Az SM U 9A hajónév előtt álló két betű (SM; S. M. ) a német Seiner Majestät rövidítése. Jelentése az U-betűvel kiegészülve: Őfelsége Tengeralattjárója. a Német Császári Haditengerészet egyik petróleum-elektromos hajtású tengeralattjárója volt az első világháború idején. Ez az egység volt egy négy hajóból álló osztály névadója (U 9-osztály), melyhez az U 10, az U 11 és az U 12 tartozott még.

Ezen a tengeralattjárón sikerült először alámerülve újratölteni a torpedóvetőcsöveket 1914 júliusában és Otto Weddigen sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt ez a tengeralattjáró süllyesztette el 1914. szeptember 22-én a brit Aboukir, Hogue és Cressy páncélos cirkálókat a holland partok közelében, mely akciót a tengeralattjárók által elért egyik legnagyobb hadi sikerként tartanak számon. Az eset után a világ összes haditengerészeténél újraértékelték a tengeralattjárók alkalmazhatóságát. Az U 9 a háború alatt öt ellenséges hadihajót süllyesztett el, többet, mint bármelyik más tengeralattjáró a konfliktus alatt.

A háború második felében kiképzési célokra alkalmazott U 9-et Nagy-Britanniának adták át a háború után, ahol hamarosan lebontották.

Technikai leírás A kettős hajótestű, nyílt tengeri használatra épült tengeralattjáró hossza , szélessége , merülése , vízkiszorítása a felszínen , alámerülve , a nyomásálló test átmérője volt. A legnagyobb merülési mélysége volt és 50-90 másodperc alatt tudott eddig a mélységig eljutni.

Meghajtásáról a felszínen két nyolchengeres és két hathengeres, kétütemű Körtling petróleummotor, a víz alatt két Siemens-Schückert kettős működésű elektromotor és további kettő elektromotor gondoskodott.

A petróleummotorok teljesítménye , az elektromotorok teljesítménye volt, amikkel a felszínen , víz alatt volt a csúcssebessége.

A tengeralattjáró orrában és tatjában két-két torpedóvetőcsővel rendelkezett és hat torpedót tudott magával vinni. A háború előtti fegyverzetéhez tartozott még egy géppuska, ami mellé a háború kitörésekor kapott egy 3,7 cm űrméretű Hotchkiss gépágyút is. 1915-ben egy 5 cm-es löveget is kapott ezek mellé. Az 1916-os modernizálásakor két aknarakó sínt is kapott és 12 akna szállítására lett alkalmas. Az aknarakó felszereléseit 1916 decemberében eltávolították. A hajón 4 tiszt és 31 sorállományú teljesített szolgálatot.

Szolgálata Az U 9-et az osztályának első egységeként 1908. július 15-én rendelték meg és a Kaiserliche Werft Danzigban lévő hajógyára építette meg. A vízrebocsátására 1910. február 22-én került sor és 1910. április 18-án adták át az elkészült hajót a haditengerészetnek. 1914. július 16-án az U 9 volt az első tengeralattjáró, melynek legénységének sikerült alámerült állapotban újratöltenie a torpedóvető csöveket.

Az első világháború kitörésekor, 1914. augusztus 1-én új parancsnokot kapott Otto Weddigen sorhajóhadnagy személyében. A tengeralattjáró vele érte el a legnagyobb sikerét a második bevetése alkalmával, 1914. szeptember 22-én (Lásd: 1914. szeptember 22-ei ütközet). Eredetileg Angliából Franciaországba tartó csapatszállító hajók ellen küldték ki a La Manche irányába, de út közben a rombolók biztosítása nélkül hajózó brit 7. cirkálóraj három óvatlanul haladó páncélos cirkálóját észlelte és támadást intézett ellenük. Mintegy 90 perc leforgása alatt mind a hármat (Aboukirt, Hogue, Cressy) elsüllyesztette a hat torpedójának felhasználásával Hoek van Hollandtól 50 km távolságra északra. Ezt tartják minden idők egyik legsikeresebb tengeralattjáró-akciójának. A brit admiralitás berkein belül eddig a tengeralattjárókat egyszerű játékszereknek tekintették, de ezután már senki nem volt ilyen véleménnyel róluk. A brit hajók legénységéből 1459 fő életét veszítette, 837 hajótöröttet az arra járó holland és brit kereskedelmi hajók mentettek ki.

A következő bevetése alkalmával október 15-én Aberdeen előtt a brit Hawke védett cirkálót süllyesztette el. Ezúttal magát a tengeralattjárót is kitüntették olyan formában, hogy tornyán egy felfestett Vaskeresztet viselhetett. Ebben a megtiszteltetésben egyedül az Emden II könnyűcirkáló (kiscirkáló) részesült, mely elődjének, az Emdennek az Indiai-óceánon nyújtott teljesítménye után viselhette az orrára festett Vaskeresztet.

1915. január 12-én Otto Weddigent az eddigi első őrtiszt, Johannes Spieß váltotta a tengeralattjáró parancsnokaként, akivel a tengeralattjáró 10 kisebb halászhajót és két gőzhajót süllyesztett el az Északi-tengeren május első napjaiban. 1915. július 7-ével áthelyezték a Balti-tengerre, ahol aknarakóvá építették át. Az U 9 augusztus folyamán már itt, a Worms sziget közelében süllyesztette el a brit Serbino gőzhajót torpedóval.SS Serbino (+1915) a Wrecksite.eu oldalon 1915. november 5-én egy orosz aknakeresőt süllyesztett el, ami az ötödik hadihajó volt, amit megsemmisített. Spieß a tengeralattjárót 1916. április 19-ig parancsnokolta. Ezután iskolahajóként alkalmazták Kielben a háború végéig. A háború végén, 1918. november 26-án Nagy-Britanniának adták át és 1919-ben a Lancaschire-beli Morecambe-ben lebontották.

Szolgálata alatt az U 9 hét bevetést teljesített és ezek során öt hadihajót ( vízkiszorítással) és 13 kereskedelmi hajót ( hajótérrel) süllyesztett el. Az első világháború alatt egyetlen más tengeralattjáró sem süllyesztett el ilyen sok hadihajót.

Az U 9 sikerei bélyegkép|jobbra|300px|Az U 9 bevetésre indul

IdőpontHajónévHovatartozásBRT / tA kereskedelmi hajók mérete a hajóterük (BRT), a hadihajók a vízkiszorításuk (t) alapján szerepelnek a táblázatban.EredményU 9 (Uboat.net)1914. szeptember 22.Aboukir40pxelsüllyesztve1914. szeptember 22.Hogue40px elsüllyesztve1914. szeptember 22.Cressy40px elsüllyesztve1914. október 15.Hawke40px elsüllyesztve1915. május 3.Bob White40px elsüllyesztve1915. május 3.Coquet40px elsüllyesztve1915. május 3.Hector40px elsüllyesztve1915. május 3.Hero40px elsüllyesztve1915. május 3.Iolanthe40px elsüllyesztve1915. május 3.Northward Ho40px elsüllyesztve1915. május 3.Progress40px elsüllyesztve1915. május 4.Rugby40px elsüllyesztve1915. május 5.Straton40px elsüllyesztve1915. május 6.Merrie Islington40px elsüllyesztve1915. május 8.Don40px elsüllyesztve1915. május 8.Queen Wilhelmina40px elsüllyesztve1915. augusztus 16.Serbino40px elsüllyesztve1915. november 5.Dagö (n.4)40px elsüllyesztve

Megjegyzések

Jegyzetek

Fordítás

Irodalom Német nyelvű szócikk forrásai Johannes Spieß: Sechs Jahre U-Bootfahrten. R. Hobbing, Berlin 1925. Johannes Spieß: U-Boot-Abenteuer. 6 Jahre U-Boot-Fahrten. Verlag Tradition Kolk, Berlin 1932 (Unter dem Stahlhelm 6, ), (Neubearbeitete Auflage: Wir jagten Panzerkreuzer. Kriegsabenteuer eines U-Boot-Offiziers. Steiniger, Berlin 1938). Bodo Herzog, Günter Schomaekers: Ritter der Tiefe, graue Wölfe. Die erfolgreichsten U-Bootkommandanten der Welt. 2. bővített kiadás, Verlag Welsermühl, Wels u. a. 1976, . Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Lizenzausgabe. Pawlak Verlag, Herrsching 1990, .

Angol nyelvű szócikk forrásai

Fitzsimons, Bernard, ed. The Illustrated Encyclopedia of 20th Century Weapons and Warfare, "U-Boats (1905–18), Volume 23, p. 2534. London: Phoebus Publishing, 1978. *

Linkek

Az U 9 az Uboat.net oldalon (angol) Loss of HMS Aboukir, Hogue and Cressy (angol)

Kategória:Tengeralattjárók