz Matteo Ricci alkotta).

Posztumusz tiszteleti nevek

Miután Konfuciusz tanai, államelmélete a hivatalos állami ideológiává váltak az évszázadok során, több tiszteleti nevet is adományoztak neki a különböző kínai császárok: i. e. 1. század, Han-kor: „Nagyrabecsült és fennenhirdetett Ni Úr” (褒成宣尼公 bāo chéng xuān ní gōng); 16. század, Ming-kor: „A legnagyobb bölcs – első tanító” (至聖先師 zhì shèng xiān shī); valamint: „Tízezernyi nemzedék tanítói példaképe” (萬世師表 mò shì shī biǎo).

Élete

Forráskritika Konfuciusz életének áttekintésekor külön kell választani a legendákat a tényektől. Sajnos tényszerű adat igen kevés maradt fent. A leghitelesebb forrás a Beszélgetések és mondások, amely Konfuciusz bölcseleteit tartalmazza. Ebben sok helyen bukkan fel a Mester alakja – ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a róla szóló történetek szimbolikusak-e, vagy egy-egy valóban megtörtént eseményt írnak le. A második forrás, mely nem sokkal Konfuciusz halála után íródott, a (孔子家語), vagyis a „Kung család története”. Itt már sok legendás elem is belekerül az elbeszélések fonalába, ezen túl pedig továbbra is sok történetnek inkább szimbolikus jelentése van, a tanítások egyfajta példázataiként szerepelnek. A későbbi írásokban Konfuciuszt gyakran a történet hitelességét alátámasztandó szerepeltették. A harmadik és egyben legfontosabb forrás A történetíró feljegyzései – Kína első történetírója, alkotása, ami i. e. 86 körül íródott. Ennek a 47. fejezetében részletes és kronológiailag folyamatos biográfia olvasható Konfuciuszról. Az e három művön kívül minden egyéb forrás leginkább legendáknak tekinthető – Konfuciusz életére valós relevancia nélkül.

Tények

Konfuciusz i. e. 551–479 között élt. Lu fejedelemségben született, a mai Kína tartományának déli részén, egy (陬) nevű kisvárosban, ám később szüleivel a fejedelemség központjába, ba (曲阜) költöztek, ahol élete végéig lakott. Gyermekkorában szegénységben élt. Szorgalmának és kötelességtudásának köszönhetően viszonylag fiatalon hivatalt kapott Lu (鲁) fejedelemségben. Később iskolát alapított, ahol nemcsak saját filozófiáját, hanem a kor általános műveltségéhez elengedhetetlen ismereteket is oktatott az ország minden tájáról köré gyűlt növendékeknek. A fejedelemség belpolitikai viszályai miatt azonban ötvenes éveinek derekán száműzetésbe kényszerült, és tizenhárom évig fejedelemségről fejedelemségre vándorolt leghűségesebb tanítványaival. Halála előtt három évvel térhetett csak vissza hazájába, Lu-ba. „Konfuciusz volt az első ember a kínai történelemben, akinek magántanítóként már számos tanítványa volt.”Fung Yu-lan. A kínai filozófia rövid története. Budapest: Osiris Kiadó, 2003. 68. o. Életében nem írt semmit, csak szóban oktatott. Mindent, mit róla tudunk, tanítványai, illetve tanítványainak tanítványai jegyeztek le. Magánéletéről még kevesebb tény tudható: Nős volt és legalább két gyermek édesapja. Fia: (孔鯉). A Li jelentése „ponty”. Lánya neve nem ismert. Egyes feljegyzések szerint két lánya volt, de az egyik valószínűleg bátyja (féltestvére) lányára vonatkozik, akit ő nevelt – idősebb fiútestvére, ugyanis egy pontosabban meg nem nevezett fogyatékossága miatt nem nevelhette lányát.

Legendák

Ősei Konfuciusz ősei származásukat a -kort megelőző -dinasztia királyi házáig vezették vissza. A családnév az i. e. 8. század végén kerül először említésre a krónikákban. A család eredetileg államban élt, de egy konfliktus miatt menekülniük kellett és Lu fejedelemségben telepedtek le. Konfuciusz apja, (叔梁紇) vagy (孔紇) már csak névleg hordozta a nemesi rangot. Katonatisztként szolgált a fejedelem seregében, s bár hőstetteiről több óda is megemlékezik, családjának csak szerény életkörülményeket tudott biztosítani. Első házasságából kilenc lánya született, valamint egy fiú (), aki azonban valamilyen betegségben szenvedett, ezért időskorában újranősült, hogy a család nevét továbbörökítő fiúgyermekről gondoskodjon. Konfuciusz édesanyja, (徵在) a (颜) családból származott.

Születése és ifjúkora

Konfuciusz születési dátuma a hagyomány szerint szeptember 28. − ez a dátum azonban bizonyosan nem fedi a valóságot, minthogy semmilyen hiteles dokumentum nincs ennek alátámasztására. Édesanyja, a hagyomány szerint a Ni hegy lábánál szülte meg fiát – innen kapta Konfuciusz a „Ni” nevet. Hároméves volt, mikor elveszítette idős édesapját, melynek következtében a család anyagi helyzete drámaian rosszabbra fordult. Gyermekként kedvenc játéka a szertartási edények rendezgetése, illetve a felnőttek ünnepi rituáléinak imitálása volt. A család szegénysége dacára társadalmilag „írástudóknak” ( 士) számítottak. Az „írástudók” a közemberek és a nemesek között helyezkedtek el, egyfajta értelmiségi rétegként, mely lehetővé tette, hogy az ifjú Konfuciusz tanulmányokat folytasson. A Lun jü-ből megtudhatjuk, hogy nem voltak tanárai, tehát nagy valószínűséggel saját maga, autodidakta módon tanult – ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy édesanyjának nem is lett volna anyagi lehetősége, hogy taníttassa gyermekét. Konfuciusz éleseszűsége és szorgalma azonban kárpótolta hátrányos helyzetét és igen hamar kiterjedt tudásra tett szert.

Felnőttkora a vándorlásig

Konfuciusz 19 éves korában nősült meg, felesége neve (亓官) volt. Huszonhárom évesen veszítette el édesanyját. Kezdetben kisebb írástudói munkaköröket látott el: jellemzően a mezőgazdasági tevékenységek során felmerülő könyvelési feladatokat, feljegyzéseket és számításokat végezte. A hivatalnoki ranglétrán egyre feljebb lépve végül igazságügy- miniszterré nevezte ki Lu állam vezetője. Ezt a feladatkört olyan jól végezte, hogy az egész fejedelemségre kiható fejlődést idézett elő. Az ország megerősödése azonban irigységet váltott ki a szomszédos fejedelemség (齐) vezetőiből, mely állam Lu legnagyobb vetélytársa volt. A fejlődés megfékezésére nem hadsereget küldtek Lu ellen, hanem ajándékokkal megrakott szekereket, lovakat és elsősorban 80 gyönyörű táncosnőt, akik Lu vezetőit, élükön a herceggel annyira elkápráztatták, hogy több napig (hétig) egyáltalán nem foglalkoztak az államügyekkel. A hagyomány szerint ez volt az az ok, amiért Konfuciusz önkéntes száműzetésbe vonult: lemondott pozíciójáról és elhagyta hazáját. Vele tartottak leghűségesebb tanítványai is.

Vándorlása 220px|bélyegkép|jobbra|Konfuciusz sírja Konfuciusz 56 éves volt, mikor megkezdte 13 évig tartó vándorlását, melynek során számos Lu-val szomszédos fejedelemséget meglátogatott, de legtöbbet államban (卫) időzött. A Lun jü-ben számos történetet olvashatunk ebből az időszakból. Ennek ellenére a vándorlását elmesélő történetek is inkább tekinthetők szimbolikusnak, mint tényszerűnek. Nem tudhatjuk, hogy a valós történeteket ábrázolták úgy, hogy szimbolikus jelentésük is legyen, vagy fordítva: a szimbolikus történeteket írták le úgy, mintha Konfuciusszal történt volna meg. A legtöbb apokrif történet is e hosszú vándorlás egy-egy epizódját mutatja be. Egy profetikus tanító kvázi archetipikus zarándokútját láthatjuk, mely majd minden későbbi nagy tanító, próféta életútjában megjelenik: az aktuális hatalmi réteg által eltaszított mester kálváriája, egyedüli küzdelme, mely látszólag kudarcba fullad, de az emberek szimpátiáját végül is megnyerve hosszú távon diadalmaskodik.

Időskora és halála

A krónika szerint 68 éves korában tért vissza Lu fejedelemségbe. A hazatérésben az addigra befolyásos posztokat betöltő tanítványai segítették. Életének utolsó három évében már nem töltött be hivatalt. Minden idejét iskolája megszervezésének, tanítványainak és könyvtárának rendezésére szentelte. 72 éves korában hunyt el.

Tanítása

Legendák és tények

Csakúgy, mint életrajzával kapcsolatban, tanításai vizsgálatakor is el kell választani a valóban Konfuciusz eszmeiségét tükröző tanításokat azoktól, amiket a későbbi korok gondolkodói tulajdonítottak neki, főleg azon indokból, hogy saját írásaiknak nagyobb hitelességet, és ezáltal elismertséget szerezzenek. A ma ismert ókori művek között egy sincs, amit bizonyíthatóan Konfuciusz írt volna. Valószínűleg élete során semmit nem írt, csak szóban oktatott. Egyetlen olyan mű van, mely tanításait valószínűleg hűen tükrözi: a Lun jü. Ebben a műben nagyjából ötszáz különálló beszélgetés és mondás található, melyeket a tanítványok gyűjtöttek össze mesterük halálát követően, és vagy ők, vagy a tanítványok következő generációja jegyzett le. Nem tudhatjuk bizonyosan azt sem, hogy a Lun jü-ben foglaltak közül mi az, amit Konfuciusz saját maga indított útjára, mi az, amit már ő is korábbi tanításokból vett át és mi az, amit esetleg tanítványai gondoltak tovább. Mindazonáltal a Lun jü-t egy egységes műnek kell tekinteni, ami nem csak a leghűbb, de az egyedüli forrása Konfuciusz filozófiájának. Ezen kívül minden egyéb mű, amit bár Konfuciusznak tulajdonítanak, nem az ő, hanem az azt írók gondolatait tükrözi.

A konfuciuszi filozófia alapfogalmai

Konfuciusz filozófiája számos „alapfogalomra” épül. A legfontosabb ilyen alapfogalmak: a helyes út (tao) (道 ), az erények (德 ), a tradíciók (禮 li), az igazság, igazságosság (義 ), a kötelességtudat (忠 ), az empátia gyakorlata (恕 shu), a becsületesség, szavahihetőség (信 ), a bátorság (勇 ), a gyermeki szeretet (孝 ), az éberség (仁 ), a harmónia (和 ),