Sir Isaiah Berlin OM CBE FBA (Riga, 1909. június 6. – Oxford, 1997. november 5.) orosz-brit társadalom- és politikafilozófus és eszmetörténész, a liberalizmus politikai filozófiájának jelentős huszadik századi képviselője. Nevéhez fűződik a politikai értelemben vett szabadság két felfogásának, a pozitív és a negatív szabadságfogalomnak a leírása és elemzése.
Munkássága Noha élete során egyre inkább idegenkedett attól, hogy publikálásra írjon, rögtönzött előadásait és beszédeit időnként rögzítették és leírták, és sok szóbeli eszmefuttatását publikált esszékké és könyvekké alakították át, mind ő maga, mind mások, különösen Henry Hardy, aki 1974-től főszerkesztőjeként dolgozott.
Rigában (amely abban az időben az Orosz Birodalom része volt) született 1909-ben. Hatéves korában az oroszországi Szentpétervárra költözött, ahol tanúja volt az 1917-es forradalmaknak. 1921-ben családjával az Egyesült Királyságba ment, ahol a londoni St Paul's Schoolban és az oxfordi Corpus Christi College-ban tanult. 1932-ben, huszonhárom évesen Berlint az oxfordi All Souls College ösztöndíjasává választották. Saját munkája mellett Ivan Turgenyev műveit fordította oroszról angolra, és a második világháború alatt a brit diplomáciai szolgálatnak dolgozott. 1957 és 1967 között a társadalom- és politikaelmélet Chichele professzora volt az Oxfordi Egyetemen. 1963 és 1964 között az Arisztotelész Társaság elnöke volt. 1966-ban kulcsszerepet játszott az oxfordi Wolfson College létrehozásában, és annak alapító elnöke lett. Berlin 1946-ban megkapta a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatát (CBE), 1957-ben lovaggá ütötték, 1971-ben pedig az Order of Merit kitüntetést adományozták neki. 1974 és 1978 között a Brit Akadémia elnöke volt. A polgári szabadságjogok élethosszig tartó védelméért 1979-ben megkapta a Jeruzsálem Díjat is, 1994. november 25-én pedig a Torontói Egyetemen megkapta a jogi doktor tiszteletbeli fokozatát, mely alkalomra „rövid credót” készített (ahogy ő nevezte egy barátjának írt levélben), amely ma „Üzenet a huszonegyedik századnak” néven ismert, amelyet az ő nevében kellett felolvasni az ünnepségen.The New York Review of Books, 23 October 2014, "A Message to the 21st Century", http://www.sjpcommunications.org/images/uploads/documents/Isaiah_Berlin.pdf
Évente tartanak róla elnevezett Isaiah Berlin előadásokat a Hampstead zsinagógában, az oxfordi Wolfson College-ban, a Brit Akadémián és Rigában. Berlin gondolatai a liberalizmus elméletéről és a pluralizmusról, valamint a marxizmussal és a kommunizmussal szembeni kritikái tartós hatást gyakoroltak a politikafilozófiára.
Gyermekkor bélyegkép|260px| Berlin gyermekkori otthonát jelző emléktábla (tervezte Mihail Eisenstein ) Rigában, lett, angol és héber nyelven gravírozva: „Ebben a házban élt Sir Isaiah Berlin brit filozófus 1909–1915” bélyegkép|260px| Az Angliyskaya rakpart Szentpéterváron, ahol Berlin gyermekként élt az orosz forradalmak idején Berlin 1909 június 6-án született egy gazdag zsidó család egyetlen fiaként. Apja Mendel Berlin, fakereskedő volt (és közvetlen leszármazottja a Chabad hászidizmus alapítójának, Shneur Zalmannak). Édesanyja leánykori nevén Marie Volshonok.Joshua L. Cherniss and Steven B. Smith (eds), The Cambridge Companion to Isaiah Berlin, Cambridge etc.: Cambridge University Press. 2018, p. 13. Isaiah Berlin: IN CONVERSATION WITH STEVEN LUKES, ISAIAH BERLIN and Steven Lukes, Salmagundi,No. 120 (FALL 1998), pp. 52–134 Családjának volt egy faipari vállalata, amely az egyik legnagyobb volt a Balti régióban, valamint erdői Oroszországban, amelyekből a fát a Daugava folyón úsztatták le a rigai fűrészmalmokba. Mivel édesapja, aki a rigai fakereskedők egyesületének vezetője is volt, a cégénél való munka közben gyakran kapcsolatba került nyugati vállalatokkal, nem csak jiddisül, oroszul és németül beszélt, hanem franciául és angolul is. Édesanyja, Marie (Musya) VolshonokIn their matrimonial record from 1906, available at the Jewish genealogy site JewishGen.org, mother's name is spelled Musya Volshonok. az orosz mellett folyékonyan beszélt jiddisül és lettül is.
Berlin életének első hat évét Rigában töltötte, majd Andreapolban (egy Pszkov melletti fakereskedelemmel foglalkozó kisvárosban, amely gyakorlatilag teljes egészében a családi vállalkozás tulajdonában volt), és Petrográdban (ma Szentpétervár) élt. Petrográdban a család először a Vasziljevszkij-szigeten, majd a szárazföldi Angliiskii Prospekton élt. Az Angliiskii Prospekten megosztották a házukat más bérlőkkel, köztük Rimszkij-Korszakov lányával, a finn ügyek miniszterhelyettesével és Emeretinszkij hercegnővel. Az 1917-es októberi forradalom kitörésével az épület bérlőinek sorsa gyorsan megfordult, így Emeretyinszkij hercegnőnek és Rimszkij-Korszakov lányának is hamarosan az épület kályháinak begyújtása és az udvarok seprése lett a feladata. Berlin a lakása ablakaiból és a nevelőnőjével folytatott sétái során szemtanúja volt mind a februári mind az októberi forradalomnak, és végignézte a Téli Palota előtti téren felvonuló tüntetők tömegét.
A februári forradalom egy gyermekkori emléke megalapozta benne az erőszakkal szemben való egész életen át tartó ellenállását:
Mivel a család egyre elnyomóbbnak érezte a bolsevik uralom alatti életet, amely a családot burzsoázia részének tartotta, 1920. október 5-én Petrográdból Rigába költöztek, de az ottani antiszemitizmus és a lett hatóságokkal kapcsolatos nehézségek miatt végül 1921 elején Nagy-Britannia felé vették az irányt (Mendel januárban, Isaiah és Marie február elején), amikor Berlin tizenegy éves volt. Londonban a család először Surbitonban szállt meg, ahol Berlint az Arundel House-ba küldték előkészítő iskolába, majd egy éven belül házat vásároltak Kensingtonban, hat évvel később pedig Hampsteadben .
Berlin anyanyelve az orosz volt, és érkezésekor gyakorlatilag egyáltalán nem tudott angolul de nagyjából egy év alatt, 12 éves korára tökéletesen elsajátította a nyelvet. Az orosz és az angol mellett folyékonyan beszélt még franciául, németül és olaszul, és tudott héberül, latinul és ógörögül is. Folyékony angolsága ellenére, idősebb korában Berlin oxfordi angol akcentusa egyre inkább oroszosan hangzott, főleg a magánhangzóiban.The Book of Isaiah: Personal Impressions of Isaiah Berlin, edited by Henry Hardy, (Boydell & Brewer 2013), page 180 Valahányszor angol filozófusként hivatkoztak rá, Berlin mindig kitartott amellett, hogy ő örökké orosz zsidó marad: „Orosz zsidó vagyok Rigából, és az Angliában eltöltött évek nem változtathatnak ezen. Szeretem Angliát, itt jól bántak velem, és sok mindent nagyra tartok az angol életben, de orosz zsidó vagyok; így születtem, és ilyen is maradok életem végéig."Cultural Diversity, Liberal Pluralism and Schools: Isaiah Berlin and Education (Routledge, 2006), Neil Burtonwood, page 11 Dubnov A.M. (2012) Becoming a Russian-Jew. In: Isaiah Berlin. Palgrave Studies in Cultural and Intellectual History. Palgrave Macmillan, New York
Tanulmányai Berlin a londoni St Paul's Schoolban tanult. Michael Bonavia brit író, akivel együtt járt az iskolába, így ír róla:
Miután elhagyta a St Paul's-t, Berlin jelentkezett az oxfordi Balliol College-ba, de egy kaotikus interjú után megtagadták a felvételét. Berlin úgy döntött, hogy ismét jelentkezik, csak egy másik college-ba: a Corpus Christi-be. Berlint ide felvették és megkezdte tanulmányait az oxfordi literae humaniores szakon. 1928-ban szerzett diplomát, a záróvizsgáin first-class Honours eredménnyel, és elnyerte a John Locke-díjat is a filozófiavizsgáin nyújtott teljesítményéért, amelyeken megelőzte A. J. Ayert. Ezt követően újabb diplomát szerzett Oxfordban filozófiából, politikából és közgazdaságtanból, és kevesebb mint egy évvel a kurzus megkezdése után ismét first-class minősítést szerzett. Kinevezték filozófia tutornak az oxfordi New College-ban, majd nem sokkal ezután az oxfordi All Souls College ösztöndíjasává választották, az első megtéretlen zsidóként, aki megkapta ezt az ösztöndíjat az All Souls-nál.
Még diákként összebarátkozott Ayerrel (akinek élethosszig tartó baráti riválisa volt), Stuart Hampshirerel, Richard Wollheimmel, Maurice Bowrával, Roy Beddingtonnal, Stephen Spenderrel, Inez Pearnnel, J. L. Austinnal és Nicolas Nabokovval . 1940-ben a Cambridge-i Egyetemen egy megbeszélésen, amelyen Ludwig Wittgenstein is részt vett, bemutatott egy filozófiai tanulmányt a mások elméjéről. Wittgenstein a vitában elutasította dolgozatának érvelését, de dicsérte Berlint intellektuális őszinteségéért és tisztességéért. Berlinnek élete hátralévő részében Oxfordban maradt, leszámítva azt az időszakot, amikor 1940 és 1942 között New Yorkban a British Information Servicesnél (BIS) dolgozott, később pedig 1946-ig a brit washingtoni és moszkvai nagykövetségen. Mielőtt 1940-ben átkelt az Atlanti-óceánon, Berlin Portugáliában pihent néhány napig. 1940. október 19. és 24. között Estorilban, a Hotel Palácioban tartózkodott.Exiles Memorial Center. E szolgálat előtt azonban Berlint eltiltották a brit háborús erőfeszítésekben való részvételtől, mivel Lettországban született, és mert születéskor megsérült a bal karja. 1943 áprilisában bizalmas elemzést írt a amerikai szenátus külügyi bizottságának tagjairól a brit külügyminisztérium számára ; a kansasi Arthur Capper szenátort megbízható, higgadt, 78 éves, kukoricaövezetből származó reakciósként jellemezte, aki a közép-nyugati alulról szerveződő izolacionizmus hangja. Szolgálataiért megkapta a CBE-t az 1946-os újévi kitüntetésben . Az Anna Ahmatovával 1945 novemberében és 1946 januárjában Leningrádban történt találkozásai mindkettőjükre nagy hatást gyakoroltak, és komoly negatív következményei Ahmatovára nézve (aki költészetében megörökítette a találkozásokat).
Magánélet 1956-ban Berlin feleségül vette Aline Elisabeth Yvonne Halbant, született de Gunzbourg (1915–2014), Hans Halban atomfizikus egykori feleségét és a francia női golfbajnokság egykori győztesét. Egy párizsi, száműzött, félig orosz-arisztokrata, félig nemesített zsidó bankár- és olajmágnás családból származott (anyja Yvonne Deutsch de la Meurthe, Henri Deutsch de la Meurthe unokája volt). bélyegkép|300x300px| A Berlin Quadrangle, Wolfson College 1959-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia külföldi tiszteletbeli tagjává választották. Közreműködött az Oxfordi Egyetem új college-ának, a Wolfson College-nak az 1966-os megalapításában. A college-ot azért hozták létre, hogy kiemelkedő tudományos kutatóműhely legyen, amely – sok más oxfordi college-dzsel ellentétben – szintén erős egalitárius és demokratikus szellemiségen alapulna. Berlin tagja volt az Oxfordi Egyetemhez tartozó Rothermere Amerikai Intézet alapító tanácsának. Amint később kiderült, amikor Isaac Deutscher tudományos munkásságának értékelésére kérték fel, Isaiah Berlin az előléptetés ellen érvelt a jelölt mélységesen kommunistapárti harciassága miatt.Isaiah Berlin, Building: Letters 1960–1975, ed. Henry Hardy and Mark Pottle (London: Chatto and Windus, 2013), 377–8.