A Williams FW14 egy Formula–1-es versenyautó, melyet a Williams csapat tervezett és indított az 1991-es, majd FW14B néven az 1992-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Nigel Mansell és Riccardo Patrese voltak. Az FW14B egyike a valaha volt legdominánsabb autóknak a Formula–1 történetében, Mansell ezzel szerezte meg karrierje egyetlen világbajnoki címét.
Áttekintés Az autót szükség szülte, ugyanis a Williams és a Renault együttműködése az előző két évben sikeres volt ugyan, de a motorpartner szemében nem eléggé. 1990 közepén a csapat leigazolta Adrian Newey-t a March csapattól, és azonnal neki is látott a tervezésnek. Newey híres volt arról, hogy aerodinamikailag kifogástalan és hatékonyan működő kasztnikat tud megtervezni még viszonylag limitált költségkeretből is, ezúttal pedig nem kellett aggódnia a pénzügyi korlátok miatt. A vadonatúj szerkezet elég indoknak bizonyult ahhoz, hogy Nigel Mansell, aki a Ferrarival ekkoriban végzetesen megromló viszonya miatt a visszavonulást fontolgatta, végül visszatérjen a Williamshez.
A 3,5 literes V10-es Renault szívómotoros konstrukció egyike a legszofisztikáltabb autóknak a sportág történetében. Félautomata váltó, 1992-ben aktív felfüggesztés, kipörgésgátló, illetve ABS is volt benne. Technikailag annyira előremutató volt, hogy közvetlen riválisai, a McLaren MP4/7A, a Ferrari F92A és a Lotus 107 sehol nem voltak hozzá képest az 1992-es idényben, és a leváltására tervezett FW15-öst végül be sem kellett vetnie a csapatnak.
Az FW14-es (1991) A szezonnyitó amerikai nagydíjon debütált az autó, ami már ekkor is technikailag az élen járt a többi csapathoz képest. Ugyanakkor számos technikai nehézség hátráltatta a csapatot. Emiatt sokszor kiestek, és hiába gyűjtött Mansell és Patrese 7 győzelmet is az idényben, a jobb megbízhatóság miatt Ayrton Senna lett a világbajnok. A legtöbbször a félautomata váltóval voltak gondok, Mansell többször esett ki vezető helyről emiatt. Patresét hasonló nehézségek hátráltatták. Mindazonáltal a csapat éppen hogy csak nem lett konstruktőri bajnok.
Az FW14B (1992) A következő idénynek az autó áttervezett változatával vágtak neki. Amiben jelentősen különbözött az újabb modell, az a kipörgésgátló és az aktív felfüggesztés jelenléte volt. Az FW14B totálisan dominált a szezonban, Mansell egymaga szerzett 9 győzelmet, ami akkor rekord volt, Patrese pedig egyet. Patresének nem feküdt annyira az autó, mert az aktív felfüggesztés komolyabb leszorítóerőt generált, és ez nem passzolt annyira az ő vezetési stílusához, sokkal inkább Mansell agresszív stílusára volt kitalálva. Az aktív felfüggesztés külsőre mindössze apróbb kitüremkedések formájában volt észrevehető a kasztnin ott, ahol az első felfüggesztés és a vázszerkezet találkoznak.http://img.favcars.com/williams/fw14/williams_fw14_1992_images_1.jpg Emellett az előző évhez képest kicsit hosszabb lett az orrkúp.http://imgur.com/jIZlzDo.jpg Habár az autó már az 1991-es ausztrál nagydíjon készen volt, Mansell úgy döntött, egyelőre nem próbálja még ki.
Az 1992-es szezont oly mértékben dominálta a Williams, hogy gyakran 2 másodperccel is jobbak voltak a mögöttük autózóknál. Jellemző bizonyítéka volt ennek a dominanciának a brit nagydíj időmérő edzése, ahol Mansell 2 másodpercet adott a második Patresének, aki pedig további 1 másodpercet a harmadik Sennának. Mansell a magyar nagydíjon egy második hellyel bebiztosította világbajnoki címét, öt futammal a vége előtt, a Williams pedig konstruktőri bajnok lett. Az idény végén kicsit keserédes volt az ünneplés, mert mindenki tudta, hogy Mansell nem marad a csapatnál, hiszen a helyére érkezett Alain Prost, Patrese pedig szintén távozott.
Tekintettel arra, hogy számos technikai újítását azóta betiltották, és a mai napig nem is használhatják a Formula–1-ben, az FW14 és az FW14B a valaha volt technikailag legfejlettebb autói közt vannak a sportágnak.http://news.bbc.co.uk/sport2/hi/motorsport/formula_one/cars_guide/4272031.stm
Az autó 2017-ben gurult legközelebb pályára, amikor a Williams csapat 40. születésnapját ünnepelendően Karun Chandhok vezette a brit nagydíj médianapján, az aktuális Williams FW36-ossal párhuzamosan, amit Paul di Resta vezetett. 2019-ben az egyik kasztnit elárverezék az éves Goodwoodi Sebességfesztiválon. 2020-ban Sebastian Vettel megvásárolta Nigel Mansell világbajnoki kasztniját (összesen 6 kasztni épült, Vettel az 5-öst vette meg), és a 2022-es brit nagydíjon, a 35. születésnapján a közönség előtt is vezette azt, mégpedig fenntartható forrásból származó üzemanyaggal megtankolva. A jármű azóta is rendszeres résztvevője a különféle fesztiváloknak. 2025-ben a Goodwood Festival of Speed során az eredeti Mansell-Patrese pilótapáros vezette, valamint James Vowles, a Williams csapatfőnöke.
Egyéb megjelenések Az autó szerepel az F1 2013, F1 2017, F1 2018 és F1 2019 című játékokban mint klasszikus autó.
Eredmények Félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör. ÉvCsapatKasztniMotorGumikPilóták12345678910111213141516PontokHelyezés1991Canon Williams TeamFW14Renault RS3C V10USABRASMRMONCANMEXFRAGBRGERHUNBELITAPORESPJPNAUS1252.Nigel MansellKIKIKI2621112KI1KIZ1KI2Riccardo PatreseKI2KIKI315KI235KI13351992Canon Williams TeamFW14BRenault RS3C / RS4 V10RSAMEXBRAESPSMRMONCANFRAGBRGERHUNBELITAPORJPNAUS1641.Nigel Mansell111112KI11122KI1KIKIRiccardo Patrese222KI23KI228KI35KI1KI
Forráshivatkozások
Fordítás
Kategória:1991-es Formula–1-es autók Kategória:1992-es Formula–1-es autók Kategória:Világbajnok Formula–1-es autók Kategória:Adrian Newey tervezte Formula–1-es autók Kategória:Williams F1