A több X-es szavazás, tükörfordításban "elfogadó" vagy "jóváhagyó" szavazás (angolul approval voting), más néven támogatottsági szavazás vagy korlátlan szavazás egy olyan egygyőzteses választási rendszer, amelyben minden szavazó tetszőleges számú jelöltet választhat ("ikszelhet", „támogathat”, avagy „jóváhagyhat”), és az a jelölt lesz a győztes, akit a legtöbb szavazó választott.
Míg a relatív többségi szavazás során egy választó csak egy jelöltre szavazhat, így ez csak azt méri, hogy melyik jelölt hány szavazónak a kedvence, a több X-es szavazás a jelöltek támogatottságát méri, ugyanis minden jelöltről külön eldönthetik a szavazók, hogy támogatják-e. Minden jelöltre egy szavazó csak egyszer szavazhat. Ez megegyezik egy olyan pontozásos szavazással, amely során a szavazó minden jelöltet egy 0 vagy 1-es pontszámmal tud értékelni.
Áttekintés jobbra|bélyegkép| Az elfogadó szavazáson a választó tetszőleges számú jelöltre szavazhat. "Szavazzon tetszőleges számú jelöltre" A több X-es szavazólapokon a jelöltek nevei mellett jelölőnégyzetek találhatók, amik megjelöléseével lehet rájuk szavazni ("igen"/"támogatom"/"elfogadom"), üresen hagyva pedig nem szavazni az adott jelöltre ("nem"/"nem támogatom"). A szavazó tetszése szerint támogathat csak egy jelöltet, többet, vagy akár az összeset. Minden támogatás egyformán számít.
Minden jelölt támogatása külön kérdésként is értelmezhető: "Támogatja-e, hogy X személy betöltse ezt a tisztséget?" vagy "Alkalmasnak tartja Ön ezt a jelöltet a tisztségre?". Mindenki ugyanannyi szavazatot kap: jelöltenként egy szavazatot, amivel dönthet, hogy a jelölt mellett vagy ellene szavaz. A végső összesítés megmutatja, hogy hány szavazó támogatja az egyes jelölteket, és az a jelölt nyer, akit a legtöbb szavazó támogat.
Azok a szavazólapok, amelyeken a választó minden jelöltet azonosnak jelölt meg (akár igen, akár nem), gyakorlatilag nincsenek hatással a választás eredményére. Minden szavazólap két csoportra osztja a jelölteket: a támogatottak és a nem támogatottak (még akkor is ha az egyik üres halmaz). Egyik csoporton belül sem állít rangsort a szavazó a jelöltek között.
Használat
Jelenlegi Több X-es szavazást több helyen is használnak az Egyesült Államokban helyi választásokon.One of America’s Most Famous Towns Becomes First in the Nation to Adopt Approval Voting , accessed November 7, 2018
2018-ban Fargo (Észak-Dakota) elsőként vezetett be elfogadó szavazást az Egyesült Államokban városként. (A korábbi városi biztosi választási 2015 hatfelé oszlottak a szavazatok és csak egy 22%-kal nyerte a relatív többségi szavazást a győztes.) Az első választást 2020. június 9-én tartották, két városi biztos kiválasztásával. Mindkét nyertes több mint 50%-os jóváhagyást kapott, szavazólaponként átlagosan 2,3 jelöltre adtak elfogadó szavazatot a szavazók, és a szavazók 62%-a támogatta az elfogadó szavazásra való átállást. A jóváhagyó szavazás ellenzői közvélemény-kutatást végeztek annak tesztelésére, hogy a választók valóban taktikusan szavaztak-e a Burr-dilemma szerint. Azt találták, hogy azoknak a szavazóknak, akik csak egy jelöltre szavaztak (bullet voting) 30%-a tette stratégiai okokból miatt, míg 57% azért, mert ez volt az őszinte véleménye.
2020-ban a Missouri állambeli St. Louis is bevezette az elfogadó szavazást, pontosabban annak kétfordulós változatát (a két legjobban támogatott jelölt jut tovább a második fordulóba)
Történelmi
"Több X-es" szavazást használtak a pápai konklávékon 1294 és 1621 között, azzal a módosítással, hogy az eredményes választáshoz az egyik jelöltnek el kellett érnie a jelenlevők kétharmadának a támogatását, ellenkező esetben újabb fordulóra került sor. Ha több jelölt is több, mint kétharmados eredményt ért el, a forduló szintén eredménytelenül zárult. A 13. és 18. század között a Velencei Köztársaság többlépcsős eljárással választotta meg a Velencei Dózsát, amely eljárás véletlenszerű kiválasztást és szavazást is tartalmazott, lehetővé tette több jelölt támogatását, és minősített többségre volt szükség. A "több X-es" szavazást a görög parlamenti választásokon is használták, 1864 és 1923 között, mielőtt arányos képviseletre váltottak.
Politikai szervezetek és joghatóságok Az Oregoni Független Párt 2011-ben, 2012-ben, 2014-ben és 2016-ban a jóváhagyó szavazást használta a magánkézben tartott jelölési versenyeken. Oregon egy fúziósan szavazó állam, és a párt ezzel a módszerrel keresztjelölt törvényhozókat és tisztségviselőket választ az egész államban; a 2016-os elnökválasztási előválasztáson nem azonosítottak potenciális jelöltet, mivel egyetlen jelölt sem szerzett 32%-nál többet. A párt 2020-ban tért át a STAR szavazás használatára
A belső választásokon az Amerikai Szolidaritás Pártja, a texasi zöld pártok és az ohiói, a texasi és a coloradói, az amerikai modern pártok is használják. Whig párt, valamint a cseh és a német kalózpárt .
Egyéb szervezetek
A több X-es szavazást több tudós társaság is bevezette: a Társadalmi Választási és Jóléti Társaság (1992), a Mathematical Association of America (1986), az American Mathematical Society, az Institute of Management Sciences (1987). (jelenleg Institute for Operations Research and the Management Sciences), az American Statistical Association (1987), és az Institute of Electrical and Electronics Engineers (1987). Az IEEE igazgatótanácsa 2002-ben visszavonta a jóváhagyási szavazás alkalmazására vonatkozó döntését. Az IEEE ügyvezető igazgatója, Daniel J. Senese kijelentette, hogy a jóváhagyási szavazást elhagyták, mert "kevés tagunk használta, és úgy érezték, hogy már nincs rá szükség". Mivel ezen egyesületek egyike sem számol be eredményekről tagjainak és a nyilvánosságnak, nehéz értékelni Senese állítását, és azt, hogy ez más egyesületekre is igaz-e; Steven Brams elemzése az 1987-es Amerikai Matematikai Szövetség 5 jelöltes elnökválasztásáról azt mutatja, hogy a szavazók 79%-a egy jelöltre, 16%-a 2 jelöltre, 5%-a 3 jelöltre és 1%-a 4 jelöltre szavazott, és a győztes a 3924 szavazó közül 1267 (32%) jóváhagyását szerezte meg.
Hatásai A több X-es szavazás egyes szószólói amellett érvelnek, hogy a spoiler-hatás kiiktatásával/mérséklésével a több X-es szavazás növelné a választási részvételt és csökkentené a negatív kampányolást. A több X-es szavazás azonban nem minden választási reformer szerint a legjobb megoldás. Az amerikai FairVote (amely szervezet a rangsorolós módszerek mellett kampányol) álláspontja szerint a több X-es szavazásnak három fő hibája van: A több X-es szavazás egy olyan jelölt vereségét eredményezheti, aki abszolút többséget szerezne egy egy X-es választáson, egyben lehetővé teheti egy olyan jelölt győzelmét, aki se nem egy X-es, se nem többfordulós vagy azonnali többfordulós szavazás alatt sem nyerne, valamint, hogy taktikai szavazásra ösztönöz. Az első két „hibát” a több X-es szavazás hívei előnynek tekintik, mivel ez módszer szerintük így nagyobb eséllyel választ széleskörű vonzerővel bíró jelölteket, nem pedig olyanokat, amelyek csak egy szűkebb többségnek tetszenek. A több X-es módszer támogatói arra is felhívják a figyelmet, hogy bármely szavazási módszer taktikai szavazás alá esik kettőnél több jelölttel, amint arra Gibbard-Satterwaithe tétel is rámutat.
Egy tanulmány kimutatta, hogy a több X-es szavazás alatt nem ugyanazokat a jelölteket választották volna be (Chirac és Jean-Marie Le Pen) a 2002-es francia elnökválasztáson (az első fordulóban) – helyette Chirac és Jospin jutottak volna tovább. Le Pen nagyon nagy különbséggel, 82,2%-kal 17,8%-ra veszített a második fordulóban, ami annak a jele, hogy nem sikerült megtalálni két legtámogatottabb jelöltet. A több X-es szavazás második forduló nélkül a tanulmány szerint továbbra is Chiracot hozta volna ki győztesnek, de csak 36,7%-os jóváhagyási arány mellett, szemben Jospin 32,9%-ával. Le Pen ebben a tanulmányban 25,1%-ot kapott volna. A valódi előválasztáson az első három helyezett Chirac (19,9%), Le Pen (16,9%) és Jospin (16,2%) volt. A 2012-es francia elnökválasztás során végzett különféle „értékelő szavazási” módszerek (több X-es szavazás és pontozásos szavazás) tanulmányozása kimutatta, hogy az „egyesítő” jelöltek általában jobban, a polarizáló jelöltek pedig rosszabbul teljesítettek az értékelő szavazási módszerekkel, mint a többségi rendszerrel.
A Burr-dilemma általánosított változata vonatkozik a több X-es szavazásra, amikor két jelölt a szavazók ugyanazon alcsoportjához vonzódik. Bár az több X-es szavazás eltér a Burr dilemmában használt szavazási rendszertől, a több X-es szavazás továbbra is általános dilemmát hagyhat a jelölteknek és a szavazóknak, hogy versenyezzenek-e vagy együttműködjenek.
Míg a modern korban viszonylag kevés versenyen alapuló több X-es szavazás volt, ahol a taktikai szavazás valószínűbb, Brams azzal érvel, hogy az több X-es szavazás a gyakorlatban általában a Condorcet-győzteseket választja. A 2009-es dartmouthi kuratóriumi öregdiák-választáson az elfogadó szavazás alkalmazásának kritikusai az öregdiák szavazók elé terjesztették a végül sikeres visszavonást, azzal érvelve, hogy a rendszer nem a leginkább centrista jelölteket választotta meg. A Dartmouth szerkesztői közleménye szerint "Ha az öregdiák választók nem használják ki a jóváhagyási szavazási folyamat előnyeit, a három szükséges Alumni Tanács jelöltje hajlamos megosztani a többségi szavazatot, ami előnyhöz juttatja a petíciós jelölteket. Az Alumni Tanács jelöltjeinek számának csökkentésével és a hagyományosabb egyszemélyes, egyszavazatos rendszer bevezetésével a kuratóriumi választások demokratikusabbak lesznek, és jobban tükrözik öregdiákbázisunk vágyait."
Takitikai szavazás
Áttekintés A több X-es szavazás lehetővé teszi a választók számára, hogy mindazon jelöltekre szavazzanak, akiket elfogadhatónak tartanak, attól függetlenül, hogy mennyi jelölt van összesen, illetve mennyi jelöltet tartanak elfogadhatónak.
Több X-es szavazás esetében a taktikai szavazás szavazás eltér a rangsorolós módszereknél alkalmazható taktikáktól. Míg rangsorolás esetén jellemzően a sorrend megfordításával történik a taktikus szavazás (két alternatíva felcserélésével), a több X-es szavazásnál ilyenre általában nincs oka a szavazónak. Helyette, a szavazó az ún. jóváhagyási küszöbét tudja változtatni ("csúsztatni"). A választó dönti el, hogy mely jelölteknek adja ugyanazt a minősítést (azaz 1-est, ha támogatja vagy 0-st ha nem), még akkor is, ha egyébként az egyiket erősebben támogatná (preferálná), mint a másikat. Ez adott esetben hagyhat némi bizonytalanságot a szavazó számára, például abban, hogy támogassa-e a második kedvenc jelöltjét is, ha ha 3 vagy több jelölt van. A második kedvencre (is) szavazás azt jelentheti, hogy a választó rontja kedvencének esélyét is. Így a választó dönthet úgy, hogy taktikusan elcsúsztatja a jóváhagyási küszöbét, és hiába támogatná őszintén mindkét kedvencét, csak az elsőre szavaz, nehogy a második nyerjen. Ezt angolul bullet voting névvel illetik. Kompromisszumról akkor beszélünk, ha a választó egy további jelöltet hagy jóvá, aki egyébként a választó számára teljesen őszinte szavazás mellett inkább elfogadhatatlannak minősülne, csak hogy megakadályozza egy még rosszabb alternatíva nyerését.
A több X-es szavazás immunis más taktikákra, mint a kilökés és az eltemetés.
Szavazási rendszerek kritériumainak való megfelelés A legtöbb matematikai kritérium, amellyel a szavazási rendszereket összehasonlítják, a soros preferenciával rendelkező szavazók számára készült. Ebben az esetben a jóváhagyó szavazás megköveteli a szavazóktól, hogy további döntést hozzanak arról, hogy hol helyezzék el a jóváhagyási határt (lásd a fenti példákat). A döntés meghozatalának módjától függően a jóváhagyó szavazás különböző kritériumoknak felel meg.
Nincs végső felhatalmazás, hogy mely kritériumokat kell figyelembe venni, de a következők azok a kritériumok, amelyeket sok szavazási teoretikus elfogad és kívánatosnak tart: