Halász Pál Ferenc (Budapest, Erzsébetváros, 1914. május 29.Születése bejegyezve a Bp. VII. ker. állami születési akv. 1169/1914. folyószám alatt. – Pécs, 1963. szeptember 18.) magyar jogász, jogtudós, jogi szakíró, egyetemi tanár, a jogi tudományok kandidátusa (1957), az államelmélet művelője.
Életpályája Halász (Fischer) Aladár (1881–1941) elemi iskolai tanító és Solti (Steininger) Terézia (1891–1949) ipariskolai tanítónő fiaként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Imre Gimnáziumban végezte, ahol 1932-ben tett érettségi vizsgát. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója lett. Jogi tanulmányainak befejezése után 1937-től Budapesten volt ügyvédjelölt. 1938-tól az Országos Ifjúsági Bizottság, 1943-tól az illegális Magyar Kommunista Párt tagja volt. A német megszállást követően részt vett a fegyveres nemzeti ellenállásban, azonban a Gestapo letartóztatta és Budapest felszabadításáig fogságban tartották. 1945 januárja és májusa között a Budapesti–Belvárosi Nemzeti Bizottság elnöke, majd a következő év márciusáig az MKP Központi Vezetőség Közigazgatási Osztályának politikai munkatársa volt. 1946–1948 között a Budapest Székesfőváros XV. Kereskedelmi és Ipari Osztályának ügyosztályvezető-helyettes főjegyzőjeként, 1948 és 1960 között a főváros tisztifőügyész-helyetteseként működött. Időközben ügyvédi vizsgát tett (1948). 1950 1951-ben a Magyar Jogász Szövetség főtitkárhelyettese és a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkára. 1951-től a Pécsi Egyetemi Könyvtár igazgatója,Magyar Közlöny, 1951. június 26. (96. szám) 1952-től 1957-ig a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogelméleti Tanszékén tanszékvezető egyetemi docens, 1957. szeptember 4-től haláláig tanszékvezető egyetemi tanár volt.Magyar Közlöny, 1957. szeptember 4. (95. szám) Számos egyetemi jegyzetet, valamint kisebb tanulmányt írt. Öngyilkos lett.
Családja Első felesége az ungvári születésű Fischer Zsuzsa (1913–1952) orvos volt, Fischer Sándor és Róth Aranka lánya, akit 1938. augusztus 9-én Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül. Második házastársa Várlaki Mária volt.
Gyermekei: Halász János (1940–), Halász Péter (1943–2006) színész, rendező és Halász András (1946–).
Művei Állam és jogrend a szocialista forradalomban (Budapest, 1962) Társadalom, állam, jog (Antalffy Györggyel, Budapest, 1963) Az állam- és jogelmélet viszonya a marxizmus–leninizmushoz és a szaktudományokhoz. Jogtudományi Közlöny, 1956. 1. szám Az államfogalom meghatározásának néhány kérdése. Budapest, 1958 Az államelmélet alapkérdései: állam, államtípus, államforma. Budapest, 1957
Díjai, elismerései Magyar Népköztársasági Érdemrend Szocialista Munkáért Érdemérem (1960)Művelődésügyi Közlöny, 1960. július 1. (4. évfolyam, 13. szám) Magyar Partizán Emlékérem
Emlékezete A Pécsi köztemetőben nyugszik.Névpont.hu
Jegyzetek
Források
További információk Molnár L: Az egyetem oktatóinak és az Egyetemi könyvtár dolgozóinak tudományos munkássága az 1957–1961. években (Pécs, 1962).
Kategória:Magyar jogtudósok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:MKP-tagok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek