Az Anstisia vitellina a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Geocrinia nembe tartozó faj.
Előfordulása
Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália állam legnyugatibb részén, a Leeuwin-Naturaliste gerinctől keletre, egy mindössze 6,3 km² es területen honos.AmphibiaWebTyler, M.J. (1997). The Action Plan for Australian Frogs. Wildlife Australia, Canberra, ACT.
Megjelenése
Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 25 mm-t.FrogID, Australian Museum Háta barna vagy világosszürke, hosszanti fekete foltokkal. Hasa élénk narancssárga. A karok és lábak alsó felülete rózsaszín-fehér, barna pöttyökkel. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.
Életmódja
A tél végétől nyárig szaporodik. A nőstény kis csomókban rakja le a petéket szárazföldön, növényzettel takart nedves tőzegtalajba, patakok közelében.Frogs of Australia Az ebihalak testhossza elérheti a 2 cm-t, barna színűek, fémes, élénk kék foltokkal. Soha nem úsznak a vízben, ehelyett a feltört zselében fejlődnek, és kizárólag saját szikanyaggal táplálkoznak. Körülbelül három hónap alatt fejlődnek békává.
Természetvédelmi helyzete
A vörös lista a sebezhető fajok között tartja nyilván. Több védett területen is megtalálható.
Mindössze hat populációja ismert.Roberts, D., Conroy, S., and Williams, K. (1999). Conservation status of frogs in Western Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 177-184. A Spearwood North és South populációjára 1992 és 1998 között,Driscoll, D.A. (1998). Genetic structure, metapopulation processes and evolution influence the conservation strategies for two endangered frog species. Biological Conservation, 83, 43-54.Driscoll, D.A. (1999). Genetic neighbourhood and effective population size for two endangered frogs. Biological Conservation, 88, 221-229. a Geo Ck-ra pedig 1993 és 1994 között állnak rendelkezésre populációbecslések. A párzó hímek becsült száma a három helyszínen körülbelül 30 és 160 egyed között változott. A Spearwoodban a populációk mérete a felmérési időszak alatt változott, és egyik helyen sem volt nyilvánvaló oka a csökkenésnek vagy a növekedésnek. 1994-ben a faj felnőtt egyedeinek maximális összlétszámát 2230 békára becsülték.Wardell-Johnson, G., Roberts, J.D., Driscoll, D., and Williams, K. (1995). Orange-bellied and White-bellied Frogs Recovery Plan. Wildlife Management Program No. 10, Department of Conservation and Land Management, Perth.
Nem ismeretes, hogy bármelyik populáció is kihalt volna, azonban az 1997-ben erdőtűzben leégett populációkat állapotuk felmérése érdekében jelenleg megfigyelés alatt tartják. Mind a hat ismert populáció állami tulajdonú erdőkben vagy természetvédelmi területeken fordul elő, és nem fenyegeti őket közvetlen veszély a fakitermelés vagy erdőirtás miatt. Az Anstisia vitellina fajt fenyegető potenciális veszélyek közé tartozik a nem megfelelő tűzvédelem és az elvadult házi sertések, azonban a faj egyetlen ismert populációjában sem volt bizonyíték sertések által okozott károsodásra.
A faj elterjedési területének egy részén tűzvédelmi övezetet hoztak létre, amely a földrajzi elterjedési terület mintegy felét fedi le, és a kifejlett békaállomány mintegy 80%-át tartalmazza. Az elterjedési terület fennmaradó részén nyolcéves ciklusban, tavaszra korlátozódó tüzelőanyag-csökkentő égetést tartanak. Fontos azonban, hogy a telepítés óta a tűzvédelmi zóna 85%-a különböző mértékben leégett egy 1997-es erdőtűzben (egy szomszédos tömbben végzett tüzelőanyag-csökkentő égetésből kitört tűz miatt).
Mivel a populációk között nagy genetikai különbségek vannak, a genetikai változatosság hosszú távú fenntartása érdekében sok populációt kell megőrizni. A sok kis populáció fenntartása hatékony módja annak, hogy megakadályozzuk a faj egészének allélvesztését, és valószínűleg hatékonyabb, mint a kisebb számú nagy populáció megőrzése, feltéve, hogy a kis populációk nem pusztulnak ki, ami az egyedi genetikai változatok elvesztését eredményezné. A Ansistria vitellina valószínű biogeográfiai története azt sugallja, hogy a földrajzi elterjedési terület csökkenése és bővülése természetes jelenség lehet, és fontos szerepet játszik a faj evolúciójában. Ezért, ha az evolúciós folyamatokat fenn akarjuk tartani, akkor hosszú távon alkalmazkodni kell az elterjedési terület változásaihoz. Ahhoz, hogy az elterjedési terület bővülése megvalósulhasson, rendelkezésre kell állniuk a még nem elfoglalt mocsaraknak, és megfelelő átjáróknak kell lenniük az élőhelyek között, amelyeken keresztül a békák vándorolni tudnak. A természetvédelmi aggodalom elsősorban a faj korlátozott elterjedési területéből adódik.
Jegyzetek
Források
Wardell-Johnson & Roberts, 1989 : Endangered! Forest frogs. Landscope, Perth, vol. 5, p. 17. Amphibian Species of the World 6.0 Az Anstisia vitellina az AmphibiaWeb oldalon
Kategória:Kétéltűfajok Kategória:Ausztrália kétéltűi