240px|keretnélküli|jobbra
Skócia írott történelme a rómaiak 1. századbeli érkezésével kezdődött. Britannia provincia legészakibb határán épült a 2. század közepén Antoninus fala, az északibb területet nevezték Caledoniának, ahol a kaledónok, piktek és más törzsek éltek. A rómaiak ezt a határt csak rövid ideig tudták tartani a barbárok támadásai miatt, és már a 2. században visszahúzódtak Hadrianus fala mögé. Miután az 5. században a rómaiak kivonultak Britanniából a latinul scotusoknak nevezett gaelek betelepedtek a mai Nyugat-Skóciába és Walesbe.
A 6. században Nyugat-Skóciában megalakult Dál Riata gael állama, míg keleten a piktek alapítottak királyságokat. A következő században ír misszionáriusok megtérítették a pogány pikteket és gaeleket. A 9. században a viking fenyegetés hatására a piktek és gaelek félretették korábbi ellenségeskedéseiket és a Skót Királyságban egyesültek. Az első uralkodói dinasztiára, az Alpin-házra jellemző volt a gyakori örökösödési vita és trónviszály. Utolsó képviselőjük, II. Malcolm a 11. század elején halt meg. Mivel fiúutóda nem volt, a trónt lányának fia örökölte, a Dunkeld-ház első képviselője. Az utolsó Dunkeld király, III. Sándor 1286-ban halt meg. Gyerekkorú unokája, Margit négy évvel később vesztette életét. I. Eduárd angol király kihasználta szomszédja belső válságát és megszállta az országot. Több függetlenségi háború után, melyek során a Balliol és Bruce-házak váltották egymást az ország élén, Skócia a 14. században visszanyerte önállóságát. A század végén II. Dáviddal kihalt a Bruce-ház és II. Róberttel a következő három évszázadra a Stuartok vették át az ország irányítását. VI. Jakab 1603-ban megörökölte Anglia koronáját is, perszonálunióban egyesítve a két országot. A szövetség 1707-ben tényleges politikai unióvá szilárdult, megalakítva ezzel Nagy-Britannia királyságát.Union with England Act 1707, Article II. Az utolsó Stuart-uralkodó, Anna 1714-ben halt meg; őt a Hannover, majd a Szász-Coburg-Gotha (később Windsor) házak képviselői követték.
A skót felvilágosodásnak és az ipari forradalomnak köszönhetően Skócia szegény agrárországból a 19. század elejére urbanizált, pezsgő intellektuális és gazdasági élettel rendelkező állammá (vagy országrésszé) vált. Elsősorban a nehéziparra és a hajóépítésre szakosodott, emiatt az első világháborút követően több évtizedig gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie. Az 1970-es években megkezdődött az Északi-tenger olajmezőinek kiaknázása és a pénzügyi szolgáltatói tevékenységre való átállás, így Skócia gazdasága ma ismét reneszánszát éli. Az 1950-es évek óta megerősödött a függetlenségpárti mozgalom, de a 2014-es népszavazás az Egyesült Királyságban maradni kívánók győzelmével zárult.
Őstörténet bélyegkép|jobbra|A legidősebb, 5500 éves ma is álló észak-európai ház Papa Westray szigetén
Az utolsó interglaciális során (130-70 ezer évvel ezelőtt) Európa éghajlata melegebb volt a mostaninál és feltehetően Skócia földje is lakott volt, legalábbis erre utal az Orkney-szigeteken talált, eljegesedés előttinek tartott kőbalta. A jégkorszak gleccserei azonban teljesen elborították a Brit-szigeteket, így Skócia csak a jégpáncél elolvadása után, i. e. 9600-tól vált ismét lakhatóvá;F. Pryor, Britain B.C.: Life in Britain and Ireland before the Romans (Harper Collins, 2003), p. 99. bár a Biggarnál talált táborhelyet a régészek i. e. 12 ezer körülinek datálták. Számos más lelőhely adatai alapján Skócia ekkori lakói igen mobilis, a tengerpart mentén csónakokkal közlekedő emberek voltak, akik kőből, csontból, agancsból készítették szerszámaikat.P. J. Ashmore, Neolithic and Bronze Age Scotland: an Authoritative and Lively Account of an Enigmatic Period of Scottish Prehistory (Batsford, 2003). Britannia legrégebbi házmaradványa, egy mezolitikus korból (i. e. 8240 körül) származó, facölöpökből készített ovális szerkezet a Firth of Forth öböl környékén került elő.R. Gray, "Bridge works uncover nation's oldest house", The Herald (Glasgow), 18 November 2012. Retrieved 7 December 2012. A legősibb skóciai kőépítménynek pedig azt a három, i. e. 6000 körülire datált tűzhelyet tartják, amelyeket Jura szigetén tártak fel a régészek.A. Moffat, Before Scotland: The Story of Scotland Before History (Thames & Hudson, 2005), pp. 90–1.
Az újkőkor során a növénytermesztés és állattenyésztés terjedésével állandó települések jöttek létre. Ennek egyik első bizonyítéka a Papa Westray szigetén feltárt, mintegy 5500 éves, jó állapotban megmaradt kőház.,I. Maxwell, "A History of Scotland's Masonry Construction" in P. Wilson, ed., Building with Scottish Stone (Arcamedia, 2005), p. 19. valamint a szintén az Orkney-szigetek közé tartozó Mainlanden talált, kb. 500 évvel későbbi neolitikus falu, Skara Brae.Pryor, Britain BC, pp. 98–104 and 246–50. Az újabb betelepülők i. e. 3500 környékén magukkal hozták a kőhalmok (cairn) alá rejtett sírkamrás temetkezés,F. Somerset Fry and P. Somerset Fry, The History of Scotland (Routledge, 1992), p. 7. i. e. 3000 körül pedig a megalitok és kőkörök állításának szokását (mint pl. Orkney-n az 5 m magas stennessi állókövek).C. Wickham-Jones, Orkney: A Historical Guide (Birlinn, 2007), p. 28. Hasonló építményeket Nyugat-Európa számos más régiójában is emeltek.F. Lynch, Megalithic Tombs and Long Barrows in Britain (Osprey, 1997), p. 9.
A cairnok és megalitikus struktúrák építése a bronzkorban is folytatódott, amely i. e. 2000 körül érkezett el Skóciába.C. Scarre, Monuments and Landscape in Atlantic Europe: Perception and Society During the Neolithic and Early Bronze Age (Routledge, 2002), p. 125. Más európai kultúrákhoz hasonlóan ebben az időszakban kezdődött a dombtetőkre épült erődített települések létesítése, mint pl. az i. e. 1000-ből származó dél-skóciai Eildon Hill-en, ahol több száz ház maradványait tárták fel a régészek.Moffat, Before Scotland, p. 182. A korai és középső bronzkorban Shetlandon is jelentős települések létesültek, mint pl. a vastag kőfalú, kerek kőházairól ismert Jarlshof vagy Sumburgh.B. Cunliffe, Iron Age Communities in Britain: An Account of England, Scotland and Wales from the Seventh Century BC Until the Roman Conquest (Routledge, 2004), p. 60. Ekkor terjedt el a tavakra, folyókra épített mesterséges szigetekre (crannogokra) való település szokása is.N. Dixon The Crannogs of Scotland: An Underwater Archaeology (Tempus, 2004).
A vaskor elején az északi szigeteken az egyhelyiséges "celluláris" házakat habarcs nélküli kőfalazási technikával épült ún. atlanti kerekházak váltották fel. Szerkezetük eleinte egyszerű volt, de i. e 400 után már komplexebb változatok is készültek (sok példája látható ezeknek Howe, Orkney, Crosskirk, Caithness vidékein).Cunliffe, Iron Age Communities in Britain, p. 325. Ezzel a technikával készültek i. e. 200 után a kerek alaprajzú, masszív kőtornyok (brochok), valamint az ún. kerékházak: kerek alaprajzú, 4-10 átmérőjű kőházak, belül küllőszerűen elhelyezkedő gyámfalakkal.V. Turner, Ancient Shetland (B. T. Batsford/Historic Scotland, 1999), p. 81. Skóciában mintegy ezer vaskori erődített települést tártak fel, többségüket a Clyde-Forth vonaltól délre.J-D. G. G. Lepage, British Fortifications Through the Reign of Richard III: An Illustrated History (McFarland, 2012), pp. 25 and 31. Ezek alapján a régészek feltételezik, hogy a korabeli társadalmak egymással háborúzó törzsekre oszlottak, amelyeket az erős törzsfő és harcosokból álló kísérete uralt; ez nagyjából megfelel annak a képnek, amelyet a római szerzők festettek róluk.J. D. Hill, "How did British middle and late pre-Roman societies work (if they did)?", in T. Moore, X.-L. Armada, eds, Atlantic Europe in the First Millennium BC: Crossing the Divide (Oxford University Press, 2012), p. 244.
Római korszak bélyegkép|balra|upright|Legyőzött pikteken tipró római lovas domborműve i. sz 142-ből (Skót Nemzeti Múzeum)
A masszaliai Pütheasz i. e. 325 körül körbehajózta a Brit-szigeteket és először írta le Skócia partjait. at the Open Library Project. Albion (Britannia) szigetének legészakibb pontját Orkasznak (Orkney) hívta.Diodorus Siculus' Bibliotheca Historica Book V. Chapter XXI. Section 4 Greek text at the Perseus Project. Idősebb Plinius idejében (aki i. sz. 79-ben halt meg) a rómaiak már tudtak Hebudes (Hebridák) és Dumna (valószínűleg a Külső-Hebridák) szigeteiről, a Kaledóniai-erdőről és a kaledón törzsről: róluk nevezték el a régiót Caledoniának.D. J. Breeze, "The ancient geography of Scotland" in B. B. Smith and I. Banks, In the Shadow of the Brochs (Tempus, 2002), pp. 11–13. Ptolemaiosz, aki feltehetően régebbi forrásokból és a korabeli háborúk híradásaiból dolgozott, Geográfiá-jában 18 skóciai törzset írt le. de ezek közül több más forrásból nem megerősített és információi az északi és nyugati vidékekről eléggé megbízhatatlanok.Moffat, Before Scotland, pp. 236–37.
Már Caesar is vezetett két hadjáratot Britannia ellen, de a sziget tényleges meghódítása csak i. sz. 43-ban kezdődött és röviddel később délen megalapították Britannia provinciát. 71-ben a provincia kormányzója, Quintus Petillius Cerialis hadjáratot vezetett a mai Dél-Skócia területén élő törzsek ellen.Moffat, Before Scotland, pp. 229–33. 78-ban Cnaeus Iulius Agricola vette át a provincia irányítását és hozzákezdett a nyugaton és északon élő, még független népek meghódoltatásának. Északon a Taus folyó (valószínűleg a Tay) torkolatáig jutott, ahol erődöt építtetett. 84-ben a Graupius-hegynél nagy győzelmet aratott az egyesült kaledón törzsek felett és Skót-felföld és -alföld határán erődök és őrtornyok láncolatát építtette; ez volt az első római limes Skóciában. Agricola utódai azonban nem terjesztették ki hódításait és feladták a nehezen védhető északi határvonalat.Moffat, Before Scotland, p. 245. 87-re A Felföld déli részére, a század végére pedig a Tyne folyó és a Solway Firth vonaláig szorultak vissza.W. S. Hanson, "The Roman presence: brief interludes", in K. J. Edwards and I. B. M. Ralston, eds, Scotland After the Ice Age: Environment, Archaeology and History, 8000 BC – AD 1000 (Edinburgh University Press, 2003), p. 195. A rómaiak a 2. század elejére a mai Észak-Angliába vonultak vissza és Hadrianus császár egy tengertől tengerig húzódó fallal határolta el a déli Britannia provinciát az északi barbároktól.
Két évtizeddel később, 141 környékén újból terjeszkedésbe kezdtek és a határvonalat a Clyde-Forth vonalig tolták ki, megépítve az Antoninus-falat. Ez a fal a legnagyobb rómaikori építmény Skóciában: eredetileg mintegy 60 km hosszú és 6 m magas volt és 19 erőddel biztosították. Tizenkét évig épült, de nem sokkal elkészülte után, 160 körül áttörték és a rómaiak feladták"History" , antoninewall.org. Retrieved 25 July 2008.D. J. Breeze, The Antonine Wall (John Donald, 2006), p. 167. és visszavonultak a Hadrianus-falhoz.Moffat, Before Scotland, pp. 297–301. Ezt követően legalább négyszer indult katonai expedíció a határon túlra;A. S. Robertson, The Antonine Wall (Glasgow Archaeological Society, 1960), p. 37. közülük a legismertebb Septimius Severus 209-es hadjárata.C. M. Hogan, "Elsick Mounth – Ancient Trackway in Scotland in Aberdeenshire" in The Megalithic Portal, ed., A. Burnham. Retrieved 24 July 2008. Severus 210-es halála után a rómaiak védelemre rendezkedtek be és az birodalom 5. századi összeomlásáig nem próbálkoztak újabb hódítással.Hanson, "The Roman presence: brief interludes", p. 198. Amikor a rómaiak feladták Britanniát, Skócia északi részét a piktek, a délit különböző briton törzsek uralták.Moffat, Before Scotland, p. 226.
A rómaiak után bélyegkép|jobbra|Pikt szimbólumokkal díszített kő