Szerbia kultúrája (szerbül: Српска култура) az ország és elsősorban a szerbek kultúrája, amely magába foglalja a jellemző művészeti, kulináris, sportéleti és társadalmi elemeket.
Oktatási rendszer A szerbiai oktatási rendszer három, illetve egész pontosan négy szintre oszlik: óvoda/előiskola (predškolsko), alapfokú (osnovna škola), közép- (srednja škola) és felsőfokú.
2005 (a bolognai folyamat és az átfogó oktatási reform végrehajtása) előtt Szerbia a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból vezette be a rendszert. Az óvodai oktatás fakultatív volt, az alap- és középfokú oktatás pedig azonos volt.
Szint Évfolyam Korosztály Osztályok Óvoda Iskola előtti 5-6 Általános Iskola 1. év 6-7 Alsó osztályok Minden 2. év 7-8 3. év 8-9 4. év 9-10 5. év 10-11 Felső osztályok 6. év 11-12 7. év 12-13 8. év 13-14 Középiskola 1. év 14-15 Gimnázium és
4 éves szakiskola Szakmunkás 2. év 15-16 3. év 16-17 4. év 17-18
Ma az országosan tekintélyes Belgrádi Egyetem mellett az Újvidéki Egyetem Szerbia és Délkelet-Európa egyik legjelentősebb oktatási és kutatási intézménye, valamint a vajdasági felsőoktatás zászlóshajója.
Története A szerb oktatás kezdete a 11. és 12. századra datálható, amikor a mai Vajdaságban, Titelben és Bácsban létesítettek iskolákat a római katolikus kolostorokban. A szerb ortodox kolostorokban is tanítottak, mint például sopoćani, sztudenicai és a peći patriarchátusban.
A középkori szerb állam bukása után az újonnan alapított iskolák között voltak szláv és latin iskolák. 1778-ban Zomborban megalakult a Norma szerb általános iskola. 1791-ben megalakult a Karlócai Gimnázium, a legrégebbi szerb gimnázium.
Az első szerb felkelés idején, 1808-ban megalakult a Belgrádi Főiskola. 1838-ban Kragujevacban megalakult a Szerb Fejedelemségi Líceum. Ezt 1841-ben Belgrádba költöztették, 1863-ban beolvadt a Belgrádi Főiskolába. Három fakultása volt: filozófiai, mérnöki és jogi. Később ebből lett a Belgrádi Egyetem (1905).
A II. világháború után az Újvidéki Egyetem (1960), Nis (1965), Pristina (1970), Podgorica (1974) és Kragujevac Egyeteme (1976) függetlenedtek a Belgrádi Egyetemtől.
Kulturális intézmények A 21. század elején 32 művészeti galéria és 142 múzeum működött Szerbiában.
Belgrád legjelentősebb intézményei a Szerb Nemzeti Múzeum (Народни музеј Србије), az ortodox egyházi művészetet bemutató freskógaléria, a Néprajzi Múzeum és a Ljubica hercegnő rezidenciája (Конак књегиње Љубице).
Újvidéken található a Vajdasági Múzeum (Музеј Војводине), a Matica Szrpszka Galéria (Галерија Матице Српске) és Pétervárad erődje.
1998-ban három országos könyvtárból, 689 közkönyvtárból, 143 felsőoktatási könyvtárból és 11 nem szakkönyvtárból álló könyvtári hálózat működik. Ezek közül a Szerb Nemzeti Könyvtár a legjelentősebb. Az 1997-ben alapított Project Rastko (Пројекат Растко) a szerb kultúra internetes könyvtára.
Nemzeti szimbólumok
Szerb heraldika Szerbia zászlaja Szerbia címere Szerbia himnusza
Kulturális világörökség
Művészet Az alábbi információs doboz a szerb nép művészetére vonatkozik. A Szerbiában élő többi nép művészetéről lásd a Vajdaság, Koszovó szócikkeket.
Építészet
Szerbia építészetének hosszú és változatos története van; viharos történelme nagy regionális sokszínűséget hozott. A főbb stílusok a szerb-bizánci (→ bizánci művészet), azon belül a Raškai és a Morava ; a barokk, a klasszikus és a modern építészet, a brutalista és a streamline modern.
A szerb-bizánci stílus a késő középkorban virágzó egyházi építészeti stílus volt, amely a kortárs bizánci építészet és a Raškai iskola hatásainak ötvözésével alakult ki és egy új stílust alkotott. A 13. század végére és a 14. század egy részében a szerb birodalom kiterjedt Macedónián és Thesszálián egészen az Égei-tengerig. Ezeken az új területeken a szerb művészetet még inkább befolyásolta a bizánci művészeti hagyomány.
A gračanicai kolostor, amelyet István Milutin király 1321-ben teljesen újjáépített, a szerb építészet legszebb 14. századi emléke.Ćurčić, Slobodan (1979). Gračanica: King Milutin's Church and Its Place in Late Byzantine Architecture. Pennsylvania State University Press
Később Szerbia az Oszmán Birodalom része lett, és az iszlám kultúra jelentősen befolyásolta a régiót az építészetben és más művészeti ágakban; az egész kultúrában.
Az újkorban a Belgrád feletti rövid ideig tartó osztrák uralom idején barokk negyed épült, térrel és számos épülettel. Azonban miután az oszmán-törökök visszafoglalták a várost, minden barokk épületet leromboltak.
A 19. század a szerb nacionalizmus fejlődésének időszaka volt, amely a nemzeti romantika elképzeléseinek megfelelően az építészetben is "nemzeti stílust" kívánt kialakítani . A historizmus tágabb irányzatán belül a neoklasszikus építészettel párhuzamosan Szerbiában különösen a bizánci újjászületés építészeti stílusa fejlődött ki. Más típusú historizmusoknak kevésbé volt hatása Szerbiában, bár van néhány példa a gótikus újjászületésre, mint például az 1904-ből származó, Óléc (Sztari Lec) közeli Kapetanovo-kastély.
A szecessziós és a bécsi szecessziós stílus a 20. század fordulóján virágzott az ország északi részén, amikor a Vajdaság még a Habsburgok alatt a magyar királyság része volt. Szabadka és Zrenjanin ad otthont a korszak különösen figyelemre méltó épületeinek.
A jugoszláv építészet a 20. század első évtizedeiben jelent meg az államalapítás előtt (1918). A jugoszláv építészetet egyre inkább az egységes állami identitás megteremtésére törekvő, egyre koncentráltabb állami hatalom diktálta.
Az 1920-as évektől kezdődően a jugoszláv építészek az építészeti modernizmust szorgalmazták. A volt jugoszláv városok közül Belgrádban található meg a modernista építmények legnagyobb koncentrációja. A Dragiša Brašovan által tervezett belgrádi Légierő Parancsnokság épülete a város egyik legnagyobb, két világháború közötti modernista épülete.
A II. világháború után Jugoszlávia rövid kapcsolata a kommunista keleti blokkkal a szocialista realizmus rövid időszakát nyitotta meg. A kommunista modellen belüli központosítás a magán építészeti gyakorlatok felszámolásához és a szakma állami ellenőrzéséhez vezetett. Ebben az időszakban a kormányzó Kommunista Párt a modernizmust „polgári formalizmusként” ítélte el.Vladimir., Kulić (2012). Modernism in-between : the mediatory architectures of socialist Yugoslavia. Jovis Verlag. . OCLC 814446048. A szocrál építészet Josip Broz Tito 1948-as, Sztálinnal való szakításával hirtelen véget ért. A következő években a nemzet egyre inkább Nyugat felé fordult, visszatérve a háború előtti jugoszláv építészetet jellemző modernizmushoz.Babic, Maja (2013). "Modernism and Politics in the Architecture of Socialist Yugoslavia, 1945-1965" (PDF). University of Washington A visszatérést a modernizmushoz talán legjobban Vjenceslav Richter 1958-as Jugoszlávia pavilonja mutatja be az Expo 58 világkiállításon.Kulić, Vladimir (2012). "An Avant-Garde Architecture for an Avant-Garde Socialism: Yugoslavia at EXPO '58". Journal of Contemporary History. 47 (1): 161–184. doi:10.1177/0022009411422367. ISSN 0022-0094. JSTOR 23248986. Számos szerb építész épített jelentős modernista épületeket Afrikában és a Közel-Keleten.Niebyl, Donald (2020-03-29). "10 Works of Yugoslav Modernist Architecture in Africa & the Middle East". spomenikdatabase. Retrieved 2020-04-05. Mihajlo Mitrović építész egyike volt a korszak számos jelentős alkotójának. Leginkább a modernista és brutalista épületeiről ismert, mint például a Genex-torony.Niebyl, Donald (2020-03-03). "Mihajlo Mitrović's singular Art-Nouveau inspired modernism in Vrnjačka Banja". spomenikdatabase
Zene és tánc
Szerbiában nagy hagyománya van a folklórnak és a nemzeti zenének. Számos néptánccsoport és zenekar működik az országban. A délszláv folklórra, így a szerb folklórra is jellemző a kóló, vagyis körtánc. A két legismertebb kóló a Moravac és az Užičko kolo.
A 20. század előtt jellemzően a guszle és a furulya volt elterjedve, a mai Vajdaságban inkább a duda és a tambura. Később ill. manapság a fő hangszer a harmonika. Közép-Szerbiára jellemző még a rézfúvós hangszerek. Gučán minden évben rézfúvós fesztivált szerveznek. A legismertebb előadó Boban Marković.
Az Oszmán Birodalom részeként Szerbia hosszú évszázadokon át a szultánt szolgálta. Ez idő tájt az egész Balkánon a török zene terjedt el ill. annak hatása jelentősen érzékelhető a népzenében.
A 20. században Szerbiába is elterjedt a külföldi stílusok sokasága: pop, dance, blues, stb. Egy sajátságos zenei stílus is kialakult az országban a turbofolk. Ez a dance és a szerb népzene keveredése következtében jött létre. Jellemző előadók: Lepa Brena, Željko Joksimović, Dragana Mirković, Svetlana Ražnatović-Ceca, Stoja.
Az 1960-as évek óta jelennek meg a nyugati mintájú zenekarok: Riblja čorba, Bajaga i Instruktori.
A 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválon Marija Šerifović a Molitva című dalával elnyerte az első helyet.
A legismertebb szerb zeneszerző, egyben népdalgyűjtő Stevan Mokranjac (1856–1914). Ő alapította az első szerb zeneiskolát.
Ismert zeneszerzők még Kornelije Stanković, Stevan Hristić, Stanislav Binički; a könnyűzene-népzene-filmzene terén pedig a világhírű Goran Bregović.
Irodalom
A legtöbb középkori irodalom vallási témákról szólt. Különféle evangéliumok, zsoltárok, hagiográfiák, valamint a szerb ortodox egyház alapítóinak esszéi és prédikációi születtek. A 12. század végén megszületett a szerb középkori irodalom két legjelentősebb darabja: a Miroslav-evangélium és a Vukan-evangéliumok .
Jelentősebb barokk szerzők: Andrija Zmajević, Gavril Stefanović Venclović, Jovan Rajić és Zaharije Orfelin.
Dositej Obradović a felvilágosodás korának legkiemelkedőbb irodalmi alakja, míg a legjelentősebb klasszicista író Jovan Sterija Popović.
A modern szerb irodalom Vuk Karadžić népdalgyűjteményeivel kezdődött a 19. században, valamint jelentősek Njegoš és Branko Radičević írásai.
A 20. századi szerb irodalom első jeles képviselője Jovan Skerlić , aki a világháború előtt írt Belgrádban és a 20. század elejének egyik legbefolyásosabb szerb irodalomkritikusaként tartják számon.
20-ban században felvirágzott a szerb irodalom, és sok tehetséges író jelent meg. A legismertebb ezek között Ivo Andrić, Miloš Crnjanski, Meša Selimović, Borislav Pekić, Danilo Kiš, Milorad Pavić, David Albahari, Miodrag Bulatović, Dobrica Ćosić, Zoran Živković .
Ivo Andrić 1961-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Az egyik legismertebb női regényíró a 20-21. században Svetlana Velmar-Janković.
Gasztronómia
bélyegkép|Szarma Szerbiában a legtöbb ember naponta háromszor étkezik, és ebből az ebéd a legkiadósabb és legfontosabb étkezés. Az emberek régen csak ebédet és vacsorát ettek, a reggelit a 19. század második felében vezették be.
Jellemző ételek: a burek – töltött tésztaféle, a muszaka, a popara, a csevapi (ćevapčići) – darált, grillezett hústekercs, jellemzően marha- és bárányhús a szarma – töltött szőlőlevél, a pilav – rizseshús, a szerb saláta, a paszul (пасуљ) – bableves.
Széles körben fogyasztják a sört. A legnépszerűbb márkák a Jelen Pivo és a Lav Pivo.
A rakija (egyfajta gyümölcspárlat) elterjedt; ez Szerbia nemzeti itala, és más mediterrán országokban is elterjedt. A hazai bor is népszerű. A török kávét (domaća vagy szrpszka kafa néven) is széles körben fogyasztják.
Hagyományok Nevek A legtöbb nyugati kultúrához hasonlóan a gyermek egy keresztnevet kap, amelyet a szülei választanak. A keresztnév az első, a vezetéknév pedig a második, például "Željko Popović", ahol a "Željko" egy keresztnév, a "Popović" pedig egy családnév. A női nevek általában -a vagy -ica karakterrel végződnek.
A népszerű nevek többnyire szerb (szláv), keresztény (bibliai), görög és latin eredetűek. Néhány példa: Szerb: Dragana, Dušan, Milan, Milica, Miloš, Nemanja, Uroš, Vuk Görög: Aleksandar, Anastasija, Anđela, Đorđe, Jelena, Katarina, Nikola, Stefan Keresztény: Ana, Lazar, Luka, Jovan vagy Ivan, Marija, Marko, Matija, Mihajlo, Pavle, Petar