A füstös háromujjú lajhár (Bradypus variegatus) az emlősök (Mammalia) osztályának szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendjéhez, ezen belül a lajhárok (Folivora) alrendjéhez és a háromujjú lajhárfélék (Bradypodidae) családjához tartozó faj.
Elterjedése A füstös háromujjú lajhár Dél-Amerikában és Közép-Amerika déli részén honos. Földrajzi elterjedése a következő országokra terjed ki: Bolívia, Brazília, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Honduras, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru és Venezuela. Egykor Argentínában is jelen volt, de onnan mára kihaltnak gondolják.
Számos újvilági trópusi erdőben megtalálható, bár néhány egyedet még a félig lombhullató erdőkben, valamint a szubtrópusi alföldeken és mocsarakban is felfedeztek. Élete nagy részében a lombkoronában él, ugyanakkor úszni is képes. Ritkán közlekedik a földön. A tengerszint feletti 2400 m-ig terjedő magasságban található meg. Bár nem válogatja meg az általa birtokolt fafajokat, de hajlamos olyan koronás fát keresni, amely erősen ki van téve a napfénynek. Ez a preferencia annak tulajdonítható, hogy a lajhár a napfényt használja hőszabályozási igényeinek kielégítésére.
Alfajai Bradypus variegatus boliviensis (Gray, 1871) Bradypus variegatus brasiliensis Blainville, 1840 Bradypus variegatus ephippiger Philippi, 1870 Bradypus variegatus gorgon Thomas, 1926 Bradypus variegatus infuscatus Wagler, 1831 Bradypus variegatus trivittatus Cornalia, 1849 Bradypus variegatus variegatus Schinz, 1825
Megjelenése A füstös háromujjú lajhár torkán és fején barna elszíneződés található. Szőrzete egy réteg rövid, puha és finom szőrből és egy vastag, gyapjas szőrzetből áll. Az algák gyakran a külső rétegen tartózkodnak, egyes egyedeknek zöldes megjelenést kölcsönözve. Hosszú mellső végtagjai vannak, mindegyik végtagon három karmos lábujj található. Körülbelül 10 nyaki csigolyája van, amelyek lehetővé teszik, hogy az állat a nyakát akár 270 fokban elfordítsa. Fogai hengeresek és nincs zománcuk. Sok patás emlőshöz hasonlóan a gyomra többrekeszes, a bélrendszer mikrofaunája segíti a kizárólag növényi étrendből származó cellulóz emésztését. Állandó testhőmérsékletű, bár nehézséget okoz számára a testhőmérsékletének szabályozása hideg környezetben és hűvösebb környezeti hőmérsékleten. Ez valószínűleg a ritka izomtömegnek, a viszonylag kicsi szívnek és az alacsony pulzusszámnak tudható be. A felnőtt egyed súlya 3,4-5,1 kg, átlagosan 4,3 kg. Átlagos hosszúsága 60 cm, és az alapvető anyagcsere sebessége 147 cm^3 oxigén/óra. Bár a nemek közötti méretdimorfizmus nincs jelen, a hímeknek van egy középső háti tükörképe, amely a nőstényeknél nincs jelen. thumb|left|200pxthumb|left|Kitömött példánythumb|left|200px|Koponyája
Életmódja A füstös háromujjú lajhár körülbelül napi 14-16 órát alszik, vegyesen nappali és éjszakai életet él. Körülbelül napi 8-10 órán keresztül aktív, ami általában 2-3 órás diszkrét periódusokra van felosztva. 12:00 és 18:00 óra között a legaktívabb, és a legtöbb egyed 06:00 és 12:00 óra között alszik. Két különböző pihenési módot mutat. Az első az „ébrenléti” állapot, amelyben az állat szeme aktívan nyitva van és pislog; a második a "viselkedési alvás", amely során az állat szeme csukva van, de továbbra is a fán függesztve marad. Soha nem figyeltek meg felnőtt állatokat egy másik felnőttel egy fán. Az agnosztikus viselkedés viszonylag ritka a fajtársak között; azonban könnyen megvédik a területüket, a táplálék-és más erőforrásokat.
A felnőtt egyedek közötti szociális interakció viszonylag ritka. Az anyaállat és kölyke közötti kommunikáció azonban jelentős, különösen vokalizáció formájában. A hangokat a párzási időszakban más fajtársaival való kommunikációra is használja, mivel a nőstények felkiáltanak, hogy magukhoz vonzzák a potenciális partnert. A szemében nincs ciliáris izom, és nagyon kevés ganglionsejt és idegrost található, ami által gyenge a látása. Ugyanakkor a bizonyítékok arra utalnak, hogy a látás alacsony fényintenzitás esetén is optimálisan működik. Az ürítés és a vizelés a földön történik, és mindkettő funkciója a fajtársaival való kommunikáció.
Szigorúan növényevő, elsősorban a Cercropia nemzetség fáinak a leveleivel, virágaival és gyümölcseivel táplálkozik. Folyadékigényét nagyrészt a lenyelt növényi anyagokból elégíti ki. Mivel erősen álcázott és lassú mozgású, ezáltal csökken a ragadozók támadása általi kitettség. E faj fő ragadozói közé tartozik a pápaszemes bagoly, a hárpia és macskafélék számos helyi faja. A füstös háromujjú lajhár leereszkedik a lombkoronából, hogy a földre ürítsen és vizeljen. Bár csak 3-8 naponként ereszkedik le a lombkoronáról, ez a viselkedés nagymértékben növeli a ragadozással szembeni sebezhetőséget.
Szaporodása A füstös háromujjú lajhárról azt tartják, hogy monogám, avagy mindkét nem egyszerre csak egy másik egyeddel párzik. A nőstény hangos kiáltással vonzza a hímeket, amikor készen áll a párzásra. Általában az első hímmel párosodnak, amelyikkel találkoznak. Bár nem világos, hogy van-e meghatározott szaporodási időszaka, a bizonyítékok arra utalnak, hogy a párzás közvetlenül az esős évszak előtt következik be. A párzás 10-15 percig tart, és a nőstény fáján, körülbelül 15 méterrel a talaj felett megy végbe. Az aktus során a hím a nőstény mögött helyezkedik el.
A párzás befejeztével a hím azonnal távozik és semmilyen szülői gondoskodást nem vállal a kölyökről. A nőstény évente egyszer egyetlen utódot hoz világra. Az 5-8 hónapig tartó vemhesség alatt az anyaállat semmilyen előkészületet nem tesz, például fészekrakást se. Születés után az újszülött kölyköt a hasán tartja, amiről úgy gondolják, hogy védelmet nyújt az utód számára, beleértve a ragadozók támadásaitól is. Az újszülött állat születéskor kevesebb, mint 1 kg. A legtöbb egyed az elválasztás befejezése után válik függetlenné, ami körülbelül 4 hónapos korában történik. A nőstények 3, a hímek 3-5 éves korukra válnak ivaréretté, átlagosan 4 éves korukra. A vadon élő egyedek átlagélettartama 30-40 év.
Természetvédelmi helyzete A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a nem fenyegetett fajok közé tartozik. Bár a populáció pontos tendenciái nem ismertek, a becslések szerint hektáronként 2,2 és 8,5 állat közötti sűrűség fordul elő az egész földrajzi elterjedésén. Bár Amazonas-medence brazíliai részének egyes populációi az erdőirtás miatt csökkennek, de ettől függetlenül nincs komoly veszélyben a faj hosszú távú fennmaradása.
Források Animal Diversity Web
Jegyzetek
További információk
Kategória:Szőrös vendégízületesek Kategória:Emlősfajok Kategória:Közép-Amerika emlősei Kategória:Dél-Amerika emlősei