A nyelvészetben a szóalakpár (idegen szóval dublett)Tótfalusi 2008, dublett szócikk. terminus egy bizonyos szó két olyan alakját nevezi meg, amelyek egy időben léteznek egy adott nyelvben.Grevisse – Goosse 2007, 151–152. o.Crystal 2008, 157. o.Constantinescu-Dobridor, dublet szócikk. A szóalakpárok létezése a nyelvi variativitás egyik aspektusa.Lőrincz 2020, 240. o.

Ritkábban nem párról van szó, hanem kettőnél több alakról.

Egyes nyelvek nyelvészetében, mint a magyaré vagy a horváté inkább szinkrón nézetben kezelik a szóalakpárok kérdését, másokéban, mint az újlatin nyelveké vagy az angolé, inkább diakrón nézetben.

Több nyelvész kiterjeszti az ilyen párok fogalmát a toldalékokra is (lásd az alábbi szakaszokat).

A szóalakpár szinkrón nézetben

Ebben a nézetben a szóalakpárokat a nyelv aktuális állapotában vizsgálják abból a szempontból, hogy milyen természetű különbségek vannak a tagjaik között.

Egyes párok tagjai között nincs sem lexikai jelentésüket, sem nyelvtani jelentésüket, sem nyelvváltozatokban való használatukat érintő különbség, hanem csak hangzási eltérés van. Ez állhat abból, hogy: egy vagy több beszédhang különbözik: fel – föl;Kálmán – Trón 2007, 79. o. istežljiv – istezljiv ’kinyújtható’;Barić 1997, 78. o. béer – bayer ’(ki)tátja (a száját)’; adineaori – adineauri ’az előbb’DOOM 2, adineaori szócikk. egy vagy több beszédhang csak az egyik tagban van meg: haplology – haplogy ’haplológia’;Bussmann 1998, 500. o. morphophonologie – morphonologie ’morfofonológia’;Dubois 2002, 311. o. oscuro – scuro ’sötét’ (melléknév);Dubois 2002, 43. o. -oga – -og, a melléknevek hímnem és semlegesnem egyes szám birtokos esetének a ragja, pl. a dobroga – dobrog ’a jó (vmije)’.Barić 1997, 97. o.

Olyan nyelvekben, amelyekben a hangsúly helye nem kötött, ez különbözhet szóalakpárokban: brodovlasnik – brodovlasnik ’hajótulajdonos’;Barić 1997, 71. o. одновременно (odnovremenno) – одновременно (odnovremenno) ’egyidejűleg’;Lőrincz 2020, 244. o. antic – antic ’ókori’.DOOM 2, antic szócikk.

Más szóalakpárok tagjainak a jelentése nem különbözik, de hangzási különbségen kívül megoszlik a használatuk is nyelvváltozattól függően: fecske (sztenderd) – föcske (nyelvjárási);Király 2007, 655. o. autobus (hivatalos nyelv) – bus (szokásos nyelvi regiszter); opossum (sztenderd brit angol) – possum (amerikai, ausztráliai és új-zélandi bizalmas regiszter) ’oposszum’;OLD, possum szócikk. astâmpăra (sztenderd) – stâmpăra (népi regiszter) ’enyhít, csillapít’DEX '09, astâmpăra szócikk. koleno – koljeno ’térd’ (különböző régiókban, de mindkettő sztenderd).Klajn 2005, 14. o.

A szóalakpár diakrón nézetben

Ebben a nézetben a közöttük meglévő különbségek vizsgálata mellett arra helyezik a hangsúlyt, hogy a szóalakpárok tagjai mely nyelvből vagy nyelvekből származnak, és hogyan, valamint a nyelv mely időszakában jelentek meg az adott nyelvben. Ezekre használják a francia doublet terminust, az angol szakirodalomban is, valamint a románban is dublet alakban.

Az ilyen párok több kategóriára oszthatók.

A szóalakpár tagjai a már kialakult nyelvben fejlődtek ki

Ebben az esetben az alapszó lehet az alapnyelvből örökölt vagy viszonylag régi jövevényszó. Vannak olyan párok, amelyek tagjai csak hangalakjukban különböznek, de jelentésük és használatuk ugyanaz, például: seper – söpör;Gerstner 2006, 329. o. béer – bayer ’(ki)tátja (a száját)’ (< latin *batare).

Más párok tagjainak lexikai jelentése nem különbözik ugyan, de grammatikai használatuk igen. Egyes ilyen párok egyik tagjának alakja a szó egy előbbi időszakban elért stádiumát őrzi meg, mint a másik. Ez egyes francia melléknevek esete, melyeknek két hímnemű alakja van. A régebbi alak csak olyan főnév jelzője lehet, amely utána áll és magánhangzóval kezdődik, a másik pedig névszói állítmány névszói részeként vagy mássalhangzóval kezdődő utána álló szó jelzőjeként használható, pl. le nouvel an ’az új év’ – un nouveau début ’új kezdet’. Szintén grammatikai használata különbözik egyes személyes névmások kétféle alakjainak. Ilyen a moi ’én, engem’ – me ’engem, nekem’ pár. Az egyik tagja többnyire hangsúlyos és nem igéhez kötött, a másik hangsúlytalan és csak ige előtt használják. A személy kiemelése céljából sokszor ugyanabban a mondatban is megjelennek: Moi, il me connaît ’Engem ismer’.

Megint más párok tagjai az alapszó két különböző grammatikai alakjából származnak, és jelentésük, valamint grammatikai használatuk is különbözik. Ilyen a latin hominem (tárgyeset) francia > homme ’ember, férfi’ – homo (alanyeset) > on (személyes határozatlan névmás), pl. Qu'est-qu'on peut faire ? ’Mit tehet az ember?’

A magyar nyelvészetben szóhasadásnak nevezik azt a folyamatot, amely során a szóalakpár tagjai többé-kevésbe különböző lexikai jelentéseket vesznek fel. Hangalaki szempontból egyes párok tagjai között hangrendi különbség van, pl. kavar – kever, mások között egyéb fonetikai különbségek: csekély – sekély, bozótos – bozontos, kamara – kamra. Jelentésük szempontjából egyesek között még érződik valamelyes hasonlóság (pl. csekély – sekély), mások között már nem, pl. csillog – sajog.

A egyik tag örökölt, a másik az alapnyelvből átvett

Az újlatin nyelvekben vannak olyan szavak, amelyek kétféleképpen jelentek meg ezekben a nyelvekben: előbb a latin nyelvből való kifejlődés útján, később pedig, miután már a nyelvek teljesen kialakultak, jövevényszavakként ugyancsak a latinból. Az örökölt szó viszonylag jelentősen megváltozott az nyelvtörténet során, viszont az átvett párja közelebb áll az alapszóhoz alakja és jelentése szempontjából.Dubois 2002, 160. o. Ilyenek az alábbiak: : navigare > nager ’úszik’ – naviguer ’hajózik’; dis- prefixum > dé- (décharger ’kirak’ (járművet) – dis- (disparaître ’eltűnik’);Grevisse – Goosse 2007, 181. o. occasionem > cagione ’ok’ – occasione ’alkalom'; densus > des ’sűrű’ (pl. erdő) – dens ’sűrű’ (pl. anyag).Bidu-Vrănceanu 1997, 178–179. o.

Az egyik tag az alapnyelvből, a másik idegen nyelvből származik

Ez az angol wine ’bor’ – vine ’szőlő’ (a növény) esete. Tagjainak eredeti szava a latin vinum, de az első tag előbb a protogermánba ment át, és ebből az óangol nyelv örökölte,Etymonline, wine szócikk. a másodiknak pedig az ófrancia vigne ’szőlő’ a közvetlen alapszava.Etymonline, vine szócikk.

Különösebb eset azon francia szavaké, amelyeket átvett az angol, de később visszakerültek a franciába, és így keletkeztek szóalakpárok ebben a nyelvben. Például miközben az ófrancia tonel ’hordó’ a modern franciáig érve a tonneau alakra fejlődött megőrizve jelentését, az angolban a tonel a tunnel alakot vette fel, és jelentése ’alagút’ lett. Ezzel a jelentéssel vette vissza a francia.

Mindkét tag ugyanabból az idegen nyelvből származik

Egyes párok tagjai két ugyanabból a nyelvből származó jövevények, de más-más időszakban kerültek a nyelvbe. Ilyenek az angol poison ’méreg’ – potion ’gyógyital’. Mindkettő alapszava a latin potionem. Az első a latinból való fejlődés során került a franciába, a másodikat a francia átvette a latinból. Az elsőt az angol az ófranciából,Etymonline, poison szócikk. a másodikat pedig a klasszikus franciából vette át.TLFi, potion szócikk.

A tagok különböző idegen nyelvekből származnak

Két különböző nyelvből átvett jövevények is lehetnek szóalakpár tagjai. A perzsa diwan szó átkerült a török nyelvbe divān alakban, és az arab nyelvbe diouân-ként. Az előbbit a francia a törökből vette át divan alakban és ’dívány’ jelentéssel. A másik előbb az óolaszba került doana alakban és ’vám’ jelentéssel, majd a franciába douane-ként ugyanazzal a jelentéssel. A román nyelvjárási golub ’galamb’ szó valamelyik délszláv nyelvből származik, párja, hulub pedig az ukrán nyelvből. Olyan régiókban vannak meg, amelyek közel vannak az átadó nyelvek területéhez.

Idesorolhatók a magyar nyelvben olyan szóalakpárok, mint imázs (a franciából) – imidzs (az angolból), vagy sztenderd (az angolból) – standard (a németből).Lőrincz 2020, 241. o.

Jegyzetek

Források

Academia Română (Román Akadémia). Institutul de lingvistică „Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” („Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” nyelvészeti intézet): Dicționarul explicativ al limbii române (A román nyelv értelmező szótára). 2. kiadás. Bukarest: Univers Enciclopedic, 2009; online: Dexonline. (DEX '09) (Hozzáférés: 2021. december 7.) Academia Română (Román Akadémia). Institutul de Lingvistică „Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” („Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” Nyelvészeti Intézet): Dicționarul ortografic, ortoepic și morfologic al limbii române (A román nyelv helyesírási, helyes kiejtési és alaktani szótára). 2. kiadás. Bukarest: Univers Enciclopedic, 2005; az interneten: Dexonline (DOOM2) (Hozzáférés: 2021. december 7.) Barić, Eugenija et al.: Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb, Školska knjiga, 1997. Bidu-Vrănceanu, Angela et al.: Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest, Editura științifică, 1997. (Hozzáférés: 2021. december 7.) Bussmann, Hadumod (szerk.): Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York, Routledge, 1998. (Hozzáférés: 2021. december 7.) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe: Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest, Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2021. december 7.) Crystal, David: A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing, 2008. (Hozzáférés: 2021. december 7.) Dubois, Jean et al.: Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 19.) Gerstner Károly: 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 306–334. o. (Hozzáférés: 2023. június 19.) Grevisse, Maurice – Goosse, André: Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. (Hozzáférés: 2023. június 19.) Harper, Douglas: Online Etymology Dictionary (Online etimológiai szótár) (Etymonline) (Hozzáférés: 2021. december 7.) Kálmán László – Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba . 2., bővített kiadás. Budapest, Tinta, 2007, (Hozzáférés: 2021. december 7.) Király Lajos: A mai magyar nyelvjárások. In A. Jászó Anna (szerk.). A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor, 2007. . 641-–686. o. (Hozzáférés: 2021. december 7.) Klajn, Ivan: Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. (Hozzáférés: 2023. június 19.) Lőrincz Gábor – Lőrincz Julianna: A nyelvi variativitás elméleti kérdései. In Magyar Nyelvőr, 144. sz. (2020), 229–253. o. (Hozzáférés: 2021. december 7.) Oxford Learners’s Dictionaries (OLD) (Hozzáférés: 2021. december 7.) Trésor de la langue française informatisé (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (TLFi) (Hozzáférés: 2021. december 7.) Tótfalusi István: Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: Idegenszó-tár . Digitális tankönyvtár. Letölthető PDF (Hozzáférés: 2023. június 19.)

Kapcsolódó szócikkek

Etimológia Jövevényszó Nyelvváltozat

Kategória:Etimológia Kategória:Lexikológia