A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) (angolul University of California, Berkeley, UCB) állami kutatóegyetem a kaliforniai Berkeleyben. Az 1868-ban University of California néven alapított egyetem az állam első egyeteme és a Kaliforniai Egyetemrendszer első campusa. Tizennégy kara és iskolája több mint 350 diplomaprogramot kínál, és mintegy 31 000 egyetemi és 12 000 posztgraduális hallgatót vesz fel. A Berkeley-t a világ legjobb egyetemei között tartják számon a legnagyobb oktatási kiadványok.

Az Amerikai Egyetemek Szövetségének alapító tagja, a Berkeley számos vezető kutatóintézetnek ad otthont, köztük a Matematikai Tudományok Kutatóintézetének és az Űrtudományi Laboratóriumnak. A Berkeley, Livermore és Los Alamos három nemzeti laboratóriummal alapított és tart fenn szoros kapcsolatot, és kiemelkedő szerepet játszott számos tudományos előrelépésben, a Manhattan tervtől kezdve a 16 kémiai elem felfedezésén át a számítástechnika és a genomika területén elért áttörésekig. Berkeley a politikai aktivizmusról és az 1960-as évek szabad beszéd mozgalmáról is ismert.

A Berkeley atlétikai csapatai, amelyek California Golden Bears néven elsősorban a Pac-12 konferenciában versenyeznek, 107 nemzeti bajnokságot nyertek, diákjai és öregdiákjai pedig 223 olimpiai érmet (köztük 121 aranyérmet) nyertek.

A Berkeley öregdiákjai és oktatói között 114 Nobel-díjas, 25 Turing-díjas, 14 Fields-érmes, 28 Wolf-díjas, 103 MacArthur "Genius Grant" díjazott, 30 Pulitzer-díjas és 19 Oscar-díjas van. Az egyetem hét állam- vagy kormányfőt, hat főbírót, köztük Earl Warrent, az Egyesült Államok főbíróját, 22 kabinetszintű tisztviselőt, 11 kormányzót és 25 élő milliárdost nevelt ki. Az egyetem a Fulbright-ösztöndíjasok, MacArthur-ösztöndíjasok és Marshall-ösztöndíjasok egyik legjelentősebb kibocsátója. A Berkeley öregdiákjai, akik széles körben elismertek vállalkozói tevékenységükről, számos neves vállalatot alapítottak, köztük az Apple-t, a Teslát, az Intelt, az eBay-t, a SoftBankot, az AIG-t és a Morgan Stanley-t.

Elnevezés Hivatalosan a Kaliforniai Egyetem, Berkeley, nevét gyakran Berkeley-re rövidítik általános hivatkozással vagy tudományos kontextusban (www.berkeley.edu, Berkeley Law, Berkeley Public Health, Berkeley Haas), illetve Kaliforniára vagy Cal-ra, különösen a sportcsapatokra utalva (California Golden Bears).

Története bélyegkép|jobbra|Kilátás a Memorial Glade-ről a Sather-toronyra (Campanile), a Berkeley központjára - harangjainak és órájának csengése az egész egyetemről hallható bélyegkép|jobbra|A Sather-torony (Campanile) a San Franciscói-öbölre és a Tamalpais-hegyre néz

Alapítás Lincoln elnök 1862-ben írta alá a Morrill-törvényt, amely lehetővé tette a Kaliforniai Egyetem megalapítását 1868-ban. Az állam első földalapú egyetemeként az egyetem örökölte a Kaliforniai Magánfőiskola földterületét és létesítményeit, valamint egy állami mezőgazdasági, bányászati és gépészeti főiskola szövetségi finanszírozásra való jogosultságát. Az alapító okirat kimondja, hogy "az egyetem célja, hogy a tudomány, az irodalom és a művészet, az ipari és szakmai tevékenységek, valamint az általános műveltség minden területén oktatást és alapos és teljes körű képzést biztosítson, továbbá a szakmákra való felkészítést szolgáló speciális tanfolyamokat".

Tíz oktató és 40 férfi hallgató alkotta a fiatal egyetemet, amikor 1869-ben megnyílt Oaklandben. Frederick H. Billings, a College of California kurátora azt javasolta, hogy az Oaklandtől északra fekvő új egyetemi helyszínt az angol-ír filozófus George Berkeley tiszteletére nevezzék el. Az egyetem a következő évben kezdte meg a nők felvételét. 1870-ben Henry Durant, a Kaliforniai Főiskola alapítója lett az egyetem első elnöke. A North és South Halls befejezésével 1873-ban az egyetem 167 férfi és 22 női hallgatóval költözött Berkeley-be. Az első női hallgató, aki 1874-ben diplomázott, Rosa L. Scrivener volt, akit az 1870-es első női osztályba vettek fel.

1891-től kezdődően Phoebe Apperson Hearst számos programot és új épületet finanszírozott, és 1898-ban nemzetközi versenyt szponzorált a belgiumi Antwerpenben, ahol Émile Bénard francia építész benyújtotta a campus győztes tervét.

20. század 1905-ben Sacramento közelében létrehozták a University Farmot, amelyből végül a Kaliforniai Egyetem, Davis lett. 1919-ben a Los Angeles State Normal School lett az egyetem déli ága, amely végül a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem lett. Az 1920-as évekre a campus épületeinek száma jelentősen megnőtt, és húsz, John Galen Howard építész által tervezett épületet foglalt magában.

1917-ben a Berkeley-ben hozták létre az ország egyik első ROTC-programját, és a Katonai Repülőiskola megkezdte a pilóták, köztük Jimmy Doolittle tábornok képzését. A Berkeley ROTC öregdiákjai közé tartozik Robert McNamara volt védelmi miniszter, Frederick C. Weyand, a hadsereg vezérkari főnöke,16 más tábornok és Theresa Claiborne százados. 1926-ban a későbbi flottaadmirális, Chester W. Nimitz megalapította az első haditengerészeti ROTC-egységet a Berkeley-n.

Az 1930-as években Ernest Lawrence segített létrehozni a Sugárkutató Laboratóriumot (ma Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium), és feltalálta a ciklotront, amiért 1939-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A ciklotron segítségével a Berkeley professzorai és a Berkeley Lab kutatói 16 kémiai elemet fedeztek fel - többet, mint bármely más egyetem a világon. Különösen a második világháború alatt, Glenn Seaborg akkor még titkos plutónium felfedezését követően Ernest Orlando Lawrence Sugárzási Laboratóriuma az amerikai hadsereggel kezdett szerződést kötni az atombomba kifejlesztésére. J. Robert Oppenheimer fizikaprofesszort 1942-ben nevezték ki a Manhattan terv tudományos vezetőjévé. A Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium mellett Berkeley két másik laboratóriumot, a Los Alamos Nemzeti Laboratóriumot (1943) és a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot (1952) is megalapította, majd részt vett azok irányításában.

1942-re az Amerikai Oktatási Tanács a Berkeley-t a Harvard után a második helyre sorolta a kiváló tanszékek számát tekintve.

1952-ben a Kaliforniai Egyetem átalakult félautonóm kampuszok rendszerévé. Minden campusnak egy kancellár jutott, és Clark Kerr lett Berkeley első kancellárja, míg Sproul a helyén maradt mint a Kaliforniai Egyetem elnöke.

Berkeley az 1960-as években világszerte hírnevet szerzett politikai aktivizmusáról. 1964-ben a Szólásszabadság Mozgalom megszervezte a diákok ellenállását az egyetem által az egyetemen folytatott politikai tevékenységekre vonatkozó korlátozásokkal szemben - a legszembetűnőbbek a polgárjogi mozgalommal kapcsolatos diáktevékenységek voltak. Jack Weinbergnek, a Berkeley friss öregdiákjának és a Campus CORE elnökének 1964 októberében a Sproul Plazán történt letartóztatása a diákok által vezetett hivatalos tiltakozás és polgári engedetlenség sorozatát indította el, amely végül a Szólásszabadság Mozgalomhoz vezetett, amely mozgalom győzedelmeskedett és precedensként szolgált az amerikaiak vietnámi háborúban való részvételével szembeni diákellenálláshoz.

1982-ben a matematikai tudományok kutatóintézetét (MSRI) a Nemzeti Tudományos Alapítvány támogatásával és három berkeley-i matematikus - Shiing-Shen Chern, Calvin Moore és Isadore M. Singer - kérésére hozták létre az egyetemen. Az intézetet ma már széles körben az együttműködésen alapuló matematikai kutatások vezető központjaként tartják számon, amely évente több ezer vendégkutatót vonz a világ minden tájáról.

21. század A jelenlegi évszázadban a Berkeley politikailag kevésbé aktív, és inkább a vállalkozói tevékenységre és az adománygyűjtésre összpontosít, különösen a STEM tudományágak esetében.

A modern Berkeley diákjai politikailag kevésbé radikálisak, nagyobb arányban vannak mérsékeltek és konzervatívok, mint az 1960-as és 70-es években. A demokraták száma 9:1 arányban meghaladja a republikánusokét a karon. Összességében az amerikai egyetemi kampuszokon a demokraták 10:1 arányban vannak többségben a republikánusokhoz képest.

2007-ben a BP finanszírozásával létrehozták az Energetikai Biotudományok Intézetét, és megnyílt a Stanley Hall, a Kaliforniai Kvantitatív Biotudományok Intézetének kutatási létesítménye és központja. A következő néhány évben felavatták a Biomedikai és Egészségtudományi Központot, amelyet a milliárdos Li Ka-shing vezető adománya finanszírozott; megnyitották a Sutardja Dai Hallt, amely a Társadalom érdekében végzett informatikai kutatások központjának ad otthont; és leleplezték a Blum Hallt, amely a Blum Center for Developing Economies (Blum Központ a fejlődő gazdaságokért) otthont ad. Az öregdiák James Simons támogatásával 2012-ben hozták létre a Simons Institute for the Theory of Computing (Simons Intézet a számítástechnika elméletéért) nevű intézményt. 2014-ben a Berkeley és testvéregyeteme, az UCSF létrehozta az Innovatív Genomikai Intézetet, 2020-ban pedig egy névtelen adományozó 252 millió dollárt ajánlott fel egy új számítástechnikai és adattudományi központ finanszírozására.

2000 óta a Berkeley öregdiákjai és oktatói 44 Nobel-díjat kaptak, az amerikai egyetemek közül csak a Harvard és az MIT mögött; öt Turing-díjat, csak az MIT és a Stanford mögött; és öt Fields-érmet, ami a Princeton után a második. A PitchBook szerint a Berkeley a Stanford után a második helyen áll a kockázati tőke által támogatott vállalkozók kibocsátásában.

Szervezet és adminisztráció Bár a Kaliforniai Egyetem rendszerének nincs hivatalos zászlóshajója, sok tudós és szakértő a Berkeley-t tekinti a nem hivatalos zászlóshajójának. Bizonyos esetekben ezt a nem hivatalos státuszt a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemmel osztja meg.

Vezetőség A Kaliforniai Egyetemet egy 26 tagú kormányzótanács irányítja, amelyből 18-at a kaliforniai kormányzó nevez ki 12 éves időtartamra. A testületnek hét hivatalból eljáró tagja, egy hallgatói régens és egy szavazati joggal nem rendelkező hallgatói régensjelölt is van. 1952 előtt a Berkeley a Kaliforniai Egyetem volt, így az egyetem elnöke egyben a Berkeley vezetője is. 1952-ben azonban az egyetem átszervezte magát félautonóm kampuszok rendszerévé, és minden kampusznak saját vezetője, kancellárja volt, aki viszont az egyetemi rendszer elnökének jelentett. Tizenkét alkancellár közvetlenül a Berkeley kancellárjának, a 14 főiskola és iskola dékánjai pedig az ügyvezető alkancellárnak és provosztusnak, a Berkeley tudományos vezetőjének jelentenek.

Huszonöt elnök és kancellár vezette a Berkeley-t az alapítása óta.

Elnökök

1868-1869 Henry Durant 1869-1870 John LeConte 1870-1872 Henry Durant 1872-1875 Daniel Coit Gilman 1875-1881 John LeConte 1881-1885 W.T. Reid 1885-1888 Edward S. Holden 1888-1890 Horace Davis 1890-1899 Martin Kellogg 1899-1919 Benjamin Ide Wheeler 1919-1923 David Prescott Barrows 1923-1930 William Wallace Campbell 1930-1952 Robert Gordon Sproul

Kancellárok

1952-1958 Clark Kerr 1958-1961 Glenn T. Seaborg 1961-1965 Edward W. Strong 1965-1965 Martin E. Meyerson (megbízott) 1965-1971 Roger Heyns 1971-1980 Albert H. Bowker 1980-1990 Ira Michael Heyman 1990-1997 Chang-Lin Tien 1997-2004 Robert M. Berdahl 2004-2013 Robert J. Birgeneau 2013-2017 Nicholas B. Dirks 2017-től napjainkig: Carol T. Christ

Pénzügyek

A Berkeley számos szövetségi, állami és magánforrásból kap támogatást. A kormányzati szerződések kivételével az állami támogatás a Berkeley és a Kaliforniai Egyetem rendszerének többi kampusza számára az UC elnöki hivatalán keresztül kerül felosztásra, és a Berkeley teljes bevételének mintegy 12 százalékát teszi ki. A Berkeley régóta részesül a magánjótékonykodásból: a 19. században a Flood, Hearst, Durant, Strauss, Lick, Harmon és Bacon családok, a 20. század első felében pedig többek között a Hearst, Doe, Sather, Rockefeller, Cowell, Haviland, Bowles, Boalt és Stern családok jelentős adományaiból. Az utóbbi időben az öregdiákok és alapítványaik adtak az egyetemnek a működésre és a tőkekiadásokra.[idézet szükséges].