Bauer Andrásné Mári néni, Bauerné Mohr Mária (Bár, 1927. március 1. – Somberek, 2020. január 9.) magyarországi német nemzetiségi író, költő, hagyományőrző.
Hagyományőrző, közösségszervező magyarországi német író-költő, aki a magyarországi német kisebbség érdekében mintegy 60 éven át folytatott áldozatos munkájával maradandó szellemi és kulturális értékeket alkotott.
Férje Bauer András, 1947-ben kötöttek házasságot, három gyermekük született, leányuk sérülten – őt haláláig ápolta –, valamint két fiú. Sombereken éltek egészen 1996-ig, férje haláláig. Ezt követően költözött Kaposvárra leányával, idősebb fia családjának közelébe, ahol bekapcsolódott a helyi német kisebbségi életbe, az általános iskolákban (Bartók, Kisfaludy, Toponári Általános Iskola) folyó nyelvoktató munkába, a nemzetiségi rendezvények szervezésébe, a német nyelv- és a partnerkapcsolatok ápolásába, a hagyományőrzésbe, a német nemzetiségi értékek felkutatásába és gyűjtésébe. A 2002. évi önkormányzati választásokon jelöltette magát először a helyi német kisebbségi képviselő testületbe.
Életrajzi adatok Memento Bauer Andrásné emlékére, Somberek, 2016|bélyegkép Születési név: Mohr Mária
Írói neve: Maria Bauer
Elhunyt: 2020. Január 9. Somberek
Sírhely: Keleti temető (Kaposvár)
Házastársa: Bauer András (1927-1996)
Gyermekei: Bauer Regina (1947-2015)
Bauer József (1952- )
Bauer András (1953- )
Pályafutása Édesanyja 1930-ban hároméves korában meghalt, így anyai nagyszülei nevelték fel. 7 éves korában került velük együtt Somberekre.
Német anyanyelvűként német nyelven hat elemit és három ismétlőt végzett, utóbbit cselédlányként. 12 esztendős korától saját maga kereste kenyerét.
Férjével 1945-ben ismerkedett meg, 1947-ben összeházasodtak és három gyermekünk született, elsőszülött leányuk sérülten, őt haláláig ápolta.
14 évet a sombereki bölcsődében és 12 évet a helyi postán kézbesítőként dolgozott.
Gondolatait először 1980-ban fektette papírra, költeményeit magyar és német nyelven (sváb nyelvjárásban) írta.
1980-ban Kerner Anna tanárnővel hozták létre a Sombereki Német Múzeumot, a későbbiekben Helytörténeti Gyűjtemény és 2007-ben Nemzetiségi Tájház is alakult a faluban.
1981 tavaszán Bonyhádon, a „Fogjunk egymással testvériesen kezet” ("Reicht brüderlich die Hand" ) elnevezésű német nyelvű fesztiválon első helyezést ért el az „Egy kép a falon” ("Ein Bild an der Wand") című versével.
1982-től nyugdíjas és 1997-ig a Sombereki Nyugdíjas Klub vezetője, az énekkarban kórustag is. A sombereki Általános Iskola német tanárnőjével, Bischof Katalinnal együtt a diákoknak német nyelvű színdarabokat tanítottak be ("Kukuruzschälen", "Spinnstube"), amit a Magyar Televízió is közvetített.https://archivum.mtva.hu/images/medium/NEWS-NWtWdnJCcDA2WWQyQ3pIL0gyRDBUYXIwY3loQjhrUXhrUHYzS3liemtwND0 1997-ig, Kaposvárra való költözéséig tevékenyen részt vett a falu kulturális életében, német nyelvű színdarabokat írt, a német nyelvet tanuló általános iskolásoknak hagyományos népi énekeket és táncokat is tanított, melyekkel Németország több városában, köztük Lorschban is felléptek.
1986–1987-ben részt vett a Baranya Megyei Munkácsi Mihály Szabadegyetem 2 éves nyugdíjas tagozatán.
1989-től 1994-ig a vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek alkalmával falujában német nyelven evangéliumot olvasott fel, majd a szentmise után néhai Pintz Bálint plébános könyvtárát vezette.
1990-ben példaértékű szervezéssel egy 60 éves osztálytalálkozó keretében több mint 320 résztvevővel hozta össze a világ távoli részeire emigrált egykori diák- és osztálytársait, majd az azt követő évben megszervezte a "Heimattreffen" elnevezésű külhonban élő, de egykoron sombereki lakosok anyaországi találkozóját 350 fő részvételével. Ősi szokások szerint szervezett Sváb lakodalmast, mellette kézimunkázott és a népviseleti kellékek összeállításában, elkészítésében is közreműködött. Verseket írt és publikált, költeményeit a Deutscher Kalender és a Neue Zeitung is közölte. Folyamatos riportalanya volt a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójának, több interjú és hanganyag készült vele a hazai németség témájában.
1996. december 31-én elhunyt férje, Bauer András. 1997-ben Regina lányával Kaposvárra, nagyobbik fia, József családjának közelébe költözött.
Hivatástudatát, a német nyelv és a hagyományőrzés iránti elköteleződését a számára addig ismeretlen nagyvárosban is folytatta, ugyanebben az évben már a kaposvári Bartók Béla, valamint a Kisfaludy Úti Általános Iskola diákjainak írt és tanított be a pedagógusokkal karöltve színdarabokat, megismertette velük a magyarországi németség egykori szokásait, tradícióit. Ezen kívül Betlehemi játékokat és a Sváb lakodalmast is színpadra vittek.
2002-től a Kaposvári Német Kisebbségi Önkormányzat(a későbbiekben Kaposvár Megyei Jogú Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának) képviselője, a német nyelvű énekkar, a Herbstrosen Chor alapítója és vezetője, a kaposvári német hagyományőrző Nemzetiségi Múzeum alapítótagja, ahol számos egykori berendezési tárgy mellett az általa készített népviseletbe öltöztetett babák is helyet kaptak. Önkormányzati tevékenysége során számos területen végzett aktív munkát; az elnökasszony Knollné Hidasy Erzsébet, valamint a testületi tagok segítő részvételével és támogatásával számos rendezvényen felléptek, a német nyelvű misék szervezésével, a megye-és országszerte működő német nemzetiségi néptánc együttesekkel való kölcsönös együttműködés fenntartásával, valamint több német településsel, köztük Kaposvár testvérvárosával, Glindével a tevékeny baráti- és szakmai kapcsolatok folyamatos ápolásával példaértékű kulturális-és szellemi értékekkel gazdagodott a város.
2004-től tagja a pécsi Zengő Fény művészeti és kulturális folyóiratnak, a német nemzetiségi írók és költők társaságának. A folyóiratban több költeménye is megjelent magyar nyelven.
2003-ban publikálta német nyelven első könyvét (Gedichte, Bekenntnisse und volkstümliche Geschehnisse), mely verseket és rövid történeteket tartalmazott az ősi szokások világából, egykoron történt cselekmények, elbeszélések elevenednek meg a könyv lapjain.
2007-ben jelent meg Igaz történetek című könyvének első, majd 2011-ben második kötete, 2015-ben pedig daloskönyvet (Lieder von Mári Pasl. Mári néni dalai) szerkesztett. A nagyszüleitől, dédszüleitől hallott énekekből zenészek segítségével 70 dalt sikerült lekottázniuk.
2008-ban a Nikolaus Lenauról elnevezett Lénau-díjat neki ítélték, melyet a Pécsi Kulturális Egyesület elnöke, Kerner Lőrinc adott át 2009 tavaszán Pécsett.
2011-ben a "Magyarországi Németségért" díjat, az Arany Dísztű (Ehrennadel) kitüntetést vehette át.
2016-ban a legmagasabb állami kitüntetést, a "Nemzetiségekért" díjat vehette át a budapesti Vigadóban ünnepélyes keretek között.
2017-ben Szita Károly Kaposvár Megyei Jogú Város polgármestere által adományozott elismerésben részesült (Kaposvár Szolgálatáért) a város érdekében kifejtett kisebbségi munkájáért.
2017. május 12-én az önkormányzat kezdeményezésére a kaposvári vasútállomás előtt leplezték le Sörös Rita szobrászművész bőröndöt formázó alkotását, amely a második világháború után Somogyból elhurcolt és kitelepített németeknek állít emléket. A vele készült riportot a Kaposvár Most készítette.
Gazdag és tevékeny életutat járt be. Olyan személyiség volt, aki mély vallásosságából adódóan mindig alázattal tekintett ősei hagyatékára; a tradíciók ápolását, tudását és tapasztalatait képes volt a fiatalabb generációk felé oly módon eljuttatni, hogy az iskolai német nyelvű oktatást a tantermi keretekből egy empirikus valóságba emelte át és tette színesebbé az általa írt és betanított színdarabokkal és a különböző foglalkozásokkal. Olyasvalaki volt, ki hivatásának tekintette ősei szellemi örökségét átmenteni a jelenkorba. Ki nappal magyar volt, de éjszaka németül álmodott. S aki szellemi alkotásait "Isten nevében" "In Gottes Namen") készítette, alábbi négysorosa pedig akár mottóként is értelmezhető, pályáját lezárandó:"Mein Körper ist der Seele Haus, Die Augen sind die Fenster, dort schaut die Seel' heraus!"
"A testem a lélek háza, a szemek az ablakok, melyeken át a lélek tekint ki!"
Emlékezete 2016-ban Sombereken Német nemzetiségi tanösvényt avattak, melyen végighaladva interaktív táblák segítségével a falu nemzetiségi összetétele, a helyi németség története elevenedik fel, itt a falu életében fontos szerepet betöltő költők portréi, többek között Bauer Andrásné, Mári néni arcképe és egyik verse (Meine Muttersprache) is megtalálható.
Díjai, elismerései 1981 "Reicht brüderlich die Hand" Bonyhád, Versíró verseny első helyezés 2008 Lenau-díj, a magyarországi németség érdekében kifejtett munkájáért 2011 a Magyarországi Németségért „Arany Dísztű” díj 2016 Magyarország miniszterelnöke a legmagasabb állami kitüntetésben részesítette, a „Nemzetiségekért díj” odaítélésével a német nemzetiség kultúrájának és hagyományainak megőrzése érdekében kifejtett példamutató munkájának és irodalmi tevékenységének elismeréséül 2017 "Kaposvár Város Szolgálatáért" kitüntetés, a város érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért
Jegyzetek
Kategória:Magyarországi németek Kategória:1927-ben született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek