Jean Bouise (Le Havre, 1929. június 3. – Lyon, 1989. július 6.) César-díjas francia színpadi és filmszínész. Az 1960-as évek elejétől haláláig folyamatosan szerepelt francia és nemzetközi filmekben. Erős szemüvegével és később növesztett hosszú bajuszával, visszafogott színészi játékával jellegzetes karaktert képviselt, melyet mellékszerepek sokaságában jelenített meg. Az „örök másodszereplő” a francia filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze volt. Ebben a kategóriában César-díjat is nyert 1980-ban.

Élete Pályakezdése, színpadi munkássága Vegyészmérnöki oklevelet szerzett a roueni egyetemen. 1950-ben állt először színpadon. Roger Planchon társulatához csatlakozott és közreműködött a lyoni Théâtre de la Comédie megalapításában. Alapító tagja volt a villeurbanne-i Városi Színháznak (Théâtre de la Cité) is, amely 1972-ben Théâtre national populaire (TNP) néven folytatta működését, Planchon igazgatósága alatt, harminc éven át. Bouise kiváló alakításokat nyújtott klasszikus repertoár-szerepekban (Dandin György, Tartuffe, Švejk, egy derék katona, stb.), és kortárs szerzők, rendezők modern produkcióiban is.

Filmszínészi pályája

Egy 1961-es televíziós filmszerep (Flore et Blancheflore) után első játékfilmes szerepét 1962-ben kapta Armand Gatti rendező El otro Cristóbal francia-kubai filmjében ő játszotta a címszerepet, Cristóbalt. A filmet bemutatták az 1963-as cannes-i fesztiválon, de moziforgalmazásra nem került. Ezután a bohém Haddock kapitányt játszotta a Tintin és a Kék Narancs ifjúsági filmvígjátékban. 1970-ben szerepelt Claude Sautet Az élet dolgai c. filmjében, Michel Piccoli és Romy Schneider mellett; majd Costa-Gavras Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája és Vallmoás c. társadalmi filmdrámáiban. 1976-ban megjelent Joseph Losey 1976-os Klein úr c. filmjében, Alain Delon és Jeanne Moreau társaságában, Robert Enrico rendező A bosszú) c. filmjében nyújtott François-alakítása elhozta neki az első César-díjra jelölést.

Nyugodt, tanáros megjelenése, látványos eszközök nélküli, visszafogott színészi játéka, mély hangja, kimért és szabatos beszéde, természetes és nyugodt viselkedésmódja fokozatosan a francia filmgyártás egyik legismertebb mellékszereplő-színészévé tette. Luc Besson rendező egyik kedvence lett, filmjeinek jelképerejű szereplőjévé vált. Az 1983-as Élethalálharc (más címen Az utolsó harc) című disztópiában az utolsó élő nőt megóvni próbáló magányos öregembert alakította. A Christopher Lambert főszereplésével készült Metró című 1985-ös Besson-thrillerben Bouise az állomásfőnök szerepét játszotta. A nagy kékség c. „búváros” filmben a tapasztalt nagybácsit, a Nikita c. akciófilmben a követség ügyvivőjét alakította.

Rövidlátó volt, erős szemüveget viselt nemcsak a való életben, hanem szerepeiben is. Később jellegzetes, tömött bajuszt növesztett, ezek szinte állandó „védjegyévé” váltak pályája során. Kitűnően alakított szigorú tanárt, papot, hivatalnokot, bürokratát. Az általa megformált karakterek legtöbbször száraz és szigorú hivatalos személyek, szabálykövetést sugalló, néha nyugtalanító vonásokkal. Konzervatív eleganciával öltözött urakat alakított, a fennálló társadalmi szabályok elhivatott őreit. Jean-Jacques Annaud 1979-es Csatár a pácban (Coup de tête) filmjében Sivardière urat, egy vidéki labdarúgóklub elnökét formálta meg, alakításáért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó César-díjat. Yves Boisset rendező Fayard bíró, akit seriffnek hívtak című bűnügyi filmjében államügyészt alakított, aki kifogásolja a címszereplő vizsgálóbíró szabálytalan módszereit.

Bouise tüdőrákban halt meg 1989. július 6-án, 60 éves korában, a lyoni Léon Bérard Kórházban. Utolsó filmszerepét Luc Besson Nikita c. filmjében játszotta. A film elkészülését már nem érhette meg, a bemutató előtt elhunyt. „Nagyon hinni akartuk, hogy csak eltűnt, észrevétlenül,” írta búcsúztatójában Luc Besson, aki a Nikita első filmkockáin Jean Bouise-nak ajánlotta filmjét, amelyet a színész már nem láthatott. Bouise-t Isère megyében, Saint-Hilaire-de-Brens község temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Magánélete, halála

Isabelle Sadoyan színésznőt (1928-2017) vette feleségül, akivel Roger Planchon színházrendező-színigazgató villeurbanne-i társulatában ismerkedett meg. Az özvegy 2017-ben hunyt el, férje mellé temették.

Fontosabb filmszerepei 1961: Flore et Blancheflore; tévéfilm; révész 1963: El otro Cristóbal; Cristóbal 1964: Tintin és a Kék Narancs (Tintin et les oranges bleues); Haddock kapitány 1965: A méltatlan öreg hölgy (La vieille dame indigne); Alphonse 1965: Übü király (Ubu roi); tévéfilm; Übü atya 1966: A háborúnak vége (La guerre est finie); Ramón 1966: Mások bőrével (Avec la peau des autres); Margeri 1968: A legszebb hónap (Le mois le plus beau); plébános 1969: Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (Z); Georges Pirou (rend. Costa-Gavras) 1969: L’Américain; Paul 1969: Les hors-la-loi; Marc 1970: Az élet dolgai (Les choses de la vie); François 1970: Vallomás (L’aveu); gyárigazgató 1971: Meghalni a szerelemért (Mourir d’aimer…); bíró 1971: Vidocq újabb kalandjai (Les nouvelles aventures de Vidocq), tévésorozat, egy epizódban; Bargeville polgármestere 1971: Találkozó Brayban (Rendez-vous à Bray); főszerkesztő 1971: Lépj olajra! (La poudre d’escampette); férfi a teraszon 1972: Les camisards; postakocsis 1972: Les feux de la chandeleur; Yves Bouteiller abbé 1972: Merénylők (L’attentat); az ügyet eltussoló rendőr-főtisztviselő 1972: Les caïds; Nino Murelli 1972: Magas szőke férfi felemás cipőben (Le grand blond avec une chaussure noire); belügyminiszter 1973: Égő pajták (Les granges brûlées); újságíró-riporter 1974: Madame Bovary; tévéfilm; Charles Bovary 1974: A magas szőke férfi visszatér (Le retour du grand blond); belügyminiszter 1975: Dráma a tengerparton (Dupont Lajoie); Boulard rendőrfelügyelő 1975: La brigade; Charles 1975: Az akasztanivaló bolond nő (Folle à tuer); Dr.Rosenfeld 1975: A bosszú (Le vieux fusil); François 1976: Klein úr (Mr. Klein); eladó 1977: Fayard bíró, akit seriffnek hívtak (Le juge Fayard dit Le Shériff); Arnould főállamügyész 1977: Egy gazember halála (Mort d’un pourri); Commissaire Pernais 1978: Lepke a vállon (Un papillon sur l’épaule); Dr. Bavier 1979: Csatár a pácban (Coup de tête); Sivardière elnök 1980: A paptanár (Anthracite); a rektor 1981: Desszert Constance-nak (Un dessert pour Constance); tévéfilm; Broccart úr 1982: Paris Saint-Lazare, tévésorozat; Paul Tasson 1983: Élethalálharc (Az utolsó harc / Le dernier combat); a doktor (rend. Jean Reno) 1983: Edith és Marcel (Édith et Marcel); Lucien Roupp (rend. Claude Lelouch) 1983: Équateur; közvádló (rend. Serge Gainsbourg) 1984: Le mystérieux docteur Cornélius, tévé-minisorozat; Fritz Kramm 1985: Metró (Subway); állomásfőnök (rend. Luc Besson) 1985: Elmenni, visszajönni (Partir, revenir); plébános (rend. Claude Lelouch) 1985: Au nom de tous les miens; tévé-minisorozat; Dr. Celjmaster 1986: Vörös zóna (Zone rouge); Antoine Sénéchal 1987: Utolsó nyár Tangerben (Dernier été à Tanger); Max Pasquier 1987: Egy kissé meredek nyár (L’été en pente douce); Olivier Voke 1988: A nagy kékség (Le grand bleu); Louis nagybácsi 1989: A francia forradalom (La Révolution française); Maurice Duplay 1989: Viharos nyár (Un été d’orages); Robert 1989: Nikita; követségi attasé (rend. Luc Besson)

Elismerései, díjai 1976: jelölték a legjobb mellékszereplő színésznek járó César-díjra A bosszú (Le vieux fusil) c. filmbéli alakításáért. 1976: jelölték a legjobb mellékszereplő színésznek járó César-díjra a Fayard bíró, akit seriffnek hívtak (Le juge Fayard dit Le Shériff) c. kalandfilmben nyújtott államügyész-alakításáért 1980: elnyerte a legjobb mellékszereplő színésznek járó César-díjat a Csatár a pácban (Coup de tête) című filmben nyújtott klubelnök-alakításáért.

Emlékezete A Lyonnal határos Villeurbanne város színházában (Théâtre national populaire) ahol Bouise pályája kezdetén gyakran dolgozott, egy terem viseli e nevét.

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Francia színészek Kategória:Le Havre-iak Kategória:1929-ben született személyek Kategória:1989-ben elhunyt személyek Kategória:César-díjasok