Balog Emil, születési és 1888-ig használt nevén Bleyer Emil,Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 82888/1888. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1888. év 2. oldal 3. sor névváltozata: Balogh (Kecskemét, 1872. augusztus 1. – London, 1963) mérnök, Balogh Tamás (1905–1985) közgazdász, gazdaságpolitikus apja.

Életpályája Balog (Bleyer) László (1841–1928) textiláru-kereskedő, a kecskeméti Chevra Kadisa elnöke és Schwarcz Lina (1851–1906) fiaként született zsidó családban. A Kecskeméti Magyar Királyi Állami Főreáliskolában érettségizett (1889). Felsőfokú tanulmányait a Magyar Királyi József Műegyetemen végezte, ahol 1894-ben szerzett oklevelet. 1894–1896-ban tevékenyen részt vett a budapesti lóvasút villamos üzemre való átalakításában. 1895. február 1-jén Steller Antal javaslatára a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet rendes tagjává választották. Ugyanebben az évben a Magyar Királyi Államvasutak szolgálatába lépett, de néhány hónappal később a Siemens és Halske elektrotechnikai cég alkalmazásában állt. 1896 májusától a Budapesti Közúti Vaspálya-társasághoz került. 1907-ben a Gonda Béla által alapított Gazdasági Mérnök című hetilap segédszerkesztője volt. Az első világháborúban mint népfölkelő hadnagy (1917 augusztusától főhadnagy) a budapesti erődítmény építési igazgatóságnál szolgált. A háború ideje alatt a Budapesti Közúti Vaspálya társaság igazgatósága felügyelővé nevezte ki (1915).A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1915. (49. évfolyam, 4. szám) A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság megalakulása után a cég igazgatóhelyettese lett. 1931. szeptember 30-án saját kérelmére nyugalomba vonult. Mintegy két évtizedig a Vasuti és Közlekedési Közlöny állandó munkatársa, a Gutenberg nagy lexikon, illetve az Uj Idők lexikona szerkesztőségének tagja volt.

Felesége Lévy Éva (1879–1954) volt, Lévy Bernát filológus és Kleinmann Mina lánya, akivel 1904. április 9-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot. Sógora Lévy Lajos (1875–1961) belgyógyász.

Gyermekei:

Balogh Tamás (1905–1985) közgazdász Balogh Dénes György (1912–?)

Művei (válogatás)

A frankfurti villamos városi vasút. (Polytechnikai Szemle, 1899, 7.) A Simplon-alagút. (Polytechnikai Szemle, 1899, 24.) A Gornergrat vasútja. (Polytechnikai Szemle, 1899, 31.) Az amerikai villamos vasutak üzeméről. (Polytechnikai Szemle, 1899, 32.) A Jungfrau vasútja. (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1903, 6.) Huszonöt év az elektromos vasutak történetéből. (1905) Az elektromos vasúti üzem előnyei. (Építő Ipar, 1906, 48.) A sínek kagylós kopása. (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1911, 13., 181–189. o.) A sínek kagylós kopásáról. (Gazdasági Mérnök, 1914, 18.) Közúti vasúti balesetek elhárítása. (Vasuti és Hajózási Hetilap, 1927, 9–12.) A BESZKÁRT-ról. (Budapest, 1932) Budapest közúti vasúti közlekedésének fejlődése 1865–1922 és a Beszkárt tíz éve 1923–1933. Kőhalmy Józseffel. (1934) A budapesti közúti villamosvasút díjszabása. (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1937, 71. évfolyam, 23–26. szám)

Díjai, elismerései

Koronás Arany Érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1918)Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 1918. (45. évfolyam, 135. szám)

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Magyar mérnökök Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:1872-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:Kecskemétiek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Zsidó származású magyarok