A kritikai pszichológia a pszichológia olyan perspektívája, amely nagymértékben a kritikai elméletre épít. A kritikai pszichológia megkérdőjelezi a mainstream pszichológiát, és megpróbálja más módokon alkalmazni, gyakran a társadalmi változások felé tekintve, a pszichopatológia megelőzésének és kezelésének eszközeként.
A kritikai pszichológusok úgy vélik, hogy a hagyományos pszichológia nem veszi figyelembe azt, hogy a társadalmi osztályok és csoportok közötti hatalmi különbségek hogyan befolyásolhatják az egyén vagy közösség mentális és fizikai jólétét. A hagyományos pszichológia ezt részben úgy teszi, hogy a mentális problémák okát legfőképpen az egyén szintjén keresi.
Eredete A mainstream pszichológia kritikája összhangban létezik a pszichológia 19. század végi modern fejlődése óta. A kritikai pszichológia kifejezés használata az 1970-es években kezdődött Berlinben, a Freie Universität Berlinben. A kritikai pszichológia német ága megelõzi a terület többi részét és ezzel együtt nagyrészt elkülönülten fejlődött azoktól. A német kritikai pszichológiai mozgalom az 1960-as évek végén kitörő háború utáni diáklázadásából indult; lásd német diákmozgalom. Marx A politikai gazdaságtan bírálatához című műve fontos szerepet játszott a német diáklázadásban, amelynek központja Berlin volt . Abban az időben Berlin a kommunista uralom alatt álló Kelet-Németország által körülölelt kapitalista város volt, a politikai és ideológiai viták "forró pontja" volt a forradalmi német diákok számára. A kritikai pszichológia szociológiai alapjai határozottan marxista.
Klaus Holzkamp A terület egyik legfontosabb és legkifinomultabb könyve a Grundlegung der PsychologieKlaus Holzkamp (1983): Grundlegung der Psychologie. Frankfurt/M.: Campus (A pszichológia alapjai), Klaus Holzkamptól, akit sokan a kritikai pszichológia elméleti megalapozójának tekintenek. Holzkamp két könyvet írt a tudományelméletrőlKlaus Holzkamp (1964), Theorie und Experiment in der Psychologie. Berlin: de Gruyter (Theory and Experiment in Psychology); Klaus Holzkamp (1968): Wissenschaft als Handlung. Versuch einer neuen Grundlegung der Wissenschaftslehre. Berlin: de Gruyter (Science as Action – A new Approach to the Theory of Science) és egyet az érzékszervi észlelésrőlKlaus Holzkamp (1973): Sinnliche Erkenntnis. Historischer Ursprung und gesellschaftliche Funktion der Wahrnehmung. Frankfurt/M.: Athenäum (Sensory Perception: Historical Origins and Social Functions of Perception mielőtt 1983-ban megjelent a Grundlegung der Psychologie. Holzkamp úgy gondolta, hogy munkája szilárd paradigmát kínált a pszichológiai kutatások számára, mivel a pszichológiát pre-paradigmatikus tudományágnak tekintette (TS Kuhn a „preparadigmatikus” kifejezést a társadalomtudományra használta ).
Holzkamp leginkább Alekszej Leontyev kultúrtörténeti pszichológiai és tevékenységelméleti megközelítésére alapozta azt a kifinomult kísérletét, hogy átfogó és integrált kategóriarendszert határozzon meg a pszichológiai kutatás területén. Leontyev az emberi cselekvést a biológiai és kulturális evolúció eredményeként látta, és Marx materialista kultúrafelfogására támaszkodva hangsúlyozta, hogy az egyéni megismerés mindig a társadalmi cselekvés része, amelyet az ember alkotta eszközök (kulturális műtermékek) közvetítenek, nyelv és más ember alkotta szimbólumrendszerek, amelyeket az emberi kultúra és ezáltal az emberi megismerés egyik fő megkülönböztető jegyének tekintett. Egy másik fontos forrás Lucien Sève személyiségelmélete amely behozta a „társadalmi aktivitási mátrixok” fogalmát, mint közvetítő struktúrát az egyéni és a társadalmi reprodukció között. Ugyanakkor a Grundlegung szisztematikusan integrálta az 1970-es években Szabad Berlini Egyetemen végzett kritikus pszichológusok korábbi szakmunkáit, akikre Marx, Leontyev és Seve is hatással volt. Tartoztak ide állatok viselkedéséről / etológiájáról,Volker Schurig (1975): Naturgeschichte des Psychischen 1: Psychogenese und elementare Formen der Tierkommunikation. (Natural History of the Psyche 1: Psychogenesis and Elementary Forms of Animal Communication. Frankfurt/M.: Campus; Volker Schurig (1975): Naturgeschichte des Psychischen 2: Lernen und Abstraktionsleistungen bei Tieren (Natural History of the Psyche 2: Learning and Abstraction Capabilities in Animals. Frankfurt/M. Campus; Volker Schurig (1976): Die Entstehung des Bewußtseins (The Emergence of Consciousness). Frankfurt/M.: Campus;. Frankfurt/M.: Campus; érzékszervi észlelésről,Klaus Holzkamp (1973): Sinnliche Erkenntnis. Historischer Ursprung und gesellschaftliche Funktion der Wahrnehmung. Frankfurt/M.: Athenäum (Sensory Perception: Historical Origins and Social Functions of Perception motivációrólUte Osterkamp (1975/1976): Grundlagen der Psychologischen Motivationsforschung (Foundations of Psychological Research of Motivation, Frankfurt/M: Campus (2 Volumes) és a megismerésről szóló könyvek.Rainer Seidel (1976): Denken. Psychologische Analyse der Entstehung und Lösung von Problemen. (Cognition. Psychological Analysis of Formulating and Solving Problems. Frankfurt/M.: Campus Megközelítésébe Freud pszichoanalíziséből és Merleau-Ponty fenomenológiájából származó gondolatokat is beépített.
Holzkamp emberi reproduktív cselekvés, észlelés és megismerés történeti és összehasonlító elemzésének egyik nap eredménye egy nagyon specifikus jelentésfogalom, amely a szimbolikus jelentést történelmileg és kulturálisan felépített, célzott fogalmi struktúrákként azonosítja, amelyeket az emberek az anyagi kultúrával szoros kapcsolatban és a történelmileg sajátos társadalmi újratermelésnek kontextusán belül.
A kulturálisan közvetített és társadalmilag elhelyezett cselekvésnek ebből a fenomenológiai perspektívájából kiindulva Holzkamp pusztító és eredeti módszertani támadást indított a behaviorizmus ellen (amit S-R (inger-válasz) pszichológiának nevezett), amely nyelvi elemzésen alapult, és aprólékosan bemutatta a retorikai mintákat. A pszichológiának ez a megközelítése a "tudományos objektivitás" illúzióját kelti, ugyanakkor elveszíti a kulturálisan alapon nyugvó, szándékos emberi cselekvések megértésének jelentőségét.Klaus Holzkamp (1987): Die Verkennung von Handlungsbegründungen als empirische Zusammenhangsannahmen in sozialpsychologischen Theorien: Methodologische Fehlorientierung infolge von Begriffsverwirrung (Mistaking Reasons for Causes in Theories of Social Psychology: Methodological Errors as a Result of Conceptual Confusion), Forum Kritische Psychologie 19, Berlin: Argument Verlag, pp. 23–59. Klaus Holzkamp (1993): Lernen: Subjektwissenschaftliche Grundlegung. Frankfurt/M.: Campus, Chapter 1: "Hinführung auf das Verfahren der Problementwicklung" (Introduction to the Sequence of Presentation), pp. 17–39 E megközelítés ellen kidolgozta saját megközelítését az általánosításhoz és objektivitáshoz, Kurt Lewin gondolataira támaszkodva a Grundlegung der Psychologie 9. fejezetében.
1995-ben bekövetkezett halála előtti utolsó jelentős publikációja a tanulásról szólt.Klaus Holzkamp (1993): Lernen: Subjektwissenschaftliche Grundlegung ("Learning: Subject-Scientific Foundations"). Frankfurt/M.: Campus 1993-ban jelent meg, és a téma szemszögéből való tanulás fenomenológiai elméletét tartalmazza. Holzkamp egyik fontos koncepciója a hagyományos pszichológia által kidolgozott elméletek „újraértelmezése”. Ez azt jelentette, hogy ezeket a fogalmakat a kritikai pszichológia paradigmája felől kellett szemlélni, ezáltal hasznos meglátásaikat integrálni a kritikai pszichológiába, ugyanakkor azonosítani és kritizálni korlátozó szemléleteit, amelyek az S–R pszichológia esetében a szubjektív és intencionális cselekvés retorikai kiküszöbölését jelentik, a kognitív pszichológia esetében pedig, amely figyelembe vette a szubjektív motívumokat és az intencionális cselekvéseket, a módszertani individualizmust.
A könyv első része tehát kiterjedt betekintést tartalmaz a tanulás pszichológiai elméleteinek történetébe, és e fogalmak egy kis újraértelmezését a kritikai pszichológia paradigmájának szemszögéből, amely a konkrét társadalomtörténeti/kulturális kontextusban elhelyezkedő szándékos cselekvésre összpontosít. Azok a tanulási elképzelések, amelyeket a leghasznosabbnak talált az „osztálytermi tanulás” saját részletes elemzésében, Jean Lave (helyzetes tanulás) és Edwin Hutchins (elosztott megismerés) kognitív antropológusoktól származtak.
A könyv második része kiterjedt elemzést tartalmazott az „osztálytermi tanulás” modern állami intézményesített formáiról mint a modern tanulás és szocializáció nagy részét meghatározó kultúrtörténeti kontextusról. Ebben az elemzésben nagymértékben támaszkodott Michel Foucault Fegyelem és büntetés című művére. Holzkamp úgy érezte, hogy az osztálytermi tanulás, mint a tanulás történetileg sajátos formája, nem használja ki teljes mértékben a tanulóban rejlő lehetőségeket, hanem számos „tanítási stratégiával” korlátozza tanulási lehetőségeit. A könyv motivációja részben az volt, hogy olyan alternatív tanulási formákat keressen, amelyek az emberi pszichében rejlő hatalmas lehetőségeket termékenyebb módon hasznosíthatják. Következésképpen a könyv utolsó részében Holzkamp az „expanzív tanulás” formáit tárgyalja, amelyek úgy tűnik, elkerülik az osztálytermi tanulás korlátait, mint például a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a tanulás az osztálytermeken kívüli kontextusban.
Ez a kutatás a modern (kapitalista) társadalom sajátos történelmi kontextusában való életvezetésről szóló jelentős mű megírásának terveiben csúcsosodott ki. 1995-ben bekövetkezett halála miatt ez a munka soha nem jutott túl a korai (és idő előtti) konceptualizálások szakaszán, amelynek egy része a Forum Kritische Psychologie és az Argument folyóiratokban jelent meg.Klaus Holzkamp (1995): Alltägliche Lebensführung als subjektwissenschaftliches Grundkonzept (Everyday Life Leadership as Basic Concept of a Scientific Theory of the Subject). Das Argument, 37. Jahrgang, Heft 6, November/December 1995
1960-1970-es évek Az 1960-as és 1970-es években a radikális pszichológia kifejezést a pszichológusok használták a terület azon ágának megjelölésére, amely elutasította a hagyományos pszichológia egyénre, mint az elemzés alapegységére és a pszichopatológia egyetlen forrására való összpontosítását. Ehelyett a radikális pszichológusok a társadalom szerepét vizsgálták a problémák előidézésében és kezelésében, és a társadalmi változást a mentális betegségek kezelésének alternatívájaként és a pszichopatológia megelőzésének eszközeként tekintették. Pszichiátrián belül az anti-pszichiátria kifejezést gyakran használták. Jelenleg a brit aktivisták kritikai pszichiátria kifejezést preferálják. A kritikai pszichológia jelenleg az előnyben részesített kifejezés a pszichológiai tudományágára, amely alternatívákat keres arra a módra, ahogyan a pszichológia tudományága az emberi tapasztalatot az egyén szintjére csökkenti, és ezáltal megfosztja a radikális társadalmi változások lehetőségeit.
1990-es évek Az 1990-es évektől kezdődően a kritikai pszichológiával foglalkozó könyvek új hulláma jelent meg, amelyek közül a legnagyobb hatást Dennis Fox és Isaac Prilleltensky Critical Psychology című könyve jelentette. Az Egyesült Királyságban ír kritikai pszichológiai bevezető szövegek általában a diskurzusra összpontosítanak, de a kritikai pszichológia egyes támogatói ezt úgy tekintették, mint az emberi tapasztalat nyelvvé való redukálását, ami politikailag éppoly veszélyes, mint ahogy a mainstream pszichológia az egyéni elméjére csökkenti annak tapasztalatát. Mások szerint a nyelvre és az ideológiai folyamatokra való odafigyelés elengedhetetlen a hatékony kritikai pszichológiához – ez nem egyszerűen arról szól, hogy a mainstream pszichológiai koncepciókat alkalmazzuk a társadalmi változások kérdéseire.
Ian Parker