Simonovits István (Bácskeresztúr, 1907. december 24. – Budapest, 1985. május 12.) állami díjas (1970) orvos, hematológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1959), az orvostudományok doktora (1976), akadémikus (1985), az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet egykori főigazgatója.Gyászjelentése
Életpályája Simonovits Vilmos (1866–1915) községi orvos és Bernát Margit (1879–1945) fiaként született. 1926-ban kezdte meg tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. 1928-ban az egyetem Biokémiai Intézetében kezdte meg tudományos munkásságát. 1928–1935 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Élet- és Kórvegytani Intézetében Hári Pál gyakornoka és egyetemi tanársegéde volt. Orvosi diplomáját a budapesti orvoskaron 1932 őszén kapta meg. 1933–1940 között a budapesti Szövetség utcai Kórház Belgyógyászati Osztályán Engel Károly gyakornoka volt. 1940–1945 között orvosi magánrendelőjében praktizált, valamint a munkás sportegyesületekben működött sportorvosként. A második világháború idején mentőorvosként teljesített szolgálatot. 1945-ben az Orvosszakszervezet titkára volt. 1945-től számos tanulmánya jelent meg az orvosi szaklapokban magyar, orosz, francia, angol, lengyel nyelven az egészségügy elméleti és gyakorlati kérdéseiről. 1945–1953 között a Népjóléti Minisztérium, illetve az Egészségügyi Minisztérium egészségügyi főcsoporthelyettese volt. 1948-tól hozzákezdett az országos intézetek kiépítéséhez. 1953–1957 között miniszterhelyettes volt. 1957–1963 között a miniszter első helyettese volt. 1960–1978 között a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Szervezési Intézetének tanszékvezető és intézetigazgató egyetemi tanára volt. 1964–1978 között az Országos Vérellátó Szolgálat, illetve az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója volt.
Munkássága Első tudományos közleménye még orvostanhallgató korában jelent meg a Biochemische Zeitschriftben, a hemoglobin optikai aktivitásáról. Mint belgyógyász folytatta tudományos munkáját, elsősorban a szívbetegek gyógyításának területén. Eredményei főleg a hazai szaklapokban jelentek meg, de a legjelentősebb nemzetközi szakfolyóiratok (pl. The Lancet) is ismertették. Megszervezte az izotóp laboratóriumok, valamint a klinikák és kórházak országos könyvtári hálózatát. A tudományos kutatást a megfelelő műszerezettség biztosításával támogatta. Megírta a Társadalomegészségügyi és egészségügyi szervezéstan első magyar tankönyvét. Újra elindította az Orvosképzést, amelynek szerkesztésében haláláig részt vett. Egyik fő törekvése a hazai csecsemőhalandóság csökkentése volt. Többirányú munkásságából leghatékonyabb az anti-D prevenció bevezetése. Ennek eredménye, hogy napjainkban nem találunk Rh/D/inkompatibilitásból származó újszülöttkori haemolitikus betegséget. Másik fő kutatási területéhez, az anémia epidemiológiájához kapcsolódva, munkatársaival kidolgozta a serum IRMA és a laktoferitim meghatározás RIA módszerét. Tiszteleti tagja volt több nemzetközi tudományos testületnek. Tudományos közleményeinek száma: 162.
Családja Felesége Beke Anna (1913–2002) filozófus volt, akivel 1936. április 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot. Négy fia született, János, András közgazdász, matematikus, Miklós matematikus, az MTA tagja és Mátyás autógépész üzemmérnök, orvos. Beke Ödön (1883–1964) nyelvész veje.
Sírja a Fiumei úti sírkertben található (27/D/1/7).Simonovits István
Művei Über die optische Aktivität des Hämoglobins Biochemische Zeitschrift (1931) Über eine neue Mikro-Glykogenbestimmungsmethode Biochemische Zeitschrift (1933) Über Adsorption und Hydrolyse des adsorbierten Glykogens Biochemische Zeitschrift (1935)
Díjai, elismerései Hári Pál-emlékérem Markusovszky-díj Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958, 1975)Magyar Közlöny, 1958. január 7. (3. szám)Magyar Közlöny, 1975. április 8. (22. szám) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Állami Díj (1970) Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1982)Magyar Közlöny, 1982. december 27. (79. szám) Április Negyedike Érdemrend (1985)Magyar Közlöny, 1985. április 5. (15. szám) Janszky- Purknje-
Jegyzetek
Források
Névpont.hu http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2018/02/OGYI-Simonovits-Istv%C3%A1n.pdf Nemzeti Örökség Intézete Történelmi tár Tudósportál
További információk Hollán Zsuzsa: Obituary (nekrológ angol nyelven) (Haematologia, 1985) Hollán Zsuzsa: Simonovits István (Magyar Tudomány, 1986. 2. sz).
Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003. Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Hollán Zsuzsa. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1973.
Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar biokémikusok Kategória:Magyar hematológusok Kategória:Állami díjasok Kategória:Markusovszky-díjasok Kategória:MTA-tagok Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek